Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, hogy milyen rég nem írtam, és valóban, nem is emlékszem, mi volt az utolsó bejegyzésem. Bár azóta elég sok idő telt el, nehéz lenne visszaemlékezni a történésekre, megpróbálom összeszedni a legfontosabbakat.

Először is szeretném veletek tudatni, hogy DIVEMASTER lettem :DDDD Most már én is a hivatásos búvárok táborába tartozom :) Én meg kell, hogy mondjam, nagyon büszke vagyok magamra :D Köszönöm Atinak a sok segítséget, tanácsot, energiát, amit belém fektetett.

Igen hosszú, rögös út vezetett idáig, csupán kb. 5x annyi ideig tartott az én tanfolyamom, mint az átlag, de ugye a jó munkához idő kell :) Aztán közben történt is miegymás: motorbaleset, családlátogatás, dengue láz, kutyaharapás (mintha erről be sem számoltam volna...), stb. No de lényeg a lényeg, röpke fél év alatt Ati mesterbúvárt faragott belőlem. Nagyon nem akarlak untatni titeket  a tanfolyam részleteivel, de egy igen hosszú feladatlistát kellett teljesítenem, többek között: elég komoly elméleti vizsga (dekompresszió elmélete, fizika, fiziológia és egyéb nyalánkságok). Aztán fizikai állapotfelmérés: úszásteszt, búvárvontatás, víz alatti teljes felszerelés csere osztott levegőforrással, búvármentés, stb. Majd mindenféle ún. workshop-ok, többek között merülőhely feltérképezése, keresés és felhozatal helyzetgyakorlat, stb. Ezután segédkeznem kellett különböző tanfolyamokon, ahol nekem kellett bemutatnom a tanulóknak a különböző készségeket, én vezettem le a merüléseket, stb. A navigáció sajnos még nem az erősségem, kissé elveszettnek érzem még magam a víz alatt, Atitól szoktam tanácsot kérni, hogy akkor merre is van az arra? :) De jó is lenne egy víz alatti GPS ;) No de gyakorlat teszi a mestert ugye. Még pár száz merülés, aztán a kisujjamban lesz minden merülőhely.

A személyes értékeléshez nem fűzök hozzá semmit, beszéljen helyette az alábbi fénykép ;)

Ha jól tartottam nyilván a merülési naplómat, akkor a 97. merülésnél tartok. A 100. merülésnek itt a szigeten egy igen érdekes hagyománya van: meztelenül kell(ene) ugyanis merülni a delikvensnek, a többi búvártárs legnagyobb örömére :) Hát én erről persze nagyban hallgatok, szóval pssszt :D

Az ún. sznorkel tesztet viszont valószínűleg nem fogom megúszni. Ez egy beavatási szertartás, amikor a barátok, ismerősök megünneplik a frissen végzett újoncot. A szilveszteri bulin mindenki lelkesen kérdezgette, hogy mikor lesz a sznorkel tesztem, szóval úgy tűnik, erről nem fognak megfeledkezni... Valószínűleg emlékezetes nap lesz, mindenképp meg fog érni egy külön blogbejegyzést :)

Közben túl vagyunk a második thaiföldi karácsonyunkon és szilveszterünkön. A karácsonyért külön köszönet barátainknak: Csengének és Tominak, akik elhalmoztak minket mindenféle finomsággal, és ezzel szinte tökéletes hazai hangulatot teremtettek. Hoztak kovászos uborkát, savanyú káposztát a töltött káposztához, sütnivaló kolbászt, szaloncukrot, házi pálinkát és túró rudit :) Csenge hókiflit és mézeskalácsot sütött, Ati tengeri herkentyűkből és magyar fűszerekből rittyentett össze egy isteni halászlét, szinte teljesen olyan íze volt, mintha pontyból és harcsából készült volna.

Csabi és Hajni is velünk karácsonyozott, és a fa alá kolbászt, csokit és mogyorót is hoztak nekünk :D Összességében jó kis magyaros karácsonyunk volt, még otthonól is kaptam ajándékot a családtól: mikor Ati otthon volt, anyu és a tesóm vele küldtek nekem becsomagolva karácsonyra ajándékot azzal a 'kikötéssel', hogy csak karácsonykor szabad kibontani. Mint láthatjátok, valóban nem bontottam ki korábban :D Anyutól egy könyvet kaptam és a kedvenc csokimat, nővérkémtől és a keresztgyerekeimtől pedig egy általuk festett bögrét. Köszönöm nekik ezúton is.

                                                Felbontás előtt

                                               Felbontás után :D

                    Egy gyors csapatkép a délutáni sütés-főzés közepette

                                 Mindenkinek járt a karácsonyi kellék :)

                                         Nem sok maradt belőle :)

                                       Itt már a teljes csapat

Karácsony ide vagy oda, másnap sajnos várt minket a munka, majd 26.-án is, itt a szigeten megy a business ezerrel, nem számít, hogy éppen karácsonyt írunk :)

                                     Karácsonyi merülés

A karácsonyi merülés viszont tartogatott némi meglepetést. No nem nekem, hanem Csengének. Tomi ugyanis víz alatti eljegyzést szervezett, persze erről mit sem tudott Csenge. Róla tudni kell, hogy pár éve még alig merészkedett a vízbe, azóta nagy fejlődésen ment keresztül: már igen mély vízben is sznorkelezésre vetemedik :) Karácsonyi meglepetés-merülésnek adtuk el Csengének a dolgot, azzal a céllal, hogy ezúttal ő is kipróbálhatja, milyen a víz alatt regulátorból lélegezni. Tetszett neki az ötlet, de azért kicsit izgultunk, nehogy az utolsó pillanatban visszalépjen, meghiúsítva ezzel Tomi tervét. Aznap nem igazán kedvezett az időjárás nekünk, igen borús idő volt, elég nagy hullámokkal és áramlattal, no de oda se neki, Atival és Tomival mi hárman búvárfelszerelésben, Csenge pedig maszkkal és sznokellel indultunk neki a nagy eseménynek. Csenge előtt le a kalappal, azt hiszem, nagyon kellett küzdenie, hogy a hajóról belemerészkedjen a vízbe, alatta a legalább 10 méteres mélységgel. Hezitált is egy kicsit, de végül az unszolásunkra beugrott. Innen már egyenes út vezetett a partra, ahol Csenge kapott egy 6 kilós ólomövet, hogy véletlenül se tudja meggondolni magát :) Aztán Ati alternatív levegőforrása be a szájba, pár szó az egyenlítésről és irány a mélybe kéz a kézben.

No azért nem túl mélyre, először csak 2-3 méterre, hogy megszokja szegény az érzést, a környezetet, a helyzetet. Mindenki őt figyelte nagy várakozással, hogy milyenek a reakciói, mikor mutogat majd hevesen, hogy fel, fel! De szerencsére erről szó sem volt, kifejezetten élvezte a dolgot, így Tomi szépen elő tudott készülni a nagy eseményre: a táblára előre fel volt írva a lánykérő szöveg, a zsebében pedig ott várakozott a kis szív alakú dobozka a gyűrűvel. Mikor már úgy 10 perce merültünk, akkor Tomi óvatosan odaúszott Atihoz és Csengéhez a kis táblácskával. A következő pár percet nem igazán lehet szavakba önteni, szerencsére készült egy videófelvétel is, ebből csatolok egy képet. Csenge természetesen (vagy hál' Istennek :D) igent mondott :D Azt hiszem, az év második legemlékezetesebb napja volt ez számunkra Atival, hiszen ezúttal másodszor ért minket az a megtiszteltetés, hogy lánykérésnek lehettünk tanúi a víz alatt.

Két ünnep között természetesen szó sem lehetett lazsálásról, hiszen ezrével érkeznek ilyenkor a szigetre a túristák. Igencsak ki voltunk merülve 31.-ére, szabadnapot kértük, de persze végül mindketten dolgoztunk. Elsejére pedig én vállaltam be az iskolai ügyeletet, mondván, hogy én leszek a legkevésbé másnapos a társaságból ;) Így az volt az eredeti tervünk Atival, hogy este 10 körül lenézünk a partra, ellötyögünk kicsit, éjfélkor koccintunk egyett a többiekkel, majd angolosan távozunk. Hát ehhez képest 6-kor volt gyülekező a kocsmában, majd irány az egyik oktató házába bemelegíteni, 11 fele tovább a partra, ahol fergeteges buli volt milliónyi emberrel. Végül a 'lötyőgés' hajnali 2-ig tartott, sőt tulajdonképp még maradtunk is volna, csak hát ugye másnap kelni kellett :(

Összességében nagyon jól teltek az ünnepek, köszönet érte mindenkinek, akik részesei voltak! Az idei évet pedig nagy  lendülettel kezdem, hiszen mostantól divemasterként, szóval hivatásos búvárként fogom erősíteni az iskola csapatát :D