Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Vasárnap délelőtt Ati OWD tanfolyamon asszisztál, kb. 3-ig lesz oda. Az OWD az Open Water Diver rövidítése, ez az első lépés a búvárkodás felé, a kezdő tanfolyam. Végre élesben nyomhatja Ati, ő az oktató segédje a tanfolyam alatt :)

Én a szokásos délelőtti teendőimet töltöm: blogot írok, tartom a kapcsolatot az otthoniakkal, stb. A kiscicák egyre otthonosabban érzik magukat, már jókat játszanak együtt, fogócskáznak, vadásznak, felfedezik a területüket :)

Dél körül arra lettem figyelmes, hogy megint nálunk ólálkodnak a szomszéd kutyák. Sajnos a kapcsolat már nem túl baráti, volt egy komolyabb balhé, és úgy tűnik, egyik kutya sem felejtett. Így nincs nagy barátság, ezért nem is örülök a látogatásuknak. Elegem lett a várakozásból - ugyanis 2 hete várunk a ház tulajának válaszára egy emailünkre, amiben három dologhoz kértük a segítségét: hogy csináltathatunk-e normális kerítést, hogy mikor érkeznek meg a bútorok, legfőképp az asztal és a székek, és hogy van-e vezetékes internet a házban. Úgy döntöttem, nem várok rá tovább:  felkerekedtem kerítés ügyben :D Elmentem a barkácsboltba, vettem dróthálót és drótot, gondoltam, valamit kihozok belőle. Otthon vannak mindenféle cölöpök, rudak, csövek, majd csak összeáll valahogy a kerítés :D Szereztem pár szanaszét kallódó  műanyag csövet, amik amúgy a vízelvezetésre szolgálnak, ezeket ütöttem le a földbe kalapáccsal, és ezekhez próbáltam odadrótózni a kerítést. Hááát, igen kókler megoldás lett belőle, össze-vissza dülöngélt a kerítés, nem valószínű, hogy akár csak egy ölebet is visszatartott volna a betolakodástól :) Ati mikor hazaért, nézett és csóválta a fejét :D Végül elküldött vasbeton rúdért, az azért valamivel stabilabb, mint a műanyag csövek. Kb. egy óra alatt sikerült megcsinálnunk, szuper lett, még egy kapu is lett rajta :D Talán nem is átmeneti megoldás lett, jó lesz ez hosszú távra is. Végre nyugodtan tudunk aludni :)

Hétfőn Ati egész nap nem volt otthon, a kezdő búvárokkal kellett asszisztálnia, csak este 6 körül ért haza. Délelőtt még kicsit alakítgattam a kerítésen, aztán egy kisebb takarítás közben valami furcsa fehér golyókra lettem figyelmes a falon. Megkocogtattam seprűvel, hát, nem fogjátok elhinni: tojások voltak. Ahogy nagyobbat odacsaptam, ketté is is tört mind a kettő, folyt le a fehérje és a sárgája a falon. Még jó, hogy nem valami kis élőlény figyelt benne :) Gyorsan felmentem a google-ra, hogy mi a fene lehet, a böngészés alapján valószínűleg gekkótojások... Na, szuper, lefészkelt nálunk valami gekkó. Akkor minden bútort kihúzni, körül kell nézni, van-e esetleg a lakásban betolakodó. Mindent alaposan átnéztem, sehol semmi, remélhetőleg még a korábban kitoloncolt gekkó tojásai lehettek...

Délután elindultam székeket venni, mert arra sem várunk tovább. Veszek legalább kettőt, aztán ha valami véletlen folytán mégiscsak megkapjuk később, akkor legfeljebb lesz 6 darab. Nem mondom, hogy egyszerű egy robogóval két viszonylag nagyobbacska műanyag széket elhozni :D Az eladók rendesek voltak, nagyjából odakötözték a robogóhoz, én pedig kb. 10 km/óra sebességgel hoztam őket haza. Végre, nagy a boldogság, ki tudunk ülni a teraszra, nem kell azokon a nyavalyás sámlikon görnyednünk. Az asztalt én fabrikáltam egy szintén itt talált betonlapból, átmenetileg jó lesz...

A nagy örömben mécseseket, gyertyákat készítettem ki, így vártam Atit. Na nem kajával, mert azt ő hozta, csak a hellyel :) Ő is nagyon boldog volt az ülőalkalmatosságtól, egyből fel is avattuk. Viszonylag gyorsan kellett megvacsoráznunk, mert estére ún. snorkel partyra voltunk hivatalosak. Ati két merülőtársa elvégezte a divemaster tanfolyamot, az a szokás itt, hogy az egész csapat megünnepli ezt a nagy eseményt. Valóban az, mert 6 hét kemény munka áll mögötte... Először bemelegítésként tesztkérdésekre kell válaszolni, egyrészt búvárkodással kapcsolatos kérdésekre, másrészt mindenféle ökörségre :D Utána különböző feladatok jönnek, pl. egy ellenkező nemű résztvevőtől kell beszerezni elég extrém tárgyakat, többek között egy fehérneműt. Természetesen minden kérdés, feladat után inni kell, ha jól válaszoltál, akkor azért, ha pedig rosszul, akkor azért :D Végül a nagy próba jön, a snorkel teszt: a légzőcsövön keresztül kell meginni kb. egy liter alkoholt úgy, hogy nehezítésnek maszk van a delikvensen, tehát levegőt nem tud venni sehol, csak miután kiitta az összes folyadékot :)

Atira is ilyn beavatás vár, valamikor november végén fogja elvégezni a divemaster tanfolyamot :)

Kedden Ati csak délelőtt merült, így ebédre haza is ért. A kaját általában ő hozza, mert egyrészt nagyon olcsó, nem érdemes vacakolni vele, másrészt olyan meleg van napközben, hogy főzni van kedve az embernek legkevésbé. Ebéd után Ati ejtőzött egyet, én pedig végre elmentem fürdeni egyet, meg csavarogtam kicsit, nosztalgiából elmentem a tavalyi helyünkre :)

Az utolsó kép egy buddha szentélyben készült, elég sok helyen lehet itt ilyennel találkozni. Annyira jól esett a fürdés és a csavargás, hogy megfogadtam, minden nap meg kell ismételnem, bármilyen egyéb fontos teendőim is lesznek :)

Mikor visszaértem, elmentünk Atival napernyőt venni, hogy napközben is ki tudjak ülni a teraszra. Nem volt egyszerű egy 3 méteres napernyőt motorral hazahozni, bár lassan már akár költöztetést is tudunk vállalni, annyira profik leszünk a nagyobb tárgyak fuvarozásában :) Valamiért itt napernyő tartót nem lehet kapni, biztosan úgy gondolják, csak a homokban lehet rá szükség, így megint a kreativitásunkra volt szükség :) Egy 20literes vizes ballont teletöltöttünk sóderral, abba szúrtuk bele a napernyőt. Tökéletes lett a végeredmény :D

A szerda reggelünk megint izgalommal kezdődött, lassan minden napra kijut egy... A szokásos reggeli kávészürcsölés közben a cicák természetesen kint vannak; mikor itthon vagyunk, mindig kiengedjük őket. Hát a kis ördögök felfedeztek egy fát a terasz mellett, arra próbálgattak ráugrani a teraszról. Persze én majd szívinfarktust kaptam, próbáltam őket onnan elhessegetni, majd léceket akartam odahordani, hogy ne tudjanak leesni, de Ati ellenezte, mondván, csak így fogják megtanulni, hogy meddig szabad elmenni. Na, meg is lett az eredmény: Mio leesett a teraszról. Nem a legmeredekebb helyre szerencsére, hanem arra az oldalra, ahol kb. 6 méter mélyen van a talaj alattunk. Hívogattuk, semmi... füleltünk, hogy hátha halljuk a lépteit, semmi... Teljesen sokkot kaptam, gondoltam, nincs mese, le kell másszunk oda, ahova lenézni is alig merek, mert kb. térig ér ott az avar, és onnan szoktunk mindenféle állatzörejt hallani (pl. a varánuszt is ott láttuk). De hát nincs mit tenni, csak nem hagyhatjuk a 2 hónapos kiscicát odalent. Míg nekikészülődtünk a mentőakciónak, valami neszt hallottunk odalentről... Odarohanunk, és mit látunk: hála Istennek a kis Mio ballag felfelé :D Jól megijedt a kis bolond, reméljük, megtanulta a leckét. Biztos, ami biztos, én inkább nem engedem ki többet a cicákat a teraszra, míg kicsit okosabbak nem lesznek. Mindig odateszek egy nagy kartonlapot a terasz elé, így sokkal nyugodtabb vagyok, nem kell mindig rajtuk tartanom a szememet.

Ma Ati egész nap odalesz, még mindig az OWD tanfolyamon segédkezik. Én pedig betartom az ígéretemet, ma is lemegyek fürdeni, ide :D

Hát már ezért a látványért megérte idejönni :)

Hazafele útba ejtek egy bevásárlást is, palacsinta a terv, thai változatban :) Itt nem folyékony a palacsintatészta, hanem galacsinokat gyúrnak belőle, majd ezt megnyújtják, ráhelyezik egy nagy vaslapra, és úgy sütik meg. A legkedveltebb a banános-nutellás verzió, ami úgy készül, hogy amíg az egyik oldala sül, addig beleaprítják a banánt, összehajtogatják, így fordítják át a másik oldalára. Ha ez is megsült, felszeletelik, ráöntenek nutellát, beleszúrnak egy fogpiszkálót, és lehet is falatozni.

Nagyon finom desszert, és mivel minden hozzávaló könnyen beszerezhető, gondoltam, megpróbálom :) A google-ból kerestem receptet, de őszintén szólva nem lett az igazi: nem sikerült vékonyra kinyújtani, mert szakadt a tészta nagyon, így elég vastagra sikeredett, de azért meg lehetett enni :D