Nagy izgalommal indultam Bangkokba, a 12 milliós metropoliszba (ráadásul egyedül), hiszen több mint fél éve nem hagytam el a kis szigetünket, nem jártam nagyvárosban civilizációban, piacon, plázában. A család elé mentem fel, csak egy három napos kiruccanásra, de úgy vártam ezt az utat, mint „egy lány a sok közül, ki vidékről a városba kerül” :) Ati kikísért a hajóállomásra, ahol fájdalmas búcsút vettünk egymástól, majd elindultam a nagyjából 15 órás útra a 600 km-re lévő fővárosba.
A hajóút után egy tízórás éjszakai vonatozás következett, mely a várakozásaimat bőven felülmúlta. A thai személyzet pillanatok alatt kényelmes fekhelyet varázsolt az ülések helyére, tiszta lepedővel, párnával és takaróval. Reggel 5 óra felé ébredtem csak fel arra, hogy kezd világosodni. Mikor kinéztem az ablakon, a látványból azonnal tudtam: megérkeztünk Bangkokba.
A vonatállomás már ismerős volt, itt várakoztunk 9 hónappal ezelőtt Luciferrel és a rengeteg csomaggal nagyjából 10 órát. Innen a tuktukkal az első utam természetesen egyenesen a híres-hírhedt turista utcába, a Khao San road-ra vezetett, mely tele van utcai árusokkal, bazárokkal, masszázsszalonokkal és minden egyébbel, amit a turisták keresnek Thaiföldön. Reggel meglehetősen furcsa képet mutatott az utca, hiszen idáig csak az esti nyüzsgő, fényben úszó arcát ismertem.
Ilyen nappal: 
És ilyen este: 
Kicsit élveztem az ébredező város hangulatát, a nyüzsgést, az embereket, az árusok tömkelegét, majd elindultam a metróhoz, hogy nyakamba vegyem a várost. A metrón igencsak meglepődtem, a mi kis budapesti változatunk a nyomába sem érhet.
Először egy parkba sétáltam el, majd elmentem piacozni :) Ez volt a nap fénypontja, ugyanis otthon ez volt az egyik kedvenc hétvégi időtöltésem: kosárkával elmenni a helyi árusokhoz, válogatni a friss, zamatos portékák között. Sajnos Koh Taon nincsen piac, így most végre be tudtam pótolni az elmaradásomat :)
Az élő piac varázsát kissé beárnyékolta a látvány és a szagok keveredése: volt ott az élő csirkétől a tengeri herkentyűkön át a marháig minden. Nem igazán vagyok finnyás, de egy-egy szakaszon igencsak küzdenem kellett a gyomromban morgolódó erőkkel :D Viszont zöldségből és gyümölcsből sem volt hiány, ráadásul a megszokott árak töredékéért, így még haza is vittem néhány apróságot :)
Ezután elmentem egy kicsit plázázni, ahol beültem egy olyan pékségbe, ahol igazi, helyben sütött -nem csomagolt- péksütit lehet kapni! Meg capuccinót :) Alig tudtam választani a sok finomságból, hirtelen megcsapott a bőség zavara, hiszen hónapok óta nem ettem friss péksütit :)
Elidőztem itt egy kicsit a kávé és a csokis fánk társaságában, figyeltem a várásló tömeget, majd visszaindultam a Khao San Roadra, hogy találkozzam a családdal és másnap együtt látogassuk meg Bangkok egyik állatkertjét.
Íme néhány pillanatkép Bangkok utcáiból:
Utasra várva....
és utassal menet közben...
Az egyik park
Durian fa
Csak, hogy meglegyen az illúzió, ha már Thaiföldön jár az ember fia :)
Másnap már a családdal együtt indultunk útnak nagy várakozással a Safari World nevű állatkert-féleségbe Bangkok közelébe. Először egy ún. szafarin vittek minket keresztül minibusszal, ahol szabadon éltek mindenféle egzotikus állatok, többek között oroszlánok, tigrisek, medvék, zsiráfok és zebrák. Arra számítottunk, hogy majd elvétve fogunk valahonnan madártávlatból találkozni egy-egy árva példánnyal, de legnagyobb meglepetésünkre egész közel voltak az állatok és igen szép számmal.
Ezután bementünk az állatkert részbe, ahol a különlegesebbnél különlegesebb állatokon kívül (pl. volt fehér tigris is) nagyon színvonalas és szórakoztató showk részesei lehettünk. Volt orángután box-meccs, elefánt masszázs, delfin-, fóka- és papagáj show, sőt, a gyerekek legnagyobb örömére még egy akciófilm 'forgatásán' is részt vehettünk.
Annyi mókában volt részünk aznap és olyan sok élménnyel lettünk gazdagabbak, hogy bőven megérte a program az 1000 bahtos belépő díjat, amit az elején meglehetősen borsos összegnek tartottunk.
A fárasztó nap végén természetesen nem maradhatott el a thai masszázs sem, mely egyrészt baromi olcsó, másrészt bárhová is megyek, valahogy sosem tudják elrontani :) Nem hiába, Thaiföldön vagyunk... Aztán este fájdalmas búcsút vettem a családtól, hogy az éjszakai vonattal visszamenjek a nagyvárosi forgatagból a béke szigetére, Koh Taora. Ha minden jól alakul, hamarosan újra találkozunk! :)
