Blog by Timi & Ati from Koh Tao

És akkor ami az utolsó bejegyzés óta történt:

Kb. 1,5 hónap várakozás után végre le tudtunk ülni a Crystal managerével, mert szerettük volna megbeszélni vele, hogy Ati náluk szeretne szabadúszóként oktatni. Nagyon jó a csapat, profik az oktatók, jók a felszerelések, van medence, közel van a hajó, szóval a körülmények a lehető legtökéletesebbek az oktatáshoz és tanuláshoz egyaránt. És láss csodát, sikerült J Ati a Crystalnál fog oktatni, ugyanolyan jogokkal és feltételekkel, mint az alkalmazott oktatók. Szóval aki Thaiföldön tervezett búvárkodni, ne habozzon :D Egy világviszonylatban is elismert, és a sziget második legjobb iskolájánál sajátíthatjátok el tőle a búvárkodás csínját-bínját, professzionális körülmények között, személyre szabott oktatással magyar nyelven. Ez volt itt a reklám helye :D

Közben elhagyta a szigetet magyar barátunk, Janika is, miután sikeresen elvégezte az oktatói tanfolyamot. Hiányozni fog, nagyon megkedveltük őt, színt hozott az életünkbe humorával, történeteivel, jókedvével. Sajnos így fog ez menni itt Koh Taon: jönnek az emberek, barátságok születnek, majd pár nap, hónap múlva elmennek… Természetesen volt búcsúztató is, no de csak szolidan, hiszen másnap mindenkinek munka volt.

Múlt héten vendégül láttuk magyar barátainkat, Katát és Adriánt egy hétre, akik hasonló tervekkel érkeztek Thaiföldre, mint mi: ők Phuketen fognak új életet kezdeni, remélhetőleg megtalálják a számításaikat és szerencséjüket. Szorítunk nektek és kívánjuk a legjobbakat!

Elmentünk együtt a legszebb helyekre, ezekről majd külön készítek beszámolókat.

Rohamosan közeledik a karácsony, amiből itt persze nem sokat érzünk :) Nincs hó, nincs tél, nem szól az üzletek hangszóróiból a Jingle Bell, nem árasztották el ajándékot vásárló tömegek az üzleteket. Így legalább nem érezzük a meghitt, családi ünnep hiányát. Itt rendületlenül tart a nyár, mint ahogy egész évben, süt a nap, 30 fok van nappal, 25 fok éjjel, szóval az ünnepek érkezésének nem sok jele van, talán csak annyi, hogy a turisták kedvéért néhány étterem és üzlet karácsonyfát állított.

Nem terveztem külön bejegyzést az ünnepeknek, de közben felmentem a Facebookra és a levelezőre, és annyian kérdezték, hogy milyen lesz nálunk a karácsony és a szilveszter, hogy elhatároztam, külön bejegyzést szentelek az ünnepeknek :)

A drága családunk természetesen gondoskodott róla, hogy nálunk is ünnep legyen azért a karácsony: kaptunk a szülőktől egy-egy csomagot mindenféle finomsággal: szalámival, csokival, szaloncukorral. No de míg a csomag ideért, az megér egy misét. Illetve még csak az egyik csomag érkezett meg, a másikról csak remélni tudjuk, hogy megérkezik egyszer.

A Budapest-Bangkok távolság gördülékenyen ment, de hiába volt a számlára „sample” azaz minta írva, sajnos át kellett esnie a csomagunknak a vámvizsgálaton. Hát itt kezdődött a csomag kálváriája :) Először is naponta többször hívtak a csomagküldő cégtől, hogy mi van a csomagban. A szalámiról természetesen mélyen hallgattam, mert elvileg élelmiszert nem szabad behozni az országba… Aztán emailben is meg kellett erősítenem a csomag tartalmát, majd egyszer csak kaptunk egy telefont, hogy küldjük át emailben Ati (mert ő volt megnevezve címzettnek) útlevél másolatát. No, ekkor már kicsit elkezdtünk aggódni, vajon minek nekik a vámkezeléshez az útlevél. Már mindenféle szörnyűség megfordult a fejünkben, például hogy kiutasítanak minket az országból, míg végül kb. 1 hét után jött egy telefon, hogy megtörtént a vámkezelés, 2.000 bahtot, azaz 14.000 ft-ot kell kifizetni vám gyanánt. Hát, ez így akkor drága szalámi lesz, no de mostmár nincs mit tenni, csak nem hagyjuk veszni a csomagot... 2 nap múlva meg is jött a futár a csomaggal, és mit ad Isten, teljesen ép, bontatlan állapotban érkezett meg anélkül, hogy kibontották volna. Fogalmam sincs, mi alapján rótták ki a vámot…. A másik csomag még mindig Bangkokban van, december 5.-én adták fel Magyarországról. Úgy tűnik, karácsonyra már nem fog ideérni…

Ati ezalatt a változatosság kedvéért még mindig tanul, az ún. mester oktató tréninget csinálja, 2 hét múlva már csak „mester”-nek szabad majd szólítani :D Ez két dologból áll: egyrészt specialitásokat (pl. roncsmerülés, éjszakai merülés, stb) is oktathat majd, másrészt oktatók mellett kell dolgoznia egészen addig, míg 25 embernek kiadja a minősítő kártyát. Már túlnyomórészt ő oktat, a másik, gyakorlott oktató csak figyel és ha szükségesnek látja, besegít. Tegnap el is készült az első 6 OWD kártya, melyeken az oktató neve mellett ez szerepel: ATTILA TOTH :DDD

A kis családunk továbbra is jól van, a cicák nőnek, fejlődnek, híznak és nagyokat játszanak együtt. Lucifert végre meg tudtuk nyírni (mert nem lehet ám túl sűrűn…), megszabadítottuk vagy 1 kiló szőrtől, így most egészen felszabadultan rohangál, mikor sétálunk :) Nagyokat vadászik, már az egész területet, ahol naponta sétálunk, a sajátjának érzi, és őrzi :) Még fürdeni is elvittük nemrég, de erről a napról majd egy következő bejegyzésben írok.