http://www.crystaldive.com

http://www.crystaldive.com

www.crystaldive.comSAM_3591.JPG

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30
http://www.crystaldive.com

Bemutatkozás

BÚVÁRKODJ THAIFÖLDÖN Koh Taon, Thaiföld egyik legszebb szigetén, mindösszesen 65.000 forintból búvár lehetsz, magyar nyelvű oktatással! Részletek: www.kohtaodive.com

2014.07.25. 16:44 Kohtaodream

Újabb vízumsztori

A történet úgy kezdődik, hogy elérkezünk a szokásos 3 hónapos vízum-hosszabbításos procedúránkhoz. Ugyanis hiába van Thaiföldön 1 éves vízumod, háromhavonta be kell jelentkezned a bevándorlási hivatalnál egy pofavizitre, és ekkor kapsz egy tartozkodásra jogosító pecsétet újabb három hónapra.

Mi a phuketi körzetbe tartozunk, ami 4 órás hajó- és 4 órás buszos útra van Koh Taoról.

Joggal kérdezhetitek, hogy nem találtunk volna-e közelebb nyelviskolát? Természetesen találtunk volna, csak egyrészt itt voltak kapcsolataink, másrészt idáig a távolságnak semmi jelentősége nem volt, hiszen csak el kellett küldenünk 3havonta az útleveleinket az iskolának és ők elintéztek helyettünk mindent.

Július elején ott szerepelt a naptáramban a figyelmeztetés, hogy útleveleket Phuketre küldeni. Írtam egy emailt az iskolának, hogy akkor a szokásos módom megint küldöm az útleveleket, hogy számítsanak rá. Másnap jött a válasz, hogy a katonai puccs óta sajnos szigorodtak a szabályok, nem tudják helyettünk elintézni a dolgot, személyesen kell megjelenni. Futottam még egy kört, hogy nem lehet-e valahogy mégiscsak elintézni... - ha értitek, mire gondolok, de sajnos nem.

Ráadásul úgy készüljünk, hogy előtte be kell menni még az iskolába fotózkodni, hogy valóban rendes diákok vagyunk és ott ülünk az órákon. Aztán 10 perc múlva újabb email, hogy kell egy phuketi lakcímet is adni, meg a tulajdonos telefonszámát, hogy le tudják ellenőrizni, valóban ott lakunk-e. És még hab a tortán, hogy a lakcímen is kell fotót csinálni magunkról, ráadásul olyat, ahol látszik a házszám is. Paffff. Na, ez az első pofon. Először is honnan szerezzünk szállást olyan szállásadóval, aki igazol bennünket? Aztán mennyi időbe és pénzbe fog telni ez az egész? Phuket elég nagy sziget helyenként erős forgalommal. Motort nem fogunk tudni bérelni, mert ahhoz le kellene adnunk az útleveleinket. Hát akkor marad a taxi, ez viszont a távolságok miatt nem lesz egy olcsó mulatság. Hosszas agytörés és kapcsolatkeresgélés után sikerült találnunk valakit, aki megengedte, hogy megadjuk a címét. Szuper, első kihívás megoldva. :D

Akkor lehet szervezni az utat. Akárhogy is számolom, ha az éjszakai hajóval megyünk - és ez a legkézenfekvőbb megoldás -, délelőtt 11 előtt nem érünk Phuketra. Onnan még el kell taxizni a szállásunkra fényképezkedni, aztán az iskolába a papírjainkért illetve szintén további fotókért. Ezután mehetünk csak be a bevándorlási hivatalba. A legszerencsésebb esetben sem fogunk odaérni délután egy előtt. Az iroda ½ 5-ig van nyitva, talán addig végzünk. Mi naivak azt hittük, hogy aznap érvényes vízummal fogunk távozni.

A történet ehhez képest így alakult: először is a legvacakabb éjszakai hajóval mentünk, ami létezik. Páran az olvasók közül már megtapasztalták, milyen „kalandos” út ez. Nagyjából 60 cm széles matracok szorosan egymás mellett, hogy minél többen beférjenek.

 

IMG_20140708_210812.jpg

                                                    "Luxus" hajóút éjszakai komppal

 

Hajnali ½ 6-ra értünk Surat Thani kikötővárosba. Innen egy tuk-tuk elvitt minket az utazási irodához, akik a buszos utat szervezték.

 

2014-07-09 05.46.05.jpg

                                                           A buszra várva

 

2014-07-09 06.01.35.jpg

                                     Ezt a táblát a vécében találtam, muszáj vot lefotóznom :)

 

Itt várakoztuk reggel 7-ig, mikoris megjött értünk a minibusz, majd összeszedett még 12 ember, nehogy deficites legyen az út. A biztonság kedvéért még volt bent egy sámli is, hátha azt a 'helyet' is el tudják adni :)

Délelőtt 11 körül érkeztünk meg Phuket szigetre, ahol megálltunk egy utazási irodánál, és itt mindenkit meginterjúztattak, hogy hová szeretne eljutni. Ez nagyon kedves gesztus volt tőlük, csak itt mi már tűkön ültünk, mert addigra már szerettünk volna az iskolában lenni. Itt volt egy kis színjáték, ugyanis szerettem volna megtudni, hogy pontosan hol is vagyunk. Gondoltam, utána eldöntjük, hogy érdemes-e még furikáztatnunk magunkat a többi utastársunkkal, vagy jobb lesz inkább taxit hívni, hogy ne veszítsünk még több időt. Nem is tudom, mire számítottam, a hölgy az irodában természetesen nem tudta (vagy nem akarta) megmutatni a térképen, hogy hol vagyunk, és igencsak ingerült lett, hogy mi a fenét akadékoskodunk mi itt. Pár perc huzavona után kihajítottak minket, hogy csináljunk, amit akarunk. Úgy látszik túl nagy kérés volt megtudakolni, hogy épp hol vagyunk :D

No mindegy, gondoltunk, fogunk egy taxit. Elindultunk a város felé, amikoris belebotlottunk egy hotelba. Besétáltam és megkérdeztem, tudnak-e nekünk taxit hívni. Itt ugyan nagyon készségesek voltak, de sajnos várakozni kellett, ráadásul nem is keveset, fél órát. Na, gondoltam, ha itt ilyen taxi hiány van, akkor megvan a következő vállalkozás ;) Nagy sokára végül megérkezett a taxi, mely egy vadiúj 12 személyes minibusz volt, mert nem tudtak másikat küldeni.

Megadtuk a sofőrnek a szállásunk címét, ahova egy fotó erejéig tartottunk, de persze fogalma sem volt, merre lehet. Ati ekkor bevetette a GPS-ét, és elindultunk megkeresni a lakásunkat :D Nem kis időbe tellett, ugyanis az az utca, ahol laktunk, kb. 20 km hosszú és házszámok nemigen vannak kirakva. Így nagyjából 4-5 megállás és kérdezősködés után megtaláltuk, hogy hol lakunk :)

Megcsináltuk a két fotót és egyből siettünk is tovább az iskolába, ahol először szintén csináltak rólunk képeket, hogy szorgosan tanulunk, majd összegyűjtötték a kb. 50 oldalnyi paksamétát és utunkra bocsátottak minket. Valamivel 2 előtt értünk a bevándorlási hivatalba, meg is kaptuk a sorszámot. Azt gondoltuk, még aznap végzünk, hiszen ½ 5-ig vannak nyitva, így az éjszakai hajót is el tudjuk érni.

 

Bevándorlási hivatal 1-es felvonás

Ez a felvonás elég rövidre sikerült, ugyanis az ügyintéző azonnal kiszúrta, hogy valami elírás történt a papírjainkban: az egyik lapon az állt, hogy kezdő, a másikon pedig, hogy haladó tanfolyamra járunk. Hát ez öreg hiba, nyomás vissza az iskolába helyesbítésre. Próbálkoztunk olyan megoldással, hogy az iskola elküldi nekik faxon vagy e-mailen, de természetesen szó sem lehetett róla. Jöjjünk vissza másnap reggel, mert aznap már úgysem fogunk újabb sorszámot kapni.

 

Hát nem volt más választásunk, visszamentünk az iskolába a helyesbített papírokért, aztán nyakunkba vettük Phuket várost. Elmentünk olyan helyekre, ami nekünk luxusnak számít: Mc Donalds, KFT, shopping center, piac.

 

IMG_20140716_153636.jpg

                                                 Kedves ismerősünkkel, Mónival a KFC-ben

 

IMG_20140709_214039.jpg

 

Jól beettünk és bevásároltunk, aztán megjutalmaztuk magunkat egy talpmasszázzsal végül levezetésként egy koktéllal. Este 9-re már jó fáradtak voltunk, hiszen a rozoga éjjeli kompon igen keveset aludtunk.

 

_1721.jpg

 

Másnap reggel igen nagy lelkesedéssel indultunk el a hivatalba azzal a tudattal, hogy ma indulhatunk vissza haza.

 

Bevándorlási hivatal 2-es felvonás

Reggel nyitás előtt érkeztünk, de végül csak a 13-as sorszámot kaptuk – nem baj, de legalább szerencsét hoz (remélhetőleg). 11 körül kerültünk sorra, szerencsénkre ugyanahhoz az ügyintézőhöz, akihez előző nap. Szuper, gondoltuk, hiszen ő már átnézte az összes papírunkat, a hibát javítottuk, minden rendben lesz. Ehhez képes közölte, hogy jöjjünk vissza jövőhét kedden. Aznap csütörtököt írtunk, másnap egy 4 napos buddha ünnep kezdődött, így legközelebb csak kedden volt ügyfélfogadás.

Mivel vártak minket az otthoni teendőink és persze a kiskutyánk, nem szívesen maradtunk volna ott keddig. Ugyanakkor hivatalosan ott lakunk egy köpésre, tehát nem igazán lehetett kibúvót találni, hogy miért is ne tudnánk kedden visszamenni. Ati gyorsan rögtönzött, hogy az ünnepeket Huahin városában terveztük tölteni a barátainkkal (ez egy kisváros kb. 600 km-re Phukettől). Na, ezt lehet, hogy nem kellett volna... Az ügyintéző bedühödött, hogy mit kirándulgatunk mi, mikor ők visszarendeltek minket, mellesleg nekünk iskolai elfoglaltságunk lenne, majd beküldött minket a hivatalvezetőhöz. Ő egy huszon-egynehány éves, rendkívül unszimpatikus, arrogáns és állandóan kajánul mosolygó illető volt. Próbálkoztunk nála is a sztorival, de azonnal el akart küldeni minket, hogy nem érdekli, jöjjünk vissza jövőhét kedden. Atival ott álltunk az irodája előtt és tanakodtunk, hogy mitévők legyünk. Nincs mese, tovább szóba sem állnak velünk, vissza kell jönnünk. Ott toporogtunk két szerencsétlen az ajtója előtt, de ő ránk sem hederített. Visszaballagtunk az első ügyintézőnkhöz, aki valószínűleg megszánt minket, és megkérdezte, hogy akkor 1 hét múlva vissza tudunk-e jönni. Kérdeztük, hogy miért kell visszajönni, miért nem tudjuk most elintézni a vízumot. Azért, mert le akarják ellenőrizni, hogy valóban ott lakunk-e és valóban járunk-e az iskolába – hangzott a válasz. Természetesen nem tudtunk mit tenni, szorgosan bólogattunk, hogy hogyne, egy hét múlva vissza tudunk menni. Azért a hosszabbítási díjat még beszedték tőlünk, aztán elengedtek minket ezzel a kedves megjegyzéssel: ha nem vagyunk jó tanulók, akkor mehetünk vissza haza Magyarországra.

Annyit tudni kell az egész thai vízum históriáról, hogy rengetegen élnek és dolgoznak külföldiek turista és tanulói vízummal. Most, hogy átvette a hadsereg az irányítást, megpróbálják leellenőrizni a vízumokat. Mindez rendben is volna, csak az a helyzet, hogy nem egyszerű itt Thaiföldön olyan vízumot szerezni, amellyel legálisan lehet dolgozni. De ha az esetleg sikerült is a delikvensnek, akkor is el kell hagynia az országot háromhavonta, és egy ún. visa-run hercehurcát végigcsinálni. Szóval nem egyszerű itt hosszú távon tartózkodni, és szemmel láthatólag most még jobban kezdik bonyolítani az egészet.

No, a mi 2. felvonásunk itt véget is ért csütörtökön délelőtt ½ 12 körül. Nem volt mit tenni, egy hét múlva vissza kell jönni.

Csalódottan, kétségek között és hulla fáradtan elindultunk hazafelé. Kezdett meginogni a bizalmunk, hogy egy hét múlva sikeresen fogunk innen távozni. De hát nincs mit tenni, fő az optimizmus. Hétfőn ugye hivatali ünnep van, akkor valószínűleg nem fognak minket ellenőrizni, a következő thai óránk szerdán van. A hivatalba csütörtökre kaptunk időpontot, tehát egy nappal előbb vissza kell jönnünk és beülni a tanterembe, hátha valóban leellenőriznek minket.

Ezzel első phuketi kiruccanásuk végéhez értünk, gyorsan taxiba vetettük magunkat és elmentünk a buszállomásra.

Ahogy odaértünk, egyből indult is egy busz Surat thaniba, fel is pattantunk rá mindenféle kérdezés nélkül. A busz – mellesleg egy ütött-kopott veterán - oda tartott, ahova szerettük volna, csak egy jóval hosszabb útvonalon, Tolnán-Baranyán keresztül, de ennek nem is volt jelentősége, hiszen időnk, mint a tenger. Az éjszakai komp este 10-kor indul, addig még volt 9 óránk. Így keresztülmentünk pár nemzeti parkon, csodás tájakon, egyáltalán nem bántam, hogy a 4 órás út ezáltal 6 órásra sikeredett.

 

2014-07-10 16.21.35.jpg

 

Azért annyira nem volt pihentető az út, hiszen a kompra még nem volt meg a jegyünk, azt is el kellett intézni közben. Jópár telefon, de végül a dolog megoldva. Nagyszerű, akkor másnap reggel újra OTTHON leszünk :D

Szerencsénk volt, ezúttal új kompot fogtunk ki, nagyszerű utunk volt hazáig.

 

Ezután következett viszonylag 3 eseménytelen nap, tettük a dolgunkat, éltük a mindennapjainkat. Hétfőn délután aztán jött egy telefon az iskolából, hogy ott volt az ügyintéző, és minket keresett. TESSÉÉÉK? Hiszen hivatali ünnepnap van! Hát ez itt Thaiföldön nem jelent problémát, sőt: akkor legalább nem a munkaidőből veszik el az idő.

Annyi szerencsénk volt a szerencsétlenségben, hogy az iskolának is beadtuk a Huahines sztorint, így ők teljes természetességgel állították, hogy igazoltan vagyunk távol, Huahinbe mentünk a hosszú hétvégére. Viszont a lelkünkre kötötték, hogy sürgősen kezdjünk el thaiul tanulni és eléggé intenzíven, mert le fognak tesztelni minket, hogy mire jutottunk 1,5 év alatt. Remek! Van 3 napunk, hogy a kb. 30 szavas thai tudásunkat középhaladó szintre fejlesszük. Elkezdtünk ezerrel thaiul tanulni, nekem kissé könnyebben ment, Atinak kevésbé. Ő addig jutott, hogy 10-ig el tud számolni :D Meg kell hagyni, nem egyszerű nyelv a thai, és nagyon különbözik azoktól a nyelvektől, amiket beszélünk. Ugyanis az intonációnak nagyon nagy jelentősége van, egy szó akár 4-5 dolgot is jelent, attól függően, hogy milyen hanglejtéssel ejted. Ráadásul minden szó 1 szótagú és baromira hasonló: mai, kai, rai, tai, stb.

Emellett azonban még egy dolog okozott nekünk igen nagy fejtörést: hogy szerda reggel 10-re odaérjünk, mert akkor kezdődik az óránk. Kedd délután előtt ugyanis nem tudunk elindulni. Ha megint az éjszaki hajóval megyünk, akkor ½ 12 előtt nem érünk az iskolába. Ez késő, nem kockáztathatunk. Délutáni hajó nincs. Van még repülő Koh Samuiról, de az kb. 45.000 ft-ba kerülne kettőnknek egy útra. Lehetne még motort vagy kocsit bérelni Surat thaniban egyből, ahogy kiköt a hajó. Időben rendben is lennénk, de útlevelet kell leadni a bérléshez, nekünk pedig az kell ugye a hivatalba. Még egy lehetőség, hogy a komppal átviszünk egy motort innen a szigetről. Csakhogy a mi kis 125 köbcentis motorjainkkal elég kalandos lenne levezetni a 250 km-t, mástól pedig nem igazán akartunk kölcsönkérni nagyobb motort, nehogy pont nálunk történjen valami. Egyetlen megoldás maradt, taxival kell átmennünk Surat thaniból Phuketra, ami szintén igencsak drága mulatság, de még mindig olcsóbb, mint a repülő. Még ez a verzió is kicsit kockázatos volt, mert előző nap a komp két óra késéssel ért be a kikötőbe, akárhogy is számolom, a 2,5 óra nem elég még egy taxinak sem.

No de mi persze legyünk megint optimisták, minden rendben lesz. Kedden este tehát ismét elindultunk az éjszakai hajó felé. Ahogy odaértünk és megpillantottunk az új hajót, mindketten megörültünk: na, ezúttal szerencsénk lesz. Nem a rozoga hajó indult, pedig annak kellett volna kedden, hanem az új. Talán ez a hajó nem robban le, és emellett még jót is tudunk aludni és nem facsart citromként fogunk Phuketra érni :D

 

2014-07-10 20.20.27.jpg

 

Minden a menetrend szerint zajlott, 5:30-kor kikötöttünk, a taxi ott is várt minket, amit persze 2 nappal ezelőtt már leszerveztünk. Akkor irány az iskola ezerrel. ¾ 10-re oda is értünk szerencsésen. Na, itt jól beijesztett minket az iskola, hiszen az volt az első kérdésük, hogy hogy megy a thai abc. Hát hogy menne? Sehogy. Mi ilyesmiket tanultunk: XY vagyok, 38 éves, honnan jöttem, hol lakom, thaiul tanulok stb. ABC-t elő sem vettünk, meg hát nem is írni akarunk, hanem beszélni. Igen ám, csak hogy az iskolában a thai nyelvtanítás első 3 hónapja az abc-ről szól. És állítólag azt is fogják kérdezni, sőt íratni is fognak velünk dolgokat. PAFFF. Hát erre nem számítottunk. Van két óránk, hogy megtanuljuk a thai abc-t. Meg kell jegyeznem, baromi bonyolult: egyrészt nem betűk, hanem szimbólumok vannak, házikó, asztalka, stb, mint a kínai. Ráadásul egy szimbólum nem egy hangot, hanem egy szótagot vagy szót jelöl. Hát gondolhatjátok, mennyire jutottunk :D Egyre idegesebb lettem, hogy fogunk mi így átmenni a teszten.

 

Learning-The-Thai-Alphabet.jpg

 

Délig ott tanultunk szorgosan az iskolában, a hivatalnok ezúttal nem jött... No sebaj, ismét készítettek pár fotót rólunk a teljes csoportunkkal a tanteremben tanulás közben. Sok jóval nem kecsegtettek minket, állítólag többektől vonták meg a vízumot az utóbbi időben. Azt javasolták, próbáljuk meg aznap, így egy nappal beljebb vagyunk.

El is indultunk taxival a bevándorlási hivatalba, a szívem a torkomban dobogott, közben próbáltuk átgondolni, milyen forgatókönyvekre kell számítsunk: előfordulhat ugyanis az, hogy ismét visszahívnak minket 1 hét vagy akár 1 hónap múlva. Előfordulhat az is, hogy úgy ítélik meg, nem vagyunk jó tanulók és hazatoloncolnak minket. Atinak még 1 napig, nekem még 7 napig van érvényes vízumom (ne kérdezzétek, miért nem egyszerre jár le, fogalmunk sincs), ebben az esetben van egy hetem, hogy összepakoljak, megvegyem a jegyeket és leszervezzem az utat. Ez tulajdonképpen nem volna túl bonyolult, csak nekünk itt van a 40 kilós jószágunk is.

Út közben kaptunk egy sms-t egy kedves phuketi ismerősünktől: sürgősen beszélnünk kell, mielőtt a hivatalba megyünk. Gyorsan fel is hívtuk, azért keresett minket, mert most hallotta egy ismerősétől, hogy ha csalást feltételeznek, azonnal kivisznek minket a határra és mehetünk onnan, amerre akarunk, az országba vissza azonban semmiképp. Na már csak ez kellett az én idegállapotomnak. Lejátszódott a történet a gondolataiban, hát nem kívánom senkinek. No de nekünk nem volt választásunk, be kellett menni a hivatalba, mert másképp nincs esélye új vízumnak.

 

Bevándorlási hivatal 3-es felvonás

Délután egy óra körül érkeztünk, fél három körül kerültünk sorra. Nagy szerencsénkre megint ugyanahhoz az ügyintézőhöz. Így legalább nem kell magyarázkodni, hogy egy héttel ezelőtt már voltunk itt, beszedtek minden papírt, azok rendben vannak, csak még egy utolsó pofavizitre jöttünk. Odaadtuk az útleveleinket – ugyanis egy héttel azelőtt azt mondta a hivatalnok, hogy semmi mást nem kell hoznunk. Erre megkérdezi, hogy hol vannak a fényképek. No de milyen fényképek??? Múlt héten már leadunk 2 fotót, egyik a szállásról, másik az iskolában. Hát azt a fotót, ami igazolja, hogy délelőtt ott voltunk az óránkon. Valóban készült ott fotó, de senki nem mondta nekünk, hogy vigyük magunkkal. OK, mondtuk neki, van fotónk, gyorsan elszaladunk érte (ez persze legalább 1 órás történet taxival oda-vissza). De ő már aznap nem akart fogadni minket, mondván, hogy túl késő van és sokan vannak. Nagyszerű. Akkor folyt. köv. holnap reggel.

 

A délutánunk és esténk hasonlóan telt a múlt héthez: csavarogtunk a városban, bevásároltunk pár dolgot, ami nálunk nem kapható (pl. még sárgaborsót is találtam :D) és megjutalmaztuk magunkat egy masszázzsal.

 

PICT0151.JPG

 

Bevándorlási hivatal 4-es felvonás

Másnap reggel még korábban érkeztünk, hátha a 13-asnál előbbi sorszámot sikerül szerezni. Így is történt: az 5-ös számot kaptuk és megint ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültünk. Na, ez jól indul :D Fél 10 körül kerültünk sorra, odaadtuk a tegnap hiányzó fényképeket az útleveleinkkel. Erre elkezd morgolódni a hivatalnok és hívja az iskolát. Elég hosszasan beszéltek, mire kiderült, hogy mikor ott volt hétfőn, mondta az iskolának, hogy küldjenek el velünk egy papírt, amit ők persze nem adtak oda nekünk. Na, eddigre már én is eléggé feszült voltam, elég ingerülten hívtam fel az iskolát, hogy ez más a sokadik hiba, kezd betelni a pohár. Állítólag nekik nem említette a hivatalnok ezt a papírt, de sebaj, menjünk oda érte. Viszont megígérte az ügyintéző, hogy nem kell újabb sorszámot húznunk, ha visszaértünk a papírral, menjünk oda hozzá egyből.

Akkor újabb egy órás taxizás az iskolába és vissza, délelőtt 11 órát írunk, mire visszaértünk.

 PICT0154.JPG

                  Ilyen szépen felöltözve mentünk, hogy jó benyomást keltsünk a hivatalban

 

Bevándorlási hivatal 5-ös felvonás

Oda is mentünk a hivatalnokhoz, elvette a papírt és az útleveleket. Még lapozgatott egy kicsit, aztán elővette a bélyegzőt. Hurrráááá! Gondoltam, sínen vagyunk :DDD

Bele is nyomta a pecsétet, amire annyira várunk egy hete.

Igen ám, csakhogy innen az anyagunkat nem ahhoz a kislányhoz vitte, aki felvitte az adatokat a számítógépes rendszerbe (ahogy a többiekét tették addig), hanem bevitte a főnök irodájába.

Ajaj... hát ez nem túl jó hír. Vajon miért kerültek oda a mi papírjaink? Nem volt túl jó előérzetem... Nemsoká oda is jött hozzánk a 'különösen szimpatikus' főnök, és behívott minket. Illetve nem minket, hanem először engem. Ugyanis egyszerre indultunk el, mint addig mindig, de Atit visszazavarta, hogy várakozzon kint. Itt éreztem úgy, hogy eljött a vég, annyira kimerítő volt az elmúlt pár nap, ráadásul most jön az a teszt, amiről az iskola beszélt.

Elkezdett mindenféle keresztkérdéseket feltenni: meddig akarunk Thaiföldön maradni, ki finanszírozza az ittlétemet, van-e bankszámlám, stb... Aztán mikor megnyugtattam afelől, hogy ahogy lejár januárban a vízumunk elhagyjuk az országot, rákérdezett a nyelvtudásomra. Erre elkezdtem hadarni egymás után azokat a mondatokat, amiket megtanultam: ki vagyok, honnan jöttem, hány éves vagyok, mit csinálok Thaiföldön, stb. Úgy tűnt, itt egy kicsit megesett rajtam a szíve. Valamit visszakérdezett, amit természetesen nem értettem, csak annyit tudtam mondani thaiul, hogy sajnálom, nem értem.

Odaadta az útlevelemet és még annyit hozzátett: járjunk szorgalmasan az órákra, mert ellenőrizni fogják, ott vagyunk-e. Ezután Ati következett, gondolhatjátok, mennyire aggódtam érte, hiszem az ő nyelvtudása elég messze van a középhaladó szinttől. Szerencsére közeledett az ebédidő és a hivatalvezető sietett, így Ati viszonylag könnyedén megúszta. Ráadásul úgy csinált, mintha nem értené jól, hogy mit beszél hozzá angolul. Így az viszonylag hamar feladta a dolgot, meg sem hallgatta a thai tudását. Még neki is elmondta, hogy járjunk szorgosan az órákra, mert ki fognak menni megnézni, aztán elengedte.

Délben hagytuk el az épületet vegyes érzelmekkel. Megvan ugyan a pecsét, de mi van akkor, ha tényleg odamennek és mi nem vagyunk ott??? Szóval némi üröm az örömben, de legalább megvan az a pecsét, ami miatt az egész hercehurcán végigmentünk :DDD

Elindultunk a buszállomásra, most a rövidebb útvonalat választottuk. Surat thaniban volt még pár óránk, amit az éjszakai piacon töltöttünk.

 

2014-07-10 18.59.23.jpg

 

Este 11-kor indult a hajó, de mi beszálltunk már 9-kor, mert annyira fáradtak voltunk, hogy még az ülő helyzet is kellemetlennek bizonyult. Én 9 után 5 perccel úgy aludtam, mint akit fejbe vertek, bár a vacaknál is vacakabb, a létező legrozogább hajóval jöttünk haza, de ez ekkor már nem számított. A lényeg, hogy megvannak az útlevelek, és reménykedünk benne, hogy maradhatunk addig, amíg terveztük.

Ha minden jól megy, akkor élhetjük még további pár hónapig a mi megszokott kis életünket, és legközelebb már az új tervekkel jelentkezem :D

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://blogbytimi.blog.hu/api/trackback/id/tr446543187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.