Mivel nagyon aprócska kis sziget ez a miénk, az újévi fesztivál mérete elmarad a nagyvárosokéhoz, de azért mi így is nagyon élveztük a napot :) Egy kis háttér információ magáról az ünnepről: az eredeti szokás szerint a Buddhákra öntött vizet kis poharakba gyűjtötték a thaiok, és az így megszentelt folyadékot a családtagok óvatosan egymás vállára csurgatták, hogy jó szerencsét hozzon. Ez a gyakorlat mára óriási utcai vízi csatává nőtte ki magát, mindenki locsol mindenkit ész nélkül, tekintet nélkül nemre, korra, bőrszínre :D Már pár nappal ezelőtt elkezdődött a készülődés, az utcai árusok nagy többsége lecserélte a portékáját vízipisztolyra vagy egyéb locsoló alkalmatosságra, szóval elárasztották a szigetet az extrémebbnél extrémebb vízi szerkentyűk.
A búváriskola vezető oktatóihoz, Brummie-hoz és Winny-hez voltunk hivatalosak egy sütögetős-iszogatós-beszélgetős buliba az iskola többi oktatójával együtt. A kaját a háziak biztosították, a vendégeknek csak az innivalót kellett magukkal vinni.
Igazából fogalmunk sem volt Atival, mire számítsunk ezen a napon, így nagy izgalommal indultunk el reggel. Én azért rákészültem az útra, mivel a sziget másik felére kellett mennünk: az értékesebb dolgokat beletettem egy nejlonzacskóba, biztos-ami biztos :D Azért a fényképezőgépet a nyakamba akasztottam, hogy tudjak készíteni néhány képet, Ati viszont azzal a meggyőződéssel ült fel a motorra, hogy ezen a kis szigeten úgysem lesz nagy locsolkodás. No, a meglepetés nem váratott sokáig, a főútra kikanyarodva azonnal megpillantottunk egy oldalkocsis motort egy óriási víztartállyal, rajta jó pár helyi, kezükben kisebb vödröcskék. Mi naivak azt hittük, hogy a külföldieket nem vonják be a mulatságba, hát tévedtünk ;) Megkaptuk az első adagot :D
Akkor a fényképezőgép vissza a táskába, hiszen ennek a fele sem tréfa :) A kb. tízperces úton vagy harminc locsolkodó csapattal találkoztunk, akik természetesen nem kímélték az arra járókat. Mire célba értünk, a nadrágszárunkon folyt kifelé a víz, teljesen bőrig áztunk :D No de nem vagyunk mi cukorból, ráadásul nagyon hideg sem volt, a végére kifejezetten belejöttünk a mókába, talán csak egy aprócska dolog hiányzott a kezünkből: a vízi pisztoly :D. Mi ugyanis nem szereztünk be belőle magunknak, így egész nap áldozatok voltunk Atival. És a körülményekre való tekintettel fényképek nem nagyon készültek, csak épp amikor sikerült kicsit a háttérbe húzódnom, így az első thai újévünk legemlékezetesebb pillanatait csak az emlékeinkben őrizzük :)
A nap további része már szinte szárazon telt a vendéglátóinknál, ahol nagyon jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk. Csupa nagyon kedves, vidám, közvetlen és segítőkész embert ismertünk meg, újabb barátokra tettünk szert, és részesei lettünk egy rendkívül családias, nagyon szimpatikus búvár csapatnak :D
Szóval mi sem úsztuk meg az év első napját szárazon, reméljük, nem fog elmaradni cserébe a jószerencse sem az idén, 2556-ban ;)
