http://www.crystaldive.com

www.crystaldive.comSAM_3591.JPG

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Bemutatkozás

BÚVÁRKODJ THAIFÖLDÖN Koh Taon, Thaiföld egyik legszebb szigetén, mindösszesen 65.000 forintból búvár lehetsz, magyar nyelvű oktatással! Részletek: www.kohtaodive.com

2013.03.22. 08:40 Kohtaodream

Cápales és egyéb búvárkalandok :)

A második magyar csapattal, Évivel, Szilvivel, és Dáviddal múlt héten felkerekedtünk és elindultunk cápalesre. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az öböl, ahol állítólag a szirti cápák rejtőzködnek, kb. 6 percnyi motorozásra található a lakásunktól :) Ne kérdezzétek, miért vártunk a kalanddal ilyen sokáig ;) Elég sok mendemonda kering a szigeten, hogy abban az öbölben igen sok cápával találkozhat az ember, ha elég kitartó. Többek között Csabi barátunk is beszámolt róla, viszont a videót nem láttuk, amin megörökítette, így arra gondoltunk, mi is utánajárunk, vajon igaz-e a dolog :)

A cápales előtt kicsit felfrissítettük magunkat abban az étteremben, amelyen keresztül le lehet sétálni az öbölbe, majd felkerekedtünk a nagy kalandra :)

DSC02455.jpeg

Ez nem kifejezetten egy strandolós hely, mert nincs homokos part, tehát aki ide látogat, az célirányosan a cápák miatt jár erre.

koh_tao-__june__2007_203.jpg

Sziklákon keresztül jutottunk le a tengerig, itt lepakoltuk a cuccainkat, felkaptunk a snorkel felszerelésünket és belevettük magunkat a tengerbe. A látótávolság sajnos nem volt a legtökéletesebb, de oda se neki, ez nem szegte a kedvünket :) Jó két-, háromszáz métert kell beúszni, hogy olyan mélységig jussunk, ahol a cápák tartózkodnak. Amikor elég messzire értünk, türelmesen várakoztunk, és természetesen közben csodáltuk a korallokat és egyéb élőlényeket. Egyszer csak egy lány kiáltozására lettünk figyelmesek: reef shark, reef shark... Gyorsan odaúsztunk, él láss csodát: megpillantottuk a szirti cápát :DDD Hurráááá, akkor nem jöttünk hiába :)

92341671.jpg

Ati utána úszott, így viszonylag hosszú ideig láthatta, én sajnos csak pár másodpercig. Sebaj, így is örültem, mint majom a farkának. Cápát láttam, és nem a tropicariumban, hanem természetes élőhelyén, néhány méter távolságból :) Félelemérzetünk egyáltalán nem volt, mert jó pár méterrel alattunk úszott el a cápa és épp hogy csak a közelünkbe merészkedett. Állítólag nagyon óvatos, jó sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy többen is közelebb jöjjenek, de ha elég kitartó az ember és nagyjából két órát úszkál, akkor 7-8 másfél méteres példánnyal is találkozhat. A fenti fotót nem mi csináltuk, mert sajnos nem vittünk fényképezőgépet, de igyekeztem olyan fotót keresni, ami nagyjából azt a látványt adja vissza, amiben nekünk volt részünk. Ígérem, legközelebb nem megyünk fényképezőgép nélkül, és a következő alkalommal már talán saját képekkel is szolgálhatok :)

Volt a napokban még egy csodálatos víz alatti élményem, mely egy olyan merülőhelyen történt, ahol először jártam: South-West Pinnalce, azaz dél-nyugati szirt a neve. Ide viszonylag ritkán jön a búváriskola hajója, Ati is csak kétszer merült itt ezelőtt. Ez a merülőhely nagyjából 20 percnyi hajóútra van a szigettől és 15-25 méter mélységig lehet merülni. Ahogy a vízbe ugrottunk és elkezdtünk ereszkedni, rögtön egy barracuda rajba kerültünk :)

3365454794_d5711ef32b_z.jpg

Csodás érzés volt ennyi hal között úszkálni :) Aztán amikor leértünk és elkezdtünk a sziklák felé úszni, szebbnél szebb halakat és élőlényeket láttunk, és a látótávolság is kiváló volt :) Próbáltam megőrizni a  memóriámban, hogy milyen halakkal találkoztunk, hogy amikor felmegyünk a hajóra, be tudjam őket azonosítani a "halacska felismerő" könyvből, de annyi mindent láttunk, hogy sajnos csak a töredékét találtam meg később :) Többek között kék csíkos angyalhalat, óriás tengeri sügeret, denevérhalat, kék pöttyös ráját, murénákat, titán íjhalat. A lágy koralloknak valami elképesztő lila színük volt, bennük bohóchalak úszkáltak.

aaa.png

IMG_1439.JPG

Titan_Triggerfish.jpg

r.jpg

A sügeret én észre sem vettem volna, ha Ati nem hívja fel rá a figyelmemet, mert pont úgy nézett ki, mint egy szikla. Aztán mikor felismertem, hogy az valójában egy óriási hal, nem győztem hinni a szememnek: ekkora halat még életemben nem láttam, akkora volt a pofája, mint az én fejem :)

rrr.jpg

A cetcápa ezúttal elmaradt, de annyi látványban és élményben volt részünk, hogy egy csöppet sem szomorkodtunk emiatt :)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://blogbytimi.blog.hu/api/trackback/id/tr905144632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.