Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Tegnap nekikerekedtünk magyar látogatóinkkal, Ernával és Lacival és felfedeztük a szigetet a partok felől megközelítve egy ún. longtail boattal, azaz 'hosszúfarkú csónakkal', amely a robogó után talán a második legelterjedtebb közlekedési eszköz errefelé. Voltam már korábban is ilyen kiránduláson, de idáig egyszer sem sikerült körbejárni a szigetet, mert mindig túl nagyok voltak a hullámok a keleti oldalon. Most viszont tombol a nyár, sima a tenger, tehát semmi akadálya, hogy azokat keleti partokat is meglátogassuk, amelyek a szárazföld felől megközelíthetetlenek :)

Délelőtt 9 óra felé indultunk a kikötőből, én amolyan idegenvezetőként csatlakoztam a látogatóinkhoz, hogy megmutassam nekik a sziget legszebb partjait és legjobb sznorkelezős helyeit. Délnek vettük az irányt és megálltunk a legszebb strandokon és öblökben, ha jól számolom, összesen 7 helyen, sorrendben: Banana Rock a Jack Sparrow báral :), ezután a kedvenc partom, Shark Bay, majd két csodás sznorizós hely, ahol még a 'veszedelmes' íjhallal is találkoztam: Hin Wong Bay és Light House pinnacle. A sziget északi oldalán található Mango Bayen elidőztünk egy kicsit, mert a hegyoldalba épített étteremből csodálatos kilátás nyílik az öbölre. Itt felfrissítettük magunkat egy jó kis jeges (természetesen :D) mangó shake-kel, majd folytattuk az utunkat az utolsó két megálló, Japanese Gardens merülőhely és Nang Yuan Island felé. Mire az utolsó állomásra értünk, már délután 4 óra felé járt, és a távolból igen sötét felhők érkeztek baromi erős szél kíséretében. Mi azonban cseppet sem idegeskedtünk, mert elég messzinek tűntek a felhők, ráérősen heverésztünk a parton, mire nagy rohanva jön értünk a kapitány, hogy azonnal induljunk, mert nagyon gyorsan ideér a vihar, ha 10 percen belül nem indulunk el, ott ragadunk a kis szigeten. No, ennek fele sem tréfa, gyorsan összepakoltunk és elindultunk visszafelé. Hát igen finoman szólva a kb. 15 perces visszaút meglehetősen kalandos volt :) Az erős szél miatt hatalmas hullámokon kellett keresztülverekednünk magunkat, de hogy elérjük Tao-t a zuhé előtt, nyomta neki a kis thai kapitány ezerrel, így a csónakba ömlött befelé az esővíz, nagyjából öt perc alatt elárasztott mindent a ruhánktól a csomagokig, mi pedig csak nyeltük-nyeltük a vizet, de persze nem panaszkodtunk, csak magunkban imádkoztunk, hogy épségben megérkezzünk :) Természetesen szerencsésen megéreztünk, és utólag már csak mosolygunk az egészen, hiszen mennyivel emlékezetesebb lett így a kirándulás ezzel a kis kalanddal a végén :)

Most pedig a részletek képekben:

Mivel nagyon aprócska kis sziget ez a miénk, az újévi fesztivál mérete elmarad a nagyvárosokéhoz, de azért mi így is nagyon élveztük a napot :)  Egy kis háttér információ magáról az ünnepről: az eredeti szokás szerint a Buddhákra öntött vizet kis poharakba gyűjtötték a thaiok, és az így megszentelt folyadékot a családtagok óvatosan egymás vállára csurgatták, hogy jó szerencsét hozzon. Ez a gyakorlat mára óriási utcai vízi csatává nőtte ki magát, mindenki locsol mindenkit ész nélkül, tekintet nélkül nemre, korra, bőrszínre :D Már pár nappal ezelőtt elkezdődött a készülődés, az utcai árusok nagy többsége lecserélte a portékáját vízipisztolyra vagy egyéb locsoló alkalmatosságra, szóval elárasztották a szigetet az extrémebbnél extrémebb vízi szerkentyűk.

A búváriskola vezető oktatóihoz, Brummie-hoz és Winny-hez voltunk hivatalosak  egy sütögetős-iszogatós-beszélgetős buliba az iskola többi oktatójával együtt. A kaját a háziak biztosították, a vendégeknek csak az innivalót kellett magukkal vinni.

Igazából fogalmunk sem volt Atival, mire számítsunk ezen a napon, így nagy izgalommal indultunk el reggel. Én azért rákészültem az útra, mivel a sziget másik felére kellett mennünk: az értékesebb dolgokat beletettem egy nejlonzacskóba, biztos-ami biztos :D Azért a fényképezőgépet a nyakamba akasztottam, hogy tudjak készíteni néhány képet, Ati viszont azzal a meggyőződéssel ült fel a motorra, hogy ezen a kis szigeten úgysem lesz nagy locsolkodás. No, a meglepetés nem váratott sokáig, a főútra kikanyarodva azonnal megpillantottunk egy oldalkocsis motort egy óriási víztartállyal, rajta jó pár helyi, kezükben kisebb vödröcskék. Mi naivak azt hittük, hogy a külföldieket nem vonják be a mulatságba, hát tévedtünk ;) Megkaptuk az első adagot :D

Akkor a fényképezőgép vissza a táskába, hiszen ennek a fele sem tréfa :) A kb. tízperces úton vagy harminc locsolkodó csapattal találkoztunk, akik természetesen nem kímélték az arra járókat. Mire célba értünk, a nadrágszárunkon folyt kifelé a víz, teljesen bőrig áztunk :D No de nem vagyunk mi cukorból, ráadásul nagyon hideg sem volt, a végére kifejezetten belejöttünk a mókába, talán csak egy aprócska dolog hiányzott a kezünkből: a vízi pisztoly :D. Mi ugyanis nem szereztünk be belőle magunknak, így egész nap áldozatok voltunk Atival. És a körülményekre való tekintettel fényképek nem nagyon készültek, csak épp amikor sikerült kicsit a háttérbe húzódnom, így az első thai újévünk legemlékezetesebb pillanatait csak az emlékeinkben őrizzük :)

A nap további része már szinte szárazon telt a vendéglátóinknál, ahol nagyon jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk. Csupa nagyon kedves, vidám, közvetlen és segítőkész embert ismertünk meg, újabb barátokra tettünk szert, és részesei lettünk egy rendkívül családias, nagyon szimpatikus búvár csapatnak :D

Szóval mi sem úsztuk meg az év első napját szárazon, reméljük, nem fog elmaradni cserébe a jószerencse sem az idén, 2556-ban ;)

Aki ismer engem, az bizonyára tudja, hogy a főzés nem tartozik a kedvenc foglalatosságaim közé. Ati állítólag szeret főzni, ennek ellenére meglehetősen ritkán vesz kézbe fakanalat :) Szoktunk azért nagyjából hetente egyszer magyaros fogásokat főzni, például pörköltet vagy gulyást, mikor hiányoznak már az otthoni ízek, de nagy főzéseket nem sűrűn rendezünk itthon. Elsősorban a fent említett okból kifolyólag, másodsorban pedig azért, mert árban nagyjából ugyanott vagyunk, ha elmegyünk étterembe enni. És aki ismer, az azt is tudja, hogy nem vagyok egy nagy húsevő, és a jó fűszeres, magyaros konyha sem a kedvencem, tehát én remekül elvagyok a jó sok zöldséget és csírát tartalmazó thai ételekkel.

Igen ám, de március végén beköltözött a szomszédunkba Sanyi, aki elsősorban búvárkodni érkezett a szigetre. Viszont igen rövid idő alatt kiderült róla, hogy egy igazi ínyenc :) Erre akkor jöttünk rá, mikor beállított egyik este, hogy hozott pár apróságot grillezni. Na megpróbálom felsorolni, mi minden takart az a 'pár apróság': először is három jó nagy darab, egyenként nagyjából 30 dekás bélszín, laskagomba, valami számomra ismeretlen thai hagymaféle, padlizsán, krumpli, koriander, különböző grill szószok és fűszerek. Mikor Ati meglátta a steak-et, majd kiugrott a bőréből örömében. Mert Aki őt ismeri, az tudja, hogy a steak az egyik kedvenc étele, hát még grillen sütve. El is kezdődött a közös sütés-főzés, valódi ínyenc módra: bepácoltuk a steak-et mindenféle szósszal, majd következett a gomba. De nem ám csak úgy egyszerűen meggrillezve, hanem isteni gombaszósz készült belőle. Még tejszín is került bele, amit én idáig sosem vettem, mert nálam a tejszín itteni ára bőven átlépi a lélektani határt: egy nyavalyás kétdecis kis dobozért nagyjából 800 forintnyi bathot kérnek. No de Sanyit ez nem tántorította el, hiszen mit sem ér a gombaszósz tejszín nélkül. Ebbe aztán tényleg belekerült minden, ami a konyhánkban fellelhető volt a balzsamecettől a gyömbéren át a snidlingig tényleg minden ;) Ezután elkészült a krumpli is köret gyanánt, mely hasonít a hazai petrezselymes krumplihoz, csak petrezselyem helyett korianderrel készült. Végül bepácoltuk a  padlizsánt is, majd kezdődhetett a grillezés :D Mikor elkészült minden, egy jó kis thai sör, a Chang kíséretében kezdtük meg a vacsorát. Azt kell, hogy mondjam, hogy valami fenomenális ízkavalkádban volt részünk :D A bélszín eleve isteni finom volt, na de a gombaszósszal és a korianderes krumplival megbolondítva valami isteni lett. Ati állítása szerint még soha nem evett ilyen finoman elkészített steak-et, pedig már evett jó pár helyen.

Mivel a gombaszószból  és a krumpliból jó nagy adag megmaradt, másnap este is folytattuk a grillezést, csak ezúttal karaj volt a főfogás marha helyett. Arra gondoltam, hogy ezúttal cukkinit süthetnénk a padlizsán helyett, hát azt kell, hogy mondjam, tartogat még nekem meglepetéseket ez a sziget... Lehet kapni cukkinit, valószínűleg import áru, mert drágább volt kilója, mint a sertéskarajnak: 145 bahtot, azaz közel 1000 ft-ot kérnek érte. Viszont így legalább megvan a következő zseniális ötletünk a vállalkozásra: cukkinit fogunk termeszteni a kertünkben :D

Következő nap Sanyinak az az ötlete támadt, hogy megmutatja nekünk, milyen az igazi marhapörkölt :D Nosza, rajta, nem vagyunk mi semmi jónak az elrontója :) Viszont a bevásárlásnál kisebb problémák adódtak, hiszen nem nagyon leltünk rá néhány elengedhetetlen fűszerre, többek között babérlevélre és köményre. Én próbáltam rábeszélni Sanyit, hogy nyugodtan hagyjuk ki ezeket, de ő nem tágított, az ő marhapörköltje mit sem ér babérlevél és kömény nélkül. Nem maradt így más hátra, elindultunk fűszernézőbe. Sajnos nem volt könnyű dolgunk a boltokban, mert ezt a két fűszernövényt itt nemigen ismerik, hiába magyaráztuk angolul, hogy mit szeretnénk, nem értették :) Végül az egyik nagyobb áruházban rátaláltuk a babérlevélre, aminek kissé menta illata volt, de oda se neki :D Köményt is találtunk, melynek az ára az aranyéval vetekszik, de nincs mese, meg kell venni a cél érdekében ;) (szóval aki legközelebb jön hozzánk látogatóba, hozzon magával legyen szíves egy zacskó köményt és babérlevelet ;))

Viszont be kell, hogy valljam, a végeredmény tökéletes lett, fantasztikus marhapörköltet főzött Sanyi, hozzá sós krumplit és uborkasalátát készített. Igazi ínyenc módjára az uborkasalátát is meg kellett bolondítani, került bele hagyma, paprika, sőt még egy kis kapor is :)

Nem untatlak tovább benneteket a következő fogás, a csirkepaprikás részletezésével, ez volt a tegnapi vacsora, ehhez természetesen galuska dukált :D Erre az estére meghívtuk az ausztrál barátunkat, Heath-t is, aki meg van róla győződve a sokadik magyar vacsora után, hogy a sziget legnagyobb business-e egy magyar étterem lenne. Szeretettel várjuk hozzá a vállalkozó kedvű befektetőket ;)

Végül essen néhány szó a thai gyümölcsökről, melyek közül jónéhányat Sanyinak köszönhetően ismertünk meg. Akkora választék van a zöldségesnél a helyi gyümölcsökből, hogy a legtöbbjükről fogalmunk sincs, mit rejteget belül, így nem igazán kísérletezgettünk :) Viszont Sanyi a minap beállított egy zacskó furábbnál furább gyümölccsel, melyek kivétel nélkül isteni finomak, így utánanéztem az internetet, mit is ettünk valójában :D

A bal szélső a mangkut vagy európaiasan mangosztán, ennek a lila színű vastag része a héja, a középső világosabb része középen egy maggal az ehető rész, és ha meghámozzuk, kicsit hasonlít külsőre és állagra a licsire. Az íze kissé savanykás és édes, jó lédús, zamatos, nagyon-nagyon finom, a második kedvenc lett :) Nekem a legjobban a sárgabarackra hasonító ovális ún. ponlamai ízlik, ez kicsit savanyúbb, de nagyon frissítő és isteni finom :D A csúnya szőrös az ún. hamis licsi, azaz rambután, számomra teljesen a licsire hasonlít, nem tudom, miért nevezik hamisnak :) A jobb szélső apró bogyócskákat rendszeresen látom az út szélén árulni, igen gyakori ezen a szigeten, lam-jaj a neve. A többi gyümölcs után nekem kissé íztelen, szóval nem lett a kedvencünk, de legalább megkóstoltuk :D

Hát így teltek nálunk az utóbbi napok, köztük a húsvét is, Sanyinak köszönhetően egy igazi ízutazásban volt részünk. Mivel sajnos két nap múlva el kell hagynia a szigetet, lassanként visszaszokunk a jól megszokott thai ételekhez, amik természetesen semmivel sem rosszabbak a hazaiknál, csakhát nem ezekhez szokott a mi gyomrunk :)

Köszönjük neked ezt a sok finomságot, Sanyi!