Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Péntek reggel ismét 7ágra sütött a nap, sőt egész nap baromi meleg volt. A monszunnak jele sincs.

A mai nap egész mozgalmasan telt.

Atinak du. 2-re kell lemennie a búváriskolához, tehát mienk az egész délelőtt :)

Kicsit gyakorlunk a délutáni tanfolyamhoz, mert ma már vizsgáznia is kell, aztán elintézünk pár apróságot: pl. bemegyünk reklamálni a wifi szolgáltatóhoz (immáron másodszor), hogy 2 napja szinte egyáltalán nem megy az internet. Atinak orvosi vizsgálatra kellett menni a helyi orvosi rendelőbe a divemaster tanfolyamhoz. Én is elkísértem, hátha szükség lesz az angol tudásomra. Hát mit ne mondjak, meglepődtem a rendelő felszereltségén, 2 helységből áll, de mintha egy kis klinika lenne :) Megmérték a vérnyomását, megnézték a füleit, és meghallgatták a szívét. Végül megállapították, hogy merülésre alkalmas :D

Aztán vásárolunk egy-két dolgot, többek között hangfalat, hogy tudjunk normálisan zenét hallgatni és filmet nézni. Még beugrunk egy thai étterembe ebédelni egyet, aztán irány haza, hogy kipróbáljuk az újdonsült szerkentyűt :D Buli vaaaan :)

Egyszer csak furcsa motoszkálásra lettünk figyelmesen a teraszlépcső alatt elhelyezkedő erdőszerű területről. Valami járkál, lehet hallani a lépteit. Először egy macskára gyanakodtam, gondoltam, odamegyek megnézem. Hát mit látnak szemeim? Egy kb. 1 méteres varánusz!!! Gyorsan hívom Atit, és szaladok a fényképezőgépért. Mire visszaértem, sajnos elszaladt. Ati is megerősített benne, valóban varánusz volt, nem csak a szemem káprázott... Hát nem semmi, idáig ilyet csak állatkertben láttunk :) Azért bízom benne, hogy nem sűrűn fog megörvendeztetni bennünket a látogatásával. Viszonylag meredek sziklafal vezet fel onnan lentről a lépcsőnkig, talán nem tud rajta felkapaszkodni…

Délután Ati elindult a tanfolyamra, itt az ideje, hogy végre meglátogassam a masszázsszalont :D 3 hét után már csak kijár Thaiföldön egy jó kis masszázs, főleg, hogy baromi olcsó (1400 ft egy egyórás hagyományos thai masszázs, ez otthon 6.000 ft-tól kezdődik). Ma nem volt kedvem a hagyományos tekergetős, derékba térdelős, megkínzós masszázshoz, inkább egy talpmasszázst választottam. Illetve annak gondoltam a „foot massage” elnevezés alapján. Hát a talpamat valahogy kifelejtette a kislány, viszont volt benne kar, váll, fej és teljes láb masszázs is. Nem egészen olyan volt, mint amire számítottam, de azért egyáltalán nem esett rosszul :)

A hazaút előtt még gyorsan elmotoroztam a tengerhez. A monszun miatt 3 napja nem láttam a tengert, már hiányérzetem van. Fürdőruha hiányában megmártózni nem tudtam, de legalább a látvány pótolta a hiányt :)   Mikor elindultam hazafelé, egyszer csak odajött hozzám egy 7-8 év körüli thai kisfiú. Adott a kezembe egy virágot, és próbált szóba elegyedni velem. Megkérdezte, mi a nevem, majd ő is bemutatkozott. Aztán legnagyobb meglepetésemre hirtelen megölelt :) Erre nekem jó magyaros gyanakvással elsőre az jutott eszembe, hogy talán zsebtolvaj lehet és így próbálja meg kivenni a pénzt a táskámból. Oda is nyúltam első reakciómmal a táskámhoz, természetesen benne volt a pénztárcám. Aztán eszembe jutott, hogy nem a 7-es buszon vagyok, hanem Thaiföldön :) Hirtelen elszégyelltem magam, hogy miket felételezek erről a kisfiúról. Ez itt teljesen hétköznapi dolog. Úgy látszik, még szoknom kell a thai mentalitást :D

Hazafelé alig tudtam felkapaszkodni a motorral a házunkhoz vezető igencsak meredek úton, mert odamosta az eső a sódert, legfőképp pont a kanyaroknál. Így annyira le kellett lassítani minden kanyarban, hogy azt hittem, visszagurulok. No, akkor seprű a kézbe, irány vissza az útra. Beálltam közterületesnek :D Lesétáltam a meredek út legaljáig, és szépen sorban minden kanyarból elsepregettem az út szélére a sódert, hogy az arra motorozók, de legfőképp én :) fel tudjanak hajtani.

Lassan-lassan kezdünk beleszokni a thai hétköznapokba, és kezdjük felfogni, hogy nem egy hosszabb nyaraláson vagyunk :D Egyelőre nagyon jól érezzük magunkat, nem nagyon kívánkozunk a szürke, nyirkos Budapestre. A honvágyat nagyon nagy mértékben enyhíti a Skype, mert így a szeretteinkkel minden nap tudjuk tartani a kapcsolatot. Azt hiszem, talán gyakrabban is beszélünk most, és többet tudnak rólunk a családtagjaink, mint amikor otthon éltünk :D

Szombat reggel Ati ismét benevezett a reggeli merülésre. Megint vitte a fényképezőgépet, hátha ma jobban sikerül. Letöltöttünk hozzá egy használati útmutatót, meg gyakorolgatott is a géppel egy kicsit.

Én reggel 8 körül elindultam Luciferrel egy kis sétára. Ilyenkor, meg délután 6 óra felé szoktam kivinni, mert napközben elviselhetetlen számára a hőség, főleg, hogy rohangál mindig össze-vissza, mint aki megkergült. Nagyon nagy a mozgásigénye, a meredek hegyoldalak talán valamennyire kielégítik az igényeit :D Útba ejtettük a szomszédos négylábúakat is, ez mostmár napi program, legalább így Lucifernek is megvan a társaság. Már megismernek minket messziről, egyáltalán nem ugatnak, nem morognak, sőt, üdvözölnek minket :)

A mai túra és az eredménye: pár kókuszpálma-kezdemény az út széléről.

Elültettem őket a kis kertünkbe, hátha lesz belőlük valami. Pár év múlva mi leszünk Koh Tao legnagyobb kókusz-exportőrei :DDD

Este moziztunk egyet az új hangfalainkkal :D Szerencsére Ati előrelátó volt, sejtette, hogy nem lesz lehetőségünk filmeket letölteni, így egy winchestert teletöltött filmekkel :)

Vasárnap reggel, mikor Ati a szokásos merülésre indult, már meg sem lepődtünk, hogy Lucifer nincs otthon. Tudtuk, hol kell keresni :) Pár hívogató szó után boldog pofával meg is érkezett :D

Tegnap láttam a halas boltban, hogy friss áru érkezett, mert ellepték a thai vásárlók a boltot. Ki is néztem magamnak a királyrákot, csak nem mertem megvenni, mert nem tudtam, találok-e hozzávalókat a mi egyik kedvenc ételünkhöz. Így ma útnak eredtem az alábbi hozzávalókért: fokhagyma, petrezselyem, spagetti tészta és főzőtejszín. A petrezselyemnél kicsit bajban voltam a zöldségesnél, mert külsőre nagyon sok növény hasonlított rá, csak az illata sejtette, hogy ez bizony nem az. Így végül szaglás útján kerestem, és rá is találtam :D A tejszín nagyobb fejtörést okozott, mert azt itt nem ismerik az emberek :) Akkor B verzió lesz, tejet fogom liszttel besűríteni, ezt a két dolgot legalább be lehet szerezni itt :) A zöldségesnél találtam előre megfőzött, kiporciózott tésztát zacskóban, na ez tökéletes, legalább nem kell főzőcskézni, ráadásul tésztaszűrőnk sincs. Egészen hasonlított a spagettihez, és a kb. 4 adag összesen 20 bahtba került. Már csak a rák hiányzik, aztán irány a konyha. Csodaszép királyrákot vettem, kilóját 250 bahtért. Szuper :DDD Akkor ilyet is gyakran fogunk főzni, feltéve, ha bejön a tejszínt helyettesítő módszer :)

Mennyei lett az ebéd :)

Azt mondják, nagy az Isten állatkertje, hát a miénk is :)
Atival ma összeszedtünk, mennyi háziállatunk van itt Thaiföldön :D Első számú természetesen Lucifer, a második a gekkók, mert ők minden este meglátogatnak bennünket a teraszon. Már teljesen hozzászoktunk a jelenlétükhöz. Aztán a mókusok is elég gyakran benéznek hozzánk, nem telik el olyan nap, hogy ne találkoznánk velük. Volt már ugye varánusz, egyszer pedig amikor kint maradt éjjelre Lucifer vacsorája, egy patkány is idetévedt. Őt azért már annyira nem láttuk szívesen, vettem is ma egérmérget. Az esősebb időszakokban békákat is láttunk már keresztülugrándozni a teraszunkon. Nagyjából ennyi, remélem, nem is fog gyarapodni a vendégek száma :)

Keddre virradó éjjel óriási viharra ébredtünk, borított mindent, ami a teraszon volt, még egy 1 nm-es palatáblát is, ami az egyik korlát elé volt beállítva.

Atit próbáltam lebeszélni a mai merülésről (a reggel 7-es hajóra volt bejelentkezve), mert szakadt az eső még akkor is amikor indulnia kellet. Vacillált egy kicsit, de aztán végül győzött a lelkiismeret :) Csak elment ebben a vacak időben is merülni. Azt mondta, nem lesz olyan puhány, hogy egy kis eső miatt lejárassa magát… A hajón ugyanis induláskor névsorolvasást tartanak, tehát azonnal kiderült volna, hogy hiányzik. Nagyon büszke voltam rá, én biztosan otthon maradtam volna és inkább lustálkodtam volna egyet ilyen időben… Ahogy végül tettem is :D

Délelőtt, míg a konyhában tettem-vettem, egész közeli kutyaugatásra lettem figyelmes, illetve lettünk Luciferrel, mert természetesen neki előbb feltűnt ez a szokatlan jelenség. Ugyanis a mi közelünkben nemigen van kutya, a legközelebb a párszáz méterrel feljebb lévő étteremben és a szomszédságában találkoztam egy-kettővel. Felmegyünk a kerítéshez, hát valóban, idáig lemerészkedett 4 kutya az étteremtől. Ismerjük már őket egyébként, csak ők mindig morogni szoktak, mikor mi lépünk be az ő felségterületükre :D

Tessék, lejöttek szomszédolni egyet :D

Lucifer nagyon vendégszerető volt, teljesen barátságosan fogadta őket. Az egyik még be is ugrott a kerítésen belülre. Na azért ennek már én sem örültem, így akkor bármikor ide tudnak jönni, mikor nem vagyunk itthon, akkor is. Ki tudja, annak milyen vége lenne….

Kimentünk tehát együtt, a 4-5 kutya együtt bóklászott a közelben. Végül hazaterelgettem a szomszéd kutyákat, remélem, azért nem sűrűn fognak látogatást tenni a mi kertünkben :D

Jó-jó ez az elektromos kutyakerítés, viszont akkor az összes kutyára rá kellene tenni egy-egy adaptert. Mert milyen dolog is az, hogy Lucifer nem tud kimenni, viszont bejönni pedig akárki be tud hozzánk :)

Amúgy ma egész nap esett az eső, így csendes nyugalomban telt a nap. Ati tanult, én pedig olvastam, leveleztem, neteztem.

A  reggeli merülésnél Ati kipróbálta a víz alatti kamerát. Mivel esős idő volt, a színek nem olyanok, mint napsütésben, de azért így is lett egy-két jó kép. Majd még próbálgatni fogja a különböző beállítási lehetőségeket, hogy minél tökéletesebb képeket tudjon csinálni.

Mivel egész nap esett ma is, a program szinte ugyanaz, mint tegnap :(

Ma este én ugrottam el a vacsoráért: a szokásos thai kaját hoztam, magamnak sült rizst zöldséggel és csirkével, Atinak sült tésztát zöldséggel és disznóhússal.

Útközben beugrottam a henteshez, hogy felmérjem a hús árakat. Vettem is Atinak egyből egy fél kilós T-bone steaket. 3000 ft kilója, szerintem ez elég jó ár az otthonihoz képest. Kíváncsi voltam a többi hús árára is, de elég nehézkes volt a kommunikáció. A húsok ugyanis zacskókban voltak hűtőpultokban, se a fajtájuk, se az áruk nincs kirakva. Így egyesével kellett kérdezgetnem az eladókat, hogy melyikben mi van és az mennyibe kerül. A legfontosabbat kiderítettem: a csirkemellnek 770 ft kilója, így megvan a következő ételünk is, amit otthon fogunk elkészíteni. Azt hiszem, ezentúl sűrűn lesz csirkemell a menü :D

Szerdán is egész nap esett, úgy tűnik, tényleg megérkezett a monszun. Szerencsére a levegő ilyenkor sem hűl le nagyon, 26 fok van.

Ati délelőtt elment merülni, már elérte a 40 merülést :DDD

Aztán a nap további része az időjárásra való tekintettel csendességben telt: végre megcsináltuk együtt a mentési tervet :) Aztán Ati tanult, én pedig olvasgattam, megnéztem az Indexen az otthoni híreket :) Megállapítottam, hogy jó nekünk idekint :)

Este pedig –most először, mióta megjöttünk- megnéztünk egy filmet :)

Csütörtök reggel napsütésre ébredtünk :DDD

Hurrá, kicsit ki tudunk ma mozdulni. Meg végre megszáradnak a 3 napja kiteregetett ruháink :) Ebben a kb. 95%-os páratartalomban még a bent szárított ruháink sem tudnak megszáradni:D

Ahogy megyünk ki kávézni, arra leszünk figyelmesek, hogy Lucifer nincs a házában. Hívogatjuk, fütyülgetünk, semmi… Na, erre megállt bennem az ütő... Hallottam valamikor kora hajnalban félálomban egész közelről kutyaugatást, de azt hittem, csak álom… Hát nem az volt… Úgy látszik, itt járt valamelyik szomszéd kutya és elhívta bandázni Lucifert.

Rohanunk Atival egy szál gatyában és hálóingben a környékre kutyát keresni, Ati hozza a motor kulcsot is, hátha messzebbre is el kell menni. Kiabálunk, hívogatjuk a kiskutyát, hát egy-két percen belül rohan le az étterem felől boldogan, sárosan, csapzottan, kimerülten :D

A jelek arra utalnak, hogy jól telt a reggel neki :D Hááát mit ne mondjak, nem kívánom azt a pár percet senkinek, míg előkerült Lucifer. Azt hiszem, mostantól azzal kell számolnunk, hogy amikor nem lesz bekapcsolva az elektromos kerítés, gyakran fog látogatást tenni a szomszédoknál. Na nem baj, legalább egyedül megoldja magának a sétáltatást :D

Mivel két napig ki sem tudtam mozdulni a négy fal közül, ma elmegyünk Atival ebédelni egyet, hogy szocializálódjam egy kicsit.

Aztán ebéd után veszek egy pár apróságot, pl. Tabasco szószt, mert ma steak lesz vacsorára :)

Délután igen nagy fába vágtam délután a fejszémet :) A konyha előtt van egy kis előkertünk, ez teljesen romos állapotban volt, úgy gondoltam, kicsit helyrepofozom. Csomó sittet, levelet, szemetet kotortam ki belőle, végül ültettem bele egy saját szerzeményű kókuszpálmát. Nem annyira látványos az eredmény, mert sajnos nem volt "előtte" kép, csak "utána". Majd még ültetünk ide pár növényt és akkor egész pofás kis előkertünk lesz.

Még pár fotó rólam, mert szó érte a ház elejét, hogy alig van a blogon rólam készült fotó. Most pótolom :D

A vasárnap délelőtt vásárlással és főzőcskézéssel telt :) Megvettünk minden szükséges hozzávalót a jó kis tyúkhúsleveshez: húst, sárgarépát, zellert, fokhagymát, vöröshagymát. Ennyi zöldséget találtam hozzá… A zöldségesnél egyébként rengeteg mindent lehet kapni, csak a legtöbbről fogalmam sincs, hogy micsoda :) Még tésztát is találtam olyat, ami teljesen hasonlít a cérnametélthez :D

Íme a végeredmény:

Ebéd után elmotoroztunk Atival egy olyan öbölhöz, ahol még nem jártunk (tavaly sem). Shark Bay, azaz cápaöböl a neve. Be lehet úszni egy kb. 100 méterre lévő sziklához, állítólag ott lehet cápákkal találkozni – na nem a fehér cápákkal, hanem valami barátságosakkal :)

Fürdeni is akartunk, de akkora felhők jöttek, hogy inkább gyorsan hazasiettünk, nehogy útközben kapjon el minket a zuhé. Lesz még elég időnk eljönni ide fürdeni :D

Így a vasárnap délután végül pihenéssel telt.

Ma reggel Atival tanultunk egy kicsit: mentési tervet kellett volna már egy hete készítenie a divemaster tanfolyamhoz, csak érdeklődés hiányában elmaradt ez a program :D Ma délelőtt belevágtunk együtt, mert az angollal még nem boldogul eléggé ehhez a feladathoz.

Aztán reggelire bundáskenyér készült :)

Közben Ati elkezdte tanulmányozni az újdonsült víz alatti fényképezőgépünket :) Egy belga sráctól vette, aki hamarosan elhagyja a szigetet. Úgy tűnt, ráfér egy alapos tisztogatás… Mostantól mi is tudunk majd „profi” víz alatti képeket csinálni :D

Délután Ati elkezdte a divemaster tanfolyamot, ma még csak a tájékoztatás és az anyagok kiosztása volt a program. Aztán holnaptól hajrá Ati! :D Kicsit be van rezelve szegény, elég húzósnak tűnik az elkövetkezendő 6 hét. Csomó tananyag, feladat, vizsga, koránkelés, cuccolás, stb… Ráadásul mindez angolul :) De hát ahogy itt szokás mondani: GO PRO!

Ez már nem az a bulizgatós lightos merülés lesz, hanem kemény munka. Én teljesen biztos vagyok benne, hogy simán kirázza majd a kisujjából :D

Csupán ennyi dologból áll a divemaster felszerelés (a PADI feliratú táska számos többszáz oldalas, érdekesebbnél érdekesebb olvasnivalót rejt :D):

Szorgalmas kisdiákként azon nyomban el is kezdte Ati a tanulást :D

Ezalatt én felfedező körútra indultam: próbálom felmérni, hogy mit hol érdemes beszerezni. Találtam már olyan kis ’sufniboltot’, ahol minden 39 bahtba kerül, aztán találtam jó kis zöldségest, még kertészetet is. Van itt kérem minden :D A legnagyobb felfedezésem az volt, hogy megtaláltam a helyi víztisztító állomást. Az esővizet megtisztítják, majd bepalackozzák fél-, egy- és másfél literes műanyag palackokba. Mivel eddig 350 ft-ért vettünk az élelmiszer boltban 6 literes ballont, ami kb. 2 napig tartott, ez nem tűnt túlságosan jó megoldásnak hosszú távra. Kiderült nagy nehezen (mert angolul elég nehéz ám itt kommunikálni), hogy 100 bahtért meg lehet venni egy 20 literes ballont, és ezt 20 bahtért mindig újratöltik  ivóvízzel. Így 1 bahtba, azaz 7 forintba kerül 1 liter víz :DDD

Hurrá, mostantól dőzsölünk :D

Még pár szó a sziget közüzemi szolgáltatásairól: habár elég nagy gondot okoz itt a szemétszállítás, mert a szigetről nem tudják kivinni a szemetet, maguknak kell itt helyben megoldaniuk, mégis furcsa, hogy egyetlen fillért sem kell itt fizetni a szemétszállításért. Rengeteg helyen ki van rakva szemétgyűjtő konténer, oda kell levinned magadnak a szemetedet és kész. Aztán hogy innen hova kerül, arról fogalmunk nincs :D Tehát a rezsit itt mindössze a víz és a villany teszi ki. Ha nem ragaszkodsz otthoni internethez, akkor bármelyik étterem vagy szálloda wifijét tudod használni ingyen, ráadásul jó minőségben, még a Skype is működik vele. Majd 1 hónap elteltével fog kiderülni, mekkora összeget tesz ki egy hónapban a rezsink :)

Itt pedig néhány kép a szomszédos kertészetről, amint lesz ülőalkalmatosságunk a teraszon, nekünk is lesznek szép növényeink :)

Ma Ati megint reggel 7-re ment merülni. Én meg 9-ig lustálkodtam :D

A délelőtt a szokásosnak megfelelően zajlott: blogírás, emailek megválaszolása, stb.

Ati dél körül ért haza, nem túl jól sikerült a mai merülés :D Kissé tovább tartózkodott lent és mélyebben, mint ahogy szabadott volna. Nem csoda, hiszen egy roncsnál merültek :D Jelezte ugyan a computere, de ő rá sem hederített J Így 5 méteren 9 perces kényszerpihenőre szorult és a feljövetel is hosszabb lett, vagyis: „dekós” lett a merülés (már aki érti :D). A hajó már indulásra készen állt, csak rá kellett várni. Jól le is szúrták az oktatók :D

Így ebéd után ő inkább megpróbálta kiheverni a mai merülés fáradalmait, én pedig egész délutánra kimenőt kaptam :DDD

Nekivágtam a szigetnek, gondoltam, felfedezem a még ismeretlen terepeket, és befizetek végre egy jó kis thai masszázsra.

Közben még a postát terveztem beiktatni, hogy feladjak otthonra egy-két lapot. A posta előtt figyelmeztetett egy thai fiú, hogy igen lapos az első kerekem. Így gyorsan beszaladtam a legközelebbi szerelőhöz, ő felfújta a kereket, és mondta, hogy figyelgessem, ereszt-e. Hát én erről a barangolás közben természetesen jól megfeledkeztem. Egyrészt a bal oldali közlekedésre kell még koncentrálnom, mert elég furcsa megszokni, hogy jobbra kanyarodsz nagy ívben, balra kis ívben és jobbról előzöl :D Másrészt belefeledkeztem a táj szépségébe, mikor a sziget másik csücskén arra lettem figyelmes, hogy nagyon ugrál a első kerék. Hát természetesen leeresztett, már szinte a felnin gurultam :D Na, akkor a thai masszázs mára ugrott, helyette ismét egy szerelőt kell felkeresnem. Meg is csinálta 10 perc alatt, mindössze 120 THB-ért :)

Hazafelé még megálltam egy-két szupermarket előtt, hátha kitettek újabb motorhirdetéseket. Találtam is egyet-kettőt, otthonról majd felhívjuk Atival együtt. Nem robogót szeretnénk, mert azzal két személlyel nem sikerült felmenni a házunkhoz, hanem valami komolyabbat. Egy csomót felhívtunk már, de vagy nagyon lerobbantak voltak, vagy túl sokat kértek érte. Mikor hazaérek, mutatom a hirdetéseket, Ati kissé el van kenődve, hogy nem akar összejönni ez a második motor. Eltelik egy-két perc, erre csörög a telefonja, az egyik motortulajdonos hívta vissza, akivel tegnap alkudoztunk, de akkor nem sikerült megegyeznünk. Meggondolta magát, odaadja nekünk olcsóbban :DDD Hurráááá, megvan a második motor, egy ötsebességes, kuplungos 125 cm3 Honda Sonic :D Az adásvétel itt igen egyszerűen zajlik: te odaadod a pénzt, ő odaadja a kulcsot. Ennyi :D Se adásvételi szerződés, se rendszám, se kötelező biztosítás, se súlyadó, se okmányiroda, se névátírás :D Ilyen egyszerűen megy Thaiföldön minden :D

Végre van két motorunk, a kiskutya is megmarad otthon egyedül, tudunk egymástól függetlenül, külön közlekedni :)

Estére sötétedés előtt még belefér egy gyors kutyasétáltatás, majd vacsorára jutalmul egy banános-nutellás palacsinta :)

Holnap hétvége, Ati nem merül, el tudunk menni egy kicsit kirándulni :D Bár nem mintha jelentősége lenne, hogy hétköznap vagy hétvége van, de úgy beszéltük meg, hogy holnap és holnapután kimarad a merülés, helyette pihenünk egy kicsit.

Szombat reggel kiderült, hogy megérkezett a rezsónk :DDD 1,5 hete rendeltük meg, ennyi ideig tartott beszerezni... na mindegy, jobb később mint soha :) Végre tudunk egy kicsit főzőcskézni :) Akkor kirándulás helyett rezsóbeszerelés és kipróbálás lesz a mai projekt. Ati gyorsan beszerzi délelőtt a szükséges eszközöket hozzá (gázpalack, stb), aztán pedig elszaladok pár élelmiszerért: olaj, tojás, hagyma, csirkehús (Lucifer is kap végre főtt kaját :)).

Míg én odavagyok, nagy szenzáció történik a teraszunk alatt :) Valami nagyon fontos ember érkezhetett a szigetre, mert 4 rendőrségi helikopter szállt le előttünk, és a sziget összes rendőre és rendőrautója felsorakozott. Nagyon izgi volt, olyan, mint valami akciófilmben :D Ati meg az óriás objektíves gépünkkel figyelt és fotózott szorgalmasan, hátha el tudja majd adni a képeket a CNN-nek jó pénzért :DDD

Csak észre ne vegyék odalentről a thai rendőrök, hogy valami "bérgyilkos" figyeli őket a teraszunkról :DDD Próbáltam feltölteni a képeket a másik gépről, de sajnos egyedül nem sikerült, majd holnap feltöltjük Atival :)

Délután még egy gyors villanyszerelés: kicseréljük az izzókat energiatakarékosra.

A vacsora természetesen mi más lehetne, mint egy jó magyaros tojásrántotta :D Minden van hozzá, még otthoni bors és pirospaprika is :D Íme a berendezett konyhánk, mostmár semmi nem hiányzik belőle:

Holnap jó kis húsleves lesz ebédre, vettem 2 kiló csirkehúst :D

Még egy jó hír a nap végére: megérkezett Lucifer kutyakajája is, neki is lesz normális ennivalója, szemlátomást nagyon ízlik neki, 2 hete egy igen silány minőségűt eszik. Hiába, itt nincs az embereknek pénzük jó minőségű kutyakajára, a szárazföldről kellett megrendelni, ezért tartott ilyen soká...

Végezetül egy kép a ma esti naplementéről a teraszunkról :)

Tegnap délután végül úgy döntöttem, csak kimozdulunk egy kicsit. A megszokott útvonalat választottam a búvárbázis felé. Most sajnos nem ment olyan simán a dolog, mint idáig :( 2 nagyobb testű kutya mindenáron meg akarta mutatni, hogy ki az úr a háznál. Folyamatosan próbáltak rátámadni Luciferre, hiába terelgettem őket a bottal. Egyszer-egyszer oda is sóztam, eredménytelenül… Az egyik elölről, a másik hátulról próbálkozott, Lucifer meg csak csodálkozott, hogy mit akarnak ezek itt…. Végül beszorultunk egy kis ruhásüzletbe és nem tudtunk mozdulni, a kutyák nem tágítottak. Mikor feléjük legyintettem a botot, rám is rámvicsorogtak. Végső kétségbeesésemben az eladó kislánytól kértem segítséget. Aranyos volt, elhajtotta a kutyákat. Huhhh, ez kemény menet volt. Azt hiszem, ezt az utat hanyagolnunk kell a jövőben, másik útvonalat kell válasszunk a búváriskolához.

Fürödtünk, napoztunk egyet, itt a szokásos forgatókönyv zajlott :D

Estére Ati hozott nagyon finom vacsorát: rákos-zöldséges sült tésztát, ananászos piskóta féleséget (palacsintának árulták, de igen vastag volt a tésztája, és pont olyan volt az íze, mint az otthoni piskótának), végül friss ananászt. Itt valami isteni finom ananász terem, az otthon kaphatóval még csak köszönőviszonyban sincs, olyan édes, mint a méz :D

Nem tudom, említettem-e, nincs a házunkban tévé (a legnagyobb örömömre, titokban mertem csak remélni, hogy nem lesz tévénk :D), így olvasással, zenehallgatással töltjük az estéinket :D

Megbeszéltük Atival, hogy kicsit változtatunk az idáig megszokott napirenden: nem délre megy merülni, mert akkor oda az egész nap, hanem a reggeli hajóval. Így korán kell ugyan kelnie, de legalább többet van itthon. Így ma szegény reggel 6:15-kor kelt (bár ugyan mi ez az otthoni 5:20-as keléshez képest :D), viszont  ½ 12-re már végzett is :)

Még megnézett pár motort, aztán jött is haza az ebéddel. A mai menü: grillezett csirkecomb rizzsel és valami egészen furcsa henger alakú krumplival, desszertnek pedig főtt kukorica. Mennyei ebéd volt :D

Én a délelőttöt a szokásos tevékenységgel töltöttem: írtom a blogot szorgalmasan és tartom a kapcsolatot az otthoniakkal Skype-on. Lucifer egy tapodtat sem mozdul mellőlem, mindig bekucorodik az asztal alá és ott fekszik a lábamnál :D

Délután ismét megkíséreltük a kutyakerítést. Most enyhítettünk a körülményeken, kivettük a nyakörvből azt a kütyüt, ami ráz. Így csak sípolni fog, mikor Lucifer a kerítéshez közelít. Szemlátomást megmaradtak a kiskutyában az előző emlékek, mert ahogy meghallotta a sípolást, abban a pillanatban beszaladt a házába, alig bírtuk kicsalogatni. Körbevezettük a kerten, megmutogattuk neki, hogy hová nem szabad menni, kezükben a nyakörvvel, hogy akkor kezdjen el sípolni, mikor közeledik a kutya a kerítéshez. Hatásosnak tűnt a módszer, amint megszólalt a hang, Lucifer azon nyomban távolított.

A kísérletezésnek egy nagyon hirtelen jött, óriási felhőszakadás vetett véget. Kb. egy órás kényszerpihenő következett:

Zseniális ötletünk támadt :D Ezt a rengeteg vizet csak nem kellene veszni hagyni, mert amúgy elég drága a vezetékes víz. Kitettünk a teraszra pár 6literes vizes ballont, néhány perc alatt meg is teltek :) Ha másra nem, legalább mosogatásra jó lesz :D A vezetékből egyébként is esővíz folyik...

Miután elállt az eső, gondoltuk, kipróbáljuk élesben, hogyan működik a sípolós módszer. Remélem, nem jön rá Lucifer azonnal, hogy nem ráz a nyakörv és nem fog utánunk szaladni :D

Elmagyarázzuk neki, hogy elmegyünk kicsit, nemsokára jövünk, várjon meg minket. Szerencsére megérti, és nem túl boldogan ugyan, de elfogadja.

Elhagyjuk a kertet, Lucifer bent figyel a házikójából. Még kintről figyeljük egy kicsi, mikor már nem lát minket… Nem jött utánunk… Idáig sikerült :D Ati teljesen bizonyos benne, hogy nem fog Lucifer elkolbászolni, én azért kissé aggódom... De hát nincs mese, előbb-utóbb el kell kezdeni... A kb. egy órásra tervezett kiruccanás 2 órásra sikeredett, mert megint akkora eső jött kétszer is, hogy várakozásra kényszerültünk. A második alkalomnál már kezdett sötétedni, így nem tudtunk tovább várni, kénytelenek voltunk az esőben visszaindulni. Ráadásul már egy órája tűkön ültem, hogy vajon mi lehet Luciferrel... Mivel a levegő esőben sem megy le 25 fok alá, így a ronggyá ázás nem is annyira kellemetlen :D

Mikor hazaértünk, már a kert végéből füttyögünk Lucifernek. Kicsit azért izgultam, hogy otthon lesz-e, mire visszaérünk… Hála Istennek előjött és borzasztóan örült, hogy újra lát minket :D

Juhéééééjjjjjj

Ez volt az első alkalom, hogy egyedül mertük hagyni Lucifert, és minden simán ment :DDD

Azt hiszem, ez volt a legboldogabb pillanat, mióta itt vagyunk :D

A monszunnak azóta se híre, se hamva.... Alig van felhő az égen...

Tegnap délután, a nagybevásárlás után szépen berendezgettem a kis konyhánkat. Tulajdonképpen már csak a rezsó hiányzik. Na meg a teraszra az asztal a székekkel. Továbbra sincs az egyetlen puffon kívül semmilyen ülőalkalmatosságunk... Illetve beszereztünk még egy kis rozoga műanyag sámlit, hogy legalább enni tudjunk egyszerre Atival.

Íme az eredmény:

Tegnap csak a környéken bóklásztunk Luciferrel, nem mentünk nagyon messzebb. A nagy melegben nem igazán éreztem indíttatást egy kutyaterelgetős hegymenethez... Helyette inkább hajat mostam, tettem-vettem, olvasgattam, pihengettem :)

Estére hozott Ati vacsorát, kint a teraszon fogyasztottuk el. Nagyon felélénkül esténként az állatvilág a kertünkben :D Sötétedéskor megjelennek valami szürke kis mókusok, valami hihetetlen rikoltozó hangokat hallatva :) Először madárfélének gondoltam, de aztán megláttam a bundás kis farkincájukat. Lehet, hogy érzik a kaja illatát, mert egészen közel szoktak merészkedni. A gekkókhoz már kezdünk hozzászokni (na persze csak kint a teraszon, bent azért még nem viseljük el őket :D). Ahogy felkapcsoljuk a villanyokat, egyből előbújnak a kis résekből. Szoktuk őket figyelgetni, most már nem is tűnnek annyira rémisztőnek, lassan-lassan kezdünk megbarátkozni velük :) Mikor eszünk, mindig ott figyelnek minket felülről a plafonról :D Egészen közel azért nem mernek minket megközelíteni :)

Ma reggel megint útra kerekedtem a robogónkkal :D Ez mostanában a nap fénypontja :DD  Vettem még pár apróságot, meg reggelihez néhány zöldséget. Egészen kiváló reggelit tudunk így összerittyenteni, szinte mint otthon :D A szaláminkból még van szerencsére, ha elfogy, kénytelenek leszünk venni valami felvágottat aranyárban. Vagy marad a tojás, az csak 25 ft-ba kerül :D

A thaiok egyébként ugyanazokat a rizses, tésztás ételeket eszik reggelire, amiket ebédre és vacsorára. Kenyeret egyáltalán nem fogyasztanak - meg is látszik rajtuk :D

És az elmaradhatatlan reggeli kávé (na és cigi :() a teraszon. Ez még az otthoni Nescafé 3 az egyben, elég sokat hoztunk, pedig itt is lehet kapni :)

Természetesen Lucifernek is jutott valami apróság a ma reggeli bevásárlásból :D

A reggeli bevásárlás után elindultam 2 új útvonalon, mindkettő egy-egy tengerparti öbölhöz vezet, azzal a céllal, hogy felmérem a terepet, merre tudnánk délutánonként Luciferrel elsétálni és fürdeni egyet. Az egyik egy elég forgalmas úton vezet végig sok kutyával, ez nem annyira alkalmas, bár ez van közelebb. A másik kb. 20 percnyire lehet gyalog, de ez sokkal szimpatikusabb, és nagyon szép a tengerpart is :) Egy 6-8 perces aszfaltos szakasz van csak benne, a többi egy ösvényen visz le a partra. Az az egy bökkenő csak, hogy visszafelé a 20 perc legalább 40 perces lehet, mert erős hegymenetben kell megtenni.

A 30 fokos, 90%-os páratartalmú levegőben ez nem lehet annyira kellemes :D Még alszom rá egyet, hogy nekivágjunk-e gyalog. Ha már meglesz a másik robogónk, akkor gyerekjáték lesz, mert Lucifer simán vesz egy ilyen túrát, legalább kellemesen elfárad :D

Addig pedig gyakoroljuk az egyedüllétet, minden nap egy kicsivel hosszabb időre :D

Képzeljétek, sikeres volt a tegnap esti projekt :DDD

Lucifer egész éjjel kint aludt a házikójában :) Nem mondom, hogy nyugodt voltam, többször felébredtem azzal a gondolattal, hogy kimegyek és megnézem, minden rendben van-e vele. Egyszer meg is tettem, még mielőtt lefeküdtünk volna aludni... Kiosonkodtam, egész óvatosan, hogy észre ne vegyen :) Ott pihengetett békésen a házikójában :D Azért éjszaka volt egy pár hülye gondolatom, hogy  a teraszon a két korlát között a szakadékba esik, vagy hogy meghall esetleg valamit a kert végéből és elbóklászik.... Elég furcsa hangok vannak ám itt nálunk éjjel, teljesen mások, mint amikhez otthon szoktunk. Itt az erdő közepén elég aktív az élővilág az éjszaka közepén :) Reggel fél hétkor fel is ébredtem (eddig amíg velünk aludt Lucifer, alig tudtam magam kivonszolni az ágyból 8-kor :D), abban a szempillanatban, ahogy kinyitottam az ajtót, rohant is oda hozzám örömében :) Na, megnyugodhatok, épségben, egészségben átvészelte a kiskutya az első egyedül töltött éjszakát :D

Úgy látszik, az égiek meghallották a több napja tartó fohászomat: ma reggel szakadó esőre ébredtünk :D Nem ismerek magamra, én a meleg- és napimádó, örülök az esőnek :) Elsősorban nem magam, hanem Lucifer miatt, bár nekünk is jót tett, hogy lehűlt egy picit a levegő. 4-5 órán keresztül mintha dézsából öntenék, hát ilyen a monszun :) Aztán egyszer csak, mintha elvágták volna, kisüt a nap, felhőnek nyoma sincs.

Csináltam egy képet a hálószoba ablakából, nem tudom, mennyire adja vissza...

Ati ma délre megy merülni egyet, illetve kettőt, mert egy kihajózás alkalmával mindig két merülés van. November végéig le kell tennie a mesterbúvár vizsgát, amihez 100 merülés kell, ő most a 30. körül tart. Tehát bele kell húzzon rendesen :)

Úgy terveztük, hogy délelőtt lerobogózom a központba, kapok 1-2 óra kimenőt :D. Egy igen magas dombtetőn lakunk, onnan kellett volna elindulnom. Igen rég ültem utoljára robogón, az út is baromira csúszik... Ráültem, próbálkoztam egy kicsit, aztán meggondoltam magam :D Inkább majd vízszintes és száraz terepen kezdem el a vezetést, ez így elég ijesztőnek tűnik kezdetnek. Akkor a ma délelőtti motorozást, shoppingolást kihagyom, marad az olvasás, blogírás...

3 óra fele elindulunk Luciferrel a szokásos túrára a búvárbázishoz, most annyi eltéréssel, hogy teszünk egy kitérőt az állatklinika felé. Húztam-halogattam ezt az utat, mert rengeteg ott a kutya, de nincs mit tenni, meg kell mostmár kérdezni, hogy mi a helyzet a helyi kullancsokkal. A szokásos bottal próbálok közelíteni, jönnek is a kutyák. Egyelőre csak 6-8 érdeklődő, Lucifert azonnal körbeveszik, szaglásszák, jól be van rezelve szegény :) Bemegyünk a klinikára, de ide is van bejárása az összes kutyának, így továbbra is nagy az izgalom... Jön egy-két morcosabb kutya is, nem nagyon tudok úgy váltani pár szót a dokival, hogy ne kelljen egy-egy kutyát odébb terelgetni... Kiderült, hogy az Advantix elég a kullancsok ellen, hoztunk belőle vagy 8-10 darabot. Viszont van valami kutyabetegség, amit a szúnyogok terjesztenek, ezellen 2havonta be kell majd oltani Lucifert. Rendes a doki, felajánlja, hogy házhoz jön, hogy ne kelljen Luciferrel még egyszer odamennem :)

Innen már csak pár perc a part, ezt a túrát is megúsztuk. Útközben még veszek a legelterjedtebb helyi kajából (Pad Thai) 2 adagot, potom 420 ft-ért. Atival ketten bőven jól lakunk belőle. Ez egy sült tésztás étel sokféle zöldséggel, lehet választani csirkés, disznós ill. rákos verziót. A tetejét megszórják darált mogyoróval és kesudióval, és csomagolnak mellé kis tasakokban chilit, cukrot és ecetet :D Magadnak még felturbózhatod egy kicsit ezekkel, ha nem találod elég fűszeresnek :) Pechemre pálcikát adnak hozzá, nincs mese, meg kell lassan tanulnom használni :)

Este Ati elmegy egy belga-ausztrál pár lakásába, mert nemsoká átköltöznek Ausztráliába, így feleslegessé válik egy csomó holmijuk. Jó drágán kínálnak mindent, nem is veszünk nagyon semmit tőlük, csak 2 jó kést, egy vágódeszkát, meg pár apró konyhai dolgot. A többi hiányzó eszközt inkább megvesszük a helyi boltban, itt jóval olcsóbb minden. Én közben gyakorolok lent a partmenti úton robogózni, hogy másnap le merjek jönni a lejtőn. Megyek pár kört, visszajöttek a régi emlékek, azt hiszem, nem lesz gond :D

Az este teljesen simán zajlik Luciferrel, valószínűleg sejti, hogy mostmár kint alszik, mert meg sem próbál utánunk jönni :) Alakulnak lassan a dolgok :D

Másnap délelőtt robogóra pattanok, van 2-3 órám, hogy visszaérjek :D Hurrááá

Körbenézek 2 nagy szupermarketben, a zöldségesnél, a húsosnál. Felmérem az üzleteket, hogy mit hol érdemes majd beszereznünk. Veszek is jó pár dolgot (elemlámpa, csipesz, hajbalzsam, stb.), lassan megvan minden, ami hiányzott otthonról :) Bár nem telik úgy el egy nap, hogy ne jutna eszünkbe valami újabb beszerezni való :D

2 óriási szatyorral a kezemben robogózok vissza, magam is meglepődöm, hogy ilyen ügyesen ment :D

Közben Ati teszteli Lucifert :) Próbálja egyedül hagyni... Először azonnal utánaugrik, következőre Ati leülteti a kertbe, és elmagyarázza neki, hogy maradjon ott, nemsoká vissza fög jönni... Úgy látszik megértette, mert valóban ottmaradt, pár percig még várakozott, aztán visszasomfordált a házikójába, és ott várt, míg Ati vissza nem tért :) Kb. 10 percet volt távol :D Hát lassan-lassan haladunk a szoktatással, ha apró lépésekben is...

Ma reggel Ati elment a cápalesre, én pedig arra szántam a délelőttöt, hogy kikozmetikázzam magam kicsit (manikűr és egyéb női dolgok) :). Az elmúlt egy hét után eléggé lestrapáltnak érzem magam :D

Aztán kora délután ismét lesétáltunk Luciferrel a búváriskolához, a szokásos úton. Kicsit kevésbé vagyok ma berezelve, a kutyákat már ismerem, póráz nélkül teljesítettük teljesen a célig a túrát :D Ati szinte el sem hiszi :)

Pedig a baromi forgalmas főúton kell végigsétálni, millió robogó között. A kutyákat már kiismertük, a szokásos botos módszert alkalmazom a morgósabb kutyák távol tartására. Szerencsére Lucifer fütyül rájuk :D

Ez az a szakasz, amin végigsétálunk. A nagy forgalmat szándékoztam lefotózni, de épp akkor egy darab robogó sem jött arra :)

Egyelőre csak a búváriskola felé szoktunk lesétálni, a jól bejáratott szakaszon, még nem mertem megkísérelni másik útvonalat, de később megpróbálom Luciferrel bejárni a sziget összes szegletét, mert nagyon szép kis öblök vannak 1-2 kilométeres távolságokra. Ez az a partszakasz, ahol a búváriskolák vannak:

Lucifer továbbra is nagyon élvezi a tengert, bár mindig megpróbál lefetyelni belőle, aztán rájön, hogy nem finom :D Nagyokat úszunk együtt, mindig bejön utánam egész messzire :)

A búváriskolánál mindenki összehaverkodott már vele, ő lett a Crytal tiszteletbeli házőrzője :D Nagyokat játszanak vele az oktatók és a tanulók is :D

A cápales fantasztikus volt: 2-3 méteres cápák, óriási színes halak, méteres tengeri sügerek, korallok, stb.

A mai napnak két szenzációs eseménye volt: megkaptuk a hűtőt és vettünk saját robogót :))

Ma reggel a szokásos készülődés közben arra lettünk figyelmesek, hogy Lucifer nagyon ugat. Hát mi történt? Megérkezett a várva várt hűtő :DDD Egy hete várjuk, a téli szalámink azóta aszalódik a 30 fokban. Nagyon korrekt a tulaj, egy fagyasztószekrényes, szuper hűtőt kaptunk :D

A nagy örömhírre Ati el is megy bevásárolni, hoz gyümölcsöt, sört, üdítőket.

Aztán elkezdjük felhívni a robogós hirdetéseket, mert szükségünk lenne egy saját robogóra. Nem drága ugyan a bérlés, 1000 ft egy napra, 14.000 ft egy hónapra, de nekünk mindenképp jobban megérné venni egyet. Felhívunk vagy 8 számot, csak egynek van még meg a motorja, a többi időközben eladta. Gondoltuk, lemegyünk együtt megnézni, itt az idő itthagyni Lucifert egy rövid időre magára. Még átnézem, hogy a kerítéselemeket jól kitámasztottam-e, elhelyezek pár darab sziklát, nehogy ki tudja dönteni, ha ki akarna jönni utánunk. Elköszönünk tőle, elmagyarázzuk neki, hogy mindjárt jövünk. Kisétálunk, kb. 10 méterre elhagyjuk a kerítést, a kutya egyszer csak megjelenik mellettünk :D Ugrott egy nagyot, és máris a túloldalt termett. Nem jelentett túl nagy kihívást neki. Még egyszer megpróbáljuk az egészet, próbáljuk rávenni, hogy maradjon ott. Otthon, normál körülmények között ez menni szokott minden gond nélkül. Hát itt nem ez a helyzet, ismét ugyanaz a történet :D Akkor a második forgatókönyv lép életbe :D Ati egyedül megy a robogóért... Én maradok... Nem baj, addig megírom a blogot angolul, mert sokan hiányolták már... Az egyetlen lebeszélt robogó nagyon lepukkant állapotban van, ezt kihagyjuk inkább, de Ati ügyes, körbekérdez, és talál is egy jó állapotút elfogadható áron. Meg is alkusznak, van saját robogónk :D Hurráááá

Na, erre iszunk. Van hűtőnk is, be van készítve a fagyasztóba a jég és a vodka, vettünk eperszörpöt, jól fog esni egy koktél :D

Vacsorára még egy kis palacsinta, banános és kókuszos-ananászos :D A képen elég furának tűnik, a motorút kicsit megviselte, de az élvezeti értékéből nem veszített :) Úgy készül, hogy kiterítik a tésztát egy nagy sütőlapra, belevagdossák a kért tölteléket, a 4 szélén összehajtogatják, megsütik a másik felét is, és kész is. Végül ráteszik egy papírtálcára és felvágják 8-9 kockára. Fogpiszkálóval lehet enni, nagyon finom :D

Ma lesz az első este, hogy megpróbáljuk a különalvást - mármint Luciferrel. Este elköszönünk tőle, elmagyarázzuk, hogy ma éjjelre kint marad. Ezeket a szavakat már otthonról is ismeri, bánatosan ugyan, de elfogadja. Tudja, hogy a lakásból nem tudunk elmenni anélkül, hogy ő észre nem venné, így biztonságban tudhatja magát :D Egyszer felmegyünk azért megnézni, hogy jól van-e, a magunk megnyugtatására: bent fekszik összekucorodva a házikójában, a vacsoráját is otthagyta bánatában. Na nem baj, ez van, hozzá kell lassan szokni a normális kerékvágáshoz....

Végül pár életkép:

Ez pedig a házikónk elöl- illetve alulnézetből :D

Tegnap éjjel még velünk aludt Lucifer, de kezd egyre kiegyensúlyozottabb lenni, így nyugodtan tudunk aludni tőle. Mielőtt lefekszünk, kiviszem mindig pisilni egyet, így reggel velünk kel az órára. Atinak 8-kor ébresztő van, mert elkezdte a mentőbúvár tanfolyamot. Szegény, tegnap hulla fáradtan ért haza, embereket kellett kimentenie a hajóra a létrán keresztül :D

Én ma úgy döntöttem, reggel viszem ki inkább Lucifert sétálni, akkor még nincs olyan nagy hőség. Az erdőben bóklásztunk egy kicsit, meg is lett az eredménye: 14 db vöröses színű kullancsot szedtem ki belőle. Van itt a szigeten egy angol állatorvos, aki amolyan állatvédő szerepét is betölti: befogja a kóbor kutyákat, ellátja őket, ha betegek, ivartalanítja őket, próbál nekik gazdát találni, stb. Majd fel fogom őt keresni Luciferrel, csak kell hozzá gyűjtenem egy kis bátorságot, mert vagy 8-10 kutyát láttam a ház előtt bóklászni legutóbb :D Azt mondják a helyiek, hogy egyébként is érdemes megmutatni nekik Lucifert, mert ha itt valaki talál egy kutyát, egyből az állatorvoshoz viszi. Így legalább tudni fogja, hogy ki fia-borja Lucifer. Megtaláltam az állatorvos email címét a honlapon, gyorsan írtam is neki, hogy nemrég jöttünk a szigetre, hamarosan meglátogatjuk, csak addig is szeretnék tőle telefonos ill. emailes :) segítséget kérni: ártalmas-e ez a helyi kullancs és mivel lehet védekezni ellene. Mert úgy tűnik, az otthoni Advantixra immunisak a helyi kullancsok :D Elég hamar vissza is árt az állatorvos: vigyük nyugodtan Lucifert, nem lesz baj a többi kutyával, be kell oltani a kullancsok ellen.

Miután visszaértünk, úgy döntöttem, beindítok egy gyors mosást. Természetesen a manuális verziót :DD Lehet itt elég olcsón mostani, kilóra mérik. Beviszed egy zacskóban a szennyest, másnap házhoz viszik kimosva. De mivel egyrészt ráérek, másrészt nem koszosak a ruhák, csak kicsit izzadtak, úgy döntöttem, megbirkózom magam a feladattal. Hoztunk egy jó hosszú madzagot, az megteszi ruhaszárítónak. Két óra múlva csont szárazak lettek a ruhák :D

Lucifer lassan kezd hasonlítani az otthoni önmagára :D Ma idehozta hozzám az otthonról hozott kedvenc kis csomóját, hogy játsszak vele :) Ma kifejezetten jókedvűnek tűnik, talán lassan-lassan megszokja a helyet és az új helyzetet :)

Hossza tanakodás után úgy döntöttem, nekivágunk egy hosszabb sétára, elmegyünk a búváriskoláig. Amikor taxival jöttünk föl a házba, láttam, hogy rengeteg a kutya az úton, ezért húztam az időt a sétával idáig, gyűjtöttem hozzá egy kis bátorságot :D Fogtam egy jó nagy botot, betettem a hátizsákba Lucifer vizes tálját és egy palack vizet, így indultunk neki az útnak. Hát nem mondom, hogy nem volt stresszes, kb. 30 kutyával találkoztunk össze az úton. De kezdem kiismerni őket, mindegyik hasonlóan viselkedik :D Morognak, ugatnak, mert belépett egy idegen kutya a területükre, elég közel is merészkednek, de azért tartanak Lucifertől, így egész közel egyik sem jött oda. Elég sokszor meg-megálltunk, így kb. 40 perces lett a séta. Az emberek nagyon kedvesek voltak útközben, valamelyik még hozott is egy marék jeget, hogy lehűtsük vele a kutyát, mert látták, hogy nagyon melege van.

Végre emberek között vagyok, szocializálódom :DDD A két és fél nap egyedüllét után mennyire lehet ilyen apróságoknak örülni :) Lucifer nagyon örül a tengernek, mint mindig. Egyből be is szalad, lehűti magát. Még nem szokta meg, hogy sós a víz, próbálna inni belőle, de érzi, hogy valami fura :) Keresünk egy viszonylag csendesebb partszakaszt, ahol se kutya, sem ember. Itt nyugodtan tud Lucifer szaladgálni, és én is meg tudom mártózni végre a tengerben :) Először, mióta megérkeztünk... Lucifert most látom először igazán felszabadultnak, rohangál össze-vissza, szökdécsel a vízben, futkározik a homokban :DD

Közben Ati is visszaérkezett a hajóról, letette a mentőbúvár vizsgát! Hurrááá :D Akkor minden feltétel adott így, hogy elkezdje a mesterbúvár tanfolyamot.

Rábízom Lucifert Atira, kicsit szeretnék én is körbenézni kutya nélkül. Tán nem is volt még itt olyan 10 percem, hogy ne lett volna mellettem a kutya :) Beszabadulok egy nagyobb szupermarketbe, vásárolok pár apróságot: füstölő, szennyes kosár, kis éjjeliszekrény, szappan, stb. Szükségem lenne körömlakklemosóra, hogy végre emberi külsőt tudjak ölteni a kezemre. Fogalmam sincs, hallottak-e ilyenről a thaiok, nem igazán láttam senkinek a körmeit kifestve itt :) Na mindegy, keresek egy eladót, megpróbálom: mutogatom a körmömet, próbálom elmagyarázni. Odavisz egy polchoz, és mutat egy üvegecskét, amin valami citrom van:

Hááát, ez inkább valami alkoholos löttyre hasonlít...Na mindegy, megveszem, kipróbálom. Nagyot nem bukok vele, 125 ft-ba került :) És láss, csodát, tényleg lakklemosó. Akkor ezek szerint tényleg mindent lehet kapni ezen a kis szigeten :D

A nap lezárásaként beülünk Atival egy étterembe megvacsorázni. Én a szokásos thai kaját rendelem, ő hamburgert. Hát elég rövid ideig bírta a thai kosztot :D Lassan törzshelyünknek számít ez az étterem, már mosolyogva fogadnak minket, a kutyát is szívesen látják vendégül, mindig megkérdezik, hogy hozzanak-e neki vizet :D

Otthon még összeállítjuk az új szerzeményeket, kezd egész komfortos lenni a lakás, még ékszertartóm is lett :D

Összességében egy nagyon jó kis nap volt, pozitív élményekkel térünk nyugovóra :))

Ati holnap olyan helyre megy merülni, ahol cápák vannak :D Lesz fotós, majd küldöm a képeket :D

Tegnap végre megkaptuk a kulcsot az új házunkba :D Hurrrráááá

Végre lesz Lucifernek saját kis háza, meg mi is ki tudunk pakolni a hátizsákokból.

Atinak elkezdődött sajnos egy egynapos tanfolyam, az elsősegély, így egyedül kell ma elboldogulnom - illetve kettesben Luciferrel :D

Egy taxissal felvittük az összes cuccunkat és elkezdtem kipakolni. Mivel kerítés ugye nincs, a kiskutya még mindig állandóan velünk van.

Viszonylag messze esik mindentől a házunk, a sziget közepén van egy hegyen, de legalább nincs cunamiveszély és kutyák sem nagyon vannak errefelé. Viszont gyalog legalább 15 perc, mire csak egy kisboltot elérünk. De holnap már lesz legalább egy robogónk, azzal pedig 5-10 perc alatt el lehet jutni mindenhova. Az eredeti tervem, hogy biciklivel fogok közlekedni, biztos meghiúsul, mert olyan meredek úton kell feljönni hozzánk, hogy a motor is csak 1-esben bírja. Így valószínűleg én is motorral fogok közlekedni. Az angol tulaj is itt lakik mellettünk, ő a búváriskola menedzsere, tehát nagyon rossz hely nem lehet ez.

Ami még fontos, hogy 3 oldalról nagyjából körbe van kerítve ezzel-azzal a kertrészünk, így az elkerítést viszonylag könnyen meg lehet oldani.

A házban thai stílusnak megfelelően a konyha kívül, a fedett teraszon kapott helyet, így legalább bent nincsenek hangyák. Egyelőre elég hiányos a felszerelés, egy mosogatón és fiókos szekrényen kívül semmi nincs, se hűtő, se rezsó, se asztal vagy szék, hogy le tudjunk ülni enni. Reméljük, hamarosan beszerzi a tulaj.

Van egy óriási teraszunk, innen mindkét oldalt rálátunk a tengerre :D Esténként ide szoktunk kiülni, egyelőre pokrócra :)

Bent pedig egy elég nagy hálószoba van egy francia ágyal és 2 óriási gardrób szekrénnyel, innen pedig a fürdőszoba nyílik, ritkaságszámba menő káddal, sőt befúvókkal, még jaccuzizni is lehet :) Mindhárom oldalról ablakok vannak a szobán ill. fürdőszobán, így zuhanyzás és ágyban fekvés közben is lehet látni a tengert :)

És ami a legfontosabb, végre megvan a kiskutyának is a fekhelye, így legalább biztonságban érzi magát, tudja, hogy az az ő kis kuckója :D

Miután kipakoltam és Ati is hazaérkezett, az első dolgunk az volt, hogy lefektessük az elektromos kutyakerítést. Ez úgy működik, hogy le kell fektetni a kábelt az elkeríteni kívánt területen. A kutya nyakörvére rá kell tenni az adaptert, és amikor közeledik a kutya a kerítéshez, először sípol a készülék figyelmeztetésül, aztán ha eléri a kutya a kerítést, akkor egy -állítólag alacsony feszültségű- áram belecsíp. Na hát ez nálunk úgy működött, hogy egyszer belefutott Lucifer a kerítésbe, mert ugye nem tudta szerencsétlen, hogy mi az a sípolás, hát úgy megijedt szegény, akkorát ugrott és nyüszített, hogy nagyon megijedtünk, nem lett-e baja. Szegény berohant a házába, órákon keresztül nem tudtuk kicsalni, és úgy nézett ránk, mintha megbüntettük volna :(

Na, nálam itt törött el a mécses... Valószínűleg ekkor jött ki belőlem az eddigi összes feszültség is, odaborultam a kiskutyára és elkezdtem zokogni. Annyira sajnáltam szegényt, nem elég, hogy kitettük ennek a nagy útnak, az egész környezetváltásnak, még meg sem tudta szokni, máris kitettük egy újabb traumának. Nem tudom, megértette-e, próbáltam neki elmagyarázni, hogy azért történik ez a sok rossz most vele, hogy itt lehessen velünk. Szóval úgy döntöttünk, hogy hagyunk neki legalább egy hetet, hogy megszokja az új helyet, aztán ha már kicsit rendbe jön lelkileg, utána próbálkozunk ezzel a kerítéssel. Elmenni úgysem akartunk egyelőre nélküle, mindig van itt mellette még egy darabig, de gondoltuk, legalább estére kint tudnánk hagyni. Na mindegy, akkor ez még várat kicsit magára, egyelőre bent alszik velünk. Továbbra is az a menet, hogy legalább egyszer ki kell engedni pisilni. Na mindegy, ez legyen a legkevesebb, pár napig még kibírjuk :D

Akkor kerítés projekt helyett jöjjön a bevásárlás. Mégsem megyek át Chumponba, mert a komp talán drágább, mint amit meg tudunk spórolni az árakon, ráadásul egy egész napot igénybe venne, mert naponta csak 2x jár a komp. Így Ati robogóra pattan a bevásárló listával: szúnyogháló, tányérok, poharak, tisztítószererek, stb. Amíg megjárja, addig a következő projekt: gekkók elüldözése :D Mivel az ablakok nyitva voltak, mikor jöttünk, beköltöztek a kis lakók. A thaiok szeretik őket, mert megeszik a szúnyogokat, mi úgy döntöttünk, inkább maradnánk a szúnyogriasztónál, mert vannak köztük méretesebbek is.

Ati még nem ért haza, így úgy határoztam, elviszem Lucifert egy jól megérdemelt sétára, gondoltam, lesétálunk erre a legközelebbi a tengerpartra:

Hát nem volt túl jó ötlet így dél tájban :) A monszun időszak ellenére egy darab felhő sincs, hét ágra süt a nap, nagyon meleg van, így 15 percet bóklásztunk itt fent az erdőben, aztán visszamentünk haza. Ati is hamarosan megérkezett, sikerült beszereznie a legszükségesebbeket :D

Hurrá, holnap már tudunk itthon kávézni, és meg tudunk enni egy szalámis szendvicset reggelire :DDD
 Mert jó kis hazai téliszalámit természetesen hoztunk magunkkal 2 rúddal :D Nahát, milyen apróságoknak is lehet örülni :)

Még hátravan pár apróság, pl. egy újonnan beszerzett kis polc összeállítása és a szúnyogháló felragasztása. Ma végre nyitott ablaknál tudunk aludni :)

9 óra felé végeztünk mindennel, gondoltam, megírom a blogot. Közben szóba elegyedtünk az angol szomszédjainkkal, akik áthívtak mindet egy pókerpartyra. Hát ezt nem akartuk kihagyni, a blogírás így másnapra maradt. Legalább Ati elkezdheti az angol nyelvleckét. A lány Bristolból jött, a fiú Kanadából, és volt még velük egy másik fiú, ő Új-Zélandról. A világ három szegletéből :) A játékot természetesen én nyertem, így 200 baht plusszal tértünk haza. Fájdalomdíjul meghívtuk őket egy jó kis magyar csirkepaprikásra (mert paprikánk is van ám :D)

Így a nap vidáman zárult, lassan megszokjuk az új környezetet.

Másnap (azaz ma, csütörtök reggel) nagy lendülettel nekivetem magam a kert elkerítésének. Természetesen nem az elektromos kerítéssel, hanem egyéb eszközökkel. Körbejárom a környéket, találok is egy-két eszközt. Kissé összetákolt lett a kerítés ugyan, de legalább Lucifer nem fog elkolbászolni, ki lehet engedni estére :D

Egyelőre ennyi, hamarosan jövök újra!

Zsuzsi javaslatára nem nyúltam már bele a tegnapi írásba, csak egy két nagy hülyeséget javítottam: pl. Moszkva-Budapest járat természetesen Moszkva-Bangkok. Meg egy két elütést, ami félreérthetővé teszi a mondatot.

Tegnap viszonylag gyorsan írtam a blogot, mert már elég késő volt, és az első éjszaka sem volt igazán pihentető, így elég fáradt voltam. De megígértem mindenkinek, hogy írok, ezért nem akartam mára halasztani.

Amit még szerettem volna megosztani veletek:

Moszkvában összeismerkedtünk egy magyar hölggyel, aki egy évre indult Thaiföldre, Samui szigetére. Ez egészen közel van hozzánk.  A fia kint él vállalkozóként, ő is volt már kint nála többször hosszabb időre, így gondoltam, elbeszélgetek vele, gyűjtök pár hasznos tanácsot :D

Megtudtam például, hogy Samuin olyan állami kórház van, ami körülbelül egy szállodának felel meg otthoni viszonylatban, úszómedencével, parkkal, stb. Az ellátás is tökéletes, tehát a tb-nk meg van oldva, befizetjük a helyi díjat és biztosítottak leszünk :D Meg hogy pl. egy húsleveshez, rántottához vagy paprikás krumplihoz minden feltétel adott, csirke és tojás az van bőven, répa, hagyma is. Fűszerekkel meg fel vagyunk szerelkezve, hoztunk borsot, piros paprikát, vegetát. Ja, meg egy rúd téliszalámit és egy pár gyulai kolbászt is :DD Szóval a kajával nem lesz semmi gondunk :D

Egész úton, amikortól velünk van a kutya, mindenki csak néz nagy szemekkel, és ámuldozik, hogy milyen jószág ez az óriási négylábú :D A vonatállomáson, Chumponban, aztán a kikötőben is, és mindenhol a csodájára járnak. Itt a szigeten is mindenki csodálkozik, hogy honnan került ide ez a jószág. A kutyák miatt még kicsit aggódunk, mert úton-útfélen találkozunk egyel-kettővel. Minden üzlethez, étteremhez, szállodához tartozik egy-kettő. Van köztük nagyobbacska is, olyan vizsla méretű. Akivel Lucifer barátkozna, az nem akarja őt, csak vicsorít és morog, aki meg közelítene, azt Lucifer hajtja el. Szóval a közlekedés eddig még igen stresszes volt, mert ugye eddig nem tudtuk otthagyni a kutyát a szállodai szobában, mindenhova jön velünk. És vívja a kis csatáit. Reméljük, hamarosan megszokja a helyzetet és barátra is lel. Egyébként úgy látom, félnivalónk nincs, mert a morgós kutyák is csak messziről erősködnek, ahogy közelebb megyünk hozzájuk a kutyával, befogják fülüket-farkukat és tovább oldalognak :D

Szóval Lucifer szociális élete igencsak felélénkült az elmúlt két napban. A ház, ahol leszünk, olyan környéken van, ahol szerencsére nincs nagyon kutya, de a 10 perces út, amíg leérünk a tengerhez, elég nagy kihívás lesz :) Na majd csak hozzászoknak egymás társaságához előbb-utóbb :D

Ma végre becuccoltuk a dolgainkat a házunkba :)))) A bútorozást jóindulattal kissé hiányosnak nevezném,egy alvó matrac van benne :D Nem baj, azt mondta a tulaj, írjuk csak össze, mi kell még, beszerzi.Ahogy idáig a thai ügymenetet megismertem, el fog ez tartani 1-2 hétig is :D Csak a legfontosabbakat illik megrendelni, pl. hűtő, ruhásszekrény, asztal, szék, nagyjából ennyi. A többit magunknak kell beszerezni, el is kezdtem megírni a listát: tányérok, poharak, evőeszközök, tisztítószerek, seprű, szúnyogháló, mosogatószer, konyharuha, gázrezsó, vízforraló, stb. Aztán menet közben még biztosan előjön egy csomó minden még, ami hiányzik...Azt mondja itt mindenki, hogy rezsó nem kell, hisz mindenki étteremben eszik itt, annyira olcsó a kaja. OK, de ki fog nekünk egy rántottát csinálni? :) Szóval kell az a rezsó :D

A bevásárlást én fogom megoldani valamelyik nap. Komppal fogok átmenni Chumponba, ez egy viszonylag nagy város, van 3 piaca is. Egész napos projekt lesz, Atival úgy döntöttünk, nem megyünk együtt, nem akarjuk még Lucifert kitenni ilyen megpróbáltatásnak, hogy egész napra magára hagyjuk. Az utazás kicsit megrendítette a bizalmát. Ha valamelyikünk eltűnik a látótávolságából csak néhány percre, már fülel és figyel, hogy mikor jön vissza, addig nem nyugszik meg, míg nem lát meg minket újra. Mikor Atival a szállodai szobában voltak és én leszaladtam kb. 10 percre, addig ott ült a szobaajtó előtt és nézte az ajtót, míg meg nem érkeztem. Kell még neki egy kis idő, hogy újra visszaálljon a bizalma, hogy többet nem fogjuk egyedül, magára hagyni.

Hoztunk magunkkal egy elektromos kerítést, mert itt egyáltalán nem ismerik az emberek a kerítést. Az lesz a ma délutáni projekt, miután kipakoltunk, hogy letesszük a kerítést, és megtanítjuk Lucifert, hogy hol vannak a határok. Így viszonylag nyugodtak leszünk, hogy nem fog elkolbászolni :D

Egyébként minden rendben, kezdünk feloldódni és kezdjük élvezni az ittlétet. Biztos vagyok benne, hogy nagy megnyugvás lesz mindkettőnk számára, ha lesz végre egy otthonunk, ahol kényelem vár ránk. Szépen berendezkedünk, Ati elkezdi a tanfolyamot, én pedig majd lassacskán körülnézek, hogy mit tudnék itt csinálni. Addig is thaiul fogok tanulni, feltéve ha találok valakit, aki valamennyire beszél angolul :D Mert az a tervem, hogy barterben fogjuk csinálni, én angolul tanítok valakit, ő pedig engem thaiul cserébe.

Úgy tűnik, a helyi életvitelt igen könnyű lesz átvenni. Az emberek mosolygósak, ráérősek, nem idegeskednek, nem kapkodnak, nem mérgelődnek. Nem is nagyon van min :D

Süt a nap, gyönyörű a környezet, meleg a tenger, jókat lehet enni és nagyon olcsón, nyugodt és kiegyensúlyozott mindenki. Mi kell még a boldogsághoz? :D

Mára ennyi, majd küldöm a helyzetjelentést és a képeket az új házunkról :D

Üdv mindenkinek!

Hát megérkeztünk... Szinte hihetetlen... Röviden annyit írnék az útról, hogy szörnyű volt, sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Aztán lehet, hogy 2 nap elteltével már máshogy látnám....

Akkor kezdjük elölről :D

Csütörtök este összecsomagoltunk mindent, befóliáztuk a két hátizsákot, összekészítettük a kiskutya dolgait: ketrec, itató, pár kedvenc játék, egy póló a szagunkkal (amit már pár napja hordtunk felváltva, hogy érezze majd a ketrecben a szagunkat) és a legfontosabb, a Xanax.

A lakást még össze kellett szedni, összes élelmiszert elosztogatni, hűtőt, fagyasztót kiüríteni, stb.

Péntek reggel 6-ra volt beállítva az óra, de természetesen előbb fent voltunk. Kutyát még kivittük futni egyet, kézipoggyászt összeraktuk, stb. Aztán 3/4 9-kor irány a reptér.

Először felmentünk az Aeroflot reptéri irodájába, hogy becsekkoljuk a kutyát és a plusz poggyászt az 1-1 megengedetten kívül (ez a búvártáska volt) a gépre. A kutya jegye 350€ volt, a poggyász  50€. Aztán feladtuk a csomagokat, és kaptunk még egy kis időt, hogy kivigyük Lucifert egy utolsó könnyebbítésre :) Kb. 1 órával felszállás előtt beadtuk neki a Xanaxot, feltöltöttük a vizes tálját, elvittük a ketrecet valami folyosóhoz, belecsaltuk a kiskutyát és elköszöntünk tőle. Hát itt már nem nagyon tudtam visszatartani a könnyeimet :(  Nagyon-nagyon bíztam benne, hogy a Xanax megteszi hatását legalább addig, míg felteszik a Moszkva-Bangkok járatra, és nagyjából kívülállóként fogja szemlélni az eseményeket. Összesen kb. 16 órát kellett fekve kibírnia a ketrecben. Ráadásul a vize már akkor kilötykölődött, amikor a rakodó betolta a folyosóra...

Mi beballagtunk a terminálra, kb. 1/2 óránk maradt indulásig, ezt egy kávéval elütöttük.

A Bp-Moszkva járat 2 órás volt, reggelit is kaptunk, gyorsan eltelt. A beszálláskor azért a biztonság kedvéért rákérdeztem az orosz légiutas kísérőt, hogy fent-e van a kutya, ő megnyugtatott, hogy fent van és jól van :D Ahogy leszállt a gép, ott lógott a szemem az ablakon, hátha meglátom a ketrecet, de sajnos nem... Itt Moszkvában 5 órát kellett kihúzni a másig gép indulásáig. Nekünk viszonylag gyorsan eltelt, még ingyen wifi is volt, a kiskutyának valószínűleg kevésbé. Itt gyorsan megkerestem az információs pultot, hogy nézzenek utána, hogy megvan-e Lucifer, esetleg bemehetnék-e hozzá nyugtatót és vizet adni neki. Bemenni sajnos nem tudtam, de kiderült, hogy ott van a csomagok között és állítólag vizet is adnak neki. Itthoni idő szerint 6 óra körül szállt fel a Moszkva-Bangkok járat. A légitársaság előtt le a kalappal, a tavalyi ukrán viszonyokhoz képest első osztályú volt minden. Vadi újnak tűnt a gép, ketten ütünk egymás mellett. Minden ülés előtt van egy monitor, tudsz zenét hallgatni, filmet nézni, e-könyvet olvasni és különböző játékokon (pl. póker :D) játszani. A zene menü alatt vagy 8 féle műfaj a klasszikustól kezdve a relaxig, a filmeknél ugyanez, Men in Black 3-tól Forrest Gump-ig minden :D
 Így viszonylag hamar elütöttük 9 órás repülőidőt, ráadásul 2x kaptunk enni, még választani is lehetett kétféle menüből :D  Aludni nem sokat tudtunk, tán 2-3 órát kisebb szakaszokban.

Közben nem telt el úgy 10 perc, hogy ne járt volna Lucifer a fejemben, vajon hogy viseli a ketrecet, a le- és felszállást, a hiányunkat, a sok ismeretlen történést. Mindenféle hülyeség megfordult a fejemben, hogy mi van, ha allergiás a Xanaxra (mert előtt nem kapott ilyet sosem), meg sok hasonló. Tűkön ültem leszálláskor, hogy milyen állapotban látom meg a kiskutyát. A leszállás után az útlevél és vízumellenőrzés flottul lezajlott, a csomagok is gyorsan megjöttek. Rögtön odaszaladtam egy kis thai reptéri dolgozóhoz, hogy hol találjuk meg a kutyát. A "dog" szó ismeretlennek tűnt neki, odahívott valakit, aki telefonált egy harmadiknak. Elirányítottak minket egy másik terminálra, ahol meg is találtuk a ketrecet, benne a kiskutyánkkal. Nem tudom leírni azt az örömöt, amit akkor éreztem, mikor megláttam. Annyira boldog volt, hogy meglátott mindet, majd kiugrott a bőréből. Viszont látszott a szemében a kétségbeesés, elkeseredettség. A ketrecben lévő pelenka szanaszét kaparva, a vizestál csont üres. Hát itt újra elbőgtem magam, a jelek arra utaltak, hogy nem volt egyszerű neki az utazás. Gyorsan öntöttünk a táljába vizet, másfél litert abban a percben megivott. Itt várakoznunk kellett kb. egy fél órát, mire megkaptuk a kutya beviteli engedélyét, a ketrecből nem tudtuk kiengedni, ez a reptéri szabályzat, de legalább már ott lehettünk vele. Aztán végül rákérdeztünk a karantén állomásnál, hogy mi volna, ha pórázon egy kicsit kiengednénk, csak oda magunk mellé, azt mondta az ügyintéző, hogy semmi akadálya :D

Ez volt az első pillanat, mikor szegény elhagyhatta a ketrecet. Hát itt mindenki a csodájára járt, az összes turista, reptéri dolgozók. Odajöttek, megkérdezték a fajtáját, nevét, egy csomóan lefényképezték :) Nagyon büszkék voltunk rá :)
Aztán végig úgy vittük ki a reptérről, hogy ott volt mellettünk pórázon, senki nem szólt érte egy szót sem, még a vámos sem :D Ez az egyik dolog, ami nagyon bejön Thaiföldön. Senki nem akadékoskodik, hagynak békében élni, az a lényeg csak, hogy ne zavarj senkit.

A reptérről indulás a pályaudvarra. Nem kellett ugyan sietnünk, mert 10 után hagytuk el a repteret és csak este 1/2 8-kor indult a vonat, de nem tudtuk, hogy tudunk ennyi cuccal plusz az óriási ketreccel átvergődni Bangkokon (40 km a távolság a reptér és a pályaudvar között). Amit lehetett, bepakoltunk a ketrecbe (búvárfelszerelés, laptoptáska, 2 kis hátizsák), rajtunk 1-1 hátizsák, Ati kezében a kutya a pórázon, az enyémben a ketrec a csomagokkal. A ketrec kicsit leamortizálódott az út alatt, az egyik kereke alól kitörött a műanyag, így egy kerék nem működött, de azért még nagyjából úgy lehetett húzni, mint egy gurulós bőröndöt. Kiértünk a reptérről, találtunk is egy nagy egyterű taxit, viszonylag elfogadható áron, belefért minden, megengedte a sofőr, hogy Lucifer a hátsó ülésen utazzon, ráadásul megállt nekünk 10 percre egy zöldebb területen, hogy ki tudjuk egy kicsit engedni a kutyát :).

Kb. 1/2 12-re értünk a pályaudvarra, tehát maradt 8 óránk. Itt kezdődött a kálváriánk. Először is nem beszélnek a thaiok angolul. Ha valami eltér a szokványos menettől, pl. a mi esetünkben a kutya, akkor már lehetetlen a kommunikáció velük. Úgy szerettünk volna jegyet venni, hogy 3-an lehessünk egy elsőosztályú fülkében, a ketrecet pedig az ún. cargo kocsiba szerettük volna feltenni. Legalább 8 emberrel beszéltünk, hogy a kutyát szeretnénk magunkkal vinni a vonaton, de mindenáron rá akartak beszélni minket, hogy tegyük bele a ketrecbe, mert az első osztályon nem utazhat. Az egyik azt mondta, hogy másodosztályon az ülések között jöhet, a másik azt mondta, hogy nem jöhet, a harmadik, hogy nem tudja, kérdezzük meg a negyediket, stb. Így ment ez órákon keresztül, mire úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, felvisszük a kutyát magunkkal, legfeljebb adunk egy kis pénzt a kalauznak, hogy legyen elnéző. Semmi pénzért nem tettem volna bele Lucifert még egyszer a ketrecbe újabb 9 órás utazásra. Ilyenkorra az idegeink már pattanásik feszültek voltak, a 24 órás utazás, nemalvás és a körülmények, legfőként a kutya miatti aggódalom nagyon kimerített minket. Ettől eltekintve a várakozás viszonylag jól telt, leültünk egy padra a csomagokkal, és felváltva járkáltunk sétálni, enni egyet.

Közben kiterveltük, hogy én felszállok Luciferrel a vagonba, Ati elviszi a csomagokat a cargo vagonba, hátha így, hogy külön leszünk, nem akarják a kutyát beletuszkolni a ketrecbe. Mikor végre elérkezett a 7 óra, elindultunk a peron felé, ekkor sikerült kitörni a ketrec második kerekét. Na itt már a tűrőhatárunk a végéhez közeledett, a ketrecet legszívesebben ott hagytam volna, de már fel volt címkézve, hogy hova megy és benne volt csomó cuccunk, tehát vonszolni kellett magunkkal párszáz métert. A vonat 1/2 órát késett, de legalább megjött :) Volt 2 percünk, hogy felszálljunk, mi a 7. vagonba, a csomagokat a legelső vagonba kellett tenni. Már majdnem indult a vonat, mire Ati feladta a ketrecet elől, aztán rohant hátra a 7. kocsiba, hozzánk. Szegény, csurom vizesen ért oda... Hála istennek fent vagyunk a vonaton, mi is mindhárman és az összes csomag is. Azt persze nem sejtettük, hogy most jön a legnehezebb része az útnak.... A két ülés előtt alig volt némi hely, az ülések között pedig kétpercenként árusok mászkáltak, gyakorlatilag nem tudtuk Lucifert hová tenni. Így nem maradt más választásunk, ölbe kellett vennünk, úgy utaztuk végig a 9 órát.

Ráadásul annyira ócska volt a vonat, hogy iszonyatos hangok voltak végig, fülsiketítő robbanásszerű csattogások 2 percenként, a kutya ott ugrált félelmében az ölünkben. A legrosszabb, hogy nem tudott felállni és nyújtózni egyet egész úton. Egy-egy állomáson Ati lepattant vele, hogy legalább tudjon egyet pisilni, néha felálltunk az ülésről, hogy fel tudjon benne állni és nyújtózni tudjon egyet. A 9 óra végeláthatatlannak tűnk, percenként néztünk az órára, hogy mennyi van még vissza, itt kicsit összetörtünk testileg-lelkileg. Szerencsére egy utasnak sem volt problémája abból, hogy ott a kutya, sőt a kalauznak mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy óriás ül az ölünkben :D Az utolsó másfél órát állva töltöttük, hogy Lucifer tudjon kicsit mozogni a 2 ülésen, szegény egy hang nélkül tűrte az egészet, csak a szemén láttuk, hogy jó lenne már nyújtóznia egyet.

Végre letelt a 9 óra, megérkeztünk Chumponba. Hálát adtam mindennek és mindenkinek, hogy túléltük a vonatutat. Persze azt is meg kellett tervezni, hogy hogy legyen a leszállás és kipakolás. Nem voltunk benne biztosak, hogy bárkinek van fogalma arról, hogy mi annál a megállónál le kell hogy vegyünk egy csomagot az első kocsiról. Így miután lecuccoltunk, Ati rohant előre, nehogy elinduljon a vonat a ketreccel :) Szerencsére sikerült, bár itt ahogy húztuk a ketrecet, a harmadik kerék is kitört. Mindegy, innen már fél lábon is kibírjuk. Csak azért nem hagytuk ott, mert a ketrecet szántuk Lucifernek a kutyaház gyanánt :) Innen már csak pár lépés az álmaink szigete :D Fogtunk egy tuktuk-ot, bepakoltuk a cuccokat, elmentünk vele a hajóállomásra. Itt már csak 1/2 óra várakozás és egy másfél órás hajóút várt ránk. Míg vártuk a hajót, levittük Lucifert a tengerbe, hogy szaladgáljon egy kicsit és mártózzon egyet.

A hajóút simán ment, a kiskutya tán észre sem vette, hogy nem szilárd talaj van alatta :D

Vasárnap reggel 9-kor (otthoni idő szerint hajnal 4-kor) kb. 48 órás ébrenlét és 42 órás utazás után végre megérkeztünk a Szigetre, Ko Taora. Szinte hihetetlen....

Most azt mondanám, hogy ha ezt előre tudom, nem vágnék bele...

Dóri, Ati búvároktatója várt ránk a kikötőben, ő szerzett nekünk egy kis házat, hogy addig, amíg megtaláljuk a végleges otthonunkat, legyen hol aludnunk. Kicsit naivan azt gondoltam, hogy megérkezünk a szigetre és mehetünk kipakolni, meg kialudni az út fáradalmait, de sajnos nem így történt. A lakás még nem volt kitakarítva, így várakoznunk kellett. Este 6 órakor derült ki, hogy még nem sikerült kitakarítani (ez a Thai ügyintézés menete :D), így aznap nem tudunk ott aludni, viszont Dóri intézett nekünk egy VIP hotelszobát :) Kipakolni ugyan nem tudunk, de legalább végre le tudunk zuhanyozni és vízszintesbe tudunk kerülni. Mivel a kutya is velünk volt, és ő nincs hozzászokva a benti alváshoz, 2x fel kellett kelnem vele, hogy kimenjünk pisilni egyet. Ettől eltekintve jól telt az este, másnap frissen ébredtünk annak reményében, hogy be tudunk költözni az átmeneti otthonunkba. Az első nap jól telt, a kiskutya felfedezte a tengerpartot, nagyokat játszottunk vele, jókat ettünk-ittunk. Itt Thaiföldön tényleg olyan kedvesek az emberek, ahogy az útikönyvekben le van írva. Mosolyognak, segítőkészek, mindent megoldanak, nincs lehetetlen. A kiskutyát mindenhová beengedik, az éttermekben is ott feküdt a lábunknál :)

Este sajnos kiderült, hogy még mindig nincs kész a lakás, mert hiányzik pár bútordarab, de legalább ki van takarítva, így ha törik, ha szakad, másnap mindenképp beköltözünk :D

A nap jó híre az volt, hogy kiderült, a tanfolyam elvégzése után Ati nem csak kezdő OWD tanfolyamokat oktathat majd, hanem haladót, 5 specialitást és divemastert is :DD

Szóval gyertek, tanuljatok, búvárkodjatok! :D

Kaptunk zacskós kutyakaját is, ma este volt az első, mikor Lucifer 3 hét után végre nem éhesen tér nyugovóra :D

Szóval mostmár nagyjából jól vagyunk, kezdjük kiheverni az utazás viszontagságait. Az idő és a hely azért kárpótol minket, 30 fok van nappal, 26 este, a tenger 27 fokos :D

Holnap jövök újabb fejleményekkel :)

Holnap dél körül elhagyjuk egy időre kis hazánkat....

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Mára még volt pár elintéznivaló: néhány odakint hiánycikknek vélt élelmiszer beszerzése (pl. kolbász, vegeta, pirospaprika, stb).

A csomagolással nagyjából végeztük, a poggyászlista:

- 1-1 csővázas hátizsák

- 1-1 kisebb hátizsák kézipoggyász gyanánt

- 1 óriás schnauzer

- 1 (óriás :)) kutyaketrec

- 1 búvártáska

- 1 laptoptáska

Ezzel a felszereléssel kell túlélnünk a nem rövid utazást: Bp - Moszkva 2 óra, itt 4 órás várakozás után újabb 11 óra repülés. Szombat este tudunk csak továbbutazni Bangkokból a szigetre az éjszakai vonattal, nem tudom, mivel fogjuk Bangkokban elütni azt a röpke pár órát. A csomagokkal és a kutyával valószínűleg nem indulunk el városnéző körútra :) Helyi idő szerint 19:30-kor indul a vonat és vasárnap hajnal 5-re ér a Chumpon nevezetű városba, ahonnan 7-kor indulunk komppal a Szigetre. Szóval valamikor vasárnap délelőtt fogunk megérkezni az új életünk színhelyére.

Közben gondoltunk azért a várható gasztronómiai hiányosságokra is (gondolok itt a jó magyar megszokott ízekre), ezét futárszolgálatban járatos kedves ismerősünk közreműködésével havonta ki fogjuk küldeni a mentőcsomagot, melyet előre össze is állítottunk a szülőknek, hogy ne kelljen ezzel vesződniük. Lesz benne egy kis hazai Pilóta keksz, Boci csoki, Gyulai kolbász, pálinka, mi thai szem-szájnak ingere :)

Csak a thai vámos el ne kobozza majd :D

Még volt ma egy kutyanyírás, hátha pont azon az 1-2 dekán fog múlni :D Meg még egy utolsó kutyafuttatás, itt is leszökik 1-2 deka :)

Egyébként az Aeroflotnak egy szava sem lehet,a csomagjaink a megengedett 23 kilónál jóval könnyebbek, Atié 12, az enyém 18 kilós. Ennyibe kellet belesűrítenünk mindent, amire az elkövetkező 1-2 évben szükségünk lehet. Ami meg kimaradt, azt majd kint pótoljuk :D

Elköszönünk mindenkitől, hamarosan újra jelentkezünk!