A következő néhány bejegyzés nagyjából szöveg nélkül fog készülni többnyire képekkel. Együtt jártunk a magyar barátainkkal, Katával és Adriánnal néhány olyan helyen, amihez nem kell komment, a képek önmagukért beszélnek. Ez Koh Tao, a 23 nm-es kis sziget, amit 2 hónapja úgy hívhatunk: az otthonunk.
Ez a bejegyzés a Nang Yuan szigetcsoportól szól, mely párszáz méterre, 15 perces hajóútra nyugatra fekszik Koh Taotól. Ha volt már elképzelésetek arról, milyen lehet a paradicsom, azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy ez az :)
A három aprócska szigetet annyira sekély homoksáv köti össze, hogy át lehet járni köztük gyalogosan. Ha épp apály van, akkor bokáig ér a víz, ha pedig dagály, akkor nagyjából combközépig, mint ahogy a mi látogatásunk alkalmával is :)
A legjobb az egészben az, hogy bármikor át tudok ide ugrani feltöltődni egyet. Ahogy ülök a szikla tetején azzal a csodával a lábam alatt, mindig ez jut eszembe: köszönöm, Istenem, hogy eljuthattam ide, és megélhetem ezt a varázslatot. Tiszta szívből kívánom nektek, hogy egyszer az életben ti is megérezzétek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
molnarzoltan1975 2012.12.20. 19:26:19