Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Zsuzsi javaslatára nem nyúltam már bele a tegnapi írásba, csak egy két nagy hülyeséget javítottam: pl. Moszkva-Budapest járat természetesen Moszkva-Bangkok. Meg egy két elütést, ami félreérthetővé teszi a mondatot.

Tegnap viszonylag gyorsan írtam a blogot, mert már elég késő volt, és az első éjszaka sem volt igazán pihentető, így elég fáradt voltam. De megígértem mindenkinek, hogy írok, ezért nem akartam mára halasztani.

Amit még szerettem volna megosztani veletek:

Moszkvában összeismerkedtünk egy magyar hölggyel, aki egy évre indult Thaiföldre, Samui szigetére. Ez egészen közel van hozzánk.  A fia kint él vállalkozóként, ő is volt már kint nála többször hosszabb időre, így gondoltam, elbeszélgetek vele, gyűjtök pár hasznos tanácsot :D

Megtudtam például, hogy Samuin olyan állami kórház van, ami körülbelül egy szállodának felel meg otthoni viszonylatban, úszómedencével, parkkal, stb. Az ellátás is tökéletes, tehát a tb-nk meg van oldva, befizetjük a helyi díjat és biztosítottak leszünk :D Meg hogy pl. egy húsleveshez, rántottához vagy paprikás krumplihoz minden feltétel adott, csirke és tojás az van bőven, répa, hagyma is. Fűszerekkel meg fel vagyunk szerelkezve, hoztunk borsot, piros paprikát, vegetát. Ja, meg egy rúd téliszalámit és egy pár gyulai kolbászt is :DD Szóval a kajával nem lesz semmi gondunk :D

Egész úton, amikortól velünk van a kutya, mindenki csak néz nagy szemekkel, és ámuldozik, hogy milyen jószág ez az óriási négylábú :D A vonatállomáson, Chumponban, aztán a kikötőben is, és mindenhol a csodájára járnak. Itt a szigeten is mindenki csodálkozik, hogy honnan került ide ez a jószág. A kutyák miatt még kicsit aggódunk, mert úton-útfélen találkozunk egyel-kettővel. Minden üzlethez, étteremhez, szállodához tartozik egy-kettő. Van köztük nagyobbacska is, olyan vizsla méretű. Akivel Lucifer barátkozna, az nem akarja őt, csak vicsorít és morog, aki meg közelítene, azt Lucifer hajtja el. Szóval a közlekedés eddig még igen stresszes volt, mert ugye eddig nem tudtuk otthagyni a kutyát a szállodai szobában, mindenhova jön velünk. És vívja a kis csatáit. Reméljük, hamarosan megszokja a helyzetet és barátra is lel. Egyébként úgy látom, félnivalónk nincs, mert a morgós kutyák is csak messziről erősködnek, ahogy közelebb megyünk hozzájuk a kutyával, befogják fülüket-farkukat és tovább oldalognak :D

Szóval Lucifer szociális élete igencsak felélénkült az elmúlt két napban. A ház, ahol leszünk, olyan környéken van, ahol szerencsére nincs nagyon kutya, de a 10 perces út, amíg leérünk a tengerhez, elég nagy kihívás lesz :) Na majd csak hozzászoknak egymás társaságához előbb-utóbb :D

Ma végre becuccoltuk a dolgainkat a házunkba :)))) A bútorozást jóindulattal kissé hiányosnak nevezném,egy alvó matrac van benne :D Nem baj, azt mondta a tulaj, írjuk csak össze, mi kell még, beszerzi.Ahogy idáig a thai ügymenetet megismertem, el fog ez tartani 1-2 hétig is :D Csak a legfontosabbakat illik megrendelni, pl. hűtő, ruhásszekrény, asztal, szék, nagyjából ennyi. A többit magunknak kell beszerezni, el is kezdtem megírni a listát: tányérok, poharak, evőeszközök, tisztítószerek, seprű, szúnyogháló, mosogatószer, konyharuha, gázrezsó, vízforraló, stb. Aztán menet közben még biztosan előjön egy csomó minden még, ami hiányzik...Azt mondja itt mindenki, hogy rezsó nem kell, hisz mindenki étteremben eszik itt, annyira olcsó a kaja. OK, de ki fog nekünk egy rántottát csinálni? :) Szóval kell az a rezsó :D

A bevásárlást én fogom megoldani valamelyik nap. Komppal fogok átmenni Chumponba, ez egy viszonylag nagy város, van 3 piaca is. Egész napos projekt lesz, Atival úgy döntöttünk, nem megyünk együtt, nem akarjuk még Lucifert kitenni ilyen megpróbáltatásnak, hogy egész napra magára hagyjuk. Az utazás kicsit megrendítette a bizalmát. Ha valamelyikünk eltűnik a látótávolságából csak néhány percre, már fülel és figyel, hogy mikor jön vissza, addig nem nyugszik meg, míg nem lát meg minket újra. Mikor Atival a szállodai szobában voltak és én leszaladtam kb. 10 percre, addig ott ült a szobaajtó előtt és nézte az ajtót, míg meg nem érkeztem. Kell még neki egy kis idő, hogy újra visszaálljon a bizalma, hogy többet nem fogjuk egyedül, magára hagyni.

Hoztunk magunkkal egy elektromos kerítést, mert itt egyáltalán nem ismerik az emberek a kerítést. Az lesz a ma délutáni projekt, miután kipakoltunk, hogy letesszük a kerítést, és megtanítjuk Lucifert, hogy hol vannak a határok. Így viszonylag nyugodtak leszünk, hogy nem fog elkolbászolni :D

Egyébként minden rendben, kezdünk feloldódni és kezdjük élvezni az ittlétet. Biztos vagyok benne, hogy nagy megnyugvás lesz mindkettőnk számára, ha lesz végre egy otthonunk, ahol kényelem vár ránk. Szépen berendezkedünk, Ati elkezdi a tanfolyamot, én pedig majd lassacskán körülnézek, hogy mit tudnék itt csinálni. Addig is thaiul fogok tanulni, feltéve ha találok valakit, aki valamennyire beszél angolul :D Mert az a tervem, hogy barterben fogjuk csinálni, én angolul tanítok valakit, ő pedig engem thaiul cserébe.

Úgy tűnik, a helyi életvitelt igen könnyű lesz átvenni. Az emberek mosolygósak, ráérősek, nem idegeskednek, nem kapkodnak, nem mérgelődnek. Nem is nagyon van min :D

Süt a nap, gyönyörű a környezet, meleg a tenger, jókat lehet enni és nagyon olcsón, nyugodt és kiegyensúlyozott mindenki. Mi kell még a boldogsághoz? :D

Mára ennyi, majd küldöm a helyzetjelentést és a képeket az új házunkról :D

Üdv mindenkinek!