Első lépés: elsősegély tanfolyam
Amikor kijöttünk Thaiföldre és elvégeztem a kezdő búvártanfolyamot, az volt az elképzelésem, hogy csak hobbi szintem fogom űzni a búvárkodást. Kicsit macerás sportnak tűnt ugyanis az elején: táskacipelés, felszerelés összeszerelés, a hajóra való kimászás különösen nagy kihívás volt még kezdő koromban :D a 18 kilós felszereléssel, aztán a felszerelés szétszerelése, a táska kicipelése a hajóról, majd a felszerelések elmosása, stb… Valahogy úgy tűnt, hogy a ráfordítandó munka nincs arányban a víz alatt eltöltött idővel… Ráadásul 30 fokos víz ide vagy oda, én mindig vacogva jöttem ki a 40-50 perces merülés után, hiába, nem elég a zsírréteg rajtam ;)
Aztán ahogy egyre többet merültem, egyre ügyesebb lettem a víz alatt, köszönhetően persze Ati kitartó okításának :D Egyre jobb lett a legebőképességem, megtanultam a profi uszonyhasználatot, sőt lemerészkedtem 32 méter mélyre is, ahol csodás dolgokat láttam, és ami talán a legfontosabb: megéreztem a víz alatti nyugalom és súlytalanság felemelő érzését. Csodás érzés, amikor a saját légzéseden kívül semmit nem hallasz, csak magad körül egy óriási akváriumot tele csodálatos élővilággal. Találkoztam cápával, kóbiával, óriásteknőssel, rengeteg barrakudával, rájával, murénával, sok-sok színes pici csigával, bohóchalakkal, és még rengeteg mindennel. Az óriási cetcápa még sajnos várat magára, no de remélem nem sokáig :D
Egy szóval ahogy nőtt a merülésszámom úgy kezdtem egyre jobban élvezni a búvárkodást. Igy aztán lassan kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy akkor miért is ne foglalkozzam én is a búvárkodással… Az eredeti terv az volt, hogy a nyelvtudásommal fogok majd a turizmusban elhelyezkedni, viszont a nyelvtudás a búvárszakmában is kincs: hiszen minél több nyelvet beszélsz, annál többféle nemzetiségű tanulót tudsz oktatni. A kilátások tehát nem rosszak :D
Szóval nagyjából 7 hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy beérjen bennem a gondolat: professzionális búvár leszek :D
Hát akkor lássuk csak, mi mindent kell még megtanuljak, hogy az első lépcsőfokot - amikor már profi búvárnak minősülsz - azaz a divemaster (mesterbúvár) szintet elérjem: a haladó szint teljesítve, bár az éjszakai merülés még kimaradt, és a navigálást is gyakorolnom kell még :) Aztán jön az elsősegély tanfolyam, ezután a mentőbúvár, és csak ha ezek megvannak, akkor lehet elkezdeni a kb. 6 hetes kemény divemaster tanfolyamot. Ez rengeteg elméleti és gyakorlati részből áll, majd ha egyszer eljutok oda, részletesen is beszámolok róla :D
Közben olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy érkezett hozzánk két divemaster tanuló, Ambrus és Limbi, így nem egyedül, hanem hármasban vágunk neki a hosszú útnak :) Viszont Limbi Ausztriából érkezett, tehát lesz némi kihívás is a tanfolyamban, hiszen a fordítási feladatok rám hárulnak majd…
Az elsősegély tanfolyamot pár nappal ezelőtt végeztük el, ami sokkal szórakoztatóbb volt, mint amire számítottam :)
Ahogy a (mellesleg angol nyelvű) könyvet bújtam esténként, mindig az járt a fejemben, hogy mi a fenének kell nekem ilyen felesleges dolgokat tanulni, mint pl szívmasszás, sokk-kezelés, stb, hiszen valószínűleg (illetve remélhetőleg) soha az életben nem lesz rá szükségem… Aztán amikor elérkezett a tanfolyam napja és túljutottunk a nehezén, az elméleti vizsgán és belevágtunk a tudásunk gyakorlati alkalmazásába, akkor igencsak mulatságossá vált a dolog.
A képek szerintem elég jól visszaadják :)
A védőeszközök nagyon fontosak :D
Ati bemutatja, hogyan kell szívmasszázst adni...
Ajaj, nagy a baj ...
Vagy mégsem? :D
Ambrus ellátja a szemmel láthatóan nagyon lesérült Limbit :)
Vajon lélegzik???
A tanfolyamot mindnyájan sikeresen abszolváltuk, tehát most már elmondhatjuk magunkról, hogy képzett elsősegély-nyújtók vagyunk :)
Kezdődhet a mentőbúvári tanfolyam :D Hurrráááá :DDD