Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Úgy kezdődött a történet, hogy Ati épp kisebb depressziósabb időszakát töltötte február közepén, miután az utolsó magyar barátaink is elmentek és hirtelen rászakadt a nagy semmittevés. Aminek tulajdonképpen örülhetett is volna, mert végre lazíthatott volna egy kicsit, no de ő nem nagyon szereti a tétlenkedést, ráadásul ég benne a vágy, hogy a tudását továbbadhassa másoknak :) A következő magyar tanulók viszont csak február végén érkeznek, így kissé nyugodtabb napoknak néztünk elé, megjegyzem: először, mióta megérkeztünk. Próbáltuk ugyan hasznosan tölteni az időt, a weboldalunkat fordítottuk, szerkesztettük, olvasgattunk, na de ez mégsem ugyanolyan, mint mikor búvárok végeznek, fejlődnek a kezed alatt :)

De Ati segítőangyala akcióba lépett, és mit ad Isten, egyik délután csörög a telefon: a Cystal managere hívta telefonon, hogy lenne neki másnapra egy kis munka :) Hurrááá, úgy örült Ati, mint majom a farkának. Megint azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. No de nem annyira egyszerű a történet, mert egy francia lányról és egy belga fiúról van szó. Itt jövök a képbe én, aki természetesen segít a nyelvi nehézségek áthidalásán. Annyira nem volt nagy kihívás, mert csak egy Discover Scuba Diving, azaz Fedezd fel a búvárkodás tanfolyamról volt szó, ami egy nagyon leegyszerűsített tanfolyam, rövid elméleti oktatással, néhány egyszerű medencés gyakorlattal és egyetlen nyílt vízi merüléssel.

Meg is érkeztünk másnap reggel nagy izgalommal a búváriskolába, mindkét tanuló nagyon kedves, szimpatikus volt, és mind a kettőjükkel ott volt a párjuk is, akik már végzett búvárok voltak. Az elmélet közös erőbedobással zajlott, ahol nyelvi nehézségek adódtak, ott én segítettem be :)

Majd következett egy rövid medencés gyakorlás, egy kis navigáció a parton, utána pedig irány a tenger, Mango Bay, de ide én már nem tartottam velük.

A francia lány láthatóan nagyon-nagyon izgult, úgy kellett lenyugtatni, hogy ne féljen, nem lesz semmi baj... Amikor láttam kikötni a hajót, már ott toporogtam a mólón, mert aggódtam, vajon mennyire ment a kommunikáció angolul és hogy hogyan sikerült az első merülés. Amikor megláttam a sugárzó arcokat, tudtam, hogy minden rendben :D A francia lány teljesen el volt varázsolva, nem győzött hálálkodni, hogy mennyire biztonságban érezte magát Ati mellett, a félelmeit teljesen le tudta győzni, hogy mennyire élvezte a merülést és mennyire lenyűgözte őt a víz alatti világ. Elhatározták a párjával, hogy mindenképp megcsinálják a kezdő tanfolyamot, a párja is, mert neki egy olyan francia minősítése volt, amit nem sok helyen fogadnak el. De a tanfolyamot nem hajlandóak mással végezni,csakis Atival. Hát itt kezdett el bonyolulttá válni a történet... Ugyanis Ati szabadúszó, a Crystalnak viszont több francia oktatója van, és evidens, hogy hozzájuk osztják a francia diákokat. Gyorsan le is csapott az egyik francia oktató rájuk, hogy tetszett-e nekik a merülés és akarják-e nála franciául folytatni a búvárkodást... Nyomta-nyomta a marketing szöveget, hiába próbáltak finoman célozni a diákjaink, hogy ők Atival szeretnének továbbtanulni... Először úgy tűnt, nincs mit tenni, ez a szabály, hiába próbáltunk az iskola kisfőnökével beszélni, el kellett foganunk a helyzetet, és természetesen nem is volt ellene kifogásunk, hiszen így működnek a búváriskolánál a dolgok. Kissé elszontyolodva kullogtunk vissza a csapathoz, de azért próbáltuk őket felvidítani, hogy nagyon jó a francia oktató, majd meglátják... így legalább az anyanyelvükön tanulhatnak, stb... No de ők nagyon határozottan kitartottak az álláspontjuk mellett (ráadásul nagyon nem jött be nekik a nyomulós, erőszakos stílus), így úgy döntöttek, hogy akkor inkább nem folytatják a búvárkodást. Hát jó kis fejtörést okoztak nekünk, baromi kellemetlen szituációba kerültünk :) Semmiképp nem akartuk, hogy úgy jöjjön le a dolog a búváriskola vezetőségének vagy a francia oktatónak, hogy mi akartuk a két tanulót megszerezni és esetleg lebeszélni őket a másik oktatóról. Tanakodtunk, hogy mi lenne a jó taktika: ők menjenek oda a kisfőnökhöz vagy mi. Végül úgy döntöttünk, hogy mi beszélünk vele, oda is mentünk és vázoltuk a helyzetet, aki végül úgy döntött, hogy nincs mit tenni, a tanuló kívánsága szent, így Ati (illetve mi) fogjuk őket búvárrá avatni :)

El nem tudom mondani, mennyire boldogok voltak :D

Persze Ati is, hiszen kellemetlen szituáció ide vagy oda, nincs ennél nagyobb elismerés, mint amikor ragaszkodik hozzá egy tanuló :)

Tehát másnap kora reggel OWD tanfolyam, méghozzá angolul, először Ati pályafutása alatt :)

A menetrend hasonló az előzőhöz, elméleti oktatással kezdtünk, itt már azonban jóval komolyabb dolgokról van szó. Szerencsére videón hallgatják a tanulók az anyagot és ránk csak akkor van szükség, amikor valamit nem értenek. Egy nagyon kedves francia barátunk, Frank is ott volt éppen, aki felajánlotta a segítségét, amennyiben szükségünk lenne rá.

Amikor megnézték a videót és átbeszéltük a tesztet, fellélegeztünk... Innen már nagy baj nem lehet, hiszen a víz alatt folytatódik a tanfolyam, itt már nem kell kommunikálni, csak testbeszéddel. Atinak pedig ez már nagyon megy :)

Tehát újra medencés oktatás, de már sokkal komolyabb feladatokkal, mint előző nap. Mindkét tanulónk nagyon ügyesen végrehajtotta a feladatokat, meg is lepődtem, hogy milyen hamar kijöttek a medencéből :)

Akkor nincs más hátra, mint a négy nyílt vízi merülés, melyből kettőn én is részt vettem, hogy a víz alatt is készüljenek róluk fényképek. Borzasztóan örültek a tanulóink, hogy megörökítjük a búvárrá válásuk történetét.

A negyedik merülés végén széles mosollyal az arcukon jöttek fel a tanulók a vízből, mert tudták: képzett búvárok lettek :D Nem győztek hálálkodni Atinak, nagyon értékelték, hogy nem kellett egy 6-8 fős csoporthoz csatlakozniuk, hanem csak velük kettőjükkel foglalkozott Ati végig. Aminek természetesen meg is lett az eredménye: az utolsó merülés végére már nagyon jól lebegtek, nagyon ügyesen tudtak maszkot üríteni :)

És természetesen csodaszép halakat, korallokat, élőlényeket láttak a víz alatt :D

A tanfolyam végére én is megértettem, miért szereti Ati annyira ezt a szakmát: nagyon jó érzés látni, hogy három nap alatt mennyit fejlődnek a tanulóid. Egy olyan emberből, aki remegő lábakkal ugrik a vízbe először, ilyen rövid idő alatt magabiztos búvárrá válik. És mindezért nagyon hálás az oktatójának...