Már többször említettem, hogy a karácsonyi hangulatot itt nem nagyon lehetett érezni és élvezni (vagy nem élvezni?), mivel forróság van, 7 ágra süt a nap, nem láttunk készülődő, vásárló, tolongó embereket, nem szólt a Jingle Bell vagy a Last Christmas a hangszórókból. Viszont egyre több helyen állítottak a thaiok karácsonyfát, aminek a jelentéséről vagy hátteréről valószínűleg fogalmuk sincs, de kedves gesztus tőlük a turisták kedvéért. Ráadásul mindenféle karácsonyi ajándékcsomagokkal vannak teli az üzletek, melyeknek az az érdekességük, hogy egyféle termékből áll az egész csomag :)
Atival úgy terveztük, hogy mi sem fogunk az idén nagy jelentőséget tulajdonítani a karácsonynak, nem állítunk fát és nem vásárolunk ajándékot egymásnak.
Azért én titokban nézegettem a kis műfenyőket az üzletekben, de elég drágának tartottam őket, a díszeket pedig különösen: 100 bahttól kezdődnek a díszek, és ezalatt ne szép üveggömböket képzeljetek, hanem az egyszerű kis papírból készült dobozocskákat masnival átkötve.
Végül betévedtem egy kis ruhaüzletbe, ahol láttam kitéve pár műfenyőt és díszt egész jó áron. Na, akkor mégiscsak lesz karácsonyfánk? :) Kiválasztottam a legkisebb fát, kb. 40 cm-es lehet, vettem hozzá pár darab díszt, összesen 200 bahtot költöttem. Ennyit csak megér, hogy némi karácsonyi hangulatot varázsoljak az otthonunkba, nem igaz?
Ati persze mit sem sejtett az egészből… És ugye ajándék nélkül nem karácsony a karácsony, valami apróság mégiscsak kellene a fa alá. Mivel Ati motorkulcsa egy madzagon lóg, vettem neki egy cápás kulcstartót, ami még ráadásul sörnyitóként is funkcionál. Nagy izgalommal vártam haza Atit a feldíszített karácsonyfával, még zenét is bekészítettem a laptopra: be volt élesítve a youtube-on a „Mennyből az angyal” :)
24.-e ide vagy oda, itt Thaiföldön csúcsszezon van, nem, lehet egy búvároktatónak lábat lógatnia december végén, természetesen Atinak is dolga volt. Sőt, még délutánra is tudtak volna neki feladatot adni, de azt a neves napra való tekintettel szerencsére le tudta mondani. Mikor hazaért, rendesen meg is lepődött Ati, és nagyon örült a meglepinek. Azért hozzám is eljött a Jézuska (hát persze, hiszen jó kislány voltam :D), kaptam egy nagyon szép thai stílusú táskát :)
Délután pihentünk egyet, hogy rákészüljünk az esti partira, ráadásul másnap hajnalban indulni kellett Samuira. 7-re voltunk hivatalosak a búváriskola bárjához, ahol vacsorával vendégelte meg a Crystal az egész csapatot.
Miután megvacsoráztunk, indult a buli, de nekünk sajnos nem tarthatott sokáig, mert másnap reggel 4:50-kor kelni kellett. A kajamaradékokat a helyi kutya takarította el, ami ellen itt Thaiföldön természetesen senkinek nincs kifogása :)
Karácsony első napján a Crystal zárva tart, hogy mindenki ki tudja pihenni az előző estét, emiatt kellett erre a napra időzítetnünk a vízumügyintézést. Mert Atinak aztán folytatódik a tanfolyam 26.-án, dacára karácsony másnapjának…
A 25.-ei eseményeket már ismeritek, 26.-án pedig reggel 7-kor újabb tanfolyam indul Atinak, így nincs idő pihengetni, ünnepelni. A búváriskola tele van tanulókkal, ugyanolyan napnak tűnik karácsony másnapja itt, mint bármelyik átlagos hétköznap.
Az utolsó napjainkat sajnos beárnyékolta a vízum körüli mizéria, így nem mondhatjuk, hogy ez volt életünk legszebb karácsonya, de hogy az egyik legemlékezetesebb, az biztos :) Reméljük, pár hét múlva, az újabb (és valóban :D) egyéves tanulói vízummal a kezünkben már csak mosolyogni fogunk a történeten.
Hát így telt itt a karácsony nálunk, Koh Taon.
A két ünnep között természetesen ugyanúgy zajlik az élet a búváriskolában, mint mindig: Ati elfoglalt, gyűjti a kártyákat, én pedig teszem a szokásos kis dolgaimat.
Szilveszter előtt még be kellett neveznünk egy visa-runra Burmába, hogy ne január elsején kelljen utaznunk, ha már a karácsonyi partit félbe kellett szakítanunk a másnapi út miatt, legalább a szilvesztert ne kelljen. Hát ez egy különösen emlékezetes kirándulás volt, mindenképp megér egy újabb blogbejegyzést.
Szilveszter napján délután 4 órakor érkeztünk vissza a kis szigetünkre Burmából, kellőképpen kimerülten és fáradtan, miután nem sok híján az éjszakai hajón koccintottunk Atival az új évre. De szerencsére megérkeztünk, kezünkben egy 14 napos tartózkodásra jogosító pecséttel az útlevelünkben :)
Délután még pihentünk egy órácskát, majd kezünkben egy üveg burmai rummal vágtunk bele a szilveszter éjszakába. A parti az egyik búvároktató kolléga lakásán kezdődött, itt volt a gyülekező, majd éjfél előtt nem sokkal egy tengerparti bárban kötöttünk ki, mert állítólag itt a szigeten kihagyhatatlan az éjféli tűzijáték. Hát valóban az volt, nem kellett csalódnunk :) Éjfél előtt visszaszámlálás tömegesen (persze angolul :D), majd fergeteges tűzjáték következett.
Feledhetetlen érzés volt 26 fokos kellemes melegben, kisruhában, mezítláb a homokban köszönteni az új évet :) Még élveztük egy darabig a tűzijátékot és a tűzzsonglőrök játékát, de már éreztük, hogy fogy az energiánk, hiszen pár órája még Burmában voltunk. Hajnali kettő körül, kellőképpen elfáradva, de csodaszép élményekkel tértünk nyugovóra.
Az újév sajnos kényszerpihenővel kezdődött: mindkettőnket utolért valami hányásos-hasmenéses gyomornyavaja :( Tegnapelőtt éjjel arra ébredtem, hogy reszketek, ráz a hideg, és hányingerem van. Másnap reggel Atinál is hasonló tünetek jelentkeztek, neki sajnos iszonyatos végtagfájdalommal is párosult. Reméljük, nem valami komolyabb vírus talált meg minket, és pár nap múlva jó hírekkel jelentkezünk :) Hát így indult nálunk az újév, pár napos ágybanfekvésre kényszerültünk, biztosan azt akarták az égiek, hogy végre pihenjünk egy kicsit. Lassan három hónapja érkeztünk, de pihenni még nem nagyon volt időnk. Na, most legalább bepótoljuk :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.