Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Múlt csütörtökön kapott Ati újra szabadnapot, több mint egy héttel az előző szabadnap után, tehát átlagosan heti egy szabadnap jár ki neki :D Hiába, kemény meló ez a divemaster tanfolyam…

No de a szabadnapot sem lehet ám fürdéssel, napozással tölteni, tanulni kell, nincs mese. Már csak pár nap, és záróvizsga, aztán jövő kedden kezdődik az oktatói tanfolyam.

Dóri nagyon rendes, a szabadnapját feláldozza, hogy Atival tanuljon :)

Szünet gyanánt egy kis kövezés: a teraszról ömlik be a víz a konyhába, mikor elered az eső (ennyit a thai tervezésről :D), így egy kis akadályt csinálunk terméskőből. Az eredmény tökéletes lett, legalább nem úszik a konyha, mikor esik :)

Jutalmul a sok-sok munkáért, Ati egy régóta hőn áhított búvár komputerrel lepte meg magát, 2-3 napra megvan a játék az ’unalmas’ percekre :)

Pénteken megint útnak indultam, hogy felfedezzem a sziget egyik szegletét: egy szállodától indul egy kis ösvény, ez vezet el két öbölhöz.

Itt csak néhány fotó, komment nélkül:

Szombaton volt Atinak az utolsó gyakorlati feladata a DM tanfolyamból: AOWD tanfolyamot kell asszisztálni. Nagyon közeledik a 100. merülés, most a kilencven valahanyadiknál jár. A századik emlékezetes lesz: le kell vetkőznie merülés közben pucérra :DDD

Aztán már csak a záróvizsga, és jöhet a „snorkel teszt” :)

Már majdnem abban a tudatban voltam, hogy Thaiföldön nem ismerik az emberek a fagyit, mikor egyszer a búváriskola előtt ücsörögve dudálásra lettem figyelmes: egy  kis ’bagaméris’ kocsi dudált és fagyit árult :) Na, ezt feltétlenül meg kell kóstolni :D Én nagy naivan kérdezem tőle, hogy milyen ízek vannak, bár furcsa volt, hogy csak 1 tartály volt a kocsin. Valóban csak 1 féle fagyi volt, valami vaníliás-sztracsis féle, 3 gombóc 20 baht (140 ft), nem is drága :) Az első nyugati kaja, ami nem nyugati áron van :D Egy Algida jégkrém (ez itt nem a reklám helye :D) 80 bahttól kezdődik… Azt hiszem, törzsvendég leszek Bagamérinél :)

Na, eddig mindenkinek azt meséltem, hogy itt nem érezzük a karácsonyi várakozás és készülődés hiányát, mert semmi jel nem utal az ünnepek közeledtére, főleg az időjárás nem :) No, mikor valamelyik nap bevásárolni mentem, az alábbi látvány fogadott :D :

A thaiok buddhák, tehát ők nem ünnepelnek karácsonyt, a kereszténység szele mégiscsak elfújt ide a turisták kedvéért. Állítólag egyes helyeken még karácsonyfát is szoktak állítani :)

No, majd meglátjuk, hogy sikerül nekik Thaiföldre karácsonyi hangulatot varázsolni.

Az utolsó 3 nap elég eseménytelenül zajlott (legalábbis számomra), mert szinte megállás nélkül esik az eső. Hiába, végül csak megérkezett a monszun.

Tegnap, azaz 2012 november 25-én Ati divemaster lett. Azért nagy szó ez, mert az általános 6 hét helyett bő 4 hét alatt kellett teljesítenie nem kevés feladatot. A 4 hét alatt sok barátra és némi angol nyelvtudásra is szert tett :) Amikor meghallottam pár napja valakivel beszélni, csak pislogtam, milyen jól tud már kommunikálni: megérti a kérdéseket és még válaszolni is tud rájuk :) Szóval társalog :)

A közvetlen, nyílt, barátkozó természete által sok barátot is szerzett, már a fél búváriskola tudja, ki az az Attila, és nagy örömmel üdvözlik, mikor találkoznak vele. Szóval azt hiszem, jól beilleszkedett a csapatba :D Nem mellesleg divemaster-nek sem rossz, sőt kifejezetten ügyes, jól kezeli a tanulókat, a kollégákat, a helyzeteket. Azt hiszem, a sziget egyik legügyesebb oktatóját fogják avatni 2 hét múlva :D

Az utolsó feladat egy írásbeli teszt kitöltése volt. Mire a 100 feladat végére értek Dórival, kellemesen el is fáradtak, és az esőre hivatkozva majdnem le is beszéltük magukat a ma esti buliról.

De azért ha már Ati divemaster lett, csak kéne koccintani a nagy alkalomra! No, akkor elő a hűtőben található, nem túl gazdag alkoholválasztékot: 2 korty vodka még a moszkvai reptérről, egy nyitott, fél üveg pezsgő és pár üveg sör. No de ez a pár koccintás, meg mellé némi hazai kedvcsináló zene (pl. Induljon a banzáj :)) mégiscsak meghozta a kedvet a bulizásra.

Dóri ösztönzésére (köszi Dóri, kár lett volna kihagyni), miszerint mégis csak ma van a nagy nap, mit nekünk ez a kis eső, nem puttyadhatunk otthon, mikor Ati mesterbúvár lett, végül elhatároztuk, hogy elindulunk az éjszakába. Egy bárba készültünk, ahol 9-kor óriási ladyboy (azaz transzvesztita) show kezdődik. Röpke 10 percünk maradt a készülődésre, melyet egy gyors ruhacserével és egy kis sminkkel terveztem tölteni, de az áramszünet közbeszólt :) Nagy nehezem előkotortunk valami normális ruhát, a sminkre már nem jutott idő. Még szerencse, hiszen ahogy elindultunk, leszakadt az ég, de úgy rendesen :D Így mire odaértünk, csavarni lehetett a vizet minden egyes ruhadarabból, no de ez nem vette el a kedvünket, a 25 fokban gyorsan megszárad minden. Még velünk tartott Jani is, aki tegnap érkezett az oktatói tanfolyamra, együtt fogják csinálni Atival.

Egy-két gyors bemelegítő kör után vödörbe kértük a koktélt :)

Majd eljött az idő: it’s party time azaz the show must go on... A show kb. 10 fellépésből állt, mai és örökzöld slágereket adtak elő a fiúk (vagy lányok ?) ;), szenzációs jelmezekkel, sminkkel, hangulattal. Visított a közönség :D Volt Celine Dion, ABBA, Aqua:Barie Girl, meg még csomó minden, amire nem emlékszem :) Mi természetesen az első sorban tomboltunk, sőt még táncra is perdültünk (mint tudjuk, tud mulatni a magyar…), annyira jó bulit csináltak.

Aztán jött a meglepetés, amit szerencsére Dóri már ismert: a vendégek közül vártak vállalkozó kedvű fiúkat, hogy egy spontán show-val zárják a fergeteges estét. Mi már készültünk a dologra, toltuk a fiúkat előre, nehogy kimaradjanak a buliból :D Jani kissé ódzkodott, no de mi nem hagytuk, rendesen odalöktük őket a ladyboy-ok kezébe :) Ők hátravitték a vállalkozó kedvűeket a színfalak mögé, ahol mindenki kapott egy jelmezt. Addig kint a nézőtéren sötét volt, zene nélkül, a közönség őrjöngött :D Végül megszólalt a zene: I’m too sexy (Right said Fred-től). Megjelent kb. 6-8 fiú női parókában, borostás fejjel, szőrös felsőtesttel fürdőruha felsőben és kis flitteres shortocskában… Na, itt kész lett mindenki… Azt hiszem, a hangulat itt a tetőfokára hágott :D Ati természetesen nem szégyenlősködött, meg ugye a tánctudásával sincs gond, ő lett a táncparkett ördöge, úgy nyomta, mintha erre született volna :)

Mikor vége lett a show-nak, még táncoltunk egy keveset, de a közönség nagyja szétszóródott, így lassan lecsendesedett a party. No de mi annyira belejöttünk, csak nem megyünk haza éjfélkor ilyen feldobott hangulatban?

Akkor irány a tengerpart, csak találunk ott valami bulit. Még közben megálltunk egy percre bedobni egy szendvicset, hiszen ebéd óta nem ettünk semmit, a gyomrunk esedezett egy kis szilárd táplálékért :)

Aztán a Lotus bárban kötöttünk ki a tengerparton, ahol a szabad térben bulizott rengeteg fiatal, mit sem törődve az esővel. Alacsony szezon és monszun ellenére tömve volt a szórakozóhely. Hát mit ne mondjak, nagyon felemelő érzés volt november végén mezítláb táncolni a homokban a tengerparton. Természetesen jó magyar habitusunkkal gyorsan találtunk is társaságot, együtt múlattunk mindenféle nemzetiséggel az estét hajnalig.

Összességében nagyon jó kis este volt, végre kiengedtük a gőzt, hiszen ez volt az első alkalom, mióta megjöttünk, hogy elmentünk bulizni egyet. Azt gondolom, méltón ünnepeltük meg a nagy eseményt, Ati élete végéig emlékezni fog rá :)

Pénteken végre megjöttek a bútorok, ráadásul az áruház fel is hozta a lakásba ingyen. Nagy az öröm, végre kellemesen és főként kényelmesen ki tudunk ülni esténként a teraszra :) Bő egy hónapot vártunk erre….

Hogy még otthonosabb legyen, vásároltam még pár dolgot: párnákat a székekre, asztalterítőt, petróleumlámpat, és a legfontosabb: virágokat. Itt a közeli (és a szigeten egyetlen :D) kertészetben kiválasztottam 4 nagyobbacska növényt különböző színekben, és kialkudtam az összeset agyagcseréppel együtt 10.000 ft-ra :) Egész jó ár, szerintem…

Atit nagy izgalommal fogadtam este, hogy mit fog szólni hozzá, hát nagyon elégedett volt :D Azóta az időnk legnagyobb részét természetesen itt töltjük.

A cicák már 2 hete nálunk vannak, szépen fejlődnek, híznak, ügyesednek, eljött az idő, hogy elvigyem őket az első oltásukra. Kicsit tartottam tőle, hogy hogy fogják viselni… Mio egy picit nyávogott, Leo meg sem nyikkant, mintha misem történt volna… Az állatorvos azt mondta, valószínűleg kicsit levertek lesznek, esetleg be is lázasodhatnak. Hát ezek az ördögök, ahogy hazaértünk, ugyanúgy rohangásztak fel-alá, mint idáig, szemmel láthatólag kutya bajuk :) Stramm kiscicák :D

Közben ahogy egyre több időt töltünk itt, egyre több emberrel ismerkedünk meg, és kiderül, mennyire máshogy élnek a világ más tájain az emberek, mint amihez mi vagyunk szokva. Nálunk az egész éves hajtás után örülsz, ha kapsz 2 hét szabit, mert ugye ezt sem teheti meg mindenki, és persze még inkább örülsz, ha össze tudtál kuporgatni annyi pénzt az egész év alatt, hogy legalább a Balatonra, ne adj Isten a horvát tengerpartra eljuss. Hát nyugaton ez nem így megy… Például egy fiatal holland pár most diplomázott, ennek örömére meglepték magukat egy 3 hónapos dél-kelet ázsiai körúttal... Nálunk ha egy egyetemista végez, valószínűleg azonnal elindul állásnézőbe, hogy a diákhiteleit vissza tudja fizetni… Aztán egy angol pár, akik kiruccantak a mesterbúvár tanfolyamot elvégezni, miután pár hónap után elfogyott a pénzük, hazaugranak 2 hónapra Angliába, keresnek valami alkalmi munkát, majd abból visszajönnek, és elvégzik az oktatói tanfolyamot (ami mellesleg több százezer forintos nagyságrend). Hát kérem szépen, így megy ez nyugaton…

Ati közben halad rendületlenül előre, hogy mesterbúvár legyen. Nagyjából az alábbi akadályokon kell túljutnia, hogy sikeresen elvégezze a tanfolyamot (a teljesség igénye nélkül): két igen vaskos könyv anyaga, ebből vizsga, 24 feladat (pl, mellény le- és visszavétel víz alatt, meg ehhez hasonlók) bemutatása egy oktatócsoport előtt a medencében, asszisztálás három OWD, kettő AOWD és egy mentőbúvár tanfolyamon, részvétel reduktorszerelésben, ún. ECO pontok gyűjtése (pl. szemétszedés a parton és a vízben).

Még 5 napja van, hogy végezzen, mert egy hét múlva kezdődik az oktatói tanfolyam. Állítólag nagyon tehetséges, és jól kezeli a tanulókat, szóval mindenkinek meleg szívvel ajánlom, aki meg akar tanulni búvárkodni :) Természetesen én leszek az első tanulója :D

Hétfő este a búváriskola által szervezett filmvetítéssel egybekötött vacsorára voltunk hivatalosak. Jó drágán adták a vacsorát, ugyanis jótékony célra, a sziget tisztán tartására fordítják a befolyt összeg egy részét. Természetesen mi is hozzájárultunk ehhez a nemes célhoz, a vacsora pedig nagyon finom volt és óriási, így másnapra is megvolt az ebédünk :)

Egyébként a búváriskola különös figyelmet fordít a környezetvédelemre, mára például a divemaster tanulóknak együttesen szerveztek programot: délelőtt a tengerparton kell szemetet szedniük, délután pedig kihajóznak, és a tengerből kell kihalászni a kedves turisták elhagyott szemetét :)

Időközben beköszöntött a monszun is: ez azt jelenti, hogy az utóbbi néhány napban elég sokat esik az eső, aminek a helyiek felettébb örülnek (meg persze a növények is :D). Van olyan nap, hogy csak egyszer ered el az eső, de akkor úgy rendesen, mintha dézsából öntenék, de tegnap például többször is rákezdett. A hőmérséklet idáig 25 fok alá még nem ereszkedett, de mi annyira el vagyunk szokva ettől a hűvöstől :D, hogy tegnap este már hosszú ujjút kellett húzzunk (mióta itt vagyunk, először). Az egyetlen hátránya ennek az esőzésnek amellett, hogy olyankor kicsit beszorul az ember, hogy a kiterített ruhák állandóan csurom vizesek, és a teraszt naponta többször helyre kell pofozni, hogy ki tudjunk ülni. No de azért nem panaszkodunk, marhára élvezzük, hogy nem kell fűteni, és nem vacogunk esténként a munkából a hideg lakásba hazaérve, amíg a hőmérő higanyszála felkúszik 21 fokra :)

Az életünk lassan már egy megszokott kerékvágásban folyik. Én aszerint szervezem a programomat, hogy Atinak mikor van elfoglaltsága. Amíg ő tanul, én elintézem a bevásárlást, a blogírást, tartom a kapcsolatot az otthoniakkal, leugrom fürdeni egyet, elviszem Lucifert sétálni. Az ebédet vagy a vacsorát együtt töltjük, attól függően, hogy mikor van rá lehetőségünk :)

Hétfőn Ati csak délre megy, viszont reggel szakadó esőre ébredtünk, így lustálkodtunk 10-ig. Talán még nem is volt ilyen, mióta megjöttünk, majdnem minden nap 6-kor kellett kelni. Ati most a haladó (AOWD) csoport mellett segédkezik, aztán este éjszakai merülésre megy, így kb. 8 fele fog hazaérni. Mivel itt most télen (:D) ½ 7-kor sötétedik, így viszonylag korán el tud indulni az éjszakai hajó.

Én míg az egyik szokásos motoros utamat jártam, egy út szélén legelő igen nagy termetű kutyára lettem figyelmes. Ekkora kutya, ráadásul füvet eszik?!? A motorok pedig egyáltalán nem zavarják, nekünk kell kikerülni őt, hogy tovább tudjunk haladni :) Mikor odaértem, természetesen megálltam megnézni, hát egy jó nagy darab kecske volt :D Láttam itt már mindenféle állatot, de kecskét még nem :)

Kedden Atinak csak délelőtt volt dolga, így a délutánt végre együtt tudtuk tölteni :)

Együtt megebédeltünk, aztán elindultunk bútornézésre, lesz végre szépen berendezett teraszunk, és meg tudjuk hívni a barátainkat egy jó kis csirkepörköltre :)

Ki is választottunk mindent, egyebek között négy széket és két asztalt, no de ezen a kis szigeten ez már nagykereskedelmi mennyiségnek számít, így várni kell két napot, míg meghozzák a bútorokat. Semmi gond, a várakozásba már belejöttünk a bő egy hónap alatt :D

El sem hiszem, szerdára Ati szabadnapot kapott. Hurrááá !!!!

A délelőttöt National Geografic programmal töltöttük, ugyanis érdekességekre lettünk figyelmesek a reggeli kávézás közben. Egyrészt vagy 4-5 mókus ugrándozott a  teraszunk mellett lévő fákon, ilyen közel még nem nagyon láttuk őket, elő is vettük a Nikont gyorsan :)

Aztán amikor elindulunk, azt látjuk, hogy Lucifer baromira figyel valamit a lépcső mellett. Odamentünk, hát egy jó méteres varánusz figyelt a bokorból. No, akkor futás vissza a gépért, mert láttunk már ugyan varánuszt, de fotót még nem sikerült csinálni róla. Ez egy elég nyugodt példány lehetett, jó 5-10 percig meg sem mozdult, így végre lettek varánuszos fényképeink :) Nem tudom, mit eszik a drága, de remélem, a cicáink nincsenek veszélyben tőle :D

11-re thai masszázsra voltunk hivatalosak, első alkalommal, mióta itt vagyunk. Nem semmi, hogy otthon 7000 ft-tól kezdődik egy thai masszázs, itt pedig 1400 ft-ot kell fizetni egy óráért. Marha ügyes volt a két kiscsaj, ránézésre meg nem mondtuk volna, hogy így meg tudják gyömöszölni az embert :) El is határoztuk, hogy egy héten legalább egyszer el fogunk jönni hozzájuk.

Vacsorára pedig végre meglátogattuk az argentin szomszédjaink Bizarro nevű éttermét, már kb. 2 hete terveztük. Azt kell, hogy mondjam, hogy jó-jó ez a thai konyha, de azért ez a spanyol étterem baromira ütős volt. Egyrészt nagyon igényesen van megcsinálva az egész étterem, hangulatos világítással, profi (mellesleg burmai) személyzettel, a kaja pedig egyenesen fenomenális :D Ennek örömére itt is elhatároztuk, hogy havonta egyszer eljövünk ide vacsorázni :)

Tegnap hosszabb beszélgetésbe elegyedtünk egy osztrák párral, akik az OWD tanfolyamot csinálták Ati segédkezésével. Kiderült, hogy egy éves világkörüli úton vannak. A lány diák, a fiú a közszférában dolgozik. Nem semmi, hogy egy osztrák fiatal ilyet meg tud engedni magának: egy diák fizetés nélkül, egy dolgozó pedig egy év (fizetés nélküli) szabival. Már voltak Kínában, Nepálban, Indiában, Kambodzsában, Vietnámban, innen pedig még Malajzia, Bali, Szingapúr, Ausztrália, Tahiti és Dél-Amerika a cél. Szép kis kirándulás huszonegynéhány évesen :) Bárcsak egyszer mi is ott tartanánk, hogy egy magyar fiatal pár ezt megengedhetné magának… Ők is vezetnek blogot az élményeikről, Atit is említik benne :D Akit érdekel: http://piupulito.wordpress.com/

Végül pár életkép a mi kis családunkról, a négylábú kedvenceink - akikről ezúttal nem esett szó - továbbra is jól vannak :)

Itt Leo egy a szárítókötélen lógó (mellesleg igen drága, Crystal dive feliratos :D) pólót sajátított ki magának alvóalkalmatosság gyanánt, Mio pedig a fotelünket :)

Csütörtökön Ati egész nap elfoglalt volt, egy ideje már így megy ez sajnos... Bele kell húzzon, mert november 27.-én kezdődik az oktatói tanfolyam, addig el kell végeznie a divemaster kurzust. Délelőtt medencében vizsgázik, délután OWDsekkel merül. Nagyon szuperül veszi az akadályokat, mindenhonnan azt hallom, hogy nagyon ügyes :)

Én elhatároztam, hogy ma elviszem Lucifert fürdeni, mert 3 hete nem látott vizet, pedig otthon szinte mindennap mentünk a Dunára fürdeni, ráadásul itt rohadt melege is van.

Délelőtt elintéztem még egy kisebb bevásárlást, aztán felkerekedtem taxi-nézőbe, mert még 1x nem mertem bevállalni gyalog. Amióta voltak a balhék a szomszéd kutyákkal, azóta kicsit óvatosabb lettem… A közelünkben van a ballonos vizes cég, ott mindig több oldalkocsis motort látok, azzal hordják szét a szigetre a vizet. Gondoltam, megkérdezem őket, nem vállalnának-e fuvarozást :) Rendesek voltak, elvállalták, ráadásul viszonylag kedvező áron :D Nosza, akkor Lucifert az oldalkocsiba be, és irány a tenger! Egész jól ment az út, azon morfondíroztam, nekem is kellene egy ilyen motor, akkor el tudnánk menni Luciferrel gyakrabban kirándulni és fürdeni :)

Nagyot fürödtünk, este 6-ig lent voltunk, már sötétedett, mikor visszaértünk. Ez egy jó kis nap volt :)

Még egy másik megoldás is eszembe jutott Lucifer szállítására: itt lazán felültetik az emberek a kutyájukat a robogóra, a csúcs az volt, mikor egy pasi és egy nő 3 kutyát vittek magukkal motoron :)

Ez a kép nem itt készült, nálunk kabátos embereket nem igazán lehet látni :)

El is meséltem Atinak az ötletet, gyorsan ki is mentünk a robogóhoz kipróbálni, hogy áll Lucifer a témához :) Hát nem mondanám, hogy komfortosan érezte magát a motoron :) Azt hiszem, ezt a verziót elvetjük, a 45 kilójával nem tűnik túl biztonságosnak a közös motorozás :) Akkor marad az oldalkocsis verzió, megpróbálunk majd keríteni egyet...

Pénteken Ati megint egész nap odavan, nekem pedig pocsékul indult a napom: el akartam menni vásárolni, hát nem indult be a motorom... Aztán mikor megyek vissza a lakásba, látom, hogy Mio szőrén szálán eltűnt, hiába hívogatom, nem jön... Na, erre kiborult nálam a bili, egyedül vagyok egész nap, mindent nekem kell elintézni, ez a vacak motor sem megy :( Felhívtam Atit, hogy ebédszünetben jöjjön haza, hogy legalább a motort beüzemeljük, ne kelljen egész nap otthon kuksolnom. Meg ebédeljünk egyet együtt, had legyek már egy kicsit társaságban én is. Nem tudtam, hogy van berugókar a motoromon, Ati egy szempillantás alatt beindította. Milyen jó, hogy vannak férfiak :D Közben Mio is meglett, úgyhogy megnyugodtak a kedélyek :)

Így délután már ki tudtam mozdulni, ennek örömére leugrottam fürdeni egyet :)

Utána a szokásos kutyasétáltatás, majd estére lementünk Atival a búváriskolához videóvetítésre. Itt az a szokás, hogy minden OWD tanfolyamról csinálnak egy jópofa videó összeállítást, amit aztán jó pénzért meg tudnak venni a tanulók, ezt mutatják be a búváriskola bárjában mindig, mikor egy OWD-s csapatnak sikerült a vizsga. Számunkra különösen érdekes volt a vetítés, hiszen Ati asszisztálta végig a tanfolyamot :)

Szombat délelőtt felkerekedtem, hogy a sziget számomra még ismeretlen csücskeit felfedezzem. Csudaszép helyeken jártam :)

Útba ejtettem egy szállodát (és búvárbázis egyben), ahová recepcióst keresnek, ráadásul német a tulajdonos :) Szóval talán nem rosszak az esélyeim, no, majd meglátjuk...

Utána otthon összerittyentettem egy hazai húslevest, ezzel vártam haza Atit a fárasztó nap után.

Vasárnap jó kis nap volt: az egész délelőtt levélírással telt, annyi emailt kaptam az otthoniaktól :) Örülök ám, ha írtok, mert ti mindent tudtok rólunk, mi viszont nem hallunk felőletek semmit... Szóval szeretettel várom az emaileiteket, írjatok! :)

Az ebédet az egyik törzshelyünkön töltöttem, majd délután jó hírt kaptunk: mivel ilyen sokáig nem érkezett meg az asztal és a székek, felajánlotta a tulaj, hogy vegyük meg és kifizeti. Nosza, nekem sem kellett több, azonnal elindultam asztalnézőbe :) Végigjártam az egész szigetet, de csak az a két bútorbolt van, ahol már korábban is jártam, nem túl nagy választékkal. Egyik sem győzött meg túlságosan, inkább megvárom Atit, majd együtt kiválasztjuk..

Ati ma is jó későn ért haza, ráadásul a palack cipeléstől teljesen beállt az egész háta. Igazából egy jó kis thai masszázs sokat segített volna rajta, de már ahhoz sem volt szegénynek ereje... Így én vállaltam a masszőr szerepét, majd kedden, mikor csak délelőtt lesz elfoglalt, elmegyünk együtt :)

Szerdára pedig szabadnapot kapott, hurráááá :D Végre együtt tudunk tölteni egy teljes napot!

Vasárnap délelőtt Ati OWD tanfolyamon asszisztál, kb. 3-ig lesz oda. Az OWD az Open Water Diver rövidítése, ez az első lépés a búvárkodás felé, a kezdő tanfolyam. Végre élesben nyomhatja Ati, ő az oktató segédje a tanfolyam alatt :)

Én a szokásos délelőtti teendőimet töltöm: blogot írok, tartom a kapcsolatot az otthoniakkal, stb. A kiscicák egyre otthonosabban érzik magukat, már jókat játszanak együtt, fogócskáznak, vadásznak, felfedezik a területüket :)

Dél körül arra lettem figyelmes, hogy megint nálunk ólálkodnak a szomszéd kutyák. Sajnos a kapcsolat már nem túl baráti, volt egy komolyabb balhé, és úgy tűnik, egyik kutya sem felejtett. Így nincs nagy barátság, ezért nem is örülök a látogatásuknak. Elegem lett a várakozásból - ugyanis 2 hete várunk a ház tulajának válaszára egy emailünkre, amiben három dologhoz kértük a segítségét: hogy csináltathatunk-e normális kerítést, hogy mikor érkeznek meg a bútorok, legfőképp az asztal és a székek, és hogy van-e vezetékes internet a házban. Úgy döntöttem, nem várok rá tovább:  felkerekedtem kerítés ügyben :D Elmentem a barkácsboltba, vettem dróthálót és drótot, gondoltam, valamit kihozok belőle. Otthon vannak mindenféle cölöpök, rudak, csövek, majd csak összeáll valahogy a kerítés :D Szereztem pár szanaszét kallódó  műanyag csövet, amik amúgy a vízelvezetésre szolgálnak, ezeket ütöttem le a földbe kalapáccsal, és ezekhez próbáltam odadrótózni a kerítést. Hááát, igen kókler megoldás lett belőle, össze-vissza dülöngélt a kerítés, nem valószínű, hogy akár csak egy ölebet is visszatartott volna a betolakodástól :) Ati mikor hazaért, nézett és csóválta a fejét :D Végül elküldött vasbeton rúdért, az azért valamivel stabilabb, mint a műanyag csövek. Kb. egy óra alatt sikerült megcsinálnunk, szuper lett, még egy kapu is lett rajta :D Talán nem is átmeneti megoldás lett, jó lesz ez hosszú távra is. Végre nyugodtan tudunk aludni :)

Hétfőn Ati egész nap nem volt otthon, a kezdő búvárokkal kellett asszisztálnia, csak este 6 körül ért haza. Délelőtt még kicsit alakítgattam a kerítésen, aztán egy kisebb takarítás közben valami furcsa fehér golyókra lettem figyelmes a falon. Megkocogtattam seprűvel, hát, nem fogjátok elhinni: tojások voltak. Ahogy nagyobbat odacsaptam, ketté is is tört mind a kettő, folyt le a fehérje és a sárgája a falon. Még jó, hogy nem valami kis élőlény figyelt benne :) Gyorsan felmentem a google-ra, hogy mi a fene lehet, a böngészés alapján valószínűleg gekkótojások... Na, szuper, lefészkelt nálunk valami gekkó. Akkor minden bútort kihúzni, körül kell nézni, van-e esetleg a lakásban betolakodó. Mindent alaposan átnéztem, sehol semmi, remélhetőleg még a korábban kitoloncolt gekkó tojásai lehettek...

Délután elindultam székeket venni, mert arra sem várunk tovább. Veszek legalább kettőt, aztán ha valami véletlen folytán mégiscsak megkapjuk később, akkor legfeljebb lesz 6 darab. Nem mondom, hogy egyszerű egy robogóval két viszonylag nagyobbacska műanyag széket elhozni :D Az eladók rendesek voltak, nagyjából odakötözték a robogóhoz, én pedig kb. 10 km/óra sebességgel hoztam őket haza. Végre, nagy a boldogság, ki tudunk ülni a teraszra, nem kell azokon a nyavalyás sámlikon görnyednünk. Az asztalt én fabrikáltam egy szintén itt talált betonlapból, átmenetileg jó lesz...

A nagy örömben mécseseket, gyertyákat készítettem ki, így vártam Atit. Na nem kajával, mert azt ő hozta, csak a hellyel :) Ő is nagyon boldog volt az ülőalkalmatosságtól, egyből fel is avattuk. Viszonylag gyorsan kellett megvacsoráznunk, mert estére ún. snorkel partyra voltunk hivatalosak. Ati két merülőtársa elvégezte a divemaster tanfolyamot, az a szokás itt, hogy az egész csapat megünnepli ezt a nagy eseményt. Valóban az, mert 6 hét kemény munka áll mögötte... Először bemelegítésként tesztkérdésekre kell válaszolni, egyrészt búvárkodással kapcsolatos kérdésekre, másrészt mindenféle ökörségre :D Utána különböző feladatok jönnek, pl. egy ellenkező nemű résztvevőtől kell beszerezni elég extrém tárgyakat, többek között egy fehérneműt. Természetesen minden kérdés, feladat után inni kell, ha jól válaszoltál, akkor azért, ha pedig rosszul, akkor azért :D Végül a nagy próba jön, a snorkel teszt: a légzőcsövön keresztül kell meginni kb. egy liter alkoholt úgy, hogy nehezítésnek maszk van a delikvensen, tehát levegőt nem tud venni sehol, csak miután kiitta az összes folyadékot :)

Atira is ilyn beavatás vár, valamikor november végén fogja elvégezni a divemaster tanfolyamot :)

Kedden Ati csak délelőtt merült, így ebédre haza is ért. A kaját általában ő hozza, mert egyrészt nagyon olcsó, nem érdemes vacakolni vele, másrészt olyan meleg van napközben, hogy főzni van kedve az embernek legkevésbé. Ebéd után Ati ejtőzött egyet, én pedig végre elmentem fürdeni egyet, meg csavarogtam kicsit, nosztalgiából elmentem a tavalyi helyünkre :)

Az utolsó kép egy buddha szentélyben készült, elég sok helyen lehet itt ilyennel találkozni. Annyira jól esett a fürdés és a csavargás, hogy megfogadtam, minden nap meg kell ismételnem, bármilyen egyéb fontos teendőim is lesznek :)

Mikor visszaértem, elmentünk Atival napernyőt venni, hogy napközben is ki tudjak ülni a teraszra. Nem volt egyszerű egy 3 méteres napernyőt motorral hazahozni, bár lassan már akár költöztetést is tudunk vállalni, annyira profik leszünk a nagyobb tárgyak fuvarozásában :) Valamiért itt napernyő tartót nem lehet kapni, biztosan úgy gondolják, csak a homokban lehet rá szükség, így megint a kreativitásunkra volt szükség :) Egy 20literes vizes ballont teletöltöttünk sóderral, abba szúrtuk bele a napernyőt. Tökéletes lett a végeredmény :D

A szerda reggelünk megint izgalommal kezdődött, lassan minden napra kijut egy... A szokásos reggeli kávészürcsölés közben a cicák természetesen kint vannak; mikor itthon vagyunk, mindig kiengedjük őket. Hát a kis ördögök felfedeztek egy fát a terasz mellett, arra próbálgattak ráugrani a teraszról. Persze én majd szívinfarktust kaptam, próbáltam őket onnan elhessegetni, majd léceket akartam odahordani, hogy ne tudjanak leesni, de Ati ellenezte, mondván, csak így fogják megtanulni, hogy meddig szabad elmenni. Na, meg is lett az eredmény: Mio leesett a teraszról. Nem a legmeredekebb helyre szerencsére, hanem arra az oldalra, ahol kb. 6 méter mélyen van a talaj alattunk. Hívogattuk, semmi... füleltünk, hogy hátha halljuk a lépteit, semmi... Teljesen sokkot kaptam, gondoltam, nincs mese, le kell másszunk oda, ahova lenézni is alig merek, mert kb. térig ér ott az avar, és onnan szoktunk mindenféle állatzörejt hallani (pl. a varánuszt is ott láttuk). De hát nincs mit tenni, csak nem hagyhatjuk a 2 hónapos kiscicát odalent. Míg nekikészülődtünk a mentőakciónak, valami neszt hallottunk odalentről... Odarohanunk, és mit látunk: hála Istennek a kis Mio ballag felfelé :D Jól megijedt a kis bolond, reméljük, megtanulta a leckét. Biztos, ami biztos, én inkább nem engedem ki többet a cicákat a teraszra, míg kicsit okosabbak nem lesznek. Mindig odateszek egy nagy kartonlapot a terasz elé, így sokkal nyugodtabb vagyok, nem kell mindig rajtuk tartanom a szememet.

Ma Ati egész nap odalesz, még mindig az OWD tanfolyamon segédkezik. Én pedig betartom az ígéretemet, ma is lemegyek fürdeni, ide :D

Hát már ezért a látványért megérte idejönni :)

Hazafele útba ejtek egy bevásárlást is, palacsinta a terv, thai változatban :) Itt nem folyékony a palacsintatészta, hanem galacsinokat gyúrnak belőle, majd ezt megnyújtják, ráhelyezik egy nagy vaslapra, és úgy sütik meg. A legkedveltebb a banános-nutellás verzió, ami úgy készül, hogy amíg az egyik oldala sül, addig beleaprítják a banánt, összehajtogatják, így fordítják át a másik oldalára. Ha ez is megsült, felszeletelik, ráöntenek nutellát, beleszúrnak egy fogpiszkálót, és lehet is falatozni.

Nagyon finom desszert, és mivel minden hozzávaló könnyen beszerezhető, gondoltam, megpróbálom :) A google-ból kerestem receptet, de őszintén szólva nem lett az igazi: nem sikerült vékonyra kinyújtani, mert szakadt a tészta nagyon, így elég vastagra sikeredett, de azért meg lehetett enni :D

Csütörtökön délelőtt megint egy kicsit kertet rendezgettem, míg Ati búvárkodott. Elég rendesen esett, így délelőtt nem tudtam kimozdulni otthonról. Aztán amikor alábbhagyott, elindultam egy nagyobb bevásárlóútra, mert elég sok minden elfogyott otthonról. Már nagyjából tudom, hogy mit hol érdemes venni, így kb. 4-5 helyre kellett mennem. Még szerencse, hogy nincsenek nagy távolságok, a két legtávolabbi hely között maximum 3 km a távolság. Jó, hogy van esőkabátom, csak kár, hogy a szekrényben figyel ;) Mikor kijöttem az első áruházból, elkezdett szakadni az eső. Így kicsit várakozásra kényszerültem :)

Aztán mikor visszaértem, elvittem Lucifert a szokásos sétára. Képzeljétek, két varánuszt is láttam :) Az egyik ahogy sétáltunk az úton lefelé, egy rozoga faviskó előtti teraszon volt, kb. 3 méterre az úttól. Amikor fütyültem Lucifernek, valószínűleg megijedhetett, mert beszaladt az avarba. A másikat akkor láttam, mikor visszafele jöttünk. Az út másik oldalán, épp az út szélén volt, amikor észrevettük. Persze a lépteinkre azonnal berohant a bozótba, Lucifer meg ezerrel utána :D Alig bírtam visszacsalni, annyira nekilendült. Úgy látszik, nem nagyon ijedt meg tőle. Mindkettő hasonló méretű lehetett, olyan 80 centi hosszúak.

Délután Ati nagy boldogan jött haza  a búvárkodásból: óriási ötlete támadt. Fogadjunk örökbe az állatmenhelyről egy kiscicát, hogy a kertünk rágcsálóit elkapják. Ugyanis esténként, mikor azok megérzik a kutyakaja illatát, rendszeresen előkerülnek. Nem jönnek le a konyháig, de az előkertben halljuk a motoszkálásukat, amitől nem  vagyunk túl boldogok :)

Nem sokáig kellett győzködjön (bár sosem volt cicám :D), le is mentünk rögtön az állatklinikára, hogy szóljunk, ha születnek esetleg kiscicák, egyet szívesen örökbe fogadnánk. Mikor odaérkeztünk, láttuk a macskákat a ketrecekben, de kiscicát egyet sem láttunk. Megkérdeztük a gondozót, hogy vannak-e kiscicák, mire nagy örömmel azt válaszolta: ajaj, nagyon sok. Átvezetett minket egy másik helyiségbe, ahol tényleg volt vagy 8-10 kiscica :) A legtöbb olyan 3-4 hónapos lehetett, és volt egy mini testvérpár, egy kisfiú és egy kislány, akik 2 hónaposak voltak. Nézegettük őket, próbáltuk kiválasztani, hogy vajon melyik legyen a miénk, Atinak a kislány (hát persze, a fiatal kiscsaj, mi más :D) tetszett meg nagyon. Már letettük a voksunkat mellette, mikor elkezdett győzködni minket a gondozó, hogy vigyük el a testvérét is. Nem esznek sokat, tehát nem egy nagy befektetés, és legalább akkor nem kell elválasztani őket egymástól. Meg különben is, ő maradna ott akkor egyedül, az összes testvére elkelt… Hát jó, ha már lúd, legyen kövér. Végülis mindegy, hogy egy cica, vagy két cica, akkor lesz három háziállatunk, Lucifernek is lesznek játszópajtásai. Tulajdonképpen ez volt a második szempont, mert szegény hiába próbál bármelyik kutyával játszani, mindegyik rámordul a nagy méretei miatt :) Kikértük a gondozó tanácsát, hogy hogyan kell együtt kezelni a kutyát és a cicákat, mit tegyünk, hogy Lucifer ne sértse meg őket. Na nem mintha ártani akarna nekik, csak a nagy testével elég durván tud játszani, ezek a cicák meg kb. 20 centisek mindössze. Azt tanácsolta, hogy két hétig ne hagyjuk őket együtt magukra, ha elmegyünk, akkor zárjuk be a kiscicákat, kapunk kölcsön arra az időre egy óriási ketrecet. Másnapra összekészítik, megcsinálják a féregtelenítést és az egyéb szükséges egészségügyi ellátást (1 hónap múlva az ivartalanítást is), ráadásul minden szükséges dolgot beszereznek nekünk: almot, tápot, stb :)

Kissé vegyes érzelmekkel teszem el magam másnapra: vajon jól ellesznek együtt Luciferrel? Nem lesz kutya-macska harc közöttük? Bár azt mondta a menhely gondozója, hogy ha kölyökként kerülnek össze, akkor nem lesz gond… Ha elkezdenek majd a cicák vadászni, Lucifer is követni fogja őket? Mert itt a sziklák mögött baromi mély szakadékok vannak… A cicák valószínűleg simán veszik ezeket az akadályokat, de vajon Lucifer?

Péntekre Ati szerencsére szabadnapot vett ki magának a cicaprojekt miatt :D

Reggel még gyorsan beüzemeltük a mosógépet. Nem használtuk idáig, mert egyrészt igen ramatyul nézett ki, másrészt azt gondoltuk, nem lesz rá szükség. Viszont az ágyneműkre ráfért már egy nagy mosás, így úgy határoztunk, kisuvickoljuk és beüzemeljük :D Megérte, tökéletesen működik :)

Azután 10 órára nagy izgalommal mentünk a cicákért :D Már minden össze volt készítve: nedves és száraz táp, alom, a nagy ketrec és a cicák. Mikor hazaértünk, először csak kézből mutattuk meg őket Lucifernek. Hát mit ne mondjak, mindannyian nagy izgalomban voltak. A cicák az óriástól, Lucifer meg tőlük. Néha rámordultak a kiscicák Luciferre ijedtükben, mire Lucifer majd összecsinálta magát tőlük. Reméljük, előbb-utóbb azért kialakul majd köztük a barátság :) Egyelőre csak akkor vannak kiengedve a kiscicák, mikor otthon vagyunk, amikor elmegyünk, akkor nem a ketrecben, hanem a szobában vannak, had legyen egy kis mozgásterük. Aztán állítólag 2-3 hét múlva már meg fogják szokni egymást, és akkor kint maradhatnak együtt :D

A kislányt Mionak (ő a szürkés), a kisfiút Leonak (ő a vöröses) neveztük el. Két hónaposak, még nagyon igénylik a babusgatást. Mikor nincsenek kézben, mindig egymáshoz bújva alszanak el :D

Leo az elevenebb, vagányabb, játékosabb, benne már most megvan a vadászösztön. Egy-két óra után már kereste, hogy mivel tudna játszani, és elindult az előkertben felfedezőútra :)

Mio félénkebb, bújósabb, nyugodtabb :)

A péntek ezáltal nagyjából az állatok körül forgott. Délután azért tanultunk is egy kicsit, közben mindhárom négylábú ott heverészett a közöttünk :)

Estefelé még beszereztem pár apróságot az új jövevényeknek: kis takarót, kajás tálakat, stb. Mionak természetesen minden rózsaszín, Leonak kék :)

Szombat délelőtt Ati megint elment merülni, így magamra maradtam a három kisállattal. Én nem vagyok annyira bevállalós mint Ati, ő simán hagyja őket, had bóklásszon mindenki kedvére. Én meg állandóan azon aggódalmaskodtam, hogy nem esnek-e le a teraszról, Lucifer nem lesz-e velük durva, stb. Kb. fél órát bírtam ezt a stresszt, után úgy döntöttem, beviszem a cicákat a szobába, ott mégiscsak nagyobb terük van, had szaladgáljanak. Én pedig maradok kint Luciferrel és csinálom a dolgomat.

Alig vártam, hogy Ati végezzen, és kicsit kimozdulhassak. Útnak eredtem, vettem ezt-azt, például néhány olyan zöldséget és gyümölcsöt, amiről fogalmunk sincs, mi az :D Illetve végre egy függőágyat, amit 3 hete keresgéltünk már :D

Az ananászt már ismerjük, a kis narancs színű, az mandarin, nagyon finom, édes. A többit még nem kóstoltuk :D A hosszú fehér jégcsap reteknek tűnt, na majd meglátjuk :)

Ezalatt Ati tökéletesen elboldogult a három jószággal :D Hagyta, hogy mindhárman kint legyenek, nem izgult, hogy a cicák elkóborolnak. Neki kicsit nagyobb gyakorlata van a cicákkal... Míg ő internetezgetett, a kisállataink teljesen jól elvoltak egymással. Luciferrel azért még óvatosan bánnak a cicák, lassan-lassan meg is merik közelíteni, de azért közös játékra még nem nagyon került sor. Lucifer nagyon izgatott, mikor Mio és Leo játszanak, szeretne csatlakozni, de ahogy felveszi a játszós pozícióját, a kiscicák azonnal elszaladnak ijedten :D

Estére hivatalosak voltunk a búváriskola barbecue partijára. Ha jól utánagondolok, ez az első este, hogy sötétedés után kimozdulunk :D Furcsa is volt a szigetet kivilágítva látni, hiába nincs szezon, zajlik az élet. Jók ezek a találkozók, nagyon érdekes embereket, életeket, sorsokat ismerünk meg. Tegnap például összeismerkedtünk egy angol pasassal, aki kb. 20 évig élt Kanadában kutatóbúvárként, a hídépítések során tönkretett élővilágot kellett visszaállítaniuk. Ott ismerkedett meg a thai feleségével, aki szintén elég régóta élt Kanadában, és most, hogy nyugdíjas lett, kiköltöztek Thaiföldre. Az idén májusban érkeztek, de esze águkban sincs elmenni innen :)

Természetesen kaja is volt :D

Mire hazaértünk, az újdonsült kedvenceink békésen szuszogtak :D

Épp szombaton volt egy hónapja, hogy kiérkeztünk Thaiföldre. Nagyon furcsa, mert annyi minden történt velünk ez alatt az egy hónap alatt, hogy sokkal többnek tűnik. Egyelőre remekül érezzük magunkat :) Tegnap este jutott eszünkbe, hogy olyan szokatlan, hogy fogalmunk nincs, éppen milyen nap van, annyira nem számít itt, hogy épp keddet vagy szombatot írunk :D

Még pár szót a motorozásról, mert többen feltettek néhány kérdést ezzel kapcsolatban - bár hangsúlyozom, hogy ezek csak erre a szigetre érvényesek: igazoltatást még egyáltalán nem láttunk, sőt rendőrt sem az utakon. Azt már említettem, hogy forgalmi itt nem létezik, de nem hordunk magunknál sem útlevelet, sem jogsit, tehát nem is nagyon lenne mit ellenőrizni :D Bukósisak senkin nincs, maximum 1-2 nagyon óvatos turistán. Három utast rendszeresen lehet látni egy robogón (vagy 1 felnőtt 2 gyerek, vagy 2 felnőtt 1 gyerek formában), a csúcs nekem idáig az volt, mikor az apuka mögött 2 törpe ült, és leghátul az anyuka óriási pocakkal :D Lassan már nem lepődök meg az ilyen dolgokon, mert mindennaposak... Nekem nincs jogosítványom a 125 cc-s motorra, de a kutya nem foglalkozik vele, sőt azzal sem, hogy a motorok felén egyáltalán nincs rendszám. Ráadásul gond nélkül rá lehet ülni a motorra 2-3 sör után. Szóval nagy lazaság van, a legfontosabb talán az, hogy gyakorlata legyen a sofőrnek, mert az utak nem a legjobbak. Ha látunk valakit bekötözött karral vagy lábbal, az biztos, hogy turista :D

Hétfőn miután Ati megérkezett a búvárkodásból, nagy fába vágtuk a fejszénket :) Pontosabban barkácsolásba. Egyrészt végre találtunk nádrolót a nem létező konyhaablakunk elé :) Hiába fedett, délután baromira besüt a nap, eddig plédeket lógattam oda, de nem nézett ki túl igényesen :D Hosszas keresgélés után az egyik áruházban végre rábukkantunk a nádrolóra, ma azt próbáltuk felfüggeszteni. Nem volt egyszerű fúró nélkül :)

Meg bevásároltunk mindenféle szerszámot, amiknek eddig nagy hiányát éreztük és furcsa dolgokkal helyettesítettük: fűrészt, kalapácsot, fogót, csavarhúzót. A legfontosabb projekt a szúnyogháló volt mára. Bár ideiglenesen megoldottuk a szúnyoghálókérdést azonnal, mikor beköltöztünk, hogy nyitva tudjuk hagyni az ablakokat éjszakára, méghozzá úgy, hogy ragasztószalaggal ragasztottuk a szúnyogháló széleit az ablakhoz, majd a ragasztót rajzszögekkel erősítettük oda :D Hát nem egy professzionális, legfőképpen pedig nem egy tartós megoldás. Már csak léceket kellett beszerezni, aztán nekifogtunk a nagy munkának. Hát mit ne mondjak, sokkal nehezebben ment, mint amire számítottunk :D Először is a léc valami irdatlan kemény fából készült, nem fenyő, az biztos. 10 szögből 8 elferdült, nem lehetett beleütni. Aztán annyira meleg volt délután a szobában, szerintem a 35 fokkal egyáltalán nem túlzok, hogy patakokban folyt rólunk a víz. Nagy nehezen sikerült 3 ablakra feltenni, rá is ment az egész délutánunk... De sebaj, legalább már nyugodtan tudunk aludni, biztosan nem tud bejönni semmilyen betolakodó :D

Így a mai tanulás elmaradt, a vacsora pedig a változatosság kedvéért tejszínes-rákos spagetti volt :)

Kedd reggel már meg sem lepődtünk, hogy Lucifer nincs itthon. Kezdünk hozzászokni, hogy reggelente eljár felfedezőútra. Azért én is ki szoktam vinni naponta kétszer sétálni, nekem sem árt a mozgás, meg ő is tudjon szaladgálni és barátkozni :D A kondim kezd alakulni, miután a túrát a kb. 30 fokos emelkedőn tesszük az esti kb. 29 fokos hűsben :)

Kedd délelőtt Ati megint merült, délre pedig randit beszéltünk meg :) Beülünk együtt abba az étterembe, ahonnan mindig szokta hozni a kaját. Nagyon jól főznek :)

Addig van egy kis idő, arra gondoltam, meglepem Atit: befejezem a szúnyoghálót egyedül, 2 ablakra tegnap nem jutott idő. Nem mondom, hogy tökéletes munkát végeztem, ráadásul igencsak meg kellett birkóznom a kemény fával. A két ablakkal kb. 3 óra alatt készültem el, de nagyon büszke voltam magamra :D

Természetesen Lucifer is asszisztált:

Épphogy csak sikerült összekapnom magamat délre. Ez az étterem tényleg nagyon jó, istenit ebédeltünk. Ati tengeri halból készült hallevest választott, én pedig ananászos csirkét.

Délután próbáltunk egy pár dolgot az interneten elintézni, ma fogyott el a türelmünk... Az egy hónapos előfizetés ugyan még nem járt le, de oda se neki. Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a mobil internetet, lesz ami lesz. Ennél rosszabb talán úgysem lehet. Elszaladtunk a műszaki boltba a hozzávalókért, és gyorsan ki is próbáltuk nagy izgalommal :) Elsőre úgy tűnt, egész jó a sebesség :D
Na majd kiderül, ha képeket és blogot próbálok feltölteni, illetve ha Skype-ra kerül a sor...

A szerda elég mozgalmasan telt. Csomó ügyintéznivaló jött össze: posta, bank, mobilbolt, mert tegnap 1,5 órás vacakolás után sem sikerült az internetkártyát feltöltenünk az egyenleggel. Az interneten thai weboldala van csak a cégnek, ha pedig telefonon próbálkoztunk, mindig jött valami thai sms :)  Be kellett menne a búvárbázisra is, hogy 3 hete várunk az asztalra és a székekre. A kislányka, aki megrendelte, csak mosolygott, és azt ígérte, majd utánakérdez... Hát nagyon kíváncsi vagyok...

A búváriskolánál összetalálkoztunk Atival, hogy ma is együtt ebédeljünk. Épp az egyik merülőtársával, egy 54 éves amerikai fickóval beszélgetett. Ahhoz képest, hogy nem nagyon beszél angolul, egész jól elcseverésztek :D Segítettünk az új barátunknak motort bérelni, mert ő valahogy csak horror árakon talált, Ati elvitte egy helyre, 3000 bahtért kapott egy Honda 125-ös félautomatát 6 hétre. Úgy örült neki, mint majom a farkának :) Elhívtuk, hogy jöjjön velünk ebédelni.Nem akart, mert nem volt nála több pénzt, de gondoltuk, sebaj, meghívjuk, jótett helyébe jót várj :D  Nagyon jó fej, fiatalos pasast ismertünk meg benne, ráadásul van Amerikában 3 cége és nem mellesleg író, meg is jelent 3 könyve, állítólag viszonylag közismert Kaliforniában. Na tessék, a szegény kis magyarok egy multimilliomos amerikait hívtak meg ebédre :) Az a terve, hogy vesz valahol Dél-Kelet Ázsiában egy luxus búvárhajót 1millió dollárért. Na, gondoltuk, hátha nekünk is jut valami aprócska állás azon a búvárhajón :) Jó lesz jó barátságban maradni ezzel az amerikaival :D Meg is hívtuk hozzánk egy sörre, nagyon tetszett neki a kis lakásunk, mindjárt csinált is pár fotót a teraszon :) Lehet, hogy hamarosan ideköltözik, van itt a szomszédban még 1-2 kiadó lakás, megpróbál megalkudni az egyikre.

Ezt a fényképet ezzel az aláírással töltötte fel a Facebookra:

"A kedvenc merülőtársammal, Attilával. Fantasztikus srác. Ki mondhatja még el magáról, hogy a legjobb merülőtársa Attila, a hun? :)"

Aztán kutyasétáltatás közben összefutottam egy sráccal itt nálunk a kertben, épp akkor költözött be az egyik szomszédos lakásba. Kiderült, hogy Argentínából jött, 10 éve él itt, és van egy spanyol étterme. Na tessék, jó lesz vele is ápolni a kapcsolatot :D Meg is hívott minket az éttermébe, hamarosan meglátogatjuk Atival.

Itt Halloween partinak se íre, se hamva, Koh Taot valahogy még nem érte el az amerikai őrület. Csak a facebookon látom a sok kifaragott tököt, másképp fel sem tűnt volna, hogy november 1. lett.

Az október a monszun időszakhoz képest eléggé száraz volt, összesen 2 napot esett az eső. A november szokott a legesősebb lenni, de állítólag az idén az átlagosnál sokkal kevesebb csapadék lesz. Bár ma reggel pont egy nagy esőre ébredtünk, de kb. 1 óra múlva el is állt. Mi ilyenkor szorgosan gyűjtjük az esővizet, mosogatásra használjuk és Lucifer is ebből kap inni.