Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Múlthét szombat óta rendületlenül esik, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Igyekszem kihasználni ezeket a kisebb megszakításokat, hogy felüljek a motorra és kimozduljak egy kicsit, vagy elintézzem az apróbb teendőimet. Ezt a blogot például egy francia Cappucino nevű kávézóban írom, tonhalas melegszendvicset és forró csokit fogyasztva :) Igazi francia hangulat, mintha Párizsban lennék (a wifi jelszó természetesen mi más lenne, mint Paris :D), bagettek, péksütik, croissant-ok, a hangfalakból harmónikás zene szól, ki vannak rakva újságok és könyvek, amiket a vendég olvasgathat, míg itt tartózkodik. Az eső miatt teltház van, beültek az emberek kávézni, olvasni, netezni.

A tartós esőnek köszönhetően kb. 98%-os a páratartalom, az egy hete kiteregetett ruhák csurom vizesek, esélyük sincs, hogy megszáradjanak. Bentre sem tudok teregetni, mert ott sem szárad meg semmi, így legalább felhasználjuk a ruhakészleteinket :) Be vagyunk szorulva, a teraszra nem tudunk kiülni, mert sajnos nem fedett, de a konyha is nedves ugye, mivel nyitott, így marad a szoba...

Na ennyit a panaszkodásból, legalább hideg nincs :) Eddig esőért, felhőért esedeztem, hát az biztos, hogy most egy darabig nem fogok ilyesmit tenni :)

Ati ezalatt a tanteremben ül egész nap, szerencsés volt az időzítés :D Igen kemény ez az oktatói tanfolyam, reggel 8-tól este 6-ig megy a fejtágítás, egy ebédszünettel. Viszont kitett magáért a Crystal, minden nap megvendégeli a 22 fős tanulói csapatot egy elég színvonalas többfogásos ebéddel (gondolom, belefér a tanfolyam borsos árába ;) ). Estére még, hogy a szegény diák véletlenül se unatkozzon, házi feladat is jár: első nap egy 100 kérdéses teszt, utána egy prezentáció összeállítása, amit elő kell majd adni. Így megy ez esténként, jobb dolgunk híján tanulással múlatjuk az időt hajnalig :D

A csütörtöki napom elég eseménydúsan telt: először is menet közben, mikor épp tartottam valahová, megállt a motorom, elszakadt a gázbovden. Ati ugye nem elérhető, így egyedül kellett orvosolnom a helyzetet, kénytelen voltam eltolni a motort (közben 2 emelkedő nehezítette az utat :D) egy szerelőig. Meg tudják csinálni, de csak másnapra, így ki kellett kölcsönöznöm egy motort egy napra.

Bal oldalon a saját motorom, jobb oldalon a kölcsönzött. No komment :)

Mikor hazaértem, kitervelem, hogy nekiesek az előkertünknek, ugyanis olyan vacakul van (itt is :D) megtervezve, hogy erről az oldalról is befolyik a konyhába a víz, ha esik. Igen ám, de oda volt betonozva 2 zsalukő, ezt kellett valahogy eltüntetnem, hogy ne állja a víz útját.

Vehemens Timi szerszámot kerít, neki is ugrik gyorsan, dolgozik keményen, ás, kalapál a cél érdekében, mígnem sikerül egy ásóval az ott futó vízvezetéket, ami a szomszéd lakásba megy, szépen kettétörni :) Ez akkor nem volt annyira vicces, ömlött a csőből a konyhába a víz ezerrel... Az eső persze szakad, én pedig rohanok, hogy próbáljam elzárni a vizet. Találtam is itt a mellettünk levő 4lakásos tömbben három vízcsapot, mindet elzártam, ugye rohanok vissza, hogy még mindig folyik-e, hát sajnos igen :( Próbáltam én kideríteni a csövet követve, hogy merről indul, de annyi elágazás van benne, hogy esélytelen volt... Akkor futás a háztömb melletti esővíz gyűjtőhöz, hátha onnan kapjuk a vizet, ott volt vagy 10 csap, próbáltam azokat is elzárni, de meg sem bírtam mozdítani őket. A víz addig ömlött tovább, az eső szakadatlanul esett, én pedig rohangáltam fel-alá tanácstalanul, míg végső elkeseredésemben bekopogtam az egyik szomszédhoz segítségért. Nagyon rendes volt a srác, azonnal jött is, felmérte a terepet, de ő sem találta meg a vízcsapot. Így felpattant a motorjára, elment, hogy hozzon segítséget az esővíz gyűjtő cégtől, mert azt sikerült megállapítania, hogy onnan jön a vezeték :) Ez is valami... Pár perc múlva megjött egy thai pasassal, aki nézett, nézett, vakargatta az állát, megállapította, hogy tényleg eltörött a cső, és megígérte, hogy küld valakit, aki megjavítja. Hát nagyon bíztam benne, hogy a helyzet sürgőssége miatt nem thai ráéréssel fognak intézkedni :) Meg is érkezett a szerelő viszonylag hamar, ő képben volt, egyből el tudta zárni a vizet, és neki is esett, hogy orvosolja a bajt. Én persze mélyen hallgattam, hogy én törtem el, úgy csináltam, mit ha mit sem tudnék az egészről, azt füllentettem, hogy ártatlanul tettem-vettem otthon, míg egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ömlik a víz a konyhába :) Szerencsére nem firtatta a dolgot, pár perc alatt elkészült, én pedig pár óra alatt (ez volt a büntetésem valószínűleg :D) visszaállítottam a rendet a konyhában :) Jó kis lecke volt nekem, azt hiszem, ezeket a dolgokat inkább a férfiakra fogom bízni legközelebb...

Pénteken reggel napsütésre ébredtünk, ennyire boldog talán még sosem voltam egy kis napfénytől :) Gyorsan elkezdtem kihordani minden ruhát a teraszra, hogy végre megszáradjanak, ki tudja, mennyi ideig örvendeztet minket a nap a sugaraival. Hát jó volt a megérzés, délutánra újabb felhők érkeztek, de szerencsére elég volt ennyi idő, minden száraz, mehet vissza a szekrénybe :)

A napsütés örömére kimozdultam gyorsan, hogy megnézzem a tengert, hiszen már legalább egy hete nem láttam. Útközben leszakadt az ég, így nem volt hosszú a kirándulás...Fürdeni nem tudtam, de legalább madártávlatból végre láthattam a tengert :)

Aztán szombaton megint szikrázó napsütésre ébredtünk, így gondoltam, visszanézek arra a strandra, ahová tegnap nem sikerült lejutnom, hátha végre meg is tudok mártózni a tengerben :) Nem tudom, mi vár még itt rám ezen a csodás kis szigeten, de leesett az állam, mikor megpillantottam a partot. Ez a látvány fogadott:

Türkizkék víz, fehér homok, pálmafák, napsütés, kell ennél több? Hirtelen el is felejtettem az elmúlt komor hetet és minden bajomat, fürödtem, napoztam, feltöltődtem D-vitaminnal :D

Két hónapja vagyunk lassan itt, egy adag hajfestéket hoztam otthonról, de most újra eljött az ideje a hajfestésnek. Gondoltam, kipróbálok egy helyi festéket, csak ne kelljen már otthonról, 9000 km-ről ide küldetni :) Vettem is egy dobozzal, furcsa módon nagyon olcsó volt, mindössze 450 ft, pedig az efféle nyugati cuccok itt horror áron szoktak lenni. A dobozában semmi számomra olvasható szöveg, még szerencse, hogy a thaiok is arab számokat használnak, ebből próbálok meg valamit kiokoskodni :) No sebaj, kipróbáljuk, aztán ha egy ideig nem láttok rólam képeket, akkor a hajfestéket okoljátok :D

Vasárnap reggel megint szikrázó napsütés, lehet, hogy vége a monszunnak? Csak súgva kérdem, nehogy elkiabáljam magam :) Talán meghallották az égiek a fohászomat...

Ennek örömére elmegyek bevásárolni a megszokott kis sarki fűszeresemhez, és csinálok megint egy tejszínes-rákos spagettit :)

Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: zöldség, gyümölcs, halak és mindenféle tengeri herkentyű, hentesáru, tartós élelmiszer, szóval mindent meg lehet venni egy helyen :) Úgy láttam, a helyiek is ide járnak bevásárolni.

Többen érdeklődtetek az állataink felől, köszönik szépen, mindenki jól van :)