Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Múlt csütörtökön kapott Ati újra szabadnapot, több mint egy héttel az előző szabadnap után, tehát átlagosan heti egy szabadnap jár ki neki :D Hiába, kemény meló ez a divemaster tanfolyam…

No de a szabadnapot sem lehet ám fürdéssel, napozással tölteni, tanulni kell, nincs mese. Már csak pár nap, és záróvizsga, aztán jövő kedden kezdődik az oktatói tanfolyam.

Dóri nagyon rendes, a szabadnapját feláldozza, hogy Atival tanuljon :)

Szünet gyanánt egy kis kövezés: a teraszról ömlik be a víz a konyhába, mikor elered az eső (ennyit a thai tervezésről :D), így egy kis akadályt csinálunk terméskőből. Az eredmény tökéletes lett, legalább nem úszik a konyha, mikor esik :)

Jutalmul a sok-sok munkáért, Ati egy régóta hőn áhított búvár komputerrel lepte meg magát, 2-3 napra megvan a játék az ’unalmas’ percekre :)

Pénteken megint útnak indultam, hogy felfedezzem a sziget egyik szegletét: egy szállodától indul egy kis ösvény, ez vezet el két öbölhöz.

Itt csak néhány fotó, komment nélkül:

Szombaton volt Atinak az utolsó gyakorlati feladata a DM tanfolyamból: AOWD tanfolyamot kell asszisztálni. Nagyon közeledik a 100. merülés, most a kilencven valahanyadiknál jár. A századik emlékezetes lesz: le kell vetkőznie merülés közben pucérra :DDD

Aztán már csak a záróvizsga, és jöhet a „snorkel teszt” :)

Már majdnem abban a tudatban voltam, hogy Thaiföldön nem ismerik az emberek a fagyit, mikor egyszer a búváriskola előtt ücsörögve dudálásra lettem figyelmes: egy  kis ’bagaméris’ kocsi dudált és fagyit árult :) Na, ezt feltétlenül meg kell kóstolni :D Én nagy naivan kérdezem tőle, hogy milyen ízek vannak, bár furcsa volt, hogy csak 1 tartály volt a kocsin. Valóban csak 1 féle fagyi volt, valami vaníliás-sztracsis féle, 3 gombóc 20 baht (140 ft), nem is drága :) Az első nyugati kaja, ami nem nyugati áron van :D Egy Algida jégkrém (ez itt nem a reklám helye :D) 80 bahttól kezdődik… Azt hiszem, törzsvendég leszek Bagamérinél :)

Na, eddig mindenkinek azt meséltem, hogy itt nem érezzük a karácsonyi várakozás és készülődés hiányát, mert semmi jel nem utal az ünnepek közeledtére, főleg az időjárás nem :) No, mikor valamelyik nap bevásárolni mentem, az alábbi látvány fogadott :D :

A thaiok buddhák, tehát ők nem ünnepelnek karácsonyt, a kereszténység szele mégiscsak elfújt ide a turisták kedvéért. Állítólag egyes helyeken még karácsonyfát is szoktak állítani :)

No, majd meglátjuk, hogy sikerül nekik Thaiföldre karácsonyi hangulatot varázsolni.

Az utolsó 3 nap elég eseménytelenül zajlott (legalábbis számomra), mert szinte megállás nélkül esik az eső. Hiába, végül csak megérkezett a monszun.

Tegnap, azaz 2012 november 25-én Ati divemaster lett. Azért nagy szó ez, mert az általános 6 hét helyett bő 4 hét alatt kellett teljesítenie nem kevés feladatot. A 4 hét alatt sok barátra és némi angol nyelvtudásra is szert tett :) Amikor meghallottam pár napja valakivel beszélni, csak pislogtam, milyen jól tud már kommunikálni: megérti a kérdéseket és még válaszolni is tud rájuk :) Szóval társalog :)

A közvetlen, nyílt, barátkozó természete által sok barátot is szerzett, már a fél búváriskola tudja, ki az az Attila, és nagy örömmel üdvözlik, mikor találkoznak vele. Szóval azt hiszem, jól beilleszkedett a csapatba :D Nem mellesleg divemaster-nek sem rossz, sőt kifejezetten ügyes, jól kezeli a tanulókat, a kollégákat, a helyzeteket. Azt hiszem, a sziget egyik legügyesebb oktatóját fogják avatni 2 hét múlva :D

Az utolsó feladat egy írásbeli teszt kitöltése volt. Mire a 100 feladat végére értek Dórival, kellemesen el is fáradtak, és az esőre hivatkozva majdnem le is beszéltük magukat a ma esti buliról.

De azért ha már Ati divemaster lett, csak kéne koccintani a nagy alkalomra! No, akkor elő a hűtőben található, nem túl gazdag alkoholválasztékot: 2 korty vodka még a moszkvai reptérről, egy nyitott, fél üveg pezsgő és pár üveg sör. No de ez a pár koccintás, meg mellé némi hazai kedvcsináló zene (pl. Induljon a banzáj :)) mégiscsak meghozta a kedvet a bulizásra.

Dóri ösztönzésére (köszi Dóri, kár lett volna kihagyni), miszerint mégis csak ma van a nagy nap, mit nekünk ez a kis eső, nem puttyadhatunk otthon, mikor Ati mesterbúvár lett, végül elhatároztuk, hogy elindulunk az éjszakába. Egy bárba készültünk, ahol 9-kor óriási ladyboy (azaz transzvesztita) show kezdődik. Röpke 10 percünk maradt a készülődésre, melyet egy gyors ruhacserével és egy kis sminkkel terveztem tölteni, de az áramszünet közbeszólt :) Nagy nehezem előkotortunk valami normális ruhát, a sminkre már nem jutott idő. Még szerencse, hiszen ahogy elindultunk, leszakadt az ég, de úgy rendesen :D Így mire odaértünk, csavarni lehetett a vizet minden egyes ruhadarabból, no de ez nem vette el a kedvünket, a 25 fokban gyorsan megszárad minden. Még velünk tartott Jani is, aki tegnap érkezett az oktatói tanfolyamra, együtt fogják csinálni Atival.

Egy-két gyors bemelegítő kör után vödörbe kértük a koktélt :)

Majd eljött az idő: it’s party time azaz the show must go on... A show kb. 10 fellépésből állt, mai és örökzöld slágereket adtak elő a fiúk (vagy lányok ?) ;), szenzációs jelmezekkel, sminkkel, hangulattal. Visított a közönség :D Volt Celine Dion, ABBA, Aqua:Barie Girl, meg még csomó minden, amire nem emlékszem :) Mi természetesen az első sorban tomboltunk, sőt még táncra is perdültünk (mint tudjuk, tud mulatni a magyar…), annyira jó bulit csináltak.

Aztán jött a meglepetés, amit szerencsére Dóri már ismert: a vendégek közül vártak vállalkozó kedvű fiúkat, hogy egy spontán show-val zárják a fergeteges estét. Mi már készültünk a dologra, toltuk a fiúkat előre, nehogy kimaradjanak a buliból :D Jani kissé ódzkodott, no de mi nem hagytuk, rendesen odalöktük őket a ladyboy-ok kezébe :) Ők hátravitték a vállalkozó kedvűeket a színfalak mögé, ahol mindenki kapott egy jelmezt. Addig kint a nézőtéren sötét volt, zene nélkül, a közönség őrjöngött :D Végül megszólalt a zene: I’m too sexy (Right said Fred-től). Megjelent kb. 6-8 fiú női parókában, borostás fejjel, szőrös felsőtesttel fürdőruha felsőben és kis flitteres shortocskában… Na, itt kész lett mindenki… Azt hiszem, a hangulat itt a tetőfokára hágott :D Ati természetesen nem szégyenlősködött, meg ugye a tánctudásával sincs gond, ő lett a táncparkett ördöge, úgy nyomta, mintha erre született volna :)

Mikor vége lett a show-nak, még táncoltunk egy keveset, de a közönség nagyja szétszóródott, így lassan lecsendesedett a party. No de mi annyira belejöttünk, csak nem megyünk haza éjfélkor ilyen feldobott hangulatban?

Akkor irány a tengerpart, csak találunk ott valami bulit. Még közben megálltunk egy percre bedobni egy szendvicset, hiszen ebéd óta nem ettünk semmit, a gyomrunk esedezett egy kis szilárd táplálékért :)

Aztán a Lotus bárban kötöttünk ki a tengerparton, ahol a szabad térben bulizott rengeteg fiatal, mit sem törődve az esővel. Alacsony szezon és monszun ellenére tömve volt a szórakozóhely. Hát mit ne mondjak, nagyon felemelő érzés volt november végén mezítláb táncolni a homokban a tengerparton. Természetesen jó magyar habitusunkkal gyorsan találtunk is társaságot, együtt múlattunk mindenféle nemzetiséggel az estét hajnalig.

Összességében nagyon jó kis este volt, végre kiengedtük a gőzt, hiszen ez volt az első alkalom, mióta megjöttünk, hogy elmentünk bulizni egyet. Azt gondolom, méltón ünnepeltük meg a nagy eseményt, Ati élete végéig emlékezni fog rá :)