Péntek reggel ismét 7ágra sütött a nap, sőt egész nap baromi meleg volt. A monszunnak jele sincs.

A mai nap egész mozgalmasan telt.

Atinak du. 2-re kell lemennie a búváriskolához, tehát mienk az egész délelőtt :)

Kicsit gyakorlunk a délutáni tanfolyamhoz, mert ma már vizsgáznia is kell, aztán elintézünk pár apróságot: pl. bemegyünk reklamálni a wifi szolgáltatóhoz (immáron másodszor), hogy 2 napja szinte egyáltalán nem megy az internet. Atinak orvosi vizsgálatra kellett menni a helyi orvosi rendelőbe a divemaster tanfolyamhoz. Én is elkísértem, hátha szükség lesz az angol tudásomra. Hát mit ne mondjak, meglepődtem a rendelő felszereltségén, 2 helységből áll, de mintha egy kis klinika lenne :) Megmérték a vérnyomását, megnézték a füleit, és meghallgatták a szívét. Végül megállapították, hogy merülésre alkalmas :D

Aztán vásárolunk egy-két dolgot, többek között hangfalat, hogy tudjunk normálisan zenét hallgatni és filmet nézni. Még beugrunk egy thai étterembe ebédelni egyet, aztán irány haza, hogy kipróbáljuk az újdonsült szerkentyűt :D Buli vaaaan :)

Egyszer csak furcsa motoszkálásra lettünk figyelmesen a teraszlépcső alatt elhelyezkedő erdőszerű területről. Valami járkál, lehet hallani a lépteit. Először egy macskára gyanakodtam, gondoltam, odamegyek megnézem. Hát mit látnak szemeim? Egy kb. 1 méteres varánusz!!! Gyorsan hívom Atit, és szaladok a fényképezőgépért. Mire visszaértem, sajnos elszaladt. Ati is megerősített benne, valóban varánusz volt, nem csak a szemem káprázott... Hát nem semmi, idáig ilyet csak állatkertben láttunk :) Azért bízom benne, hogy nem sűrűn fog megörvendeztetni bennünket a látogatásával. Viszonylag meredek sziklafal vezet fel onnan lentről a lépcsőnkig, talán nem tud rajta felkapaszkodni…

Délután Ati elindult a tanfolyamra, itt az ideje, hogy végre meglátogassam a masszázsszalont :D 3 hét után már csak kijár Thaiföldön egy jó kis masszázs, főleg, hogy baromi olcsó (1400 ft egy egyórás hagyományos thai masszázs, ez otthon 6.000 ft-tól kezdődik). Ma nem volt kedvem a hagyományos tekergetős, derékba térdelős, megkínzós masszázshoz, inkább egy talpmasszázst választottam. Illetve annak gondoltam a „foot massage” elnevezés alapján. Hát a talpamat valahogy kifelejtette a kislány, viszont volt benne kar, váll, fej és teljes láb masszázs is. Nem egészen olyan volt, mint amire számítottam, de azért egyáltalán nem esett rosszul :)

A hazaút előtt még gyorsan elmotoroztam a tengerhez. A monszun miatt 3 napja nem láttam a tengert, már hiányérzetem van. Fürdőruha hiányában megmártózni nem tudtam, de legalább a látvány pótolta a hiányt :)   Mikor elindultam hazafelé, egyszer csak odajött hozzám egy 7-8 év körüli thai kisfiú. Adott a kezembe egy virágot, és próbált szóba elegyedni velem. Megkérdezte, mi a nevem, majd ő is bemutatkozott. Aztán legnagyobb meglepetésemre hirtelen megölelt :) Erre nekem jó magyaros gyanakvással elsőre az jutott eszembe, hogy talán zsebtolvaj lehet és így próbálja meg kivenni a pénzt a táskámból. Oda is nyúltam első reakciómmal a táskámhoz, természetesen benne volt a pénztárcám. Aztán eszembe jutott, hogy nem a 7-es buszon vagyok, hanem Thaiföldön :) Hirtelen elszégyelltem magam, hogy miket felételezek erről a kisfiúról. Ez itt teljesen hétköznapi dolog. Úgy látszik, még szoknom kell a thai mentalitást :D

Hazafelé alig tudtam felkapaszkodni a motorral a házunkhoz vezető igencsak meredek úton, mert odamosta az eső a sódert, legfőképp pont a kanyaroknál. Így annyira le kellett lassítani minden kanyarban, hogy azt hittem, visszagurulok. No, akkor seprű a kézbe, irány vissza az útra. Beálltam közterületesnek :D Lesétáltam a meredek út legaljáig, és szépen sorban minden kanyarból elsepregettem az út szélére a sódert, hogy az arra motorozók, de legfőképp én :) fel tudjanak hajtani.

Lassan-lassan kezdünk beleszokni a thai hétköznapokba, és kezdjük felfogni, hogy nem egy hosszabb nyaraláson vagyunk :D Egyelőre nagyon jól érezzük magunkat, nem nagyon kívánkozunk a szürke, nyirkos Budapestre. A honvágyat nagyon nagy mértékben enyhíti a Skype, mert így a szeretteinkkel minden nap tudjuk tartani a kapcsolatot. Azt hiszem, talán gyakrabban is beszélünk most, és többet tudnak rólunk a családtagjaink, mint amikor otthon éltünk :D

Szombat reggel Ati ismét benevezett a reggeli merülésre. Megint vitte a fényképezőgépet, hátha ma jobban sikerül. Letöltöttünk hozzá egy használati útmutatót, meg gyakorolgatott is a géppel egy kicsit.

Én reggel 8 körül elindultam Luciferrel egy kis sétára. Ilyenkor, meg délután 6 óra felé szoktam kivinni, mert napközben elviselhetetlen számára a hőség, főleg, hogy rohangál mindig össze-vissza, mint aki megkergült. Nagyon nagy a mozgásigénye, a meredek hegyoldalak talán valamennyire kielégítik az igényeit :D Útba ejtettük a szomszédos négylábúakat is, ez mostmár napi program, legalább így Lucifernek is megvan a társaság. Már megismernek minket messziről, egyáltalán nem ugatnak, nem morognak, sőt, üdvözölnek minket :)

A mai túra és az eredménye: pár kókuszpálma-kezdemény az út széléről.

Elültettem őket a kis kertünkbe, hátha lesz belőlük valami. Pár év múlva mi leszünk Koh Tao legnagyobb kókusz-exportőrei :DDD

Este moziztunk egyet az új hangfalainkkal :D Szerencsére Ati előrelátó volt, sejtette, hogy nem lesz lehetőségünk filmeket letölteni, így egy winchestert teletöltött filmekkel :)

Vasárnap reggel, mikor Ati a szokásos merülésre indult, már meg sem lepődtünk, hogy Lucifer nincs otthon. Tudtuk, hol kell keresni :) Pár hívogató szó után boldog pofával meg is érkezett :D

Tegnap láttam a halas boltban, hogy friss áru érkezett, mert ellepték a thai vásárlók a boltot. Ki is néztem magamnak a királyrákot, csak nem mertem megvenni, mert nem tudtam, találok-e hozzávalókat a mi egyik kedvenc ételünkhöz. Így ma útnak eredtem az alábbi hozzávalókért: fokhagyma, petrezselyem, spagetti tészta és főzőtejszín. A petrezselyemnél kicsit bajban voltam a zöldségesnél, mert külsőre nagyon sok növény hasonlított rá, csak az illata sejtette, hogy ez bizony nem az. Így végül szaglás útján kerestem, és rá is találtam :D A tejszín nagyobb fejtörést okozott, mert azt itt nem ismerik az emberek :) Akkor B verzió lesz, tejet fogom liszttel besűríteni, ezt a két dolgot legalább be lehet szerezni itt :) A zöldségesnél találtam előre megfőzött, kiporciózott tésztát zacskóban, na ez tökéletes, legalább nem kell főzőcskézni, ráadásul tésztaszűrőnk sincs. Egészen hasonlított a spagettihez, és a kb. 4 adag összesen 20 bahtba került. Már csak a rák hiányzik, aztán irány a konyha. Csodaszép királyrákot vettem, kilóját 250 bahtért. Szuper :DDD Akkor ilyet is gyakran fogunk főzni, feltéve, ha bejön a tejszínt helyettesítő módszer :)

Mennyei lett az ebéd :)

Azt mondják, nagy az Isten állatkertje, hát a miénk is :)
Atival ma összeszedtünk, mennyi háziállatunk van itt Thaiföldön :D Első számú természetesen Lucifer, a második a gekkók, mert ők minden este meglátogatnak bennünket a teraszon. Már teljesen hozzászoktunk a jelenlétükhöz. Aztán a mókusok is elég gyakran benéznek hozzánk, nem telik el olyan nap, hogy ne találkoznánk velük. Volt már ugye varánusz, egyszer pedig amikor kint maradt éjjelre Lucifer vacsorája, egy patkány is idetévedt. Őt azért már annyira nem láttuk szívesen, vettem is ma egérmérget. Az esősebb időszakokban békákat is láttunk már keresztülugrándozni a teraszunkon. Nagyjából ennyi, remélem, nem is fog gyarapodni a vendégek száma :)