http://www.crystaldive.com

www.crystaldive.comSAM_3591.JPG

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
http://www.crystaldive.com

Bemutatkozás

BÚVÁRKODJ THAIFÖLDÖN Koh Taon, Thaiföld egyik legszebb szigetén, mindösszesen 65.000 forintból búvár lehetsz, magyar nyelvű oktatással! Részletek: www.kohtaodive.com

2013.10.19. 06:31 Kohtaodream

Dengue-láz?

Túl hosszan nem fogom taglalni ezt a bejegyzést, mert nem igazán örömteli, sőt nem is akartam eredetileg írni róla. Aztán ahogy telnek-múlnak a napok és egyre jobban vagyok, arra gondoltam, hogy ha egyszer öreg koromban nekiülök végigolvasni a thaiföldi kalandomat, ez az „élmény” bizonyára hiányozna majd belőle. Nincs mit tenni, ez is része volt -sajnos- az életemnek.

1. nap. Úgy kezdődött az egész, hogy csütörtökön reggel arra ébredek, hogy ráz a hideg. Hát ebből persze azonnal tudtam, hogy lázas vagyok, de azért megmértem (itt még kapható a jó kis hagyományos higanyos lázmérő). 38,3 fokot mutatott. Na jól van, az még nem olyan nagy tragédia, túl nagy gond nem lehet. Ati rendes volt, kivitte Lucifert sétálni, én pedig addig megcsináltam neki a szokásos reggeli kávéját. Annyit tudni kell, hogy elég sok gyógyszer-hatóanyagra allergiás vagyok, így limitáltak az eszközeim. Gyakorlatilag egyedül az aszpirint tudom szedni (illetve később derült ki, hogy mégsem :D) Így hát bevettem a szokásos aszpirint, és vártam-vártam az ágyat nyomva, hogy lejjebb menjen a láz. Közben csak az éreztem, hogy elkezd eszeveszetten fájni a fejem, mintha kővel hasogatnák, nehezek a végtagjaim és leszakad a derekam. Hát ilyen cefetül még életemben nem éreztem magam. A lázam közben nemhogy lefele nem megy a gyógyszertől, de délben már eléri a 39-et, majd lassan a 39,3-at. Eddigre már három aszpirin van bennem. Folyamatosan próbálkoztam a hűtőfürdővel is, ami nagyjából fél órára levitte a lázat pár tizeddel, aztán nagyon gyorsan mindig újra visszakúszott. Na ennek fele sem tréfa... Megkértem Atit, hogy menjen le az állatorvoshoz tanácsot kérni. Ha bármi bajunk van, mindig hozzá fordulunk, mert elég rossz hírek keringenek a sziget orvosairól. Mikor a motorral elestem, akkor is ő kezelte a lábamat. Ő egyből a dengue-lázra gyanakodott, és hozzá tette, hogy sajnos semmilyen gyógyszer nincsen rá. Várni kell, akár 10 napig is eltarthat és sok folyadékot inni. A lázcsillapításra még javasolta az ibuprofent, de én szentül meg voltam győződve róla, hogy arra is allergiás vagyok. Viszont az aszpirint megtiltotta, mert ha esetleg tényleg dengue, abban az esetben ez kifejezetten ártalmas valamiért. Szóval akkor a lázcsillapítás kilőve, halálra vagyok ítélve... 39,3 a testhőmérsékletem, semmivel sem tudom lejjebb vinni. Ráadásul egész nap egy falat kaja sem ment le a torkomon, úgy feküdtem egész nap a besötétített szobában, mint egy múmia. Se beszélni, se filmet nézni, semmihez nem volt erőm. Hát így telt az első napom, majd az első éjszaka is hasonlóan: iszonyatos felfájás, magas láz, végtagfájdalmak, félóránként felébredtem és ránéztem az órára, hogy mikor jön már el a reggel...

2. nap. Ez a nap teljesen úgy telt mint az első: ahányszor csak lázat mértem, minden egyes alkalommal ugyanazt mutatta a hőmérő: 39,3. Az istennek nem akart elmozdulni lefelé :( Étvágyam továbbra sem volt, a fájdalmak ugyanúgy gyötörtek... Mostanra már kezdtem igencsak aggódni: vajon ez a tartósan magas láz mennyire fog maradandó nyomot hagyni a szervezetemben?

3. nap. Még mindig semmi változás, illetve csak annyi, hogy már nem jött ki belőlem az a kevéske kis kaja, amit sikerült magamba préselnem. Egész éjjel azon a gyógyszeren törtem a fejem, amit az állatorvos említett: ibuprofen. Reggel az volt az első dolgom, hogy utánanéztem a neten: ha minden igaz, talán még sincs köze azokhoz az anyagokhoz, amikre érzékeny vagyok :) Gyorsan felvettem a családdal a kapcsolatot, megkértem őket, hogy kérdezzenek utána. Kiderült, hogy szedhetem :DDD Hurrááá! Ennyire gyógyszernek még sosem örültem. Talán végre lejjebb tudjuk vinni a lázamat :) Ati le is szaladt a patikába, be is vettem belőle gyorsan egyet. És láss csodát: szép lassan elkezdett lefele kúszni a hőmérő higanyszála :D Basszus, lehetett volna annyi eszem, hogy korábban utánanézek, hogy megkíméljem magam ettől a kálváriától...

4. nap. Egyre jobb a közérzetem, bár baromira legyengültem, még mindig nagyon nincs étvágyam. A hőmérsékletem 38,8-ig emelkedett, de a lázcsillapítóval kordában tartható. Viszont kijöttek a testemen piros kiütések, melyek viszketnek is. Ez is a dengue egyik tünete, tehát kezd erősödni a gyanú, hogy valóban azt kaptam el. Ez egy trópusi vírus okozta betegség, amit kizárólag a szúnyogok terjesztenek, se védőoltás, se gyógyszer nincs ellene. Kizárólag szúnyogriasztó szerekkel lehet ellene védekezni, amit én szorgalmasan használok is, de egy-egy csípés sajnos elkerülhetetlen.

5. nap. Az állapotom stagnál, a láz 38 fok körül mozog, keveset eszem, a közérzetem viszont egyre jobb. Felcsillant a reménysugár: lassan-lassan meggyógyulok? Hát így 5 nap után már ideje lenne... Aztán éjjel jött a hidegzuhany: iszonyatos vacogásra ébredtem, azonnal meg is mértem a lázat: 39,6. Hát ez nem lehet igaz :( Most meg mi a csuda történt? Szerencsére a gyógyszer 1 óra alatt levitte a lázat.

6. nap. A tegnap éjszaka után úgy keltem reggel, mint egy kifacsart citrom. Elhatároztam, hogy éjszakánként pár óránként fel fogok kelni lázat mérni, hogy ne szaladhasson még egyszer ennyire magasra. A fájdalmak megszűntek, a kiütések továbbra is megvannak, de eddigre már annyira le vagyok gyengülve, hogy a konyháig is nehezemre esik kimenni. Hatodik napja nyomom az ágyat éjjel-nappal, ki sem tettem a lábamat a lakásból. Eljutottam oda, hogy nem jó se feküdni, se ülni, már nem érdekel sem a facebook, se a filmek. Nem tudok magammal mit kezdeni...

7. nap. Az állapotom elfogadható, napi 2-3 lázcsillapítóval 38 alatt marad a hőmérsékletem. Ma kitört rajtam a sírógörcs, hogy egy hete itt fekszem a világ végén egy hegytetőn. Ati dolgozik, egyedül vagyok. Felhívom, hogy muszáj kimozdulnom, mert begolyózom itt lassan. Összeszedem minden erőmet, felmászom a motorig, onnan már könnyű a dolgom. Beültünk Atival megebédelni, végre szocializálódom kicsit :) Olyan kaját választottam, amit már két napja nagyon kívánok, és még egyszer sem ettem, mióta itt vagyunk: fetasalátát rengeteg friss zöldséggel és sok-sok fetasajttal. Hát azt kell, hogy mondjam: mennyei volt :) Ezért mindenképpen megérte leugranom :D Aztán ahogy befejeztük, indultam is haza, mert azért ez a kis kiruccanás még igencsak megterhelő volt számomra. Otthon a szokásos jó kis program vár: ágy, laptop, könyvek... Estére már az egész testem kiütéses, és ami a legrosszabb: baromira viszket. Fázom, de bármivel próbálok betakarózni, minden irritálja a bőrömet. Így telt az éjszaka is: vakarózás, vacogás, sokszor ébren várakozva, hogy mikor jön már el a reggel. Viszont a lázam csak 37,7-ig emelkedett, ez az első éjjel, hogy nem kellett bevenni lázcsillapítót. Lehet, hogy végre a gyógyulás útjára léptem? :)

8. nap. Mivel nem volt lázam, reggel felajánlottam Atinak, hogy ma reggel én viszem ki Lucifert (először, mióta beteg vagyok). Lehet, hogy kissé könnyelmű voltam...A hegymenet még marhára megerőltető volt, alig bírtam visszamászni a lakásig, azt hittem, összeesem, annyira kimerültem. Hát, úgy tűnik, ehhez még kell egy kis idő... Ahogy visszaértem, gyorsan le is dőltem és el is aludtam :) Atiék délután medencéztek, úgy határoztam, hogy én is lemegyek velük. Már csak hőemelkedésem van, ártani nem árthat, ha kifekszem a medence mellé az árnyékba egy nyugágyra és nézem őket, ahogy a feladatokat csinálják. Így is telt a délután, nagyon jól esett kimozdulni egy kicsit, végre nem a négy falat bámultam. Nagyjából meggyógyultam, már csak a piros bőröm árulkodik a betegségről :)

9. nap. Újra a hajón :) Na, még nem merülni, Ati nem engedte meg, hogy víz alá menjek, de legalább el tudtam menni egyet 'kirándulni'.

Mikor ezeket a sorokat írom, 10 napja vagyok beteg, illetve már inkább lábadozóban. Nem derült ki, hogy milyen nyavalyát szedtem össze, de a tüneteimből nagy a valószínűsége annak, hogy valóban dengue-láz volt. Biztosra egy vérkép tudta volna megmondani, de feleslegesnek találtuk a hercehurcát, mert úgysem tudtak volna vele mit kezdeni, ahogyan egy másmilyen trópusi vírussal sem. Annyit lehetett tenni, amit meg is tettünk: pihenni, feküdni, sok folyadékot inni.

Azt kell, hogy mondjam, életem talán legnehezebb 10 napján vagyok túl, nem gondoltam, hogy egy kis vírus ennyire le tudja dönteni az embert a lábáról. Most már jól vagyok, már csak enni-enni-enni kell, hogy visszaszedjem a kondimat és azt a pár kilót, amitől sikerült megválnom...

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://blogbytimi.blog.hu/api/trackback/id/tr455585818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása