http://www.crystaldive.com

http://www.crystaldive.com

www.crystaldive.comSAM_3591.JPG

Naptár

2012
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Bemutatkozás

BÚVÁRKODJ THAIFÖLDÖN Koh Taon, Thaiföld egyik legszebb szigetén, mindösszesen 65.000 forintból búvár lehetsz, magyar nyelvű oktatással! Részletek: www.kohtaodive.com

2012.10.19. 06:57 Kohtaodream

Lucifer először egyedül otthon

Tegnap délután végül úgy döntöttem, csak kimozdulunk egy kicsit. A megszokott útvonalat választottam a búvárbázis felé. Most sajnos nem ment olyan simán a dolog, mint idáig :( 2 nagyobb testű kutya mindenáron meg akarta mutatni, hogy ki az úr a háznál. Folyamatosan próbáltak rátámadni Luciferre, hiába terelgettem őket a bottal. Egyszer-egyszer oda is sóztam, eredménytelenül… Az egyik elölről, a másik hátulról próbálkozott, Lucifer meg csak csodálkozott, hogy mit akarnak ezek itt…. Végül beszorultunk egy kis ruhásüzletbe és nem tudtunk mozdulni, a kutyák nem tágítottak. Mikor feléjük legyintettem a botot, rám is rámvicsorogtak. Végső kétségbeesésemben az eladó kislánytól kértem segítséget. Aranyos volt, elhajtotta a kutyákat. Huhhh, ez kemény menet volt. Azt hiszem, ezt az utat hanyagolnunk kell a jövőben, másik útvonalat kell válasszunk a búváriskolához.

Fürödtünk, napoztunk egyet, itt a szokásos forgatókönyv zajlott :D

Estére Ati hozott nagyon finom vacsorát: rákos-zöldséges sült tésztát, ananászos piskóta féleséget (palacsintának árulták, de igen vastag volt a tésztája, és pont olyan volt az íze, mint az otthoni piskótának), végül friss ananászt. Itt valami isteni finom ananász terem, az otthon kaphatóval még csak köszönőviszonyban sincs, olyan édes, mint a méz :D

SAM_2753.JPG 

Nem tudom, említettem-e, nincs a házunkban tévé (a legnagyobb örömömre, titokban mertem csak remélni, hogy nem lesz tévénk :D), így olvasással, zenehallgatással töltjük az estéinket :D

Megbeszéltük Atival, hogy kicsit változtatunk az idáig megszokott napirenden: nem délre megy merülni, mert akkor oda az egész nap, hanem a reggeli hajóval. Így korán kell ugyan kelnie, de legalább többet van itthon. Így ma szegény reggel 6:15-kor kelt (bár ugyan mi ez az otthoni 5:20-as keléshez képest :D), viszont  ½ 12-re már végzett is :)

Még megnézett pár motort, aztán jött is haza az ebéddel. A mai menü: grillezett csirkecomb rizzsel és valami egészen furcsa henger alakú krumplival, desszertnek pedig főtt kukorica. Mennyei ebéd volt :D

Én a délelőttöt a szokásos tevékenységgel töltöttem: írtom a blogot szorgalmasan és tartom a kapcsolatot az otthoniakkal Skype-on. Lucifer egy tapodtat sem mozdul mellőlem, mindig bekucorodik az asztal alá és ott fekszik a lábamnál :D

SAM_2752.JPG

Délután ismét megkíséreltük a kutyakerítést. Most enyhítettünk a körülményeken, kivettük a nyakörvből azt a kütyüt, ami ráz. Így csak sípolni fog, mikor Lucifer a kerítéshez közelít. Szemlátomást megmaradtak a kiskutyában az előző emlékek, mert ahogy meghallotta a sípolást, abban a pillanatban beszaladt a házába, alig bírtuk kicsalogatni. Körbevezettük a kerten, megmutogattuk neki, hogy hová nem szabad menni, kezükben a nyakörvvel, hogy akkor kezdjen el sípolni, mikor közeledik a kutya a kerítéshez. Hatásosnak tűnt a módszer, amint megszólalt a hang, Lucifer azon nyomban távolított.

A kísérletezésnek egy nagyon hirtelen jött, óriási felhőszakadás vetett véget. Kb. egy órás kényszerpihenő következett:

SAM_2755.JPG

SAM_2757.JPG

Zseniális ötletünk támadt :D Ezt a rengeteg vizet csak nem kellene veszni hagyni, mert amúgy elég drága a vezetékes víz. Kitettünk a teraszra pár 6literes vizes ballont, néhány perc alatt meg is teltek :) Ha másra nem, legalább mosogatásra jó lesz :D A vezetékből egyébként is esővíz folyik...

Miután elállt az eső, gondoltuk, kipróbáljuk élesben, hogyan működik a sípolós módszer. Remélem, nem jön rá Lucifer azonnal, hogy nem ráz a nyakörv és nem fog utánunk szaladni :D

Elmagyarázzuk neki, hogy elmegyünk kicsit, nemsokára jövünk, várjon meg minket. Szerencsére megérti, és nem túl boldogan ugyan, de elfogadja.

SAM_2759.JPG

Elhagyjuk a kertet, Lucifer bent figyel a házikójából. Még kintről figyeljük egy kicsi, mikor már nem lát minket… Nem jött utánunk… Idáig sikerült :D Ati teljesen bizonyos benne, hogy nem fog Lucifer elkolbászolni, én azért kissé aggódom... De hát nincs mese, előbb-utóbb el kell kezdeni... A kb. egy órásra tervezett kiruccanás 2 órásra sikeredett, mert megint akkora eső jött kétszer is, hogy várakozásra kényszerültünk. A második alkalomnál már kezdett sötétedni, így nem tudtunk tovább várni, kénytelenek voltunk az esőben visszaindulni. Ráadásul már egy órája tűkön ültem, hogy vajon mi lehet Luciferrel... Mivel a levegő esőben sem megy le 25 fok alá, így a ronggyá ázás nem is annyira kellemetlen :D

Mikor hazaértünk, már a kert végéből füttyögünk Lucifernek. Kicsit azért izgultam, hogy otthon lesz-e, mire visszaérünk… Hála Istennek előjött és borzasztóan örült, hogy újra lát minket :D

Juhéééééjjjjjj

Ez volt az első alkalom, hogy egyedül mertük hagyni Lucifert, és minden simán ment :DDD

Azt hiszem, ez volt a legboldogabb pillanat, mióta itt vagyunk :D

 

Szólj hozzá!


2012.10.17. 08:04 Kohtaodream

Bevásárló- és felfedezőúton

A monszunnak azóta se híre, se hamva.... Alig van felhő az égen...

Tegnap délután, a nagybevásárlás után szépen berendezgettem a kis konyhánkat. Tulajdonképpen már csak a rezsó hiányzik. Na meg a teraszra az asztal a székekkel. Továbbra sincs az egyetlen puffon kívül semmilyen ülőalkalmatosságunk... Illetve beszereztünk még egy kis rozoga műanyag sámlit, hogy legalább enni tudjunk egyszerre Atival.

SAM_2730.JPG

Íme az eredmény:

SAM_2731.JPG

Tegnap csak a környéken bóklásztunk Luciferrel, nem mentünk nagyon messzebb. A nagy melegben nem igazán éreztem indíttatást egy kutyaterelgetős hegymenethez... Helyette inkább hajat mostam, tettem-vettem, olvasgattam, pihengettem :)

Estére hozott Ati vacsorát, kint a teraszon fogyasztottuk el. Nagyon felélénkül esténként az állatvilág a kertünkben :D Sötétedéskor megjelennek valami szürke kis mókusok, valami hihetetlen rikoltozó hangokat hallatva :) Először madárfélének gondoltam, de aztán megláttam a bundás kis farkincájukat. Lehet, hogy érzik a kaja illatát, mert egészen közel szoktak merészkedni. A gekkókhoz már kezdünk hozzászokni (na persze csak kint a teraszon, bent azért még nem viseljük el őket :D). Ahogy felkapcsoljuk a villanyokat, egyből előbújnak a kis résekből. Szoktuk őket figyelgetni, most már nem is tűnnek annyira rémisztőnek, lassan-lassan kezdünk megbarátkozni velük :) Mikor eszünk, mindig ott figyelnek minket felülről a plafonról :D Egészen közel azért nem mernek minket megközelíteni :)

SAM_2739.JPG

SAM_2738.JPG

Ma reggel megint útra kerekedtem a robogónkkal :D Ez mostanában a nap fénypontja :DD  Vettem még pár apróságot, meg reggelihez néhány zöldséget. Egészen kiváló reggelit tudunk így összerittyenteni, szinte mint otthon :D A szaláminkból még van szerencsére, ha elfogy, kénytelenek leszünk venni valami felvágottat aranyárban. Vagy marad a tojás, az csak 25 ft-ba kerül :D

SAM_2751.JPG

A thaiok egyébként ugyanazokat a rizses, tésztás ételeket eszik reggelire, amiket ebédre és vacsorára. Kenyeret egyáltalán nem fogyasztanak - meg is látszik rajtuk :D

És az elmaradhatatlan reggeli kávé (na és cigi :() a teraszon. Ez még az otthoni Nescafé 3 az egyben, elég sokat hoztunk, pedig itt is lehet kapni :)

SAM_2727.JPG

Természetesen Lucifernek is jutott valami apróság a ma reggeli bevásárlásból :D

SAM_2750.JPG

A reggeli bevásárlás után elindultam 2 új útvonalon, mindkettő egy-egy tengerparti öbölhöz vezet, azzal a céllal, hogy felmérem a terepet, merre tudnánk délutánonként Luciferrel elsétálni és fürdeni egyet. Az egyik egy elég forgalmas úton vezet végig sok kutyával, ez nem annyira alkalmas, bár ez van közelebb. A másik kb. 20 percnyire lehet gyalog, de ez sokkal szimpatikusabb, és nagyon szép a tengerpart is :) Egy 6-8 perces aszfaltos szakasz van csak benne, a többi egy ösvényen visz le a partra. Az az egy bökkenő csak, hogy visszafelé a 20 perc legalább 40 perces lehet, mert erős hegymenetben kell megtenni.

SAM_2745.JPG

SAM_2747.JPG

SAM_2746.JPG

SAM_2748.JPG

A 30 fokos, 90%-os páratartalmú levegőben ez nem lehet annyira kellemes :D Még alszom rá egyet, hogy nekivágjunk-e gyalog. Ha már meglesz a másik robogónk, akkor gyerekjáték lesz, mert Lucifer simán vesz egy ilyen túrát, legalább kellemesen elfárad :D

Addig pedig gyakoroljuk az egyedüllétet, minden nap egy kicsivel hosszabb időre :D

Szólj hozzá!


2012.10.16. 09:02 Kohtaodream

Monszun, kutyaszoktatás és miegymás....

Képzeljétek, sikeres volt a tegnap esti projekt :DDD

Lucifer egész éjjel kint aludt a házikójában :) Nem mondom, hogy nyugodt voltam, többször felébredtem azzal a gondolattal, hogy kimegyek és megnézem, minden rendben van-e vele. Egyszer meg is tettem, még mielőtt lefeküdtünk volna aludni... Kiosonkodtam, egész óvatosan, hogy észre ne vegyen :) Ott pihengetett békésen a házikójában :D Azért éjszaka volt egy pár hülye gondolatom, hogy  a teraszon a két korlát között a szakadékba esik, vagy hogy meghall esetleg valamit a kert végéből és elbóklászik.... Elég furcsa hangok vannak ám itt nálunk éjjel, teljesen mások, mint amikhez otthon szoktunk. Itt az erdő közepén elég aktív az élővilág az éjszaka közepén :) Reggel fél hétkor fel is ébredtem (eddig amíg velünk aludt Lucifer, alig tudtam magam kivonszolni az ágyból 8-kor :D), abban a szempillanatban, ahogy kinyitottam az ajtót, rohant is oda hozzám örömében :) Na, megnyugodhatok, épségben, egészségben átvészelte a kiskutya az első egyedül töltött éjszakát :D

Úgy látszik, az égiek meghallották a több napja tartó fohászomat: ma reggel szakadó esőre ébredtünk :D Nem ismerek magamra, én a meleg- és napimádó, örülök az esőnek :) Elsősorban nem magam, hanem Lucifer miatt, bár nekünk is jót tett, hogy lehűlt egy picit a levegő. 4-5 órán keresztül mintha dézsából öntenék, hát ilyen a monszun :) Aztán egyszer csak, mintha elvágták volna, kisüt a nap, felhőnek nyoma sincs.

Csináltam egy képet a hálószoba ablakából, nem tudom, mennyire adja vissza...

SAM_2725.JPG

Ati ma délre megy merülni egyet, illetve kettőt, mert egy kihajózás alkalmával mindig két merülés van. November végéig le kell tennie a mesterbúvár vizsgát, amihez 100 merülés kell, ő most a 30. körül tart. Tehát bele kell húzzon rendesen :)

Úgy terveztük, hogy délelőtt lerobogózom a központba, kapok 1-2 óra kimenőt :D. Egy igen magas dombtetőn lakunk, onnan kellett volna elindulnom. Igen rég ültem utoljára robogón, az út is baromira csúszik... Ráültem, próbálkoztam egy kicsit, aztán meggondoltam magam :D Inkább majd vízszintes és száraz terepen kezdem el a vezetést, ez így elég ijesztőnek tűnik kezdetnek. Akkor a ma délelőtti motorozást, shoppingolást kihagyom, marad az olvasás, blogírás...

3 óra fele elindulunk Luciferrel a szokásos túrára a búvárbázishoz, most annyi eltéréssel, hogy teszünk egy kitérőt az állatklinika felé. Húztam-halogattam ezt az utat, mert rengeteg ott a kutya, de nincs mit tenni, meg kell mostmár kérdezni, hogy mi a helyzet a helyi kullancsokkal. A szokásos bottal próbálok közelíteni, jönnek is a kutyák. Egyelőre csak 6-8 érdeklődő, Lucifert azonnal körbeveszik, szaglásszák, jól be van rezelve szegény :) Bemegyünk a klinikára, de ide is van bejárása az összes kutyának, így továbbra is nagy az izgalom... Jön egy-két morcosabb kutya is, nem nagyon tudok úgy váltani pár szót a dokival, hogy ne kelljen egy-egy kutyát odébb terelgetni... Kiderült, hogy az Advantix elég a kullancsok ellen, hoztunk belőle vagy 8-10 darabot. Viszont van valami kutyabetegség, amit a szúnyogok terjesztenek, ezellen 2havonta be kell majd oltani Lucifert. Rendes a doki, felajánlja, hogy házhoz jön, hogy ne kelljen Luciferrel még egyszer odamennem :)

Innen már csak pár perc a part, ezt a túrát is megúsztuk. Útközben még veszek a legelterjedtebb helyi kajából (Pad Thai) 2 adagot, potom 420 ft-ért. Atival ketten bőven jól lakunk belőle. Ez egy sült tésztás étel sokféle zöldséggel, lehet választani csirkés, disznós ill. rákos verziót. A tetejét megszórják darált mogyoróval és kesudióval, és csomagolnak mellé kis tasakokban chilit, cukrot és ecetet :D Magadnak még felturbózhatod egy kicsit ezekkel, ha nem találod elég fűszeresnek :) Pechemre pálcikát adnak hozzá, nincs mese, meg kell lassan tanulnom használni :)

pad thai.jpg

Este Ati elmegy egy belga-ausztrál pár lakásába, mert nemsoká átköltöznek Ausztráliába, így feleslegessé válik egy csomó holmijuk. Jó drágán kínálnak mindent, nem is veszünk nagyon semmit tőlük, csak 2 jó kést, egy vágódeszkát, meg pár apró konyhai dolgot. A többi hiányzó eszközt inkább megvesszük a helyi boltban, itt jóval olcsóbb minden. Én közben gyakorolok lent a partmenti úton robogózni, hogy másnap le merjek jönni a lejtőn. Megyek pár kört, visszajöttek a régi emlékek, azt hiszem, nem lesz gond :D

Az este teljesen simán zajlik Luciferrel, valószínűleg sejti, hogy mostmár kint alszik, mert meg sem próbál utánunk jönni :) Alakulnak lassan a dolgok :D

Másnap délelőtt robogóra pattanok, van 2-3 órám, hogy visszaérjek :D Hurrááá

Körbenézek 2 nagy szupermarketben, a zöldségesnél, a húsosnál. Felmérem az üzleteket, hogy mit hol érdemes majd beszereznünk. Veszek is jó pár dolgot (elemlámpa, csipesz, hajbalzsam, stb.), lassan megvan minden, ami hiányzott otthonról :) Bár nem telik úgy el egy nap, hogy ne jutna eszünkbe valami újabb beszerezni való :D

2 óriási szatyorral a kezemben robogózok vissza, magam is meglepődöm, hogy ilyen ügyesen ment :D

Közben Ati teszteli Lucifert :) Próbálja egyedül hagyni... Először azonnal utánaugrik, következőre Ati leülteti a kertbe, és elmagyarázza neki, hogy maradjon ott, nemsoká vissza fög jönni... Úgy látszik megértette, mert valóban ottmaradt, pár percig még várakozott, aztán visszasomfordált a házikójába, és ott várt, míg Ati vissza nem tért :) Kb. 10 percet volt távol :D Hát lassan-lassan haladunk a szoktatással, ha apró lépésekben is...

2 komment


2012.10.14. 15:30 Kohtaodream

Van hűtőnk és motorunk :))))

Ma reggel Ati elment a cápalesre, én pedig arra szántam a délelőttöt, hogy kikozmetikázzam magam kicsit (manikűr és egyéb női dolgok) :). Az elmúlt egy hét után eléggé lestrapáltnak érzem magam :D

Aztán kora délután ismét lesétáltunk Luciferrel a búváriskolához, a szokásos úton. Kicsit kevésbé vagyok ma berezelve, a kutyákat már ismerem, póráz nélkül teljesítettük teljesen a célig a túrát :D Ati szinte el sem hiszi :)

Pedig a baromi forgalmas főúton kell végigsétálni, millió robogó között. A kutyákat már kiismertük, a szokásos botos módszert alkalmazom a morgósabb kutyák távol tartására. Szerencsére Lucifer fütyül rájuk :D

Ez az a szakasz, amin végigsétálunk. A nagy forgalmat szándékoztam lefotózni, de épp akkor egy darab robogó sem jött arra :)

SAM_2705.JPG

Egyelőre csak a búváriskola felé szoktunk lesétálni, a jól bejáratott szakaszon, még nem mertem megkísérelni másik útvonalat, de később megpróbálom Luciferrel bejárni a sziget összes szegletét, mert nagyon szép kis öblök vannak 1-2 kilométeres távolságokra. Ez az a partszakasz, ahol a búváriskolák vannak:

SAM_2709.JPG

Lucifer továbbra is nagyon élvezi a tengert, bár mindig megpróbál lefetyelni belőle, aztán rájön, hogy nem finom :D Nagyokat úszunk együtt, mindig bejön utánam egész messzire :)

SAM_2706.JPG

A búváriskolánál mindenki összehaverkodott már vele, ő lett a Crytal tiszteletbeli házőrzője :D Nagyokat játszanak vele az oktatók és a tanulók is :D

A cápales fantasztikus volt: 2-3 méteres cápák, óriási színes halak, méteres tengeri sügerek, korallok, stb.

A mai napnak két szenzációs eseménye volt: megkaptuk a hűtőt és vettünk saját robogót :))

Ma reggel a szokásos készülődés közben arra lettünk figyelmesek, hogy Lucifer nagyon ugat. Hát mi történt? Megérkezett a várva várt hűtő :DDD Egy hete várjuk, a téli szalámink azóta aszalódik a 30 fokban. Nagyon korrekt a tulaj, egy fagyasztószekrényes, szuper hűtőt kaptunk :D

SAM_2716.JPG

A nagy örömhírre Ati el is megy bevásárolni, hoz gyümölcsöt, sört, üdítőket.

Aztán elkezdjük felhívni a robogós hirdetéseket, mert szükségünk lenne egy saját robogóra. Nem drága ugyan a bérlés, 1000 ft egy napra, 14.000 ft egy hónapra, de nekünk mindenképp jobban megérné venni egyet. Felhívunk vagy 8 számot, csak egynek van még meg a motorja, a többi időközben eladta. Gondoltuk, lemegyünk együtt megnézni, itt az idő itthagyni Lucifert egy rövid időre magára. Még átnézem, hogy a kerítéselemeket jól kitámasztottam-e, elhelyezek pár darab sziklát, nehogy ki tudja dönteni, ha ki akarna jönni utánunk. Elköszönünk tőle, elmagyarázzuk neki, hogy mindjárt jövünk. Kisétálunk, kb. 10 méterre elhagyjuk a kerítést, a kutya egyszer csak megjelenik mellettünk :D Ugrott egy nagyot, és máris a túloldalt termett. Nem jelentett túl nagy kihívást neki. Még egyszer megpróbáljuk az egészet, próbáljuk rávenni, hogy maradjon ott. Otthon, normál körülmények között ez menni szokott minden gond nélkül. Hát itt nem ez a helyzet, ismét ugyanaz a történet :D Akkor a második forgatókönyv lép életbe :D Ati egyedül megy a robogóért... Én maradok... Nem baj, addig megírom a blogot angolul, mert sokan hiányolták már... Az egyetlen lebeszélt robogó nagyon lepukkant állapotban van, ezt kihagyjuk inkább, de Ati ügyes, körbekérdez, és talál is egy jó állapotút elfogadható áron. Meg is alkusznak, van saját robogónk :D Hurráááá

SAM_2722.JPG

Na, erre iszunk. Van hűtőnk is, be van készítve a fagyasztóba a jég és a vodka, vettünk eperszörpöt, jól fog esni egy koktél :D

Vacsorára még egy kis palacsinta, banános és kókuszos-ananászos :D A képen elég furának tűnik, a motorút kicsit megviselte, de az élvezeti értékéből nem veszített :) Úgy készül, hogy kiterítik a tésztát egy nagy sütőlapra, belevagdossák a kért tölteléket, a 4 szélén összehajtogatják, megsütik a másik felét is, és kész is. Végül ráteszik egy papírtálcára és felvágják 8-9 kockára. Fogpiszkálóval lehet enni, nagyon finom :D

SAM_2724.JPG

Ma lesz az első este, hogy megpróbáljuk a különalvást - mármint Luciferrel. Este elköszönünk tőle, elmagyarázzuk, hogy ma éjjelre kint marad. Ezeket a szavakat már otthonról is ismeri, bánatosan ugyan, de elfogadja. Tudja, hogy a lakásból nem tudunk elmenni anélkül, hogy ő észre nem venné, így biztonságban tudhatja magát :D Egyszer felmegyünk azért megnézni, hogy jól van-e, a magunk megnyugtatására: bent fekszik összekucorodva a házikójában, a vacsoráját is otthagyta bánatában. Na nem baj, ez van, hozzá kell lassan szokni a normális kerékvágáshoz....

Végül pár életkép:

SAM_2718.JPG

SAM_2702.JPG

SAM_2703.JPG

Ez pedig a házikónk elöl- illetve alulnézetből :D

SAM_2717.JPG

2 komment


2012.10.12. 09:41 Kohtaodream

Lassan berendezkedünk...

Tegnap éjjel még velünk aludt Lucifer, de kezd egyre kiegyensúlyozottabb lenni, így nyugodtan tudunk aludni tőle. Mielőtt lefekszünk, kiviszem mindig pisilni egyet, így reggel velünk kel az órára. Atinak 8-kor ébresztő van, mert elkezdte a mentőbúvár tanfolyamot. Szegény, tegnap hulla fáradtan ért haza, embereket kellett kimentenie a hajóra a létrán keresztül :D

Én ma úgy döntöttem, reggel viszem ki inkább Lucifert sétálni, akkor még nincs olyan nagy hőség. Az erdőben bóklásztunk egy kicsit, meg is lett az eredménye: 14 db vöröses színű kullancsot szedtem ki belőle. Van itt a szigeten egy angol állatorvos, aki amolyan állatvédő szerepét is betölti: befogja a kóbor kutyákat, ellátja őket, ha betegek, ivartalanítja őket, próbál nekik gazdát találni, stb. Majd fel fogom őt keresni Luciferrel, csak kell hozzá gyűjtenem egy kis bátorságot, mert vagy 8-10 kutyát láttam a ház előtt bóklászni legutóbb :D Azt mondják a helyiek, hogy egyébként is érdemes megmutatni nekik Lucifert, mert ha itt valaki talál egy kutyát, egyből az állatorvoshoz viszi. Így legalább tudni fogja, hogy ki fia-borja Lucifer. Megtaláltam az állatorvos email címét a honlapon, gyorsan írtam is neki, hogy nemrég jöttünk a szigetre, hamarosan meglátogatjuk, csak addig is szeretnék tőle telefonos ill. emailes :) segítséget kérni: ártalmas-e ez a helyi kullancs és mivel lehet védekezni ellene. Mert úgy tűnik, az otthoni Advantixra immunisak a helyi kullancsok :D Elég hamar vissza is árt az állatorvos: vigyük nyugodtan Lucifert, nem lesz baj a többi kutyával, be kell oltani a kullancsok ellen.

Miután visszaértünk, úgy döntöttem, beindítok egy gyors mosást. Természetesen a manuális verziót :DD Lehet itt elég olcsón mostani, kilóra mérik. Beviszed egy zacskóban a szennyest, másnap házhoz viszik kimosva. De mivel egyrészt ráérek, másrészt nem koszosak a ruhák, csak kicsit izzadtak, úgy döntöttem, megbirkózom magam a feladattal. Hoztunk egy jó hosszú madzagot, az megteszi ruhaszárítónak. Két óra múlva csont szárazak lettek a ruhák :D

SAM_2687.JPG

SAM_2688.JPG

Lucifer lassan kezd hasonlítani az otthoni önmagára :D Ma idehozta hozzám az otthonról hozott kedvenc kis csomóját, hogy játsszak vele :) Ma kifejezetten jókedvűnek tűnik, talán lassan-lassan megszokja a helyet és az új helyzetet :)

SAM_2685.JPG

Hossza tanakodás után úgy döntöttem, nekivágunk egy hosszabb sétára, elmegyünk a búváriskoláig. Amikor taxival jöttünk föl a házba, láttam, hogy rengeteg a kutya az úton, ezért húztam az időt a sétával idáig, gyűjtöttem hozzá egy kis bátorságot :D Fogtam egy jó nagy botot, betettem a hátizsákba Lucifer vizes tálját és egy palack vizet, így indultunk neki az útnak. Hát nem mondom, hogy nem volt stresszes, kb. 30 kutyával találkoztunk össze az úton. De kezdem kiismerni őket, mindegyik hasonlóan viselkedik :D Morognak, ugatnak, mert belépett egy idegen kutya a területükre, elég közel is merészkednek, de azért tartanak Lucifertől, így egész közel egyik sem jött oda. Elég sokszor meg-megálltunk, így kb. 40 perces lett a séta. Az emberek nagyon kedvesek voltak útközben, valamelyik még hozott is egy marék jeget, hogy lehűtsük vele a kutyát, mert látták, hogy nagyon melege van.

Végre emberek között vagyok, szocializálódom :DDD A két és fél nap egyedüllét után mennyire lehet ilyen apróságoknak örülni :) Lucifer nagyon örül a tengernek, mint mindig. Egyből be is szalad, lehűti magát. Még nem szokta meg, hogy sós a víz, próbálna inni belőle, de érzi, hogy valami fura :) Keresünk egy viszonylag csendesebb partszakaszt, ahol se kutya, sem ember. Itt nyugodtan tud Lucifer szaladgálni, és én is meg tudom mártózni végre a tengerben :) Először, mióta megérkeztünk... Lucifert most látom először igazán felszabadultnak, rohangál össze-vissza, szökdécsel a vízben, futkározik a homokban :DD

Közben Ati is visszaérkezett a hajóról, letette a mentőbúvár vizsgát! Hurrááá :D Akkor minden feltétel adott így, hogy elkezdje a mesterbúvár tanfolyamot.

Rábízom Lucifert Atira, kicsit szeretnék én is körbenézni kutya nélkül. Tán nem is volt még itt olyan 10 percem, hogy ne lett volna mellettem a kutya :) Beszabadulok egy nagyobb szupermarketbe, vásárolok pár apróságot: füstölő, szennyes kosár, kis éjjeliszekrény, szappan, stb. Szükségem lenne körömlakklemosóra, hogy végre emberi külsőt tudjak ölteni a kezemre. Fogalmam sincs, hallottak-e ilyenről a thaiok, nem igazán láttam senkinek a körmeit kifestve itt :) Na mindegy, keresek egy eladót, megpróbálom: mutogatom a körmömet, próbálom elmagyarázni. Odavisz egy polchoz, és mutat egy üvegecskét, amin valami citrom van:

SAM_2700.JPG

Hááát, ez inkább valami alkoholos löttyre hasonlít...Na mindegy, megveszem, kipróbálom. Nagyot nem bukok vele, 125 ft-ba került :) És láss, csodát, tényleg lakklemosó. Akkor ezek szerint tényleg mindent lehet kapni ezen a kis szigeten :D

A nap lezárásaként beülünk Atival egy étterembe megvacsorázni. Én a szokásos thai kaját rendelem, ő hamburgert. Hát elég rövid ideig bírta a thai kosztot :D Lassan törzshelyünknek számít ez az étterem, már mosolyogva fogadnak minket, a kutyát is szívesen látják vendégül, mindig megkérdezik, hogy hozzanak-e neki vizet :D

SAM_2646.JPG

Otthon még összeállítjuk az új szerzeményeket, kezd egész komfortos lenni a lakás, még ékszertartóm is lett :D

SAM_2698.JPG

Összességében egy nagyon jó kis nap volt, pozitív élményekkel térünk nyugovóra :))

Ati holnap olyan helyre megy merülni, ahol cápák vannak :D Lesz fotós, majd küldöm a képeket :D

Szólj hozzá!


2012.10.11. 09:35 Kohtaodream

Az új otthonunk

Tegnap végre megkaptuk a kulcsot az új házunkba :D Hurrrráááá

Végre lesz Lucifernek saját kis háza, meg mi is ki tudunk pakolni a hátizsákokból.

Atinak elkezdődött sajnos egy egynapos tanfolyam, az elsősegély, így egyedül kell ma elboldogulnom - illetve kettesben Luciferrel :D

Egy taxissal felvittük az összes cuccunkat és elkezdtem kipakolni. Mivel kerítés ugye nincs, a kiskutya még mindig állandóan velünk van.

Viszonylag messze esik mindentől a házunk, a sziget közepén van egy hegyen, de legalább nincs cunamiveszély és kutyák sem nagyon vannak errefelé. Viszont gyalog legalább 15 perc, mire csak egy kisboltot elérünk. De holnap már lesz legalább egy robogónk, azzal pedig 5-10 perc alatt el lehet jutni mindenhova. Az eredeti tervem, hogy biciklivel fogok közlekedni, biztos meghiúsul, mert olyan meredek úton kell feljönni hozzánk, hogy a motor is csak 1-esben bírja. Így valószínűleg én is motorral fogok közlekedni. Az angol tulaj is itt lakik mellettünk, ő a búváriskola menedzsere, tehát nagyon rossz hely nem lehet ez.

Ami még fontos, hogy 3 oldalról nagyjából körbe van kerítve ezzel-azzal a kertrészünk, így az elkerítést viszonylag könnyen meg lehet oldani.

SAM_2679.JPG

A házban thai stílusnak megfelelően a konyha kívül, a fedett teraszon kapott helyet, így legalább bent nincsenek hangyák. Egyelőre elég hiányos a felszerelés, egy mosogatón és fiókos szekrényen kívül semmi nincs, se hűtő, se rezsó, se asztal vagy szék, hogy le tudjunk ülni enni. Reméljük, hamarosan beszerzi a tulaj.

SAM_2684.JPG

Van egy óriási teraszunk, innen mindkét oldalt rálátunk a tengerre :D Esténként ide szoktunk kiülni, egyelőre pokrócra :)

SAM_2648.JPG

Bent pedig egy elég nagy hálószoba van egy francia ágyal és 2 óriási gardrób szekrénnyel, innen pedig a fürdőszoba nyílik, ritkaságszámba menő káddal, sőt befúvókkal, még jaccuzizni is lehet :) Mindhárom oldalról ablakok vannak a szobán ill. fürdőszobán, így zuhanyzás és ágyban fekvés közben is lehet látni a tengert :)

SAM_2659.JPG

SAM_2663.JPG

És ami a legfontosabb, végre megvan a kiskutyának is a fekhelye, így legalább biztonságban érzi magát, tudja, hogy az az ő kis kuckója :D

SAM_2670.JPG

Miután kipakoltam és Ati is hazaérkezett, az első dolgunk az volt, hogy lefektessük az elektromos kutyakerítést. Ez úgy működik, hogy le kell fektetni a kábelt az elkeríteni kívánt területen. A kutya nyakörvére rá kell tenni az adaptert, és amikor közeledik a kutya a kerítéshez, először sípol a készülék figyelmeztetésül, aztán ha eléri a kutya a kerítést, akkor egy -állítólag alacsony feszültségű- áram belecsíp. Na hát ez nálunk úgy működött, hogy egyszer belefutott Lucifer a kerítésbe, mert ugye nem tudta szerencsétlen, hogy mi az a sípolás, hát úgy megijedt szegény, akkorát ugrott és nyüszített, hogy nagyon megijedtünk, nem lett-e baja. Szegény berohant a házába, órákon keresztül nem tudtuk kicsalni, és úgy nézett ránk, mintha megbüntettük volna :(

Na, nálam itt törött el a mécses... Valószínűleg ekkor jött ki belőlem az eddigi összes feszültség is, odaborultam a kiskutyára és elkezdtem zokogni. Annyira sajnáltam szegényt, nem elég, hogy kitettük ennek a nagy útnak, az egész környezetváltásnak, még meg sem tudta szokni, máris kitettük egy újabb traumának. Nem tudom, megértette-e, próbáltam neki elmagyarázni, hogy azért történik ez a sok rossz most vele, hogy itt lehessen velünk. Szóval úgy döntöttünk, hogy hagyunk neki legalább egy hetet, hogy megszokja az új helyet, aztán ha már kicsit rendbe jön lelkileg, utána próbálkozunk ezzel a kerítéssel. Elmenni úgysem akartunk egyelőre nélküle, mindig van itt mellette még egy darabig, de gondoltuk, legalább estére kint tudnánk hagyni. Na mindegy, akkor ez még várat kicsit magára, egyelőre bent alszik velünk. Továbbra is az a menet, hogy legalább egyszer ki kell engedni pisilni. Na mindegy, ez legyen a legkevesebb, pár napig még kibírjuk :D

Akkor kerítés projekt helyett jöjjön a bevásárlás. Mégsem megyek át Chumponba, mert a komp talán drágább, mint amit meg tudunk spórolni az árakon, ráadásul egy egész napot igénybe venne, mert naponta csak 2x jár a komp. Így Ati robogóra pattan a bevásárló listával: szúnyogháló, tányérok, poharak, tisztítószererek, stb. Amíg megjárja, addig a következő projekt: gekkók elüldözése :D Mivel az ablakok nyitva voltak, mikor jöttünk, beköltöztek a kis lakók. A thaiok szeretik őket, mert megeszik a szúnyogokat, mi úgy döntöttünk, inkább maradnánk a szúnyogriasztónál, mert vannak köztük méretesebbek is.

SAM_2669.JPG

Ati még nem ért haza, így úgy határoztam, elviszem Lucifert egy jól megérdemelt sétára, gondoltam, lesétálunk erre a legközelebbi a tengerpartra:

SAM_2672.JPG

Hát nem volt túl jó ötlet így dél tájban :) A monszun időszak ellenére egy darab felhő sincs, hét ágra süt a nap, nagyon meleg van, így 15 percet bóklásztunk itt fent az erdőben, aztán visszamentünk haza. Ati is hamarosan megérkezett, sikerült beszereznie a legszükségesebbeket :D

SAM_2673.JPG

Hurrá, holnap már tudunk itthon kávézni, és meg tudunk enni egy szalámis szendvicset reggelire :DDD
 Mert jó kis hazai téliszalámit természetesen hoztunk magunkkal 2 rúddal :D Nahát, milyen apróságoknak is lehet örülni :)

Még hátravan pár apróság, pl. egy újonnan beszerzett kis polc összeállítása és a szúnyogháló felragasztása. Ma végre nyitott ablaknál tudunk aludni :)

SAM_2676.JPG

9 óra felé végeztünk mindennel, gondoltam, megírom a blogot. Közben szóba elegyedtünk az angol szomszédjainkkal, akik áthívtak mindet egy pókerpartyra. Hát ezt nem akartuk kihagyni, a blogírás így másnapra maradt. Legalább Ati elkezdheti az angol nyelvleckét. A lány Bristolból jött, a fiú Kanadából, és volt még velük egy másik fiú, ő Új-Zélandról. A világ három szegletéből :) A játékot természetesen én nyertem, így 200 baht plusszal tértünk haza. Fájdalomdíjul meghívtuk őket egy jó kis magyar csirkepaprikásra (mert paprikánk is van ám :D)

Így a nap vidáman zárult, lassan megszokjuk az új környezetet.

Másnap (azaz ma, csütörtök reggel) nagy lendülettel nekivetem magam a kert elkerítésének. Természetesen nem az elektromos kerítéssel, hanem egyéb eszközökkel. Körbejárom a környéket, találok is egy-két eszközt. Kissé összetákolt lett a kerítés ugyan, de legalább Lucifer nem fog elkolbászolni, ki lehet engedni estére :D

SAM_2680.JPG

SAM_2682.JPG


Egyelőre ennyi, hamarosan jövök újra!

5 komment


2012.10.10. 08:27 Kohtaodream

Ami tegnap kimaradt...

Zsuzsi javaslatára nem nyúltam már bele a tegnapi írásba, csak egy két nagy hülyeséget javítottam: pl. Moszkva-Budapest járat természetesen Moszkva-Bangkok. Meg egy két elütést, ami félreérthetővé teszi a mondatot.

Tegnap viszonylag gyorsan írtam a blogot, mert már elég késő volt, és az első éjszaka sem volt igazán pihentető, így elég fáradt voltam. De megígértem mindenkinek, hogy írok, ezért nem akartam mára halasztani.

Amit még szerettem volna megosztani veletek:

Moszkvában összeismerkedtünk egy magyar hölggyel, aki egy évre indult Thaiföldre, Samui szigetére. Ez egészen közel van hozzánk.  A fia kint él vállalkozóként, ő is volt már kint nála többször hosszabb időre, így gondoltam, elbeszélgetek vele, gyűjtök pár hasznos tanácsot :D

Megtudtam például, hogy Samuin olyan állami kórház van, ami körülbelül egy szállodának felel meg otthoni viszonylatban, úszómedencével, parkkal, stb. Az ellátás is tökéletes, tehát a tb-nk meg van oldva, befizetjük a helyi díjat és biztosítottak leszünk :D Meg hogy pl. egy húsleveshez, rántottához vagy paprikás krumplihoz minden feltétel adott, csirke és tojás az van bőven, répa, hagyma is. Fűszerekkel meg fel vagyunk szerelkezve, hoztunk borsot, piros paprikát, vegetát. Ja, meg egy rúd téliszalámit és egy pár gyulai kolbászt is :DD Szóval a kajával nem lesz semmi gondunk :D

Egész úton, amikortól velünk van a kutya, mindenki csak néz nagy szemekkel, és ámuldozik, hogy milyen jószág ez az óriási négylábú :D A vonatállomáson, Chumponban, aztán a kikötőben is, és mindenhol a csodájára járnak. Itt a szigeten is mindenki csodálkozik, hogy honnan került ide ez a jószág. A kutyák miatt még kicsit aggódunk, mert úton-útfélen találkozunk egyel-kettővel. Minden üzlethez, étteremhez, szállodához tartozik egy-kettő. Van köztük nagyobbacska is, olyan vizsla méretű. Akivel Lucifer barátkozna, az nem akarja őt, csak vicsorít és morog, aki meg közelítene, azt Lucifer hajtja el. Szóval a közlekedés eddig még igen stresszes volt, mert ugye eddig nem tudtuk otthagyni a kutyát a szállodai szobában, mindenhova jön velünk. És vívja a kis csatáit. Reméljük, hamarosan megszokja a helyzetet és barátra is lel. Egyébként úgy látom, félnivalónk nincs, mert a morgós kutyák is csak messziről erősködnek, ahogy közelebb megyünk hozzájuk a kutyával, befogják fülüket-farkukat és tovább oldalognak :D

Szóval Lucifer szociális élete igencsak felélénkült az elmúlt két napban. A ház, ahol leszünk, olyan környéken van, ahol szerencsére nincs nagyon kutya, de a 10 perces út, amíg leérünk a tengerhez, elég nagy kihívás lesz :) Na majd csak hozzászoknak egymás társaságához előbb-utóbb :D

Ma végre becuccoltuk a dolgainkat a házunkba :)))) A bútorozást jóindulattal kissé hiányosnak nevezném,egy alvó matrac van benne :D Nem baj, azt mondta a tulaj, írjuk csak össze, mi kell még, beszerzi.Ahogy idáig a thai ügymenetet megismertem, el fog ez tartani 1-2 hétig is :D Csak a legfontosabbakat illik megrendelni, pl. hűtő, ruhásszekrény, asztal, szék, nagyjából ennyi. A többit magunknak kell beszerezni, el is kezdtem megírni a listát: tányérok, poharak, evőeszközök, tisztítószerek, seprű, szúnyogháló, mosogatószer, konyharuha, gázrezsó, vízforraló, stb. Aztán menet közben még biztosan előjön egy csomó minden még, ami hiányzik...Azt mondja itt mindenki, hogy rezsó nem kell, hisz mindenki étteremben eszik itt, annyira olcsó a kaja. OK, de ki fog nekünk egy rántottát csinálni? :) Szóval kell az a rezsó :D

A bevásárlást én fogom megoldani valamelyik nap. Komppal fogok átmenni Chumponba, ez egy viszonylag nagy város, van 3 piaca is. Egész napos projekt lesz, Atival úgy döntöttünk, nem megyünk együtt, nem akarjuk még Lucifert kitenni ilyen megpróbáltatásnak, hogy egész napra magára hagyjuk. Az utazás kicsit megrendítette a bizalmát. Ha valamelyikünk eltűnik a látótávolságából csak néhány percre, már fülel és figyel, hogy mikor jön vissza, addig nem nyugszik meg, míg nem lát meg minket újra. Mikor Atival a szállodai szobában voltak és én leszaladtam kb. 10 percre, addig ott ült a szobaajtó előtt és nézte az ajtót, míg meg nem érkeztem. Kell még neki egy kis idő, hogy újra visszaálljon a bizalma, hogy többet nem fogjuk egyedül, magára hagyni.

Hoztunk magunkkal egy elektromos kerítést, mert itt egyáltalán nem ismerik az emberek a kerítést. Az lesz a ma délutáni projekt, miután kipakoltunk, hogy letesszük a kerítést, és megtanítjuk Lucifert, hogy hol vannak a határok. Így viszonylag nyugodtak leszünk, hogy nem fog elkolbászolni :D

Egyébként minden rendben, kezdünk feloldódni és kezdjük élvezni az ittlétet. Biztos vagyok benne, hogy nagy megnyugvás lesz mindkettőnk számára, ha lesz végre egy otthonunk, ahol kényelem vár ránk. Szépen berendezkedünk, Ati elkezdi a tanfolyamot, én pedig majd lassacskán körülnézek, hogy mit tudnék itt csinálni. Addig is thaiul fogok tanulni, feltéve ha találok valakit, aki valamennyire beszél angolul :D Mert az a tervem, hogy barterben fogjuk csinálni, én angolul tanítok valakit, ő pedig engem thaiul cserébe.

Úgy tűnik, a helyi életvitelt igen könnyű lesz átvenni. Az emberek mosolygósak, ráérősek, nem idegeskednek, nem kapkodnak, nem mérgelődnek. Nem is nagyon van min :D

Süt a nap, gyönyörű a környezet, meleg a tenger, jókat lehet enni és nagyon olcsón, nyugodt és kiegyensúlyozott mindenki. Mi kell még a boldogsághoz? :D

Mára ennyi, majd küldöm a helyzetjelentést és a képeket az új házunkról :D

Üdv mindenkinek!

Szólj hozzá!


2012.10.08. 19:00 Kohtaodream

A nagy utazás

Hát megérkeztünk... Szinte hihetetlen... Röviden annyit írnék az útról, hogy szörnyű volt, sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Aztán lehet, hogy 2 nap elteltével már máshogy látnám....

Akkor kezdjük elölről :D

Csütörtök este összecsomagoltunk mindent, befóliáztuk a két hátizsákot, összekészítettük a kiskutya dolgait: ketrec, itató, pár kedvenc játék, egy póló a szagunkkal (amit már pár napja hordtunk felváltva, hogy érezze majd a ketrecben a szagunkat) és a legfontosabb, a Xanax.

SAM_2517.JPG

A lakást még össze kellett szedni, összes élelmiszert elosztogatni, hűtőt, fagyasztót kiüríteni, stb.

Péntek reggel 6-ra volt beállítva az óra, de természetesen előbb fent voltunk. Kutyát még kivittük futni egyet, kézipoggyászt összeraktuk, stb. Aztán 3/4 9-kor irány a reptér.

Először felmentünk az Aeroflot reptéri irodájába, hogy becsekkoljuk a kutyát és a plusz poggyászt az 1-1 megengedetten kívül (ez a búvártáska volt) a gépre. A kutya jegye 350€ volt, a poggyász  50€. Aztán feladtuk a csomagokat, és kaptunk még egy kis időt, hogy kivigyük Lucifert egy utolsó könnyebbítésre :) Kb. 1 órával felszállás előtt beadtuk neki a Xanaxot, feltöltöttük a vizes tálját, elvittük a ketrecet valami folyosóhoz, belecsaltuk a kiskutyát és elköszöntünk tőle. Hát itt már nem nagyon tudtam visszatartani a könnyeimet :(  Nagyon-nagyon bíztam benne, hogy a Xanax megteszi hatását legalább addig, míg felteszik a Moszkva-Bangkok járatra, és nagyjából kívülállóként fogja szemlélni az eseményeket. Összesen kb. 16 órát kellett fekve kibírnia a ketrecben. Ráadásul a vize már akkor kilötykölődött, amikor a rakodó betolta a folyosóra...

Mi beballagtunk a terminálra, kb. 1/2 óránk maradt indulásig, ezt egy kávéval elütöttük.

SAM_2520.JPG

A Bp-Moszkva járat 2 órás volt, reggelit is kaptunk, gyorsan eltelt. A beszálláskor azért a biztonság kedvéért rákérdeztem az orosz légiutas kísérőt, hogy fent-e van a kutya, ő megnyugtatott, hogy fent van és jól van :D Ahogy leszállt a gép, ott lógott a szemem az ablakon, hátha meglátom a ketrecet, de sajnos nem... Itt Moszkvában 5 órát kellett kihúzni a másig gép indulásáig. Nekünk viszonylag gyorsan eltelt, még ingyen wifi is volt, a kiskutyának valószínűleg kevésbé. Itt gyorsan megkerestem az információs pultot, hogy nézzenek utána, hogy megvan-e Lucifer, esetleg bemehetnék-e hozzá nyugtatót és vizet adni neki. Bemenni sajnos nem tudtam, de kiderült, hogy ott van a csomagok között és állítólag vizet is adnak neki. Itthoni idő szerint 6 óra körül szállt fel a Moszkva-Bangkok járat. A légitársaság előtt le a kalappal, a tavalyi ukrán viszonyokhoz képest első osztályú volt minden. Vadi újnak tűnt a gép, ketten ütünk egymás mellett. Minden ülés előtt van egy monitor, tudsz zenét hallgatni, filmet nézni, e-könyvet olvasni és különböző játékokon (pl. póker :D) játszani. A zene menü alatt vagy 8 féle műfaj a klasszikustól kezdve a relaxig, a filmeknél ugyanez, Men in Black 3-tól Forrest Gump-ig minden :D
 Így viszonylag hamar elütöttük 9 órás repülőidőt, ráadásul 2x kaptunk enni, még választani is lehetett kétféle menüből :D  Aludni nem sokat tudtunk, tán 2-3 órát kisebb szakaszokban.

SAM_2564.JPG


Közben nem telt el úgy 10 perc, hogy ne járt volna Lucifer a fejemben, vajon hogy viseli a ketrecet, a le- és felszállást, a hiányunkat, a sok ismeretlen történést. Mindenféle hülyeség megfordult a fejemben, hogy mi van, ha allergiás a Xanaxra (mert előtt nem kapott ilyet sosem), meg sok hasonló. Tűkön ültem leszálláskor, hogy milyen állapotban látom meg a kiskutyát. A leszállás után az útlevél és vízumellenőrzés flottul lezajlott, a csomagok is gyorsan megjöttek. Rögtön odaszaladtam egy kis thai reptéri dolgozóhoz, hogy hol találjuk meg a kutyát. A "dog" szó ismeretlennek tűnt neki, odahívott valakit, aki telefonált egy harmadiknak. Elirányítottak minket egy másik terminálra, ahol meg is találtuk a ketrecet, benne a kiskutyánkkal. Nem tudom leírni azt az örömöt, amit akkor éreztem, mikor megláttam. Annyira boldog volt, hogy meglátott mindet, majd kiugrott a bőréből. Viszont látszott a szemében a kétségbeesés, elkeseredettség. A ketrecben lévő pelenka szanaszét kaparva, a vizestál csont üres. Hát itt újra elbőgtem magam, a jelek arra utaltak, hogy nem volt egyszerű neki az utazás. Gyorsan öntöttünk a táljába vizet, másfél litert abban a percben megivott. Itt várakoznunk kellett kb. egy fél órát, mire megkaptuk a kutya beviteli engedélyét, a ketrecből nem tudtuk kiengedni, ez a reptéri szabályzat, de legalább már ott lehettünk vele. Aztán végül rákérdeztünk a karantén állomásnál, hogy mi volna, ha pórázon egy kicsit kiengednénk, csak oda magunk mellé, azt mondta az ügyintéző, hogy semmi akadálya :D

SAM_2582.JPG

Ez volt az első pillanat, mikor szegény elhagyhatta a ketrecet. Hát itt mindenki a csodájára járt, az összes turista, reptéri dolgozók. Odajöttek, megkérdezték a fajtáját, nevét, egy csomóan lefényképezték :) Nagyon büszkék voltunk rá :)
Aztán végig úgy vittük ki a reptérről, hogy ott volt mellettünk pórázon, senki nem szólt érte egy szót sem, még a vámos sem :D Ez az egyik dolog, ami nagyon bejön Thaiföldön. Senki nem akadékoskodik, hagynak békében élni, az a lényeg csak, hogy ne zavarj senkit.

A reptérről indulás a pályaudvarra. Nem kellett ugyan sietnünk, mert 10 után hagytuk el a repteret és csak este 1/2 8-kor indult a vonat, de nem tudtuk, hogy tudunk ennyi cuccal plusz az óriási ketreccel átvergődni Bangkokon (40 km a távolság a reptér és a pályaudvar között). Amit lehetett, bepakoltunk a ketrecbe (búvárfelszerelés, laptoptáska, 2 kis hátizsák), rajtunk 1-1 hátizsák, Ati kezében a kutya a pórázon, az enyémben a ketrec a csomagokkal. A ketrec kicsit leamortizálódott az út alatt, az egyik kereke alól kitörött a műanyag, így egy kerék nem működött, de azért még nagyjából úgy lehetett húzni, mint egy gurulós bőröndöt. Kiértünk a reptérről, találtunk is egy nagy egyterű taxit, viszonylag elfogadható áron, belefért minden, megengedte a sofőr, hogy Lucifer a hátsó ülésen utazzon, ráadásul megállt nekünk 10 percre egy zöldebb területen, hogy ki tudjuk egy kicsit engedni a kutyát :).

SAM_2593.JPG

Kb. 1/2 12-re értünk a pályaudvarra, tehát maradt 8 óránk. Itt kezdődött a kálváriánk. Először is nem beszélnek a thaiok angolul. Ha valami eltér a szokványos menettől, pl. a mi esetünkben a kutya, akkor már lehetetlen a kommunikáció velük. Úgy szerettünk volna jegyet venni, hogy 3-an lehessünk egy elsőosztályú fülkében, a ketrecet pedig az ún. cargo kocsiba szerettük volna feltenni. Legalább 8 emberrel beszéltünk, hogy a kutyát szeretnénk magunkkal vinni a vonaton, de mindenáron rá akartak beszélni minket, hogy tegyük bele a ketrecbe, mert az első osztályon nem utazhat. Az egyik azt mondta, hogy másodosztályon az ülések között jöhet, a másik azt mondta, hogy nem jöhet, a harmadik, hogy nem tudja, kérdezzük meg a negyediket, stb. Így ment ez órákon keresztül, mire úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, felvisszük a kutyát magunkkal, legfeljebb adunk egy kis pénzt a kalauznak, hogy legyen elnéző. Semmi pénzért nem tettem volna bele Lucifert még egyszer a ketrecbe újabb 9 órás utazásra. Ilyenkorra az idegeink már pattanásik feszültek voltak, a 24 órás utazás, nemalvás és a körülmények, legfőként a kutya miatti aggódalom nagyon kimerített minket. Ettől eltekintve a várakozás viszonylag jól telt, leültünk egy padra a csomagokkal, és felváltva járkáltunk sétálni, enni egyet.

SAM_2598.JPG

Közben kiterveltük, hogy én felszállok Luciferrel a vagonba, Ati elviszi a csomagokat a cargo vagonba, hátha így, hogy külön leszünk, nem akarják a kutyát beletuszkolni a ketrecbe. Mikor végre elérkezett a 7 óra, elindultunk a peron felé, ekkor sikerült kitörni a ketrec második kerekét. Na itt már a tűrőhatárunk a végéhez közeledett, a ketrecet legszívesebben ott hagytam volna, de már fel volt címkézve, hogy hova megy és benne volt csomó cuccunk, tehát vonszolni kellett magunkkal párszáz métert. A vonat 1/2 órát késett, de legalább megjött :) Volt 2 percünk, hogy felszálljunk, mi a 7. vagonba, a csomagokat a legelső vagonba kellett tenni. Már majdnem indult a vonat, mire Ati feladta a ketrecet elől, aztán rohant hátra a 7. kocsiba, hozzánk. Szegény, csurom vizesen ért oda... Hála istennek fent vagyunk a vonaton, mi is mindhárman és az összes csomag is. Azt persze nem sejtettük, hogy most jön a legnehezebb része az útnak.... A két ülés előtt alig volt némi hely, az ülések között pedig kétpercenként árusok mászkáltak, gyakorlatilag nem tudtuk Lucifert hová tenni. Így nem maradt más választásunk, ölbe kellett vennünk, úgy utaztuk végig a 9 órát.

SAM_2618.JPG

Ráadásul annyira ócska volt a vonat, hogy iszonyatos hangok voltak végig, fülsiketítő robbanásszerű csattogások 2 percenként, a kutya ott ugrált félelmében az ölünkben. A legrosszabb, hogy nem tudott felállni és nyújtózni egyet egész úton. Egy-egy állomáson Ati lepattant vele, hogy legalább tudjon egyet pisilni, néha felálltunk az ülésről, hogy fel tudjon benne állni és nyújtózni tudjon egyet. A 9 óra végeláthatatlannak tűnk, percenként néztünk az órára, hogy mennyi van még vissza, itt kicsit összetörtünk testileg-lelkileg. Szerencsére egy utasnak sem volt problémája abból, hogy ott a kutya, sőt a kalauznak mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy óriás ül az ölünkben :D Az utolsó másfél órát állva töltöttük, hogy Lucifer tudjon kicsit mozogni a 2 ülésen, szegény egy hang nélkül tűrte az egészet, csak a szemén láttuk, hogy jó lenne már nyújtóznia egyet.

SAM_2622.JPG

Végre letelt a 9 óra, megérkeztünk Chumponba. Hálát adtam mindennek és mindenkinek, hogy túléltük a vonatutat. Persze azt is meg kellett tervezni, hogy hogy legyen a leszállás és kipakolás. Nem voltunk benne biztosak, hogy bárkinek van fogalma arról, hogy mi annál a megállónál le kell hogy vegyünk egy csomagot az első kocsiról. Így miután lecuccoltunk, Ati rohant előre, nehogy elinduljon a vonat a ketreccel :) Szerencsére sikerült, bár itt ahogy húztuk a ketrecet, a harmadik kerék is kitört. Mindegy, innen már fél lábon is kibírjuk. Csak azért nem hagytuk ott, mert a ketrecet szántuk Lucifernek a kutyaház gyanánt :) Innen már csak pár lépés az álmaink szigete :D Fogtunk egy tuktuk-ot, bepakoltuk a cuccokat, elmentünk vele a hajóállomásra. Itt már csak 1/2 óra várakozás és egy másfél órás hajóút várt ránk. Míg vártuk a hajót, levittük Lucifert a tengerbe, hogy szaladgáljon egy kicsit és mártózzon egyet.

A hajóút simán ment, a kiskutya tán észre sem vette, hogy nem szilárd talaj van alatta :D

Vasárnap reggel 9-kor (otthoni idő szerint hajnal 4-kor) kb. 48 órás ébrenlét és 42 órás utazás után végre megérkeztünk a Szigetre, Ko Taora. Szinte hihetetlen....

Most azt mondanám, hogy ha ezt előre tudom, nem vágnék bele...

Dóri, Ati búvároktatója várt ránk a kikötőben, ő szerzett nekünk egy kis házat, hogy addig, amíg megtaláljuk a végleges otthonunkat, legyen hol aludnunk. Kicsit naivan azt gondoltam, hogy megérkezünk a szigetre és mehetünk kipakolni, meg kialudni az út fáradalmait, de sajnos nem így történt. A lakás még nem volt kitakarítva, így várakoznunk kellett. Este 6 órakor derült ki, hogy még nem sikerült kitakarítani (ez a Thai ügyintézés menete :D), így aznap nem tudunk ott aludni, viszont Dóri intézett nekünk egy VIP hotelszobát :) Kipakolni ugyan nem tudunk, de legalább végre le tudunk zuhanyozni és vízszintesbe tudunk kerülni. Mivel a kutya is velünk volt, és ő nincs hozzászokva a benti alváshoz, 2x fel kellett kelnem vele, hogy kimenjünk pisilni egyet. Ettől eltekintve jól telt az este, másnap frissen ébredtünk annak reményében, hogy be tudunk költözni az átmeneti otthonunkba. Az első nap jól telt, a kiskutya felfedezte a tengerpartot, nagyokat játszottunk vele, jókat ettünk-ittunk. Itt Thaiföldön tényleg olyan kedvesek az emberek, ahogy az útikönyvekben le van írva. Mosolyognak, segítőkészek, mindent megoldanak, nincs lehetetlen. A kiskutyát mindenhová beengedik, az éttermekben is ott feküdt a lábunknál :)

SAM_2632.JPG

Este sajnos kiderült, hogy még mindig nincs kész a lakás, mert hiányzik pár bútordarab, de legalább ki van takarítva, így ha törik, ha szakad, másnap mindenképp beköltözünk :D

A nap jó híre az volt, hogy kiderült, a tanfolyam elvégzése után Ati nem csak kezdő OWD tanfolyamokat oktathat majd, hanem haladót, 5 specialitást és divemastert is :DD

Szóval gyertek, tanuljatok, búvárkodjatok! :D

Kaptunk zacskós kutyakaját is, ma este volt az első, mikor Lucifer 3 hét után végre nem éhesen tér nyugovóra :D

Szóval mostmár nagyjából jól vagyunk, kezdjük kiheverni az utazás viszontagságait. Az idő és a hely azért kárpótol minket, 30 fok van nappal, 26 este, a tenger 27 fokos :D

Névtelen.jpg

Holnap jövök újabb fejleményekkel :)

 

1 komment


2012.10.04. 19:55 Kohtaodream

Utolsó este itthon....

Holnap dél körül elhagyjuk egy időre kis hazánkat....

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Mára még volt pár elintéznivaló: néhány odakint hiánycikknek vélt élelmiszer beszerzése (pl. kolbász, vegeta, pirospaprika, stb).

A csomagolással nagyjából végeztük, a poggyászlista:

- 1-1 csővázas hátizsák

- 1-1 kisebb hátizsák kézipoggyász gyanánt

- 1 óriás schnauzer

- 1 (óriás :)) kutyaketrec

- 1 búvártáska

- 1 laptoptáska

SAM_2517.JPG

Ezzel a felszereléssel kell túlélnünk a nem rövid utazást: Bp - Moszkva 2 óra, itt 4 órás várakozás után újabb 11 óra repülés. Szombat este tudunk csak továbbutazni Bangkokból a szigetre az éjszakai vonattal, nem tudom, mivel fogjuk Bangkokban elütni azt a röpke pár órát. A csomagokkal és a kutyával valószínűleg nem indulunk el városnéző körútra :) Helyi idő szerint 19:30-kor indul a vonat és vasárnap hajnal 5-re ér a Chumpon nevezetű városba, ahonnan 7-kor indulunk komppal a Szigetre. Szóval valamikor vasárnap délelőtt fogunk megérkezni az új életünk színhelyére.

Közben gondoltunk azért a várható gasztronómiai hiányosságokra is (gondolok itt a jó magyar megszokott ízekre), ezét futárszolgálatban járatos kedves ismerősünk közreműködésével havonta ki fogjuk küldeni a mentőcsomagot, melyet előre össze is állítottunk a szülőknek, hogy ne kelljen ezzel vesződniük. Lesz benne egy kis hazai Pilóta keksz, Boci csoki, Gyulai kolbász, pálinka, mi thai szem-szájnak ingere :)

Csak a thai vámos el ne kobozza majd :D

Még volt ma egy kutyanyírás, hátha pont azon az 1-2 dekán fog múlni :D Meg még egy utolsó kutyafuttatás, itt is leszökik 1-2 deka :)

Egyébként az Aeroflotnak egy szava sem lehet,a csomagjaink a megengedett 23 kilónál jóval könnyebbek, Atié 12, az enyém 18 kilós. Ennyibe kellet belesűrítenünk mindent, amire az elkövetkező 1-2 évben szükségünk lehet. Ami meg kimaradt, azt majd kint pótoljuk :D

Elköszönünk mindenkitől, hamarosan újra jelentkezünk!

4 komment


2012.09.30. 09:12 Kohtaodream

MEGVAN A VÍZUM :)) HURRRRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Másfél hét várakozás után megkaptuk az 1 éves tanulói vízumot :DDD

vízum_1.jpg

Elég nehezen ment, bár így utólag már mindegy is :)

Múlthét hétfőn adtuk be nagy nehezen az anyagokat hozzá, azt mondták, csütörtökön telefonáljunk.

Persze fel is hívtuk őket, mire azt válaszolták, hogy minden OK, hamarosan jelentkeznek. Másnap csörög is a telefon, nagy boldogan felvesszük, hogy akkor biztos mehetünk is érte :)

Hát nem... Hiányolják a visszaútra szóló jegyet. Próbálom megmagyarázni, hogy egyéves búvároktatói tanfolyamra megyünk, nem tudjuk, mikor lesz vége, és fogalmunk sincs, mikor tudunk legközelebb hazajönni. Ráadásul jövő nyárra még nem is árulnak jegyeket.

Sajnálják, nem tudnak mit tenni, csak akkor tudják kiállítani a vízumot, ha van visszajegy is.

PAFFF. Na akkor egy kis fejtörés... A thai kislány a nagykövetségről súgott: nem muszáj megvenni a jegyet, elég csak befoglalni...

Na akkor rohanás haza és indít a böngésző, melyik társaságnál tudjuk befoglalni a jegyet fizetés nélkül.

Kis okossággal sikerült is, még aznap este elküldtem e-mailen.

Hétfőn reggel persze az az első dolgom, hogy rákérdezzek a nagykövetségnél, minden rendben van-e a jeggyel, szerencsére igen :) Hurrá, akkor már nem lehet akadálya a vízumunknak!!! Vagy mégis?!?

Eltelik a kedd, folyamatosan figyeljük a telefont, semmi... Szerda, szintén semmi....

Csütörtökön már nem tudunk tovább várni, felhívom a követséget, a kislányka felmegy a konzul asszonyhoz, az asztalán hever a kérvényünk. Mire visszajön a telefonhoz, alá is írta a nagykövet, mehetünk érte. JUHÉJJJ

Rohanunk a nagykövetségbe, útközben beszaladunk egy kis ajándékért hálánk jeléül.

Egy évre meg van oldva a kint tartózkodásunk :DDD


Bár azért van benne így is egy kis varia, nem is Thaiföld lenne, ha nem lenne :D

3havonta be kell jelentkeznünk  legközelebbi bevándorlási hivatalba, de ez mégiscsak jobb, mint 2havonta átlépni a határt...

Közben azért elkezdtünk pakolgatni is - sok a cucc, kevés a hely, 1-1 db. hátizsáknyi ruhát tudunk kivinni. Semmi gond, amire nem jut hely, majd kint megvesszük.

A kiskutyát ma mértük, már 4 kiló lement :DDD

Szegény, nagyon éhezik, és fogalma sincs róla, miért van 2 hete ilyen sanyarú sora :(

Ma itt volt az állatorvos is, kb. 25 receptet felírt Lucifernek, és kiokított minket, már magunk tudunk majd diagnosztizálni :D

Ráadásul annyi gyógyszerünk lesz mindenféle nyavalyára (milyen j-vel kell írni egyáltalán ezt a szót, talán még sosem írtam le :D) , hogy akár állatpatikát is nyithatunk kint.

Egy hét + 1 nap és utazunk :))))

Koh_Tao.jpg

Szólj hozzá!


2012.09.17. 21:23 Kohtaodream

Vízum

Szombaton megérkeztek a vízumigényléshez szükséges papírok a búváriskolától :)))

Hurrrááááá

Köszönjük, Dóri :DD

09.17. hétfő

Természetesen azonnal megyünk a nagykövetségre, hogy elindítsuk a vízumigénylést. Kb. 1 hónapja erre várunk...
Az alábbi anyagok szükségesek az egyéves tanulói vízum megigényléséhez:

- vízumigénylő lap kitöltve, 3 példányban

application form.png

- meghívólevél az iskolától, eredeti példányban, aláírással, pecséttel

- az iskola cégkivonata, cégbejegyzési papírjai szintén eredetiben

- részletes "tanterv": mikor mit fogunk tanulni, hol fogunk lakni, stb...

- repülőjegy

- útlevél másolata

- 3 db fénykép

- befizetési bizonylat, hogy a vízumigénylés díját befizettük a nagykövetség MKB-s számlájára

Reggel gyorsan kinyomtattuk a repülőjegyünket, lefénymásoltattuk az útleveleinket, elmentünk igazolványképet csináltatni és befizettük a 2x56 € vízumigénylési díjat.

A nagykövetség a világ másik végén van :), 10 óra körül értünk oda.

Épp ügyet intézett egy magyar lány, akivel várakozás közben beszédbe elegyedtünk. Meglátta a meghívólevélen a "Crystal dive"-os fejlécet, és kiderült, hogy nemrég tette le ő is a búvároktatói vizsgát épp Koh Tao-n ugyanannál az iskolánál, ahová mi megyünk :D Milyen kicsi a világ.... Ő most megy vissza Thaiföldre egy másik szigetre, itt talált búvároktatói állást :)

Mikor sorra kerültünk, kiderült, hogy szeptember 1-től felemelték a vízumigénylés díját 60 €-ra. Nagyszerű, akkor rohanás az MKB bankba befizetni a  4 € különbözetet, mert készpénzben nem lehet... Van kb. 1/2 óránk, hogy visszaérjünk még az ügyfélfogadási időben (9-12 között). 3/4 12-re sikerült visszaérni. A thai ügyintéző gyorsan átnézte a papírjainkat, hogy minden megvan-e. Ő csak angolul vagy thaiul beszél, tehát ha nem beszélsz angolul vagy netán thaiul, akkor már az elején elvérzett a dolog :D

Az összes papírt ott kellett hagynunk, még az útlevelet is. A bangkoki bevándorlási hivatal fogja eldönteni, hogy megkapjuk-e az egyéves vízumot vagy sem. Kb. egy hét az elbírálás ideje, addig izgulhatunk :)

ED visa.jpg

Ha sikerül, akkor sem lógathatjuk 1 évig a lábunkat...

Az első belépés után ugyanis csak 90 napig érvényes a vízum, ezt meg kell hosszabbítani 3 havonta a legközelebbi bevándorlási hivatalban. Az első alkalommal be kell majd mutatnunk a bizonylatot, hogy befizettük a búvártanfolyamot, és egy igazolást, hogy regisztrálva lettünk az iskolában.

Utána pedig 3 havonta be kell mutatkoznunk, hogy megvagyunk, ott vagyunk, jól vagyunk, tanulunk :)
Ennyire egyszerű az egész :D

A nap legjobb híre: megmértük a kiskutyánkat, ma, 1 héttel a fogyókúra kezdete után csak 38 kilót nyom, tehát sikerült 2 kilót lefaragni.

timi gép 324.JPG

JUHHHHÉÉÉÉÉJJJJJ

1 komment


2012.09.15. 21:02 Kohtaodream

Chio sportnap

Kedves Chios Kollégáim, Barátaim!

Köszönöm Nektek a mai napot, főleg azoknak, akik csak miattam jöttek :)

És köszönet az illetékeseknek, hogy megadták a lehetőséget, hogy ex-chiosként részt vehessek.

Névtelen.jpg

Nagyon jól éreztem magam, öröm volt együtt tölteni Veletek ezt a napot.

A búcsúajándékra -teljesen őszintén mondom- nem számítottam, nagyon kedves Tőletek, jól meghatottatok :)

Névtelen2.jpg

Ahogy ígértem, a következő hazautazáskor (várhatóan húsvétkor) feltétlenül meglátogatlak Titeket, addig is minden jót kívánok Nektek!

És komolyan mondom, aki megteheti, látogasson meg odakint, szeretettel várunk Benneteket.

Jó volt veletek dolgozni:
Melinda, Hajni, Zsuzsa, Tamás, Viki, Jenő, Ildikó, János, Szilvi, Laci, Ildi.

És persze a többikkel, akik ma nem tudtak eljönni.

3.jpg

Köszönök Nektek mindent, örömmel fogok Rátok gondolni!

Jelentkezzetek és tartsuk a kapcsolatot :DD

A mihamarabbi viszontlátásra!

Szólj hozzá!


2012.09.14. 18:32 Kohtaodream

Kutyával Thaiföldre

Egy kis segítség azoknak, akiknek egyszer hasonlóan elvetemült tervük lesz, hogy kutyát visznek Thaiföldre.

Megpróbálom viszonylag részletesen összefoglalni,  én baromi nehezen tudtam összeszedni az infót, rengeteg angol és német nyelvű weboldalt, blogot, fórumot olvastam végig, telefonáltam Bangkokba az állategészségügyi központba és a reptéri karantén állomásra. Illetve egy angol pár is segített, akik fél évvel ezelőtt csinálták végig ugyanezt a procedúrát.

Szóval annyira a szívünkhöz nőtt a kiskutyánk, Lucifer, hogy vagy vele, vagy sehogy :D

blog_clip_image002.jpg

Először itthon jártam utána a saját állatorvosunknál, az álletegészségügyi központnál, majd a thatiföldi hatóságoknál, hogy mi a menet.

Itthonról az alábbi dokumentumokat kell beszerezni:

1. mikrochip és útlevél
 A mikrochip nekünk már benne volt a kutyában, az útlevelet azonnal kiállítja az állatorvos, ha viszed a kutya egészségügyi kiskönyvét, és rendben vannak az oltások       

   blog_clip_image004.jpg                                                                 

2. magánállatorvosi igazolás, hogy a kutya egészséges és utazásra alkalmas

3. egy angol nyelvű igazolás, ún. Health certificate a helyi állatorvosi állomástól, amit ott a magyar nyelvű igazolás alapján állítanak ki. Ez a kiállítástól számított 6 napig érvényes, tehát csak utazás előtt szabad kiállítani.

4. Közben írtam/telefonáltam a bangkoki állategészségügyi központnak és a reptéri állomásnak, hogy náluk mi a feltétele a kutya beutazásának. Írni kell emailben egy kérelmet a reptérre, benne az érkezés napja, ideje, stb,, a kutya és a gazda útlevelének másolata és egy kitöltött formanyomtatvány. Erre fogják emailben megküldeni a beutazási engedélyt.

20120914_181753.jpg

Közben persze a többi szükséges dolgot is intézzük a kutyának: szabványnak megfelelő ketrec, ebbe nedvességfogó betét a szőnyeg alá, megfelelő itató, ami nem lötykölődik ki.     

Az állatorvossal is beszéltünk, be fogja nyugtatózni a kutyát az út előtt - valami lógyógyszerrel :D - de sajnos még ez is csak pár órán át hat. Abban bízunk, hogy legalább arra a hat órára letompítja Lucifert, míg felkerül a Moszkva-Bangkok járatra (Bp-Moszkva 2 óra, itt 4 óra várakozás után tudunk továbbutazni). A második járaton majd lesz 10 órája pihenni... Arra sajnos nincs lehetőség, hogy Moszkvában találkozzunk a kutyával, a csomagokkal együtt fogják kezelni. Reméljük, legalább inni ad neki valaki...


A nyugtatón kívül még az egyéb szükséges gyógyszereket, kenőcsöket, kullancs elleni cseppeket is be kell itthon szereznünk, ki tudja, lehet-e ilyen dolgokat Thaiföldön kapni :)

Mi az orosz Aeroflot légitársasággal fogunk utazni, több szempont miatt esett erre a választásunk: egyrészt ár-érték arányban az egyik legjobb, másrészt szállít kutyát, ami ugye a mi esetünkben nem egy elhanyagolandó szempont :D (mert nem minden légitársaság szállít: pl. Aerosvit és Egypt Air nem).

A csomagtér klimatizált, 25 fokos, sötét van, így talán átalussza a kiskutyánk az utat.

Mikor felhívtam őket még hónapokkal ezelőtt, az volt az első kérdésem, hogy mennyire elvetemült ötlet Bangkokba kutyát vinni. Az ügyintézőtől meglepődve és persze örömmel hallottam: elég gyakori náluk, hogy állatot visznek, még ló is előfordul. Jól van, akkor nem mi vagyunk az egyetlen őrültek, akik kutyát visznek Thaiföldre :DDD

Na, gondoltam, akkor ez a mi légitársaságunk, profik a 4lábúak szállításában :)

A ketrecet nem biztosítják, viszont előírás, hogy megfeleljen a szabványnak (IATA-nak hívják ezt a szabványt), és hogy a kutya fel tudjon benne állni, illetve meg tudjon benne fordulni. A legnagyobb ketrecet vettük (104x73x75 cm), de szegény Lucifer elfeküdni épphogy csak kifliben tud benne…

 ketrec.jpg

A legnagyobb félelmem az egész kiköltözéssel kapcsolatban a kutyus. Hogy fogja az amúgy óriási mozgásigénnyel rendelkező állat kibírni ebben a ketrecben ezt a hosszú utat… A 16 órás repülés után még Bangkokban sem szállhat ki szegény a ketrecből: amikor levesszük a szalagról, mennünk kell a karantén állomásra, itt kb. 1 órás procedúra vár még rá, amíg beengedik az országba, ha a hivatalnok a papírokat rendben, a kutyát pedig egészségesnek találja (ha nem, akkor 1 hónap karantén, de ez meg sem fordul a fejünkben….). Egyébként az általunk bevallott értékének 30%-át be kell fizetni vámra :)

A repülőtér egész területén nem jöhet ki majd Lucifer a ketrecből, csak ha már elhagytuk a repteret.

Innen majd valahogy el kell jutnunk a vonatállomásra, még elképzelésünk sincs, hogy milyen módon, ugyanis lesz nálunk egy kb. 40 kilós búvártáska, a kutyaketrec (ami legalább kerekeken gurul, mint egy bőrönd J), egy 45 kilós kutya és két csővázas hátizsák. De emiatt egyelőre nem stresszelünk, ráérünk majd akkor, ha ott leszünk :D

4 komment


2012.09.13. 22:38 Kohtaodream

Képek a tavalyi nyaralásról

0 455.jpg

0 558.jpg

0 438.jpg

0 1054.jpg

0 226.jpg

0 607.jpg

0 529.jpg

0 258.jpg

0 720.jpg

0 913.jpg

0 755.jpg

1 komment


2012.09.13. 15:16 Kohtaodream

Az itthoni előkészületek

2012.09.03 hétfő

Elérkezett az első olyan munkanap, amikor nem kell reggel felkelnünk és munkába sietnünk.

Munkanélküliek lettünk :)

Nincs reggeli készülődés, kapkodás, közlekedés a reggeli csúcsforgalomban, dugóban és piros lámpáknál várakozás. A Lágymányosi hídnál sem kell a korláttisztítás miatt heteken keresztül a sávlezárás miatt az előttünk haladók kipufogóját szívni.

 Első intéznivaló: okmányiroda. Mi a helyzet, ha külföldre költözöl?

Szinte hihetetlen és felfoghatatlan, de valóban az a helyzet, amit senki nem akart nekem korábban elhinni: hiába költözöl külföldre és tartózkodsz ott akár évekig anélkül, hogy akár 1x is hazalátogatnál, fizetni kell az OEP-nek a havi 6.390 ft-os egészségügyi szolgáltatási járulékot. Kérdem én az ügyintézőt, hogy ugyan mire kell fizetni, ha nem tartózkodom Magyarországon? Ha valami bajom esik Thaiföldön, vajon hazaszállítanak és fizetik az ottani ellátásomat? Természetesen nem…. A díjat viszont fizetni kell még akkor is, ha nincs rá semmilyen észszerű magyarázat. Ezt írja elő a törvény és kész. Ez Magyarország….  Persze megfordult a fejünkben, hogy egyszerűen nem fizetjük. Erre is kitalálták a megoldást: ha nem fizetsz, ráterhelik a díjat plusz a büntetéseket egy olyan ingatlanra, ami a neveden van… Ha esetleg nincs a neveden ingatlan, közmunkával ledolgoztatják. Szóval nem tudjuk megúszni. :(

Következő hivatal: Munkaügyi központ

Úgy gondoltuk, hogy tisztességes adófizető állampolgárokként miért ne tartanánk igényt arra a pártízezres járulékra, ha már 1x jogosak vagyunk rá. Hááááát utólag nem biztos, hogy megérte… A csepeli hivatallal semmi gond, viszonylag gyors sorra kerülés (1 órás, de ez alap a magyar hivataloknál ;) ), korrekt tájékoztatás, flott ügyintézés. Persze egyszerre azért itt sem sikerül mindent elintézni, vissza kell menni 2 nap múlva, de legalább időpontra.

A XX. kerületi központ viszont megér egy misét. 2 óra várakozás után az információs pultig sikerült eljutni, ott közölte az úriember, hogy sajnos annyi várakozó van, hogy csak szeptember 13.-ra tudnak újabb időpontot adni, viszont addig nem tudja Atit nyilvántartásba venni, ami azt jelenti, hogy addig nem is jogosult TB ellátásra. Tehát 10 napig egyáltalán nincs orvosi ellátása, hiába dolgozott le 20 évet és fizetett TB-t. Szöges ellentét azzal a tájékoztatással, amit a csepeli hivatalban mondtak (miszerint a munkaviszony megszűnését követően 45 napig még él a TB és a bejelentkezéskor azonnal bekerül a munkanélküli nyilvántartásba). Hát ezzel teljesen keresztbe húzták a számításainkat: jogsi hosszabbításhoz háziorvos, tüdőszűrő, stb. Ha nincs érvényes TB, nem tudunk orvoshoz menni.

Akkor most melyik ügyintéző ennyire tudatlan? Ekkora eltérés lenne két kerület között??? Elindul a telefonálgatás ide-oda, míg végül kiderítettük, hogy az erzsébeti ügyintézőnek fogalma sincs a dolgokról, teljesen téves információkat adott. Még jó, hogy ilyen kompetens emberek ülnek a pultok túloldalán…

Na mindegy, legalább tudjuk tovább intézni a dolgokat….

Háziorvosnál szokásos 2órás sorban állás, de legalább megvan a papír a jogsihoz.

Az okmányirodában már reggel közölték, hogy aznap esélytelen lesz a sorszámhoz jutás, már a reggel érkezőknek sem jutott.

Eddigre du. 5 óra van, akkor folyt.köv. holnap, immár egy másik okmányirodánál, ahol esély lesz a sorszámhoz jutásra…

 09.04. kedd

A változatosság kedvéért okmányiroda :) Szerencsére ismerős segítségével gyorsan sikerül a jogosítvány megigénylése, így viszonylag hamar mehetünk is az OEP-hez. Hurráááá!!!

Gyanúsan sok a rendőr az OEP bejáratánál, még akkor is, ha az ORFK épülete mellett van. Ahogy közeledünk a bejárathoz, rengeteg embert és rendőrségi szalagot látunk az épület körül. Bombariadó van :D

Kb. 1 ½ óra kényszerpihenő, akkor legalább együnk egy jót a szomszédos kínaiban…

Mire visszaérünk, még mindig kint áll a tömeg, viszont leszólít minket egy ügyintéző, sorszám nélkül is felajánlja segítségét :) Végre egy pozitív tapasztalat az ügyintézőkkel kapcsolatban.

Elmondjuk neki, miért jöttünk: hosszabb távon külföldön fogunk tartózkodni, évente csak 1x jövünk haza 2-3 hétre, nem itthon, hanem kint szeretnénk egészségbiztosítást fizetni, mivel valószínűleg jóval kisebb az esély, hogy itthon kelljen orvoshoz/kórházba menni, mint kint. Szeretnénk elkerülni a havi 6390 ft-os egészségügyi szolgáltatási járuléknak nevezett összeget, miután nem tudjuk 8000 km-re igénybe venni a szolgáltatást. Az OEP-es ügyintéző válasza: sajnos tudja, hogy ésszerűtlen a dolog, konkrétan (idézem) „köcsögség”, de ez egy „szar balkán ország, óriási bürokráciával”. Nincs rá magyarázat, ezt írja elő a törvény, ez van és kész. Fizess, magyar! Háát ezért hagyjuk el ezt az országot (többek között) – teszem hozzá.

Úgyhogy szépen ballagjunk át az APEH-ba, és jelentsük be az igényünket, hogy mostantól fizetni óhajtjuk ezt a járulékot.

Mivel az APEH eddigre már bezárt, ezért folyt.köv. holnap az ügyintézéssel.

Még gyorsan bemegyünk egy állatfelszerelés boltba Lucifernek (ő a mi drága óriás schnauzerünk) szőrnyíró fejért, keféért, stb – ugyanis Thaiföldön nekünk kell majd a fodrász szerepét ellátnunk :D

 09.05. szerda

Végre egy olyan nap, amikor pozitív benyomásokkal távozunk a hivataloktól.

Természetesen az APEHnál kezdünk, ahol kb. 10 perc várakozás után egy nagyon szimpatikus ügyintézőhöz kerülünk. Ő súg nekünk: ha nincs állandó magyarországi tartózkodási helyünk, akkor mentesülünk a járulékfizetési kötelezettség alól. OK, és milyen hátránnyal jár az, ha nincs itthon állandó lakcímünk? Erre itt már nem kapunk választ, tovább lettünk irányítva, vajon hova? :D Az okmányirodába :DDD

Szinte már haza járunk ide, most persze másik ügyintézőhöz. És mivel magunk elé engedtünk egy kismamát, jótett helyébe jót várj: a csoportvezetőhöz kerülünk, aki kapásból vágja a válaszokat a kérdésáradatra. Mellesleg motorozik ;) Tulajdonképpen nincs semmilyen hátránya, ha nincs itthon bejelentett állandó lakcímed, legalábbis számunkra érdektelen. Pl: nem szavazhatsz (úgysem leszünk itthon), meg ehhez hasonlók. Csak ki kell tölteni egy papírt, miszerint kitelepszünk Magyarországról, le kell adnunk a személyinket, és be lesz jegyezve a lakcímkártyára, hogy „külföldre távozott”. Ennyi. Maximum ha vissza akarunk jönni, 1500 ft-ért új személyit igénylünk, és elkezdjük fizeti az egészségügyi járulékot, és onnantól biztosítottak leszünk itthon újra. Nagyszerű hír, így ez a problémánk megoldva. Nem kell kifizetnünk évente 150.000 ft-ot a semmire. Az első alkalom, hogy kedvező híreket kapunk egy hivatalból :D

Délután még gyorsan kipróbáljuk az újdonsült kutyakozmetikai kellékeket. Minden remekül működik, gyönyörű lett a kutyánk, Ati tökéletes munkát végzett.

Ez egy kifejezetten jó nap volt :D

09.06. csütörtök

A legfontosabb hivatalos dolgoknak utánajártunk, már csak a vízum a szűk keresztmetszet.

A vízumról még nem esett szó. Az a helyzet, hogy a thaiok nem vágják csak úgy oda a vízumot az emberhez, majdnem olyan körülményes megszerezni, mint USA-ba. Miután évekig nem volt kiadatás Thaiföldről, nagyon sok bűnöző keresett ott menedéket, ezért úgy tűnik, nem várják tárt karokkal az embert.

Kivétel a turista vízum, ezt a magyar állampolgár gyakorlatilag igénylés nélkül megkapja, csak kimegy és Thaiföldön bepecsételik az útlevelébe. Annyi az egyetlen feltétele, hogy az útlevélnek legalább 6 hónapig érvényesnek kell lennie, így ezzel 2 hónapig lehet az országban tartózkodni, majd igény esetén maximum 3x meghosszabbítani, tehát összesen 6 hónapos tartózkodásra jogosít. Nekünk ez sajnos nem megoldás, mert mindenképp hosszabb időre tervezünk, és nem szeretnénk 2 havonta a bevándorlási hivatalba járni pecsétekért.

Két alternatíva marad: business vagy tanulói vízum. Az előbbi rettenetesen körülményes, esélytelennek tűnik, így fel sem merül lehetőségként, így a tanulói vízummal próbálkozunk, főleg, hogy Ati búvároktatói tanfolyamot készül elvégezni odakint.

Hosszas internetes böngészés és a budapesti thai nagykövetség kétszeri felkeresése után kiderül, hogy ez sem olyan egyszerű, mint gondoltuk. A következő dokumentumokra van hozzá szükség:

- az iskola cégkivonata

- meghívólevél az iskolától

- részletes terv az egy évről: mikor mi a tananyag, hol fogunk lakni, térkép az iskola elhelyezkedéséről, kontaktszemély, akinél lekérhetik az adatok valóságtartalmát, stb.

Mindez postán, eredeti aláírással és pecséttel, nem ám csak úgy beszkennelve emailben….

 ED visa.jpg

 

Tehát most itt tartunk, várjuk a papírokat a búváriskolától (Dóri közbenjárásával – köszönjük, Dóri), amivel aztán bemehetünk a nagykövetségre, az egyéb szükséges anyagokkal együtt: vízumigénylő lap, banki bizonylat a vízumigénylés összegének befizetéséről (56 €), repülőjegy, 3 db fénykép. Aztán majd a bangkoki bevándorlási hivatal eldönti, hogy óhajt-e nekünk vízumot adni vagy sem.

ENNYI, mindösszesen :)

Ha esetleg nem sikerülne (bár ez fel sem merül bennünk, optimisták vagyunk J), akkor marad a turista vízum… ezt még lehet hosszabbítani valameddig félhivatalosan ún. „visa-run”-nal. Ehhez kéthavonta át kell lépni a határt, kapsz egy pecsétet, hogy elhagytad Thaiföldet, és 5 perc múlva vissza is léphetsz. Komoly iparág épül erre a módszerre odakint :D Vannak cégek, akik kifejezetten ezzel fogalakoznak, kisbuszokkal viszik a delikvenseket különböző országhatárokra a pecsétért :D

 09.07. péntek

Ha még nem említettem volna, visszük a „kis” kutyusunkat is, aki mellesleg egy óriás schnauzer.

blog_clip_image002.jpg

 

Megpróbálom viszonylag részletesen összefoglalni, hogy hogy lehet kutyát Thaiföldre kivinni, hátha valakinek egyszer szüksége lesz rá. Én baromi nehezen tudtam összeszedni az infót, rengeteg angol és német nyelvű weboldalt, blogot, fórumot olvastam végig, telefonáltam Bangkokba az állategészségügyi központba és a reptéri karantén állomásra. Illetve egy angol pár is segített, akik fél évvel ezelőtt csinálták végig ugyanezt a procedúrát.

Aki nem érdekel a téma, javaslom, hogy ugorjon a következő napra :)

Szóval annyira a szívünkhöz nőtt a kiskutyánk, Lucifer, hogy vagy vele, vagy sehogy :D

Neki viszont kb. több anyagra van szüksége a kiutazáshoz, mint egy embernek, konkrétan az alábbiakra:

  1. mikrochip és útlevél
  2. 5 szükséges oltás megléte és igazolás erről: veszettség, szopornyica, leptospirosis, parvo, hepatitis
  3. magánállatorvosi igazolás, hogy a kutya egészséges, utazásra alkalmas
  4. angol nyelvű ún. Health certificate egy hivatalos állategészsésügyi állomástól, amiben gyakorlatilag ugyanaz áll, mint a magyar nyelvű igazolásban
  5. ha az előzőek megvannak, akkor írni kell a bangkoki reptérnek egy emailt, amiben értesítjük az ottani karantén állomást, hogy melyik napon, melyik járattal érkezik a kutya, és át kell küldeni nekik egy angolul kitöltött „Application form”-ot (amit előzőleg kértem meg emialben). Ha ezek rendben vannak, akkor kapunk tőlük szintén emailben egy „Import permit”-et, azaz import engedélyt, ezzel kell majd az érkezéskor jelentkezni.

Közben persze a többi szükséges dolgot is intézzük a kutyának: szabványnak megfelelő ketrec, ebbe nedvességfogó betét a szőnyeg alá, nyugtatótabletta, stb.                          

Mi az orosz Aeroflot légitársasággal fogunk utazni, több szempont miatt esett erre a választásunk: egyrészt ár-érték arányban az egyik legjobb, másrészt szállít kutyát, ami ugye a mi esetünkben nem egy elhanyagolandó szempont J (mert nem minden légitársaság szállít: pl. Aerosvit és Egypt Air nem).

Mikor felhívtam őket még hónapokkal ezelőtt, az volt az első kérdésem, hogy mennyire elvetemült ötlet Bangkokba kutyát vinni. Az ügyintézőtől meglepődve és persze örömmel hallottam: elég gyakori náluk, hogy állatot visznek, még ló is előfordul. Jól van, akkor nem mi vagyunk az egyetlen őrültek, akik kutyát visznek Thaiföldre :DDD

Na, gondoltam, akkor ez a mi légitársaságunk, profik a 4lábúak szállításában :)

A ketrecet nem biztosítják, viszont előírás, hogy megfeleljen a szabványnak (IATA-nak hívják ezt a szabványt), és hogy a kutya fel tudjon benne állni, illetve meg tudjon benne fordulni. A legnagyobb ketrecet vettük (104x73x75 cm), de szegény Lucifer elfeküdni épphogy csak kifliben tud benne…

blog_clip_image003.jpg

 A legnagyobb félelmem az egész kiköltözéssel kapcsolatban a kutyus. Hogy fogja az amúgy óriási mozgásigénnyel rendelkező állat kibírni ebben a ketrecben ezt a hosszú utat… Bp-Moszkva 2 óra, itt 4 óra várakozás a ketrecben, mert sajnos nem fogjuk látni egymást, aztán 10 óra Moszkva-Bangkok. Még itt sem szállhat ki szegény a ketrecből: amikor levesszük a szalagról, mennünk kell a karantén állomásra, itt kb. 1 órás procedúra vár még rá, amíg beengedik az országba, ha a hivatalnok a papírokat rendben, a kutyát pedig egészségesnek találja (ha nem, akkor 1 hónap karantén, de ez meg sem fordul a fejünkben….). Egyébként az általunk bevallott értékének 30%-át be kell fizetni vámra :)

A repülőtér egész területén nem jöhet ki majd Lucifer a ketrecből, csak ha már elhagytuk a repteret.

Innen majd valahogy el kell jutnunk a vonatállomásra, még elképzelésünk sincs, hogy milyen módon, ugyanis lesz nálunk egy kb. 40 kilós búvártáska, a kutyaketrec (ami legalább kerekeken gurul, mint egy bőrönd J), egy 45 kilós kutya és két csővázas hátizsák. De emiatt egyelőre nem stresszelünk, ráérünk majd akkor, ha ott leszünk :D

 09.08.  szombat

Készülnek a honlapjaink :) Odáig jutottunk egyelőre, hogy megvettük a tárhelyet és 2 domain nevet. Ezek lesznek a weboldaalink:

kohtaodive.com

kohtaodream.com

Ati vadul szerkeszt, sokkal bonyolultabb, mint gondoltuk… Mindegy, egyelőre úgysem tudunk sok infót feltölteni rá. Majd mindkét honlapon olvasható lesz a blog is.

 09.09. vasárnap

Megtartottuk a barátaimmal a búcsúbulit, köszönöm nektek, hogy eljöttetek: Heni & Feri & Sára baba, K. Orsi & Zoli, F. Orsi & Robi és Lala. Köszönöm az ajándékokat :)

SAM_2457.JPG

Jó volt még találkozni egyet, és NAGYON-NAGYON FOGTOK HIÁNYOZNI NEKÜNK!!!

Várunk ki mindannyiótokat mihamarabb, addig is tartjuk a kapcsolatot skype-on.

 09.10. hétfő

Az eredeti terv az volt, hogy ma lefordíttatom a diplomáimat, hátha hasznát veszem valamelyiknek odakint, elmegyek a kutyának pár útikellékért, aztán végül SZTK.

Kicsit módosult a terv menet közben :)

A diplomák fordításáról (legalábbis itthon) lemondtam, mert ez is jól ki van találva: elmentem az egyetlen fordító irodába, amit elfogad a Külügy. Itt közölték velem, hogy nem jó nekik az eredeti diploma (?!?!), vigyem el egy közjegyzőhöz és kérjek hiteles másolatot, lehetőleg angol nyelven. De hát itt van a diploma, eredetiben, minek másolat??? Ez van, kész. Képzelem, mennyiért csinál egy közjegyző hiteles másolatot, főleg angolul… Ha megvan a másolat, menjek vissza a fordítóirodába, az angol nyelvű másolat hivatalos fordítása 10.000 ft-ba kerül, a magyar nyelvűé duplája. Ezután mehetek a Külügybe a fordítást hitelesíttetni. Hogy ezért kell-e fizetni, annak már nem jártam utána, mert így is kicsit sokallom az utánajárást és a költséget. Úgy döntök,hogy nem ér meg ennyit az egész, kiviszek majd mindkettőből egy másolatot, kint valószínűleg párezer forintért megoldják.

Na, akkor ez letudva ;)

Ha már a belvárosban vagyok, gondoltam benézek az Aeroflothoz, felteszem a nyitott kérdéseinket, személyesen csak jobb, mint telefonban.

Épp ebédidőben érek oda, így megebédelek :D

Nagyon kedves hölgy az ügyintéző, kissé töri a magyart ugyan, viszont információt egyáltalán nem tudott adni. Legfőképp a kutyával kapcsolatban merültek még fel kérdéseink, arra pedig a reptéri iroda tudna választ adni, csak őket nem lehet épp elérni telefonon.

Akkor SZTK program törölve, kiszaladok a reptérre, csak találok ott valakit az irodában. Szerencsém van, találok is, viszont nem túl jók a hírek: a kutya ketreccel együtt max. 45 kg lehet, kis jóindulattal mondjuk 48, de ennél semmiképp nem több. Ez a limit. Ha ezt meghaladja, akkor cargo géppel mehet csak, borsos áron. Másik probléma, hogy a saját jegyünket célszerű a neten megvenni, mert így jóval kedvezőbb az ára, azt viszont csak személyesen az irodában tudják megmondani, hogy arra a járatra van-e még hely kutyának. Akkor mi a megoldás, kérdem én? Hááát, vegyük meg a jegyet a neten, aztán gyorsan jelentsük be telefonon a kutyát, és bízzunk benne, hogy megkapja a kutya is az engedélyt. Ha nem, akkor buktuk a jegyet. Illetve 100€/db áron módosíthatjuk az időpontot : )

Ráadásul ahogy közelít az utazás időpontja (szept. 20 és30 között lenne a terv), egyre fogynak az economy jegyek, szeptember 19. után csak október 5. a következő időpont, a többi napra 400€ helyett 1000€ körüli árakon mennek a jegyek. Úgy néz ki, akkor marad az október, mert 1,5 hét alatt nem lesz meg a vízum :)

Rohanok haza, nagy a stressz, mi lesz, ha nem tud velünk jönni a kutya??? Otthon próbálom lemérni a ketrecet és Lucifert (Ati épp vidéken van, késő este ér haza, addig nem várhat a dolog :D). A ketrec az egyszerűbb, azt simán megemelem, 12 kg. A kutyát lemérni kicsit körülményesebb. Az istennek nem akar ráülni a mérlegre :DD Hozok egy deszkát, hogy akkor üljön arra, ez meg ide-oda billeg, ráadásul nem látom tőle a számokat :DD

Akkor próbáljuk meg úgy, hogy ráállunk mindketten, én is, velem szemben a kutya 2 lábon. Így sacc/kb 96 kilót nyomunk együtt, ami azt jelenti, hogy akárhogy is számolom, a kutya 40 kilós…

Ajaj, van baj:  akkor a ketrec + kutya együtt 52.  A max. limit 48 kg ugye, ez is jóindulattal. Tehát négy kiló a túlsúly, akkor jön a fogyókúra, van Lucifernek 2-3 hete, hogy leadja a 4 kilót :)

Nincs mese, a mai naptól az 1,3 kilós adagot lecsökkentjük 1 kilóra, majd Thaiföldön visszaszedi :DD

Közben jön egy jó hír: úton vannak a papírok a tanulói vízumhoz a búváriskolától. Köszi, Dóri :)

Juhééééj

 09.11. kedd

Első dolgunk a kutya lemérése, hátha kevesebbet mutat, ha Ati professzionálisan méri. Először felemeli a ketrecet, ez 12 kiló, aztán felemeli a kutyát, ő 40. Háááát ez akkor azt jelenti, hogy jól mértem, sajnos valóban 52 kilósak együtt, akkor marad a fogyókúra L

Úgy döntöttünk, nem várunk tovább, lefoglaljuk a repülőjegyet. A szeptember 19-i időpont elég necces, 1,5 hét alatt a kutya sem tud lefogyni :D Így marad a következő normális áras időpont: október 5. Sajnos ez 2 héttel később van, mint terveztük, de ez van….

Ati azonnal hívja az Aeroflotot, mert ugye a kutyára is engedélyt kell kérni Moszkvától. Bejelentjük telefonon, 1-2 napon belül jön a válasz, hogy jöhet-e. Addig izgulhatunk…. ½ óra múlva telefonál Tatiana az Aeroflot-tól, hogy megvan az engedély a kutyának. Hurrrráááááá

Üröm az örömben: a kutya jegye 200 USD helyett 350 USD lesz az extra ketrecméretek miatt…

Folytatás a Generali biztosítóban lakásbiztosításokkal kapcsolatban. Itt érdeklődés szintjén rákérdezünk a baleset biztosításra, mert az ugye nem lesz nekünk egyelőre. A Generali-nal havi 20.000 ft-ba kerülni, akkor ezt valószínűleg kihagyjuk :D Marad majd valami helyi biztosító…

 09.12 szerda

Reggel az állategyészségügyi állomáson kezdek, az útlevelet igénylem meg Lucifernek, potom 7500 ft-ért. Viszont azonnal meg is csinálják kb. 20 perc alatt. Még fénykép is lesz benne :D

blog_clip_image004.jpg

Az angol nyelvű health certificate-et majd 6 nappal az indulás előtt állítják ki, tehát még 1x vissza kell majd még jönni.

Innen az utam az Erste Bankba vezet, megszüntetek minden számlát, kártyát, stb, mert Atival a CIB-nél nyitottunk közös számlát, HUF, USD és EUR verzióban is, ki tudja, melyiknek fogjuk majd hasznát venni Thaiföldön.

Az Erste mellett egyből ott van egy CIB is, akkor már ide is bemegyek, van pár kérdésem. Az egyik legfontosabb, hogy melyik kártyáról érdemes kint készpénzt felvennünk a helyi thai baht fizetőeszközben. Ezt már korábban is feltettem két különböző ügyintézőnél, és két különböző választ kaptam…

Tehát van egy forint, egy euró és egy dollár alapú kártyánk, mikor járunk a legkevésbé rosszul átváltási árfolyamokat tekintve? Ez az ügyintéző legalább felhívta a központot, mert elég egyedi a kérdés, és kiderül, hogy mivel a CIB banknak nincs USD/THB ill. EUR/THB árfolyama, ezért először mindenképp forintra fogják beváltani az összeget akkor is ha EUR vagy USD kártyával fizetünk (természetesen eladási árfolyammal), és ezt az összeget fogják utána az aktuális HUF/EUR vagy HUF/USD árfolyammal átváltani. Tehát ebben az esetben 2x-es bukta van a váltásokkal. Így együtt kiokoskodtuk, hogy sokkal jobban megéri a forintos kártyát használni. Ezek szerint kár volt az euró és dollár számlához kártyát igényelni, na de ez már úgyis mindegy, legfeljebb 1 év után lemondjuk…

A bank után még van egy utam a munkaügyi központba, hogy átvegyen a határozatot. Kb. 10 perc alatt el is intézem, és az is kiderül, hogy már csak ki kell majd jelentkeznem a kiutazásunk előtt 1-2 nappal.

Mára ennyi volt :DD

 09.13. csütörtök

Elkészült a weboldal kezdetleges verziója :DDD

www.kohtaodive.com

HURRRRÁÁÁ

Ati jó munkát végzett, tegnap hajnali 3-ig szerkesztgette, teljesen autodidakta módon.

Azért majd még folyamatosan finomítunk rajta, de elsőnek szerintem tökéletes : )

Köszi Gézának a sok-sok segítséget.

 

2 komment


2012.09.13. 14:38 Kohtaodream

Starting a new life on Koh Tao, Thailand

ÁLMODTUNK EGY NAGYOT….

Most tesszük az első lépéseket, hogy ezeket az álmainkat megvalósítsuk…

0 913.jpg

Hogy hogyan is kezdődött?

Teljesen hétköznapi a történet: elmentünk Atival a Moszkva térre egy thai masszázsra. Mivel itt elég hosszasan kellett várakoznunk, beszédbe elegyedtünk a magyar tulajdonos hölggyel. Ő elmesélte, hogy a lánya kiadta a budai lakását 120.000 ft-ért és kiköltözött a párjával Thaiföldre. Ebből a 120.000 ft-ból vígan eléldegéltek odakint (mint később kiderült, ez az összeg a „nyugati luxuscikkek” élvezete nélkül, azaz cigi, alkohol, európai ételek nélkül értendő), béreltek egy tengerparti bungalót, kirándultak, ettek-ittak, élvezték az életet…

Rendesen beültette a bogarat a fülünkbe : )

Mi miért ne tudnánk megtenni ugyanezt…

Gondoltuk, először elmegyünk, és megnézzük, valóban banánból van-e ott a kerítés :D

Hát valóban abból… Egész más világ… Nincs rohanás, pénzhajhászás, rongyrázás. Tiszta lelkű, egyszerű emberek, gyönyörű környezet, meleg, napsütés, tenger (ráadásul nagy olcsóság, ez sem elhanyagolandó szempont ugye :D)… Mi kell még a boldogsághoz?

A 3hetes nyaralás megerősített bennünket: ott a helyünk :D

Vajon van esélyünk rá, hogy sikerüljön?

A legfontosabb feltétel, hogy az ingatlanaink sorsa el legyen rendezve, hiszen üresen nem állhat egy ház/lakás hosszú ideig gondozás nélkül, mert akkor egy idő után lerobban. Ez a feladat „mission impossible”-nek tűnt, de fél év alatt sikerült megtalálni a megoldást :D

 Na akkor most üljünk csak le és gondoljuk csak át a dolgokat…. Akkor ez most komoly??? Elhagyjuk kicsiny hazánkat és elköltözünk külföldre? Méghozzá a világ másik végére, 8000 km-re?  Aludjunk rá még egyet… Nem kellett aludni, természetesen megyünk. Mi a vesztenivalónk? Bármikor vissza tudunk jönni, a lakásunk megvan, ha nem jönnek be a számításaink, legfeljebb hazajövünk. De legalább megpróbáltuk. A SZERENCSÉNKET : )

Hogy mit fogunk ott csinálni? Ha minden jól megy, Ati búvároktató lesz, ez egy nagyon régi álma – vágya. Kint fogja elvégezni a búvároktatói tanfolyamokat, utána bízunk benne, hogy valamelyik búváriskola (a szigeten, ahova megyünk, 50 búvárállomás működik) alkalmazni fogja. Ami engem illett, bízom benne, hogy a nyelvtudásomnak hasznát veszem és találok valamit. Nincsenek nagy igényeim, a táj, a környezet és az emberek annyit adnak, hogy majdnem mindegy, mivel fogom kitölteni a pénzkeresésre szánt időt ;)

Épp csak annyi bevétel kell, hogy ne haljunk éhen :D

Végre lesz időnk magunkra, egymásra a nyugalom szigetén, kikerülünk a monoton pénzkereső mókuskerékből :DDD

A terv az, hogy augusztus 31-ig dolgozunk, utána elintézzük a hivatalos dolgokat, aztán INDULÁS!!!

A330___Aeroflot_by_Inuksuk.jpg

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása