Hát ez a nap is eljött, Ati hazament látogatóba, én meg itt maradtam egyedül. Illetve helyesbítek, nem egyedül, hanem Luciferrel, Mioval és Leoval négyesben :)
Már mikor kijöttük Thaiföldre, akkor tudtuk, hogy valószínűleg külön fogunk majd hazajárni látogatóba, mert nem akarnánk senkitől akkora szívességet kérni, hogy jöjjön át hozzánk minden reggel és este, vigye ki a kutyát sétálni és etesse meg az állatokat. Azt gondoltuk, úgyis állandóan együtt leszünk, tán unni is fogjuk egymást egy év után, nem is olyan rossz ötlet külön menni. Hát mit ne mondjak, nagyon rosszul érzem magam pár napja, ahogy egyre közeledik a nap. Egyrészt nagyon mennék már én is haza, hogy a barátaimat és a családomat megöleljem, másrészt most már nem tűnik akkora bulinak egyedül tölteni minden estét három hétig.
No de sebaj, az iskolában mindenki biztatott, hogy ők itt vannak, töltsük együtt az időt, járjak le rendszeresen, menjünk el bulizni, stb. Szóval lesz társaságom, nem leszek annyira egyedül.
Aztán meg itt az ideje, hogy végre magam mögött tudjam a divemaster tanfolyamot, így holnaptól belevetem magam a tanulásba, hogy mihamarabb végezzek. Holnaptól egy kezdő búvártanfolyamon fogok segédkezni az iskola egyik vezető oktatója mellett, azután majd haladok tovább szépen sorban a feladatokon. Igyekeznem kell, mert az iskola már sürget, hogy mikor leszek már minősített profi búvár, hiszen december közepén jön a szezon, amikor már szükség lesz rám :) Végre én is dolgozom majd és hasznos tagja leszek a társadalomnak ;)
A három magányos hétből egy hetet Phuketen terveztem tölteni (természetesen Luciferrel :D), csak úgy kiruccanni, kirándulgatni, csavarogni egyet. Viszont az odajutás kutyával nem annyira egyszerű: először komppal kell átmenni a szárazföldre, majd ott kell valahogy átjutni a kikötőből a kb. 350 km-re fekvő Phuketre. Már egy jó ideje azon agyalok, hogy hogy fogom ezt a 350 km-t Luciferrel megtenni. A busz sajnos kilőve, mert sem a turistabuszok, sem az állami buszok nem engednek fel kutyát. Aztán kitaláltam, hogy bérelek egy kocsit és azzal megyünk át. Ez a megoldás olcsó ugyan, csak amikor gondolatban elkezdtem egy jobbkormányos kocsit vezetni, kissé elbizonytalanodtam :) Ráadásul a baloldali közlekedést sem próbáltam még kocsival. A motorral egyszerű a helyzet, mert akkor sincs nagy baj, ha néha benézed az oldalt, és itt magára a vezetésre ugye nem kell koncentrálni. No de egy kocsival? És nem a piciny Koh Taon kellene közlekedni, hanem egy baromi forgalmas kikötővárosból egy szintén forgalmas turistavárosba. Így ez a verzió is kilőve... Maradt még egy lehetőség, a taxi, de sajnos itt is van egy aprócska bökkenő: az ára. Csak az oda-visszaút kb. 55.000 ft-ba kerülne :( Hát ez igen drága kiruccanás lenne, ennyit nem ér az egész...
Akkor most mi tévő legyek? Maradok végig itthon és tanulok? Hát ez nem hangzik túl izgalmasnak, valahova mégis csak el kéne menni... És akkor egyik éjjel kipattant a fejemből a nagyszerű ötlet: hát itt van egy köpésre a szárazföldön egy gyönyörű tartomány teli nemzeti parkokkal, vízesésekkel, barlangokkal. Ráadásul piac is van, nem is egy hanem többféle: zöldség, virág, éjszakai. Csak felülök a kompra, megérkezem Chumpon városába, ott keresek egy olyan szállást, ahová befogadnak minket Luciferrel, és onnan el tudunk kirándulgatni mindennap egy-egy csodás helyre :)
Hát itt tartok most. Az első estém egyedül, Ati épp a vonaton alszik valahol Chumpon és Bangkok között. Már "csak" 21 este... De fel a fejjel, nemsoká én ülök majd repülőre :) Hamarosan pedig lesz egy csodás kirándulós hetem, a következő blogbejegyzés valószínűleg erről fog majd szólni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.