Tegnap délután végül úgy döntöttem, csak kimozdulunk egy kicsit. A megszokott útvonalat választottam a búvárbázis felé. Most sajnos nem ment olyan simán a dolog, mint idáig :( 2 nagyobb testű kutya mindenáron meg akarta mutatni, hogy ki az úr a háznál. Folyamatosan próbáltak rátámadni Luciferre, hiába terelgettem őket a bottal. Egyszer-egyszer oda is sóztam, eredménytelenül… Az egyik elölről, a másik hátulról próbálkozott, Lucifer meg csak csodálkozott, hogy mit akarnak ezek itt…. Végül beszorultunk egy kis ruhásüzletbe és nem tudtunk mozdulni, a kutyák nem tágítottak. Mikor feléjük legyintettem a botot, rám is rámvicsorogtak. Végső kétségbeesésemben az eladó kislánytól kértem segítséget. Aranyos volt, elhajtotta a kutyákat. Huhhh, ez kemény menet volt. Azt hiszem, ezt az utat hanyagolnunk kell a jövőben, másik útvonalat kell válasszunk a búváriskolához.
Fürödtünk, napoztunk egyet, itt a szokásos forgatókönyv zajlott :D
Estére Ati hozott nagyon finom vacsorát: rákos-zöldséges sült tésztát, ananászos piskóta féleséget (palacsintának árulták, de igen vastag volt a tésztája, és pont olyan volt az íze, mint az otthoni piskótának), végül friss ananászt. Itt valami isteni finom ananász terem, az otthon kaphatóval még csak köszönőviszonyban sincs, olyan édes, mint a méz :D
Nem tudom, említettem-e, nincs a házunkban tévé (a legnagyobb örömömre, titokban mertem csak remélni, hogy nem lesz tévénk :D), így olvasással, zenehallgatással töltjük az estéinket :D
Megbeszéltük Atival, hogy kicsit változtatunk az idáig megszokott napirenden: nem délre megy merülni, mert akkor oda az egész nap, hanem a reggeli hajóval. Így korán kell ugyan kelnie, de legalább többet van itthon. Így ma szegény reggel 6:15-kor kelt (bár ugyan mi ez az otthoni 5:20-as keléshez képest :D), viszont ½ 12-re már végzett is :)
Még megnézett pár motort, aztán jött is haza az ebéddel. A mai menü: grillezett csirkecomb rizzsel és valami egészen furcsa henger alakú krumplival, desszertnek pedig főtt kukorica. Mennyei ebéd volt :D
Én a délelőttöt a szokásos tevékenységgel töltöttem: írtom a blogot szorgalmasan és tartom a kapcsolatot az otthoniakkal Skype-on. Lucifer egy tapodtat sem mozdul mellőlem, mindig bekucorodik az asztal alá és ott fekszik a lábamnál :D
Délután ismét megkíséreltük a kutyakerítést. Most enyhítettünk a körülményeken, kivettük a nyakörvből azt a kütyüt, ami ráz. Így csak sípolni fog, mikor Lucifer a kerítéshez közelít. Szemlátomást megmaradtak a kiskutyában az előző emlékek, mert ahogy meghallotta a sípolást, abban a pillanatban beszaladt a házába, alig bírtuk kicsalogatni. Körbevezettük a kerten, megmutogattuk neki, hogy hová nem szabad menni, kezükben a nyakörvvel, hogy akkor kezdjen el sípolni, mikor közeledik a kutya a kerítéshez. Hatásosnak tűnt a módszer, amint megszólalt a hang, Lucifer azon nyomban távolított.
A kísérletezésnek egy nagyon hirtelen jött, óriási felhőszakadás vetett véget. Kb. egy órás kényszerpihenő következett:
Zseniális ötletünk támadt :D Ezt a rengeteg vizet csak nem kellene veszni hagyni, mert amúgy elég drága a vezetékes víz. Kitettünk a teraszra pár 6literes vizes ballont, néhány perc alatt meg is teltek :) Ha másra nem, legalább mosogatásra jó lesz :D A vezetékből egyébként is esővíz folyik...
Miután elállt az eső, gondoltuk, kipróbáljuk élesben, hogyan működik a sípolós módszer. Remélem, nem jön rá Lucifer azonnal, hogy nem ráz a nyakörv és nem fog utánunk szaladni :D
Elmagyarázzuk neki, hogy elmegyünk kicsit, nemsokára jövünk, várjon meg minket. Szerencsére megérti, és nem túl boldogan ugyan, de elfogadja.
Elhagyjuk a kertet, Lucifer bent figyel a házikójából. Még kintről figyeljük egy kicsi, mikor már nem lát minket… Nem jött utánunk… Idáig sikerült :D Ati teljesen bizonyos benne, hogy nem fog Lucifer elkolbászolni, én azért kissé aggódom... De hát nincs mese, előbb-utóbb el kell kezdeni... A kb. egy órásra tervezett kiruccanás 2 órásra sikeredett, mert megint akkora eső jött kétszer is, hogy várakozásra kényszerültünk. A második alkalomnál már kezdett sötétedni, így nem tudtunk tovább várni, kénytelenek voltunk az esőben visszaindulni. Ráadásul már egy órája tűkön ültem, hogy vajon mi lehet Luciferrel... Mivel a levegő esőben sem megy le 25 fok alá, így a ronggyá ázás nem is annyira kellemetlen :D
Mikor hazaértünk, már a kert végéből füttyögünk Lucifernek. Kicsit azért izgultam, hogy otthon lesz-e, mire visszaérünk… Hála Istennek előjött és borzasztóan örült, hogy újra lát minket :D
Juhéééééjjjjjj
Ez volt az első alkalom, hogy egyedül mertük hagyni Lucifert, és minden simán ment :DDD
Azt hiszem, ez volt a legboldogabb pillanat, mióta itt vagyunk :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.