Keddre virradó éjjel óriási viharra ébredtünk, borított mindent, ami a teraszon volt, még egy 1 nm-es palatáblát is, ami az egyik korlát elé volt beállítva.
Atit próbáltam lebeszélni a mai merülésről (a reggel 7-es hajóra volt bejelentkezve), mert szakadt az eső még akkor is amikor indulnia kellet. Vacillált egy kicsit, de aztán végül győzött a lelkiismeret :) Csak elment ebben a vacak időben is merülni. Azt mondta, nem lesz olyan puhány, hogy egy kis eső miatt lejárassa magát… A hajón ugyanis induláskor névsorolvasást tartanak, tehát azonnal kiderült volna, hogy hiányzik. Nagyon büszke voltam rá, én biztosan otthon maradtam volna és inkább lustálkodtam volna egyet ilyen időben… Ahogy végül tettem is :D
Délelőtt, míg a konyhában tettem-vettem, egész közeli kutyaugatásra lettem figyelmes, illetve lettünk Luciferrel, mert természetesen neki előbb feltűnt ez a szokatlan jelenség. Ugyanis a mi közelünkben nemigen van kutya, a legközelebb a párszáz méterrel feljebb lévő étteremben és a szomszédságában találkoztam egy-kettővel. Felmegyünk a kerítéshez, hát valóban, idáig lemerészkedett 4 kutya az étteremtől. Ismerjük már őket egyébként, csak ők mindig morogni szoktak, mikor mi lépünk be az ő felségterületükre :D
Tessék, lejöttek szomszédolni egyet :D
Lucifer nagyon vendégszerető volt, teljesen barátságosan fogadta őket. Az egyik még be is ugrott a kerítésen belülre. Na azért ennek már én sem örültem, így akkor bármikor ide tudnak jönni, mikor nem vagyunk itthon, akkor is. Ki tudja, annak milyen vége lenne….
Kimentünk tehát együtt, a 4-5 kutya együtt bóklászott a közelben. Végül hazaterelgettem a szomszéd kutyákat, remélem, azért nem sűrűn fognak látogatást tenni a mi kertünkben :D
Jó-jó ez az elektromos kutyakerítés, viszont akkor az összes kutyára rá kellene tenni egy-egy adaptert. Mert milyen dolog is az, hogy Lucifer nem tud kimenni, viszont bejönni pedig akárki be tud hozzánk :)
Amúgy ma egész nap esett az eső, így csendes nyugalomban telt a nap. Ati tanult, én pedig olvastam, leveleztem, neteztem.
A reggeli merülésnél Ati kipróbálta a víz alatti kamerát. Mivel esős idő volt, a színek nem olyanok, mint napsütésben, de azért így is lett egy-két jó kép. Majd még próbálgatni fogja a különböző beállítási lehetőségeket, hogy minél tökéletesebb képeket tudjon csinálni.
Mivel egész nap esett ma is, a program szinte ugyanaz, mint tegnap :(
Ma este én ugrottam el a vacsoráért: a szokásos thai kaját hoztam, magamnak sült rizst zöldséggel és csirkével, Atinak sült tésztát zöldséggel és disznóhússal.
Útközben beugrottam a henteshez, hogy felmérjem a hús árakat. Vettem is Atinak egyből egy fél kilós T-bone steaket. 3000 ft kilója, szerintem ez elég jó ár az otthonihoz képest. Kíváncsi voltam a többi hús árára is, de elég nehézkes volt a kommunikáció. A húsok ugyanis zacskókban voltak hűtőpultokban, se a fajtájuk, se az áruk nincs kirakva. Így egyesével kellett kérdezgetnem az eladókat, hogy melyikben mi van és az mennyibe kerül. A legfontosabbat kiderítettem: a csirkemellnek 770 ft kilója, így megvan a következő ételünk is, amit otthon fogunk elkészíteni. Azt hiszem, ezentúl sűrűn lesz csirkemell a menü :D
Szerdán is egész nap esett, úgy tűnik, tényleg megérkezett a monszun. Szerencsére a levegő ilyenkor sem hűl le nagyon, 26 fok van.
Ati délelőtt elment merülni, már elérte a 40 merülést :DDD
Aztán a nap további része az időjárásra való tekintettel csendességben telt: végre megcsináltuk együtt a mentési tervet :) Aztán Ati tanult, én pedig olvasgattam, megnéztem az Indexen az otthoni híreket :) Megállapítottam, hogy jó nekünk idekint :)
Este pedig –most először, mióta megjöttünk- megnéztünk egy filmet :)
Csütörtök reggel napsütésre ébredtünk :DDD
Hurrá, kicsit ki tudunk ma mozdulni. Meg végre megszáradnak a 3 napja kiteregetett ruháink :) Ebben a kb. 95%-os páratartalomban még a bent szárított ruháink sem tudnak megszáradni:D
Ahogy megyünk ki kávézni, arra leszünk figyelmesek, hogy Lucifer nincs a házában. Hívogatjuk, fütyülgetünk, semmi… Na, erre megállt bennem az ütő... Hallottam valamikor kora hajnalban félálomban egész közelről kutyaugatást, de azt hittem, csak álom… Hát nem az volt… Úgy látszik, itt járt valamelyik szomszéd kutya és elhívta bandázni Lucifert.
Rohanunk Atival egy szál gatyában és hálóingben a környékre kutyát keresni, Ati hozza a motor kulcsot is, hátha messzebbre is el kell menni. Kiabálunk, hívogatjuk a kiskutyát, hát egy-két percen belül rohan le az étterem felől boldogan, sárosan, csapzottan, kimerülten :D
A jelek arra utalnak, hogy jól telt a reggel neki :D Hááát mit ne mondjak, nem kívánom azt a pár percet senkinek, míg előkerült Lucifer. Azt hiszem, mostantól azzal kell számolnunk, hogy amikor nem lesz bekapcsolva az elektromos kerítés, gyakran fog látogatást tenni a szomszédoknál. Na nem baj, legalább egyedül megoldja magának a sétáltatást :D
Mivel két napig ki sem tudtam mozdulni a négy fal közül, ma elmegyünk Atival ebédelni egyet, hogy szocializálódjam egy kicsit.
Aztán ebéd után veszek egy pár apróságot, pl. Tabasco szószt, mert ma steak lesz vacsorára :)
Délután igen nagy fába vágtam délután a fejszémet :) A konyha előtt van egy kis előkertünk, ez teljesen romos állapotban volt, úgy gondoltam, kicsit helyrepofozom. Csomó sittet, levelet, szemetet kotortam ki belőle, végül ültettem bele egy saját szerzeményű kókuszpálmát. Nem annyira látványos az eredmény, mert sajnos nem volt "előtte" kép, csak "utána". Majd még ültetünk ide pár növényt és akkor egész pofás kis előkertünk lesz.
Még pár fotó rólam, mert szó érte a ház elejét, hogy alig van a blogon rólam készült fotó. Most pótolom :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.