http://www.crystaldive.com

www.crystaldive.comSAM_3591.JPG

Naptár

2012
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Bemutatkozás

BÚVÁRKODJ THAIFÖLDÖN Koh Taon, Thaiföld egyik legszebb szigetén, mindösszesen 65.000 forintból búvár lehetsz, magyar nyelvű oktatással! Részletek: www.kohtaodive.com

2012.12.28. 06:54 Kohtaodream

Thian Og bay, azaz Shark bay, az álompart :)

És akkor most egy kis vidámság az előző szomorkás hangvételű bejegyzés után :)

Mint korábban írtam, magyar vendégeinkkel, Katával és Adriánnal jártunk pár szép helyen, ma az egyikről küldök nektek egy képes beszámolót.

Az öbölnek Shark Bay, azaz cápaöböl a hétköznapi neve, mert állítólag cápákkal is lehet itt találkozni. No de nem akarok elriasztani senkit, ezek barátságos planktonevő cápák, ráadásul én még egyszer sem találkoztam velük :)

Viszont a tenger csodálatos, a víz lehetetlenül türkizkék színű (és továbbra is 29 fokos :D), a part puha, fehér homokos, kókuszpálmák mindenütt, szóval valóban olyan, mint amilyet az ember az álmaiban elképzel.

shark_bay_ko_tao_.jpg

IMG_9190.JPG

IMG_9199.JPG

SAM_3535.JPG

IMG_9215.JPG

IMG_9216.JPG

IMG_9207.JPG

SAM_3543.JPG

Szólj hozzá!


2012.12.26. 13:33 Kohtaodream

Egyéves tanulóvízum három hónapra???

Lassan közeledik a három hónapos itt tartózkodásunk, így el kellett kezdenünk foglalkozni a vízumunkkal. Otthon a budapesti nagykövetségen azt mondta a thai ügyintéző kislány, hogy egy évre szól a vízum, de az útlevélbe mindig 3 hónapra érvényes pecsétet fogunk majd kapni, mert három havonta le kell jelentkezni a bevándorlási hivatalban, hogy valóban itt vagyunk és valóban tanulunk :)

Már kb. 1 hónappal ezelőtt elkezdtem foglalkozni az üggyel, akkor bementem egy utazási irodába, ahol ki volt írva, hogy vízumügyintézéssel is foglalkoznak, és kivételesen egy angolul jól beszélő hölggyel találkoztam. Megmutattam neki a vízumom másolatát, amit a pénztárcámban hordok, és azt mondta, hogy el tudja intézni anélkül, hogy el kellene mennünk személyesen. No, gondoltam, akkor ez lesz a legegyszerűbb megoldás, biztosan megvannak a kapcsolatai, így megúszunk egy egynapos utat Atival a 80 km-re lévő Koh Samui szigetére.

Na most pár nappal ezelőtt be is mentem hozzá az útlevelekkel, nézi-nézi, majd vakargatja az állát, hogy azt hitte, turista vízumunk van, azt el tudta volna intézni, de ilyen típusú vízumot még sosem látott, ezt sajnos nem tudja elintézni :( Felhívta a thai ügyvédjét, aki azt mondta neki, hogy el kell hagynunk Thaiföldet, majd visszalépni, így automatikusan meghosszabbodik az itt tartózkodási lehetőségünk 3 hónappal. A burmai határ egész közel van, egy nap alatt meg lehet járni az egészet. No de én ennek a felét sem hittem el, hiszen nekünk a nagykövetségen egészen mást mondott az ügyintéző. Elmentem hát egy másik utazási irodába, itt ugyanezt mondták... A következő utam a búváriskolába vezetett, hiszen mégiscsak ők állították ki a papírjainkat a vízumhoz, csak tudnak mondani valamit. Az egyik főnök sráccal beszéltem, ő csak annyit tudott, hogy itt mindenki, aki tanulóvízummal rendelkezik, valóban Burmába jár három havonta, hogy meghosszabbítsa a vízumát. Már kezdtem lassan elhinni, hogy tényleg ez az útja a dolognak, és nekünk is hamarosan át kell ugranunk a határra. Este elmeséltem Katáéknak, hogy milyen híreket kaptam, amin ők felettébb meglepődtek, hiszen ők is ugyanilyen vízummal vannak itt, csak ők egy nyelviskolán keresztül. Felhívtuk a nyelviskola magyar képviselőjét, Gergőt, aki nagyon segítőkész volt. Ő elmondta, hogy ha elhagyjuk Thaiföldet, veszett az egyéves tanulói vízumunk, és hogy elvileg az iskolának, aki a papírokat intézte a vízumhoz, le kell jelentenie a bevándorlási hivatalba a tanulóit megérkezésük után, és át kell küldenie az útlevél és a vízum másolatát. Aztán 3 hónap múlva mindenféle dokumentumokat kellene adnia, amivel majd nekünk kell jelentkeznünk a bevándorlási hivatalban. Nos, a búváriskola nem kérte el az útlevelünket, sem a vízumunkat, így egészen biztos, hogy nem jelentett le minket az illetékes bevándorlási hivatalban. Hát akkor mégiscsak a búváriskolával kell beszélnem, hogy segítsenek orvosolni valahogy a helyzetet. El is mentem újra a főnökhöz, megpróbáltam a lehető legelkeseredettebb arccal elmesélni a történetet, megkértem, hogy az egyik thai alkalmazottal hívassa fel a bevándorlási hivatalt és kérdezze meg, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy meghosszabbítsák a vízumot. Fel is hívta a thai dolgozó a hivatalt, de azt mondta az ügyintéző, hogy nem tud semmit mondani, látnia kellene a vízumot. Nagyszerű, akkor lesz egy utam potyára, csak azért, hogy megtudjam, milyen papírokra van szükség, ami innen Taoról egy egynapos utat jelent.

Na, gondoltam, akkor megpróbálkozom a phuketi bevándorlási hivatallal, oda biztos többen járnak, hátha kapok valami információt. Itt kicsit jobban beszéltek angolul, és a legnagyobb meglepetésemre annyit mondott az ügyintéző, hogy búvártanfolyamra nem adnak egyéves vízumot, csak maximum 3 hónaposat. Hát sokmindent hallottam már itt a vízumunkkal kapcsolatban, de ezt még nem.. Itt már végképp elvesztettem a fonalat… Mi a thai nagykövetségre búváriskolától kapott papírokat adtunk le, erre adták meg a tanulói vízumot. Ha ez valóban így van, ott miért nem mondták, hogy csak 3 hónapra érvényes? Sőt, külön kihangsúlyozták, hogy 3 havonta el kell menni a legközelebbi bevándorlási hivatalba meghosszabbítani a vízumot.

Ekkor már kezdtem kissé dühös lenni, hogy ekkora fejetlenség van itt, akárhány helyen érdeklődöm, mindenhonnan teljesen más információkat kapok…

Azért még egy utolsó próbát teszek, gondoltam, segítségül hívom Google barátomat, hátha találok valami információt. Miközben neteztem, szóba elegyedtem 2 másik tanulóval, akik szintén a Crystaltól kaptak egyéves vízumot, ők elmesélték, hogy ők valóban 3 havonta Burmába járnak hosszabbításért. Nos, akkor ezt mostmár tényleg nem értem, hasonlítsuk csak össze a vízumainkat… és meglett a válasz: nekik M Multi-entry, azaz több belépéses, nekük S Single-entry, azaz egy belépéses vízumuk van. Magyarországon ugyanis nem állít ki a thai nagykövetség több belépéses tanulóvízumot. Hát így már értem, valószínűleg rajtunk, magyarokon kívül mindenki M vízumot kapott, így nekik tényleg működik az a módszer, hogy 3 havonta Burmába mennek, viszont ha mi az egy belépéses vízummal elhagyjuk Thaiföldet, akkor veszett a vízumunk…

Akkor nincs más hátra, valahogyan ki kell deríteni, mi kell a meghosszabbításhoz. Találtam is pár oldalt, ahol volt némi információ ezzel kapcsolatban, ezek alapján az alábbi listát kellett összeállítanunk:

-          útlevélmásolat

-          vízum másolat

-          Thaiföldre történt belépéskor kapott pecsétről másolat

-          8 (???) db fotó

-          2 db fotó tanulás közben, ahol látszik az iskola is

-          Szerződés a szállásról

-          Igazolás az iskolától, hogy befizettük a tanfolyamot és részt veszünk az oktatásban

-          Egy hivatalos formanyomtatvány (kérelem a meghosszabításhoz) kitöltve

SAM_3785.JPG

Ezt a képet mellékeltünk, mint a 2 tanuló oktatás közben :)

SAM_3700.JPG

Kb. 4 napba telt, mire sikerült ezeket a papírokat összegyűjteni, mert a főnök sajnos időközben hazautazott Angliába, így elég nehézkesen ment a kommunikáció. A kérelmet nekem kellett a thai minisztérium honlapján kikeresnem a többszáz dokumentum közül, és fogalmam sem volt, jót választottam-e ki...

Karácsony napjára, december 24.-ére végeztünk mindennel, így az utazást 25.-ére kellett időzítenünk. Sajnos nem a legszerencsésebb a karácsonyi parti után, de nincs mit tenni, most ez a legfontosabb.

Így éjfélkor leléptünk a buliról, mert másnap reggel 04:50-kor szólt az ébresztőóra. 05:30-ra a hajóállomáson kellett lenni, 6-kor indult a hajó.

SAM_3778.JPG

A kétórás hajóút számomra egy örökkévalóságnak tűnt, ugyanis 2 éve tengeri beteg lettem Korzikára tartva, amit sajnos azóta sem sikerült kihevernem :( Így az utat zacskóval a kezemben, gyomromat kiürítve mindenféle tápláléktól (most próbáltam a lehető legkevésbé gusztustalan módon fogalmazni :D) töltöttem. Reggel 8-re érkeztünk Koh Samuira, itt van a hozzánk legközelebb eső bevándorlási hivatal.

SAM_3790.JPG

Fogtunk egy motoros taxit, természetesen hárman ültünk egymás mögött, de sebaj, csak 10 percre van a hivatal. Nyitás előtt 20 perccel érkeztünk, és nagy izgalommal várakoztunk, hisz a következő 3 hónapos itt-tartózkodásunk múlik ezen a pár percen...

SAM_3782.JPG

Viszonylag hamar sorra kerültünk, próbáltuk úgy átadni a papírokat tökéletes nyugalommal az arcunkon, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Persze eközben majd kiugrott a szívünk a helyéről. Át is vette az ügyintéző a papírokat, és mondta, hogy üljünk le és várjunk. No, ez az amit itt Thaiföldön már jól megtanultunk: várni….

Kb. fél óra múlva behívott minket egy férfi egy hátsó irodába, és meglehetősen mogorva arccal ennyit mondott: 7 days, azaz 7 nap. Mi próbáltunk minél egyszerűbben visszakérdezni, hogy mi 7 nap? Lehet, hogy az a baj, hogy az első pecsétünk január 3-ig érvényes, és csak 7 nappal a lejárat előtt lehet meghosszabbítani? Tehát jöjjünk vissza később? Kérdeztük? De ő csak ennyit mondott: 7 days, 7 days…. Még próbáltunk mindenféle egyszerű angolsággal kicsikarni belőle bármi információt, de lehetetlen küldetésnek tűnt. Így nem volt mit tenni, visszamentünk a papírjainkkal a külső ügyintézőhöz, mondtuk neki, hogy nem értettük a kollégáját, legyen szíves, segítsen. Hát nem segített… nem mondott semmit… Odamentem hát egy várakozó sorstárshoz, kiderült, hogy ő 12 éve él itt, thai felesége van. Próbált segíteni, ő úgy értelmezte a férfi szavait, hogy itt 7 napra kapunk csak újabb pecsétet… Elmeséltem neki a sztorinkat az egyéves vízumról és a háromhónapos hosszabbításokról, amit az ügyintéző is hallott fél füllel, és ennyit reagált rá: „many documents”, azaz sok papír. Tehát akkor mégiscsak meg lehet hosszabbítani, csak kellenének még papírok? - kérdezem tőle… De ő mindig csak ennyit válaszolt: many documents… Már majdnem könyörögtem neki, hogy adjon egy listát, hogy milyen papírok kellenek, de nem adott semmit. Ott ültünk még vagy fél órát a hivatalban, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, várakoztunk-várakoztunk, hátha megszán minket valaki és segít, de természetesen nem segített senki. Így reményvesztve, elkeseredetten léptünk ki a hivatalból. A bejáratnál ki volt rakva egy információs tábla pár hivatalos telefonszámmal arra az esetre, hogy ha bármilyen kérdésed van vagy információra lenne szükséged. Hát ezen már ne múljon a dolog, megpróbálom, vesztenivalónk nincs vele… Végre valaki, aki beszél angolul :) Itt azt a tájékoztatást kaptam (még meg is kérdezte, melyik országból jöttem), hogy búváriskola csak 3 hónapra adhat vízumot. Minta ezt már hallottam volna valahol…lehet, hogy bele kell törődnünk, hogy 3 hónap után, azaz január 3.-án lejár a legális itt-tartózkodásunk?

Teljesen kétségbeesve jöttünk el a bevándorlási hivatalból: van kb. egy hetünk, hogy kitaláljuk, mit tudunk csinálni. Ilyen ötletek jutottak eszünkbe, hogy felhívunk Samui-n egy ügyvédet, hogy jöjjön el velünk és derítse ki, mi a módja a hosszabbításnak. Csak valószínűleg ez egy vagyonba kerülne, és lehet, hogy tényleg nem lehet meghosszabbítani… Kénytelenek voltunk elfogadni, hogy hamarosan lejár a tanulói vízumunk, és másik irányban kell próbálkoznunk, hogy milyen módon tudunk Thaiföldön maradni hosszabb időre. Bár őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy ha Thaiföld ennyire nem akarja, hogy itt éljünk és költsünk egy rakás pénzt, (amiből a fél ország él) akkor összepakolunk és elmegyünk máshová, ahol szívesebben látnak minket… No de már berendezkedtünk itt egy új életre nem kis energiát belefektetve, csak nem fogjuk feladni???

Van pár lehetőség, csak sajnos egyik sem a legtökéletesebb megoldás:

  1. ún. visa-run szárazföldön: 1 nap alatt megjárható buszos út a burmai határra, csak sajnos az a szabály, hogy ha szárazföldön lép be az ember az országba, akkor 15 napos tartózkodásra érvényes pecsétet adnak. Hát 15 nap az nem túl hosszú idő...
  2. a repülős visa-run, azaz, ha repülővel érkezel az országba, 30 napos tartózkodást engedélyez. Hát ez sem túl sok, ráadásul elég költséges is...
  3. van egy ún. business-vízum, azaz munkavállalói vízum, de ahhoz több idő kellene, hogy utánajárjunk, nem elég 1 hét. Viszont hosszabb távon lehet, hogy ez lesz a megoldás… Na, majd meglátjuk…

Végső elkeseredésünkben felhívtuk Gergőt a nyelviskolától, hogy tud-e segíteni. Ha nincs más megoldás, befizetjük a nyelviskola sokezer-bahtos díját, hogy még egy évet tudjunk maradni. Így teljesen felesleges volt a herce-hurca a búváriskolás tanulói vízummal, mert 90 napra turista vízumot is kaptunk volna…

Szerencsére pont Samuin volt az iskola egyik képviselője, így elmentünk hozzá, elmeséltük a történetünket. Szerinte az lehetett a baj, hogy valóban nagyon sok papírt kell benyújtani a hosszabbításhoz, a legtöbbet thai nyelven (nekünk egy ilyen sem volt…). Lehet, hogy meg lehet hosszabbítani a mi vízumunkat is, csak a módját nem tudjuk, és ennél többet már nem tudunk tenni, tényleg minden követ megmozdítottunk. Viszont ha ezen a nyelviskolán keresztül jutunk a vízumhoz, akkor egy évig semmi dolgunk nincs, még a szigetet sem kell elhagynunk, így rövid tanakodás után úgy határoztunk Atival, hogy befizetjük a tandíjat.

Kora délután végeztünk mindennel, és mivel még volt pár óránk a hajó indulásáig, gondoltuk, elmegyünk "shoppingolni" egyet :) Samui viszonylag nagy sziget, rengeteg turistával, nagyon sok letelepedett külföldivel, így itt gyakorlatilag mindent meg lehet találni. Betévedtünk egy Tescoba is (itt Lotusnak hívják).

SAM_3786.JPG

Úgy bolyongtunk az óriási áruházban a sorok között, mint két kisgyerek, aki először lép ki a nagyvilágba. Annyira elszoktunk az ilyen dolgoktól, hogy csak ámultunk és bámultunk, mi mindent lehet itt kapni. Még Milka csokit is, amiről azt hittem, Thaiföldön nem is létezik, vagy például rózsaszín tojást Hello Kitty rajongóknak :D

SAM_378900.jpg

Egy pillanatra irigykedtem is azokra, akik itt laknak, de aztán mikor kiléptünk az utcára, bele a dugóba a sok autó közé, akkor azonnal meggondoltam magam. Ez egy nyüzsgő turistahely, nem az családias kis nyugalom szigete, mint a mi Koh Taonk. Ahogy szárazföldre léptünk és belélegeztük a levegőt, ki is mondtunk: itthon vagyunk. És azonnal ránk is köszönt egy ismerős arc a búváriskolából. Ez a mi kis otthonunk :)

Kb. 3-4 hét, mire a nyelviskola beszerzi a szükséges papírokat, amiket postán fogunk majd megkapni, és azzal sajnos valamelyik szomszédos ország thai nagykövetségére kell elmennünk, ami minimum 3-4 napos kiruccanást jelent. Nem lenne nekem bajom ezzel a kiruccanással, sőt..., csak van itt nekünk egy Luciferünk, akit nem tudunk itt hagyni 3-4 napra. Mert tegnap, mikor Samuin voltunk csak egy napra (és Dóri volt olyan drága, hogy átment hozzánk kivinni őt egy sétára és enni adni neki), annyira szomorú volt, hogy nem jövünk haza, hogy hozzá sem nyúlt a vacsorájához egészen addig, míg haza nem érkeztünk. Mikor hazaérkeztünk, nagy örömujjongással fogadott minket és nagyjából 5 perc múlva be is falta a vacsoráját. Hát ilyen a mi hűséges kiskutyánk….

No és akkor még valahogy meg kell oldanunk arra a kis időre az itt tartózkodásunkat, míg meg tudjuk igényelni a tanulóvízumot: be kell neveznünk a burmai kiruccanásra, sőt lehet, hogy kétszer is, mert valószínűleg  15 nap alatt nem lesznek meg a papírjaink. De ez legalább viszonylag rövid túra, egyik nap éjszaka hajóra szállunk, reggel minibusszal elvisznek minket nagyjából 3 óra alatt a burmai határra, kilépünk majd visszalépünk, kapunk egy pecsétet 15 napra, és jövünk haza. Így délután 3 körül már itthon is leszünk.

Most ott tartunk, hogy épp várok egy papírra a búváriskolától (amit én írtam meg, nekik csak alá kell írni), hogy 3 hónap alatt befejezzük a búvártanfolyamot, mert enélkül nem tudja elkezdeni intézni a nyelviskola a papírjainkat. Csak reménykedni tudok, hogy nem lesz semmi kifogása a thai minisztériumnak azzal, hogy újra tanulói vízumot igénylünk..

Hamarosan jelentkezem a fejleményekkel, szorítsatok nekünk, hogy minden simán menjen :)

9 komment


süti beállítások módosítása