Tegnap éjjel még velünk aludt Lucifer, de kezd egyre kiegyensúlyozottabb lenni, így nyugodtan tudunk aludni tőle. Mielőtt lefekszünk, kiviszem mindig pisilni egyet, így reggel velünk kel az órára. Atinak 8-kor ébresztő van, mert elkezdte a mentőbúvár tanfolyamot. Szegény, tegnap hulla fáradtan ért haza, embereket kellett kimentenie a hajóra a létrán keresztül :D
Én ma úgy döntöttem, reggel viszem ki inkább Lucifert sétálni, akkor még nincs olyan nagy hőség. Az erdőben bóklásztunk egy kicsit, meg is lett az eredménye: 14 db vöröses színű kullancsot szedtem ki belőle. Van itt a szigeten egy angol állatorvos, aki amolyan állatvédő szerepét is betölti: befogja a kóbor kutyákat, ellátja őket, ha betegek, ivartalanítja őket, próbál nekik gazdát találni, stb. Majd fel fogom őt keresni Luciferrel, csak kell hozzá gyűjtenem egy kis bátorságot, mert vagy 8-10 kutyát láttam a ház előtt bóklászni legutóbb :D Azt mondják a helyiek, hogy egyébként is érdemes megmutatni nekik Lucifert, mert ha itt valaki talál egy kutyát, egyből az állatorvoshoz viszi. Így legalább tudni fogja, hogy ki fia-borja Lucifer. Megtaláltam az állatorvos email címét a honlapon, gyorsan írtam is neki, hogy nemrég jöttünk a szigetre, hamarosan meglátogatjuk, csak addig is szeretnék tőle telefonos ill. emailes :) segítséget kérni: ártalmas-e ez a helyi kullancs és mivel lehet védekezni ellene. Mert úgy tűnik, az otthoni Advantixra immunisak a helyi kullancsok :D Elég hamar vissza is árt az állatorvos: vigyük nyugodtan Lucifert, nem lesz baj a többi kutyával, be kell oltani a kullancsok ellen.
Miután visszaértünk, úgy döntöttem, beindítok egy gyors mosást. Természetesen a manuális verziót :DD Lehet itt elég olcsón mostani, kilóra mérik. Beviszed egy zacskóban a szennyest, másnap házhoz viszik kimosva. De mivel egyrészt ráérek, másrészt nem koszosak a ruhák, csak kicsit izzadtak, úgy döntöttem, megbirkózom magam a feladattal. Hoztunk egy jó hosszú madzagot, az megteszi ruhaszárítónak. Két óra múlva csont szárazak lettek a ruhák :D
Lucifer lassan kezd hasonlítani az otthoni önmagára :D Ma idehozta hozzám az otthonról hozott kedvenc kis csomóját, hogy játsszak vele :) Ma kifejezetten jókedvűnek tűnik, talán lassan-lassan megszokja a helyet és az új helyzetet :)
Hossza tanakodás után úgy döntöttem, nekivágunk egy hosszabb sétára, elmegyünk a búváriskoláig. Amikor taxival jöttünk föl a házba, láttam, hogy rengeteg a kutya az úton, ezért húztam az időt a sétával idáig, gyűjtöttem hozzá egy kis bátorságot :D Fogtam egy jó nagy botot, betettem a hátizsákba Lucifer vizes tálját és egy palack vizet, így indultunk neki az útnak. Hát nem mondom, hogy nem volt stresszes, kb. 30 kutyával találkoztunk össze az úton. De kezdem kiismerni őket, mindegyik hasonlóan viselkedik :D Morognak, ugatnak, mert belépett egy idegen kutya a területükre, elég közel is merészkednek, de azért tartanak Lucifertől, így egész közel egyik sem jött oda. Elég sokszor meg-megálltunk, így kb. 40 perces lett a séta. Az emberek nagyon kedvesek voltak útközben, valamelyik még hozott is egy marék jeget, hogy lehűtsük vele a kutyát, mert látták, hogy nagyon melege van.
Végre emberek között vagyok, szocializálódom :DDD A két és fél nap egyedüllét után mennyire lehet ilyen apróságoknak örülni :) Lucifer nagyon örül a tengernek, mint mindig. Egyből be is szalad, lehűti magát. Még nem szokta meg, hogy sós a víz, próbálna inni belőle, de érzi, hogy valami fura :) Keresünk egy viszonylag csendesebb partszakaszt, ahol se kutya, sem ember. Itt nyugodtan tud Lucifer szaladgálni, és én is meg tudom mártózni végre a tengerben :) Először, mióta megérkeztünk... Lucifert most látom először igazán felszabadultnak, rohangál össze-vissza, szökdécsel a vízben, futkározik a homokban :DD
Közben Ati is visszaérkezett a hajóról, letette a mentőbúvár vizsgát! Hurrááá :D Akkor minden feltétel adott így, hogy elkezdje a mesterbúvár tanfolyamot.
Rábízom Lucifert Atira, kicsit szeretnék én is körbenézni kutya nélkül. Tán nem is volt még itt olyan 10 percem, hogy ne lett volna mellettem a kutya :) Beszabadulok egy nagyobb szupermarketbe, vásárolok pár apróságot: füstölő, szennyes kosár, kis éjjeliszekrény, szappan, stb. Szükségem lenne körömlakklemosóra, hogy végre emberi külsőt tudjak ölteni a kezemre. Fogalmam sincs, hallottak-e ilyenről a thaiok, nem igazán láttam senkinek a körmeit kifestve itt :) Na mindegy, keresek egy eladót, megpróbálom: mutogatom a körmömet, próbálom elmagyarázni. Odavisz egy polchoz, és mutat egy üvegecskét, amin valami citrom van:
Hááát, ez inkább valami alkoholos löttyre hasonlít...Na mindegy, megveszem, kipróbálom. Nagyot nem bukok vele, 125 ft-ba került :) És láss, csodát, tényleg lakklemosó. Akkor ezek szerint tényleg mindent lehet kapni ezen a kis szigeten :D
A nap lezárásaként beülünk Atival egy étterembe megvacsorázni. Én a szokásos thai kaját rendelem, ő hamburgert. Hát elég rövid ideig bírta a thai kosztot :D Lassan törzshelyünknek számít ez az étterem, már mosolyogva fogadnak minket, a kutyát is szívesen látják vendégül, mindig megkérdezik, hogy hozzanak-e neki vizet :D
Otthon még összeállítjuk az új szerzeményeket, kezd egész komfortos lenni a lakás, még ékszertartóm is lett :D
Összességében egy nagyon jó kis nap volt, pozitív élményekkel térünk nyugovóra :))
Ati holnap olyan helyre megy merülni, ahol cápák vannak :D Lesz fotós, majd küldöm a képeket :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.