Blog by Timi & Ati from Koh Tao

Hétfőn miután Ati megérkezett a búvárkodásból, nagy fába vágtuk a fejszénket :) Pontosabban barkácsolásba. Egyrészt végre találtunk nádrolót a nem létező konyhaablakunk elé :) Hiába fedett, délután baromira besüt a nap, eddig plédeket lógattam oda, de nem nézett ki túl igényesen :D Hosszas keresgélés után az egyik áruházban végre rábukkantunk a nádrolóra, ma azt próbáltuk felfüggeszteni. Nem volt egyszerű fúró nélkül :)

Meg bevásároltunk mindenféle szerszámot, amiknek eddig nagy hiányát éreztük és furcsa dolgokkal helyettesítettük: fűrészt, kalapácsot, fogót, csavarhúzót. A legfontosabb projekt a szúnyogháló volt mára. Bár ideiglenesen megoldottuk a szúnyoghálókérdést azonnal, mikor beköltöztünk, hogy nyitva tudjuk hagyni az ablakokat éjszakára, méghozzá úgy, hogy ragasztószalaggal ragasztottuk a szúnyogháló széleit az ablakhoz, majd a ragasztót rajzszögekkel erősítettük oda :D Hát nem egy professzionális, legfőképpen pedig nem egy tartós megoldás. Már csak léceket kellett beszerezni, aztán nekifogtunk a nagy munkának. Hát mit ne mondjak, sokkal nehezebben ment, mint amire számítottunk :D Először is a léc valami irdatlan kemény fából készült, nem fenyő, az biztos. 10 szögből 8 elferdült, nem lehetett beleütni. Aztán annyira meleg volt délután a szobában, szerintem a 35 fokkal egyáltalán nem túlzok, hogy patakokban folyt rólunk a víz. Nagy nehezen sikerült 3 ablakra feltenni, rá is ment az egész délutánunk... De sebaj, legalább már nyugodtan tudunk aludni, biztosan nem tud bejönni semmilyen betolakodó :D

Így a mai tanulás elmaradt, a vacsora pedig a változatosság kedvéért tejszínes-rákos spagetti volt :)

Kedd reggel már meg sem lepődtünk, hogy Lucifer nincs itthon. Kezdünk hozzászokni, hogy reggelente eljár felfedezőútra. Azért én is ki szoktam vinni naponta kétszer sétálni, nekem sem árt a mozgás, meg ő is tudjon szaladgálni és barátkozni :D A kondim kezd alakulni, miután a túrát a kb. 30 fokos emelkedőn tesszük az esti kb. 29 fokos hűsben :)

Kedd délelőtt Ati megint merült, délre pedig randit beszéltünk meg :) Beülünk együtt abba az étterembe, ahonnan mindig szokta hozni a kaját. Nagyon jól főznek :)

Addig van egy kis idő, arra gondoltam, meglepem Atit: befejezem a szúnyoghálót egyedül, 2 ablakra tegnap nem jutott idő. Nem mondom, hogy tökéletes munkát végeztem, ráadásul igencsak meg kellett birkóznom a kemény fával. A két ablakkal kb. 3 óra alatt készültem el, de nagyon büszke voltam magamra :D

Természetesen Lucifer is asszisztált:

Épphogy csak sikerült összekapnom magamat délre. Ez az étterem tényleg nagyon jó, istenit ebédeltünk. Ati tengeri halból készült hallevest választott, én pedig ananászos csirkét.

Délután próbáltunk egy pár dolgot az interneten elintézni, ma fogyott el a türelmünk... Az egy hónapos előfizetés ugyan még nem járt le, de oda se neki. Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a mobil internetet, lesz ami lesz. Ennél rosszabb talán úgysem lehet. Elszaladtunk a műszaki boltba a hozzávalókért, és gyorsan ki is próbáltuk nagy izgalommal :) Elsőre úgy tűnt, egész jó a sebesség :D
Na majd kiderül, ha képeket és blogot próbálok feltölteni, illetve ha Skype-ra kerül a sor...

A szerda elég mozgalmasan telt. Csomó ügyintéznivaló jött össze: posta, bank, mobilbolt, mert tegnap 1,5 órás vacakolás után sem sikerült az internetkártyát feltöltenünk az egyenleggel. Az interneten thai weboldala van csak a cégnek, ha pedig telefonon próbálkoztunk, mindig jött valami thai sms :)  Be kellett menne a búvárbázisra is, hogy 3 hete várunk az asztalra és a székekre. A kislányka, aki megrendelte, csak mosolygott, és azt ígérte, majd utánakérdez... Hát nagyon kíváncsi vagyok...

A búváriskolánál összetalálkoztunk Atival, hogy ma is együtt ebédeljünk. Épp az egyik merülőtársával, egy 54 éves amerikai fickóval beszélgetett. Ahhoz képest, hogy nem nagyon beszél angolul, egész jól elcseverésztek :D Segítettünk az új barátunknak motort bérelni, mert ő valahogy csak horror árakon talált, Ati elvitte egy helyre, 3000 bahtért kapott egy Honda 125-ös félautomatát 6 hétre. Úgy örült neki, mint majom a farkának :) Elhívtuk, hogy jöjjön velünk ebédelni.Nem akart, mert nem volt nála több pénzt, de gondoltuk, sebaj, meghívjuk, jótett helyébe jót várj :D  Nagyon jó fej, fiatalos pasast ismertünk meg benne, ráadásul van Amerikában 3 cége és nem mellesleg író, meg is jelent 3 könyve, állítólag viszonylag közismert Kaliforniában. Na tessék, a szegény kis magyarok egy multimilliomos amerikait hívtak meg ebédre :) Az a terve, hogy vesz valahol Dél-Kelet Ázsiában egy luxus búvárhajót 1millió dollárért. Na, gondoltuk, hátha nekünk is jut valami aprócska állás azon a búvárhajón :) Jó lesz jó barátságban maradni ezzel az amerikaival :D Meg is hívtuk hozzánk egy sörre, nagyon tetszett neki a kis lakásunk, mindjárt csinált is pár fotót a teraszon :) Lehet, hogy hamarosan ideköltözik, van itt a szomszédban még 1-2 kiadó lakás, megpróbál megalkudni az egyikre.

Ezt a fényképet ezzel az aláírással töltötte fel a Facebookra:

"A kedvenc merülőtársammal, Attilával. Fantasztikus srác. Ki mondhatja még el magáról, hogy a legjobb merülőtársa Attila, a hun? :)"

Aztán kutyasétáltatás közben összefutottam egy sráccal itt nálunk a kertben, épp akkor költözött be az egyik szomszédos lakásba. Kiderült, hogy Argentínából jött, 10 éve él itt, és van egy spanyol étterme. Na tessék, jó lesz vele is ápolni a kapcsolatot :D Meg is hívott minket az éttermébe, hamarosan meglátogatjuk Atival.

Itt Halloween partinak se íre, se hamva, Koh Taot valahogy még nem érte el az amerikai őrület. Csak a facebookon látom a sok kifaragott tököt, másképp fel sem tűnt volna, hogy november 1. lett.

Az október a monszun időszakhoz képest eléggé száraz volt, összesen 2 napot esett az eső. A november szokott a legesősebb lenni, de állítólag az idén az átlagosnál sokkal kevesebb csapadék lesz. Bár ma reggel pont egy nagy esőre ébredtünk, de kb. 1 óra múlva el is állt. Mi ilyenkor szorgosan gyűjtjük az esővizet, mosogatásra használjuk és Lucifer is ebből kap inni.

Péntek reggel ismét 7ágra sütött a nap, sőt egész nap baromi meleg volt. A monszunnak jele sincs.

A mai nap egész mozgalmasan telt.

Atinak du. 2-re kell lemennie a búváriskolához, tehát mienk az egész délelőtt :)

Kicsit gyakorlunk a délutáni tanfolyamhoz, mert ma már vizsgáznia is kell, aztán elintézünk pár apróságot: pl. bemegyünk reklamálni a wifi szolgáltatóhoz (immáron másodszor), hogy 2 napja szinte egyáltalán nem megy az internet. Atinak orvosi vizsgálatra kellett menni a helyi orvosi rendelőbe a divemaster tanfolyamhoz. Én is elkísértem, hátha szükség lesz az angol tudásomra. Hát mit ne mondjak, meglepődtem a rendelő felszereltségén, 2 helységből áll, de mintha egy kis klinika lenne :) Megmérték a vérnyomását, megnézték a füleit, és meghallgatták a szívét. Végül megállapították, hogy merülésre alkalmas :D

Aztán vásárolunk egy-két dolgot, többek között hangfalat, hogy tudjunk normálisan zenét hallgatni és filmet nézni. Még beugrunk egy thai étterembe ebédelni egyet, aztán irány haza, hogy kipróbáljuk az újdonsült szerkentyűt :D Buli vaaaan :)

Egyszer csak furcsa motoszkálásra lettünk figyelmesen a teraszlépcső alatt elhelyezkedő erdőszerű területről. Valami járkál, lehet hallani a lépteit. Először egy macskára gyanakodtam, gondoltam, odamegyek megnézem. Hát mit látnak szemeim? Egy kb. 1 méteres varánusz!!! Gyorsan hívom Atit, és szaladok a fényképezőgépért. Mire visszaértem, sajnos elszaladt. Ati is megerősített benne, valóban varánusz volt, nem csak a szemem káprázott... Hát nem semmi, idáig ilyet csak állatkertben láttunk :) Azért bízom benne, hogy nem sűrűn fog megörvendeztetni bennünket a látogatásával. Viszonylag meredek sziklafal vezet fel onnan lentről a lépcsőnkig, talán nem tud rajta felkapaszkodni…

Délután Ati elindult a tanfolyamra, itt az ideje, hogy végre meglátogassam a masszázsszalont :D 3 hét után már csak kijár Thaiföldön egy jó kis masszázs, főleg, hogy baromi olcsó (1400 ft egy egyórás hagyományos thai masszázs, ez otthon 6.000 ft-tól kezdődik). Ma nem volt kedvem a hagyományos tekergetős, derékba térdelős, megkínzós masszázshoz, inkább egy talpmasszázst választottam. Illetve annak gondoltam a „foot massage” elnevezés alapján. Hát a talpamat valahogy kifelejtette a kislány, viszont volt benne kar, váll, fej és teljes láb masszázs is. Nem egészen olyan volt, mint amire számítottam, de azért egyáltalán nem esett rosszul :)

A hazaút előtt még gyorsan elmotoroztam a tengerhez. A monszun miatt 3 napja nem láttam a tengert, már hiányérzetem van. Fürdőruha hiányában megmártózni nem tudtam, de legalább a látvány pótolta a hiányt :)   Mikor elindultam hazafelé, egyszer csak odajött hozzám egy 7-8 év körüli thai kisfiú. Adott a kezembe egy virágot, és próbált szóba elegyedni velem. Megkérdezte, mi a nevem, majd ő is bemutatkozott. Aztán legnagyobb meglepetésemre hirtelen megölelt :) Erre nekem jó magyaros gyanakvással elsőre az jutott eszembe, hogy talán zsebtolvaj lehet és így próbálja meg kivenni a pénzt a táskámból. Oda is nyúltam első reakciómmal a táskámhoz, természetesen benne volt a pénztárcám. Aztán eszembe jutott, hogy nem a 7-es buszon vagyok, hanem Thaiföldön :) Hirtelen elszégyelltem magam, hogy miket felételezek erről a kisfiúról. Ez itt teljesen hétköznapi dolog. Úgy látszik, még szoknom kell a thai mentalitást :D

Hazafelé alig tudtam felkapaszkodni a motorral a házunkhoz vezető igencsak meredek úton, mert odamosta az eső a sódert, legfőképp pont a kanyaroknál. Így annyira le kellett lassítani minden kanyarban, hogy azt hittem, visszagurulok. No, akkor seprű a kézbe, irány vissza az útra. Beálltam közterületesnek :D Lesétáltam a meredek út legaljáig, és szépen sorban minden kanyarból elsepregettem az út szélére a sódert, hogy az arra motorozók, de legfőképp én :) fel tudjanak hajtani.

Lassan-lassan kezdünk beleszokni a thai hétköznapokba, és kezdjük felfogni, hogy nem egy hosszabb nyaraláson vagyunk :D Egyelőre nagyon jól érezzük magunkat, nem nagyon kívánkozunk a szürke, nyirkos Budapestre. A honvágyat nagyon nagy mértékben enyhíti a Skype, mert így a szeretteinkkel minden nap tudjuk tartani a kapcsolatot. Azt hiszem, talán gyakrabban is beszélünk most, és többet tudnak rólunk a családtagjaink, mint amikor otthon éltünk :D

Szombat reggel Ati ismét benevezett a reggeli merülésre. Megint vitte a fényképezőgépet, hátha ma jobban sikerül. Letöltöttünk hozzá egy használati útmutatót, meg gyakorolgatott is a géppel egy kicsit.

Én reggel 8 körül elindultam Luciferrel egy kis sétára. Ilyenkor, meg délután 6 óra felé szoktam kivinni, mert napközben elviselhetetlen számára a hőség, főleg, hogy rohangál mindig össze-vissza, mint aki megkergült. Nagyon nagy a mozgásigénye, a meredek hegyoldalak talán valamennyire kielégítik az igényeit :D Útba ejtettük a szomszédos négylábúakat is, ez mostmár napi program, legalább így Lucifernek is megvan a társaság. Már megismernek minket messziről, egyáltalán nem ugatnak, nem morognak, sőt, üdvözölnek minket :)

A mai túra és az eredménye: pár kókuszpálma-kezdemény az út széléről.

Elültettem őket a kis kertünkbe, hátha lesz belőlük valami. Pár év múlva mi leszünk Koh Tao legnagyobb kókusz-exportőrei :DDD

Este moziztunk egyet az új hangfalainkkal :D Szerencsére Ati előrelátó volt, sejtette, hogy nem lesz lehetőségünk filmeket letölteni, így egy winchestert teletöltött filmekkel :)

Vasárnap reggel, mikor Ati a szokásos merülésre indult, már meg sem lepődtünk, hogy Lucifer nincs otthon. Tudtuk, hol kell keresni :) Pár hívogató szó után boldog pofával meg is érkezett :D

Tegnap láttam a halas boltban, hogy friss áru érkezett, mert ellepték a thai vásárlók a boltot. Ki is néztem magamnak a királyrákot, csak nem mertem megvenni, mert nem tudtam, találok-e hozzávalókat a mi egyik kedvenc ételünkhöz. Így ma útnak eredtem az alábbi hozzávalókért: fokhagyma, petrezselyem, spagetti tészta és főzőtejszín. A petrezselyemnél kicsit bajban voltam a zöldségesnél, mert külsőre nagyon sok növény hasonlított rá, csak az illata sejtette, hogy ez bizony nem az. Így végül szaglás útján kerestem, és rá is találtam :D A tejszín nagyobb fejtörést okozott, mert azt itt nem ismerik az emberek :) Akkor B verzió lesz, tejet fogom liszttel besűríteni, ezt a két dolgot legalább be lehet szerezni itt :) A zöldségesnél találtam előre megfőzött, kiporciózott tésztát zacskóban, na ez tökéletes, legalább nem kell főzőcskézni, ráadásul tésztaszűrőnk sincs. Egészen hasonlított a spagettihez, és a kb. 4 adag összesen 20 bahtba került. Már csak a rák hiányzik, aztán irány a konyha. Csodaszép királyrákot vettem, kilóját 250 bahtért. Szuper :DDD Akkor ilyet is gyakran fogunk főzni, feltéve, ha bejön a tejszínt helyettesítő módszer :)

Mennyei lett az ebéd :)

Azt mondják, nagy az Isten állatkertje, hát a miénk is :)
Atival ma összeszedtünk, mennyi háziállatunk van itt Thaiföldön :D Első számú természetesen Lucifer, a második a gekkók, mert ők minden este meglátogatnak bennünket a teraszon. Már teljesen hozzászoktunk a jelenlétükhöz. Aztán a mókusok is elég gyakran benéznek hozzánk, nem telik el olyan nap, hogy ne találkoznánk velük. Volt már ugye varánusz, egyszer pedig amikor kint maradt éjjelre Lucifer vacsorája, egy patkány is idetévedt. Őt azért már annyira nem láttuk szívesen, vettem is ma egérmérget. Az esősebb időszakokban békákat is láttunk már keresztülugrándozni a teraszunkon. Nagyjából ennyi, remélem, nem is fog gyarapodni a vendégek száma :)