http://www.crystaldive.com

www.crystaldive.comSAM_3591.JPG

Naptár

2012
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Bemutatkozás

BÚVÁRKODJ THAIFÖLDÖN Koh Taon, Thaiföld egyik legszebb szigetén, mindösszesen 65.000 forintból búvár lehetsz, magyar nyelvű oktatással! Részletek: www.kohtaodive.com

2012.10.14. 15:30 Kohtaodream

Van hűtőnk és motorunk :))))

Ma reggel Ati elment a cápalesre, én pedig arra szántam a délelőttöt, hogy kikozmetikázzam magam kicsit (manikűr és egyéb női dolgok) :). Az elmúlt egy hét után eléggé lestrapáltnak érzem magam :D

Aztán kora délután ismét lesétáltunk Luciferrel a búváriskolához, a szokásos úton. Kicsit kevésbé vagyok ma berezelve, a kutyákat már ismerem, póráz nélkül teljesítettük teljesen a célig a túrát :D Ati szinte el sem hiszi :)

Pedig a baromi forgalmas főúton kell végigsétálni, millió robogó között. A kutyákat már kiismertük, a szokásos botos módszert alkalmazom a morgósabb kutyák távol tartására. Szerencsére Lucifer fütyül rájuk :D

Ez az a szakasz, amin végigsétálunk. A nagy forgalmat szándékoztam lefotózni, de épp akkor egy darab robogó sem jött arra :)

SAM_2705.JPG

Egyelőre csak a búváriskola felé szoktunk lesétálni, a jól bejáratott szakaszon, még nem mertem megkísérelni másik útvonalat, de később megpróbálom Luciferrel bejárni a sziget összes szegletét, mert nagyon szép kis öblök vannak 1-2 kilométeres távolságokra. Ez az a partszakasz, ahol a búváriskolák vannak:

SAM_2709.JPG

Lucifer továbbra is nagyon élvezi a tengert, bár mindig megpróbál lefetyelni belőle, aztán rájön, hogy nem finom :D Nagyokat úszunk együtt, mindig bejön utánam egész messzire :)

SAM_2706.JPG

A búváriskolánál mindenki összehaverkodott már vele, ő lett a Crytal tiszteletbeli házőrzője :D Nagyokat játszanak vele az oktatók és a tanulók is :D

A cápales fantasztikus volt: 2-3 méteres cápák, óriási színes halak, méteres tengeri sügerek, korallok, stb.

A mai napnak két szenzációs eseménye volt: megkaptuk a hűtőt és vettünk saját robogót :))

Ma reggel a szokásos készülődés közben arra lettünk figyelmesek, hogy Lucifer nagyon ugat. Hát mi történt? Megérkezett a várva várt hűtő :DDD Egy hete várjuk, a téli szalámink azóta aszalódik a 30 fokban. Nagyon korrekt a tulaj, egy fagyasztószekrényes, szuper hűtőt kaptunk :D

SAM_2716.JPG

A nagy örömhírre Ati el is megy bevásárolni, hoz gyümölcsöt, sört, üdítőket.

Aztán elkezdjük felhívni a robogós hirdetéseket, mert szükségünk lenne egy saját robogóra. Nem drága ugyan a bérlés, 1000 ft egy napra, 14.000 ft egy hónapra, de nekünk mindenképp jobban megérné venni egyet. Felhívunk vagy 8 számot, csak egynek van még meg a motorja, a többi időközben eladta. Gondoltuk, lemegyünk együtt megnézni, itt az idő itthagyni Lucifert egy rövid időre magára. Még átnézem, hogy a kerítéselemeket jól kitámasztottam-e, elhelyezek pár darab sziklát, nehogy ki tudja dönteni, ha ki akarna jönni utánunk. Elköszönünk tőle, elmagyarázzuk neki, hogy mindjárt jövünk. Kisétálunk, kb. 10 méterre elhagyjuk a kerítést, a kutya egyszer csak megjelenik mellettünk :D Ugrott egy nagyot, és máris a túloldalt termett. Nem jelentett túl nagy kihívást neki. Még egyszer megpróbáljuk az egészet, próbáljuk rávenni, hogy maradjon ott. Otthon, normál körülmények között ez menni szokott minden gond nélkül. Hát itt nem ez a helyzet, ismét ugyanaz a történet :D Akkor a második forgatókönyv lép életbe :D Ati egyedül megy a robogóért... Én maradok... Nem baj, addig megírom a blogot angolul, mert sokan hiányolták már... Az egyetlen lebeszélt robogó nagyon lepukkant állapotban van, ezt kihagyjuk inkább, de Ati ügyes, körbekérdez, és talál is egy jó állapotút elfogadható áron. Meg is alkusznak, van saját robogónk :D Hurráááá

SAM_2722.JPG

Na, erre iszunk. Van hűtőnk is, be van készítve a fagyasztóba a jég és a vodka, vettünk eperszörpöt, jól fog esni egy koktél :D

Vacsorára még egy kis palacsinta, banános és kókuszos-ananászos :D A képen elég furának tűnik, a motorút kicsit megviselte, de az élvezeti értékéből nem veszített :) Úgy készül, hogy kiterítik a tésztát egy nagy sütőlapra, belevagdossák a kért tölteléket, a 4 szélén összehajtogatják, megsütik a másik felét is, és kész is. Végül ráteszik egy papírtálcára és felvágják 8-9 kockára. Fogpiszkálóval lehet enni, nagyon finom :D

SAM_2724.JPG

Ma lesz az első este, hogy megpróbáljuk a különalvást - mármint Luciferrel. Este elköszönünk tőle, elmagyarázzuk, hogy ma éjjelre kint marad. Ezeket a szavakat már otthonról is ismeri, bánatosan ugyan, de elfogadja. Tudja, hogy a lakásból nem tudunk elmenni anélkül, hogy ő észre nem venné, így biztonságban tudhatja magát :D Egyszer felmegyünk azért megnézni, hogy jól van-e, a magunk megnyugtatására: bent fekszik összekucorodva a házikójában, a vacsoráját is otthagyta bánatában. Na nem baj, ez van, hozzá kell lassan szokni a normális kerékvágáshoz....

Végül pár életkép:

SAM_2718.JPG

SAM_2702.JPG

SAM_2703.JPG

Ez pedig a házikónk elöl- illetve alulnézetből :D

SAM_2717.JPG

2 komment


2012.10.12. 09:41 Kohtaodream

Lassan berendezkedünk...

Tegnap éjjel még velünk aludt Lucifer, de kezd egyre kiegyensúlyozottabb lenni, így nyugodtan tudunk aludni tőle. Mielőtt lefekszünk, kiviszem mindig pisilni egyet, így reggel velünk kel az órára. Atinak 8-kor ébresztő van, mert elkezdte a mentőbúvár tanfolyamot. Szegény, tegnap hulla fáradtan ért haza, embereket kellett kimentenie a hajóra a létrán keresztül :D

Én ma úgy döntöttem, reggel viszem ki inkább Lucifert sétálni, akkor még nincs olyan nagy hőség. Az erdőben bóklásztunk egy kicsit, meg is lett az eredménye: 14 db vöröses színű kullancsot szedtem ki belőle. Van itt a szigeten egy angol állatorvos, aki amolyan állatvédő szerepét is betölti: befogja a kóbor kutyákat, ellátja őket, ha betegek, ivartalanítja őket, próbál nekik gazdát találni, stb. Majd fel fogom őt keresni Luciferrel, csak kell hozzá gyűjtenem egy kis bátorságot, mert vagy 8-10 kutyát láttam a ház előtt bóklászni legutóbb :D Azt mondják a helyiek, hogy egyébként is érdemes megmutatni nekik Lucifert, mert ha itt valaki talál egy kutyát, egyből az állatorvoshoz viszi. Így legalább tudni fogja, hogy ki fia-borja Lucifer. Megtaláltam az állatorvos email címét a honlapon, gyorsan írtam is neki, hogy nemrég jöttünk a szigetre, hamarosan meglátogatjuk, csak addig is szeretnék tőle telefonos ill. emailes :) segítséget kérni: ártalmas-e ez a helyi kullancs és mivel lehet védekezni ellene. Mert úgy tűnik, az otthoni Advantixra immunisak a helyi kullancsok :D Elég hamar vissza is árt az állatorvos: vigyük nyugodtan Lucifert, nem lesz baj a többi kutyával, be kell oltani a kullancsok ellen.

Miután visszaértünk, úgy döntöttem, beindítok egy gyors mosást. Természetesen a manuális verziót :DD Lehet itt elég olcsón mostani, kilóra mérik. Beviszed egy zacskóban a szennyest, másnap házhoz viszik kimosva. De mivel egyrészt ráérek, másrészt nem koszosak a ruhák, csak kicsit izzadtak, úgy döntöttem, megbirkózom magam a feladattal. Hoztunk egy jó hosszú madzagot, az megteszi ruhaszárítónak. Két óra múlva csont szárazak lettek a ruhák :D

SAM_2687.JPG

SAM_2688.JPG

Lucifer lassan kezd hasonlítani az otthoni önmagára :D Ma idehozta hozzám az otthonról hozott kedvenc kis csomóját, hogy játsszak vele :) Ma kifejezetten jókedvűnek tűnik, talán lassan-lassan megszokja a helyet és az új helyzetet :)

SAM_2685.JPG

Hossza tanakodás után úgy döntöttem, nekivágunk egy hosszabb sétára, elmegyünk a búváriskoláig. Amikor taxival jöttünk föl a házba, láttam, hogy rengeteg a kutya az úton, ezért húztam az időt a sétával idáig, gyűjtöttem hozzá egy kis bátorságot :D Fogtam egy jó nagy botot, betettem a hátizsákba Lucifer vizes tálját és egy palack vizet, így indultunk neki az útnak. Hát nem mondom, hogy nem volt stresszes, kb. 30 kutyával találkoztunk össze az úton. De kezdem kiismerni őket, mindegyik hasonlóan viselkedik :D Morognak, ugatnak, mert belépett egy idegen kutya a területükre, elég közel is merészkednek, de azért tartanak Lucifertől, így egész közel egyik sem jött oda. Elég sokszor meg-megálltunk, így kb. 40 perces lett a séta. Az emberek nagyon kedvesek voltak útközben, valamelyik még hozott is egy marék jeget, hogy lehűtsük vele a kutyát, mert látták, hogy nagyon melege van.

Végre emberek között vagyok, szocializálódom :DDD A két és fél nap egyedüllét után mennyire lehet ilyen apróságoknak örülni :) Lucifer nagyon örül a tengernek, mint mindig. Egyből be is szalad, lehűti magát. Még nem szokta meg, hogy sós a víz, próbálna inni belőle, de érzi, hogy valami fura :) Keresünk egy viszonylag csendesebb partszakaszt, ahol se kutya, sem ember. Itt nyugodtan tud Lucifer szaladgálni, és én is meg tudom mártózni végre a tengerben :) Először, mióta megérkeztünk... Lucifert most látom először igazán felszabadultnak, rohangál össze-vissza, szökdécsel a vízben, futkározik a homokban :DD

Közben Ati is visszaérkezett a hajóról, letette a mentőbúvár vizsgát! Hurrááá :D Akkor minden feltétel adott így, hogy elkezdje a mesterbúvár tanfolyamot.

Rábízom Lucifert Atira, kicsit szeretnék én is körbenézni kutya nélkül. Tán nem is volt még itt olyan 10 percem, hogy ne lett volna mellettem a kutya :) Beszabadulok egy nagyobb szupermarketbe, vásárolok pár apróságot: füstölő, szennyes kosár, kis éjjeliszekrény, szappan, stb. Szükségem lenne körömlakklemosóra, hogy végre emberi külsőt tudjak ölteni a kezemre. Fogalmam sincs, hallottak-e ilyenről a thaiok, nem igazán láttam senkinek a körmeit kifestve itt :) Na mindegy, keresek egy eladót, megpróbálom: mutogatom a körmömet, próbálom elmagyarázni. Odavisz egy polchoz, és mutat egy üvegecskét, amin valami citrom van:

SAM_2700.JPG

Hááát, ez inkább valami alkoholos löttyre hasonlít...Na mindegy, megveszem, kipróbálom. Nagyot nem bukok vele, 125 ft-ba került :) És láss, csodát, tényleg lakklemosó. Akkor ezek szerint tényleg mindent lehet kapni ezen a kis szigeten :D

A nap lezárásaként beülünk Atival egy étterembe megvacsorázni. Én a szokásos thai kaját rendelem, ő hamburgert. Hát elég rövid ideig bírta a thai kosztot :D Lassan törzshelyünknek számít ez az étterem, már mosolyogva fogadnak minket, a kutyát is szívesen látják vendégül, mindig megkérdezik, hogy hozzanak-e neki vizet :D

SAM_2646.JPG

Otthon még összeállítjuk az új szerzeményeket, kezd egész komfortos lenni a lakás, még ékszertartóm is lett :D

SAM_2698.JPG

Összességében egy nagyon jó kis nap volt, pozitív élményekkel térünk nyugovóra :))

Ati holnap olyan helyre megy merülni, ahol cápák vannak :D Lesz fotós, majd küldöm a képeket :D

Szólj hozzá!


2012.10.11. 09:35 Kohtaodream

Az új otthonunk

Tegnap végre megkaptuk a kulcsot az új házunkba :D Hurrrráááá

Végre lesz Lucifernek saját kis háza, meg mi is ki tudunk pakolni a hátizsákokból.

Atinak elkezdődött sajnos egy egynapos tanfolyam, az elsősegély, így egyedül kell ma elboldogulnom - illetve kettesben Luciferrel :D

Egy taxissal felvittük az összes cuccunkat és elkezdtem kipakolni. Mivel kerítés ugye nincs, a kiskutya még mindig állandóan velünk van.

Viszonylag messze esik mindentől a házunk, a sziget közepén van egy hegyen, de legalább nincs cunamiveszély és kutyák sem nagyon vannak errefelé. Viszont gyalog legalább 15 perc, mire csak egy kisboltot elérünk. De holnap már lesz legalább egy robogónk, azzal pedig 5-10 perc alatt el lehet jutni mindenhova. Az eredeti tervem, hogy biciklivel fogok közlekedni, biztos meghiúsul, mert olyan meredek úton kell feljönni hozzánk, hogy a motor is csak 1-esben bírja. Így valószínűleg én is motorral fogok közlekedni. Az angol tulaj is itt lakik mellettünk, ő a búváriskola menedzsere, tehát nagyon rossz hely nem lehet ez.

Ami még fontos, hogy 3 oldalról nagyjából körbe van kerítve ezzel-azzal a kertrészünk, így az elkerítést viszonylag könnyen meg lehet oldani.

SAM_2679.JPG

A házban thai stílusnak megfelelően a konyha kívül, a fedett teraszon kapott helyet, így legalább bent nincsenek hangyák. Egyelőre elég hiányos a felszerelés, egy mosogatón és fiókos szekrényen kívül semmi nincs, se hűtő, se rezsó, se asztal vagy szék, hogy le tudjunk ülni enni. Reméljük, hamarosan beszerzi a tulaj.

SAM_2684.JPG

Van egy óriási teraszunk, innen mindkét oldalt rálátunk a tengerre :D Esténként ide szoktunk kiülni, egyelőre pokrócra :)

SAM_2648.JPG

Bent pedig egy elég nagy hálószoba van egy francia ágyal és 2 óriási gardrób szekrénnyel, innen pedig a fürdőszoba nyílik, ritkaságszámba menő káddal, sőt befúvókkal, még jaccuzizni is lehet :) Mindhárom oldalról ablakok vannak a szobán ill. fürdőszobán, így zuhanyzás és ágyban fekvés közben is lehet látni a tengert :)

SAM_2659.JPG

SAM_2663.JPG

És ami a legfontosabb, végre megvan a kiskutyának is a fekhelye, így legalább biztonságban érzi magát, tudja, hogy az az ő kis kuckója :D

SAM_2670.JPG

Miután kipakoltam és Ati is hazaérkezett, az első dolgunk az volt, hogy lefektessük az elektromos kutyakerítést. Ez úgy működik, hogy le kell fektetni a kábelt az elkeríteni kívánt területen. A kutya nyakörvére rá kell tenni az adaptert, és amikor közeledik a kutya a kerítéshez, először sípol a készülék figyelmeztetésül, aztán ha eléri a kutya a kerítést, akkor egy -állítólag alacsony feszültségű- áram belecsíp. Na hát ez nálunk úgy működött, hogy egyszer belefutott Lucifer a kerítésbe, mert ugye nem tudta szerencsétlen, hogy mi az a sípolás, hát úgy megijedt szegény, akkorát ugrott és nyüszített, hogy nagyon megijedtünk, nem lett-e baja. Szegény berohant a házába, órákon keresztül nem tudtuk kicsalni, és úgy nézett ránk, mintha megbüntettük volna :(

Na, nálam itt törött el a mécses... Valószínűleg ekkor jött ki belőlem az eddigi összes feszültség is, odaborultam a kiskutyára és elkezdtem zokogni. Annyira sajnáltam szegényt, nem elég, hogy kitettük ennek a nagy útnak, az egész környezetváltásnak, még meg sem tudta szokni, máris kitettük egy újabb traumának. Nem tudom, megértette-e, próbáltam neki elmagyarázni, hogy azért történik ez a sok rossz most vele, hogy itt lehessen velünk. Szóval úgy döntöttünk, hogy hagyunk neki legalább egy hetet, hogy megszokja az új helyet, aztán ha már kicsit rendbe jön lelkileg, utána próbálkozunk ezzel a kerítéssel. Elmenni úgysem akartunk egyelőre nélküle, mindig van itt mellette még egy darabig, de gondoltuk, legalább estére kint tudnánk hagyni. Na mindegy, akkor ez még várat kicsit magára, egyelőre bent alszik velünk. Továbbra is az a menet, hogy legalább egyszer ki kell engedni pisilni. Na mindegy, ez legyen a legkevesebb, pár napig még kibírjuk :D

Akkor kerítés projekt helyett jöjjön a bevásárlás. Mégsem megyek át Chumponba, mert a komp talán drágább, mint amit meg tudunk spórolni az árakon, ráadásul egy egész napot igénybe venne, mert naponta csak 2x jár a komp. Így Ati robogóra pattan a bevásárló listával: szúnyogháló, tányérok, poharak, tisztítószererek, stb. Amíg megjárja, addig a következő projekt: gekkók elüldözése :D Mivel az ablakok nyitva voltak, mikor jöttünk, beköltöztek a kis lakók. A thaiok szeretik őket, mert megeszik a szúnyogokat, mi úgy döntöttünk, inkább maradnánk a szúnyogriasztónál, mert vannak köztük méretesebbek is.

SAM_2669.JPG

Ati még nem ért haza, így úgy határoztam, elviszem Lucifert egy jól megérdemelt sétára, gondoltam, lesétálunk erre a legközelebbi a tengerpartra:

SAM_2672.JPG

Hát nem volt túl jó ötlet így dél tájban :) A monszun időszak ellenére egy darab felhő sincs, hét ágra süt a nap, nagyon meleg van, így 15 percet bóklásztunk itt fent az erdőben, aztán visszamentünk haza. Ati is hamarosan megérkezett, sikerült beszereznie a legszükségesebbeket :D

SAM_2673.JPG

Hurrá, holnap már tudunk itthon kávézni, és meg tudunk enni egy szalámis szendvicset reggelire :DDD
 Mert jó kis hazai téliszalámit természetesen hoztunk magunkkal 2 rúddal :D Nahát, milyen apróságoknak is lehet örülni :)

Még hátravan pár apróság, pl. egy újonnan beszerzett kis polc összeállítása és a szúnyogháló felragasztása. Ma végre nyitott ablaknál tudunk aludni :)

SAM_2676.JPG

9 óra felé végeztünk mindennel, gondoltam, megírom a blogot. Közben szóba elegyedtünk az angol szomszédjainkkal, akik áthívtak mindet egy pókerpartyra. Hát ezt nem akartuk kihagyni, a blogírás így másnapra maradt. Legalább Ati elkezdheti az angol nyelvleckét. A lány Bristolból jött, a fiú Kanadából, és volt még velük egy másik fiú, ő Új-Zélandról. A világ három szegletéből :) A játékot természetesen én nyertem, így 200 baht plusszal tértünk haza. Fájdalomdíjul meghívtuk őket egy jó kis magyar csirkepaprikásra (mert paprikánk is van ám :D)

Így a nap vidáman zárult, lassan megszokjuk az új környezetet.

Másnap (azaz ma, csütörtök reggel) nagy lendülettel nekivetem magam a kert elkerítésének. Természetesen nem az elektromos kerítéssel, hanem egyéb eszközökkel. Körbejárom a környéket, találok is egy-két eszközt. Kissé összetákolt lett a kerítés ugyan, de legalább Lucifer nem fog elkolbászolni, ki lehet engedni estére :D

SAM_2680.JPG

SAM_2682.JPG


Egyelőre ennyi, hamarosan jövök újra!

5 komment


2012.10.10. 08:27 Kohtaodream

Ami tegnap kimaradt...

Zsuzsi javaslatára nem nyúltam már bele a tegnapi írásba, csak egy két nagy hülyeséget javítottam: pl. Moszkva-Budapest járat természetesen Moszkva-Bangkok. Meg egy két elütést, ami félreérthetővé teszi a mondatot.

Tegnap viszonylag gyorsan írtam a blogot, mert már elég késő volt, és az első éjszaka sem volt igazán pihentető, így elég fáradt voltam. De megígértem mindenkinek, hogy írok, ezért nem akartam mára halasztani.

Amit még szerettem volna megosztani veletek:

Moszkvában összeismerkedtünk egy magyar hölggyel, aki egy évre indult Thaiföldre, Samui szigetére. Ez egészen közel van hozzánk.  A fia kint él vállalkozóként, ő is volt már kint nála többször hosszabb időre, így gondoltam, elbeszélgetek vele, gyűjtök pár hasznos tanácsot :D

Megtudtam például, hogy Samuin olyan állami kórház van, ami körülbelül egy szállodának felel meg otthoni viszonylatban, úszómedencével, parkkal, stb. Az ellátás is tökéletes, tehát a tb-nk meg van oldva, befizetjük a helyi díjat és biztosítottak leszünk :D Meg hogy pl. egy húsleveshez, rántottához vagy paprikás krumplihoz minden feltétel adott, csirke és tojás az van bőven, répa, hagyma is. Fűszerekkel meg fel vagyunk szerelkezve, hoztunk borsot, piros paprikát, vegetát. Ja, meg egy rúd téliszalámit és egy pár gyulai kolbászt is :DD Szóval a kajával nem lesz semmi gondunk :D

Egész úton, amikortól velünk van a kutya, mindenki csak néz nagy szemekkel, és ámuldozik, hogy milyen jószág ez az óriási négylábú :D A vonatállomáson, Chumponban, aztán a kikötőben is, és mindenhol a csodájára járnak. Itt a szigeten is mindenki csodálkozik, hogy honnan került ide ez a jószág. A kutyák miatt még kicsit aggódunk, mert úton-útfélen találkozunk egyel-kettővel. Minden üzlethez, étteremhez, szállodához tartozik egy-kettő. Van köztük nagyobbacska is, olyan vizsla méretű. Akivel Lucifer barátkozna, az nem akarja őt, csak vicsorít és morog, aki meg közelítene, azt Lucifer hajtja el. Szóval a közlekedés eddig még igen stresszes volt, mert ugye eddig nem tudtuk otthagyni a kutyát a szállodai szobában, mindenhova jön velünk. És vívja a kis csatáit. Reméljük, hamarosan megszokja a helyzetet és barátra is lel. Egyébként úgy látom, félnivalónk nincs, mert a morgós kutyák is csak messziről erősködnek, ahogy közelebb megyünk hozzájuk a kutyával, befogják fülüket-farkukat és tovább oldalognak :D

Szóval Lucifer szociális élete igencsak felélénkült az elmúlt két napban. A ház, ahol leszünk, olyan környéken van, ahol szerencsére nincs nagyon kutya, de a 10 perces út, amíg leérünk a tengerhez, elég nagy kihívás lesz :) Na majd csak hozzászoknak egymás társaságához előbb-utóbb :D

Ma végre becuccoltuk a dolgainkat a házunkba :)))) A bútorozást jóindulattal kissé hiányosnak nevezném,egy alvó matrac van benne :D Nem baj, azt mondta a tulaj, írjuk csak össze, mi kell még, beszerzi.Ahogy idáig a thai ügymenetet megismertem, el fog ez tartani 1-2 hétig is :D Csak a legfontosabbakat illik megrendelni, pl. hűtő, ruhásszekrény, asztal, szék, nagyjából ennyi. A többit magunknak kell beszerezni, el is kezdtem megírni a listát: tányérok, poharak, evőeszközök, tisztítószerek, seprű, szúnyogháló, mosogatószer, konyharuha, gázrezsó, vízforraló, stb. Aztán menet közben még biztosan előjön egy csomó minden még, ami hiányzik...Azt mondja itt mindenki, hogy rezsó nem kell, hisz mindenki étteremben eszik itt, annyira olcsó a kaja. OK, de ki fog nekünk egy rántottát csinálni? :) Szóval kell az a rezsó :D

A bevásárlást én fogom megoldani valamelyik nap. Komppal fogok átmenni Chumponba, ez egy viszonylag nagy város, van 3 piaca is. Egész napos projekt lesz, Atival úgy döntöttünk, nem megyünk együtt, nem akarjuk még Lucifert kitenni ilyen megpróbáltatásnak, hogy egész napra magára hagyjuk. Az utazás kicsit megrendítette a bizalmát. Ha valamelyikünk eltűnik a látótávolságából csak néhány percre, már fülel és figyel, hogy mikor jön vissza, addig nem nyugszik meg, míg nem lát meg minket újra. Mikor Atival a szállodai szobában voltak és én leszaladtam kb. 10 percre, addig ott ült a szobaajtó előtt és nézte az ajtót, míg meg nem érkeztem. Kell még neki egy kis idő, hogy újra visszaálljon a bizalma, hogy többet nem fogjuk egyedül, magára hagyni.

Hoztunk magunkkal egy elektromos kerítést, mert itt egyáltalán nem ismerik az emberek a kerítést. Az lesz a ma délutáni projekt, miután kipakoltunk, hogy letesszük a kerítést, és megtanítjuk Lucifert, hogy hol vannak a határok. Így viszonylag nyugodtak leszünk, hogy nem fog elkolbászolni :D

Egyébként minden rendben, kezdünk feloldódni és kezdjük élvezni az ittlétet. Biztos vagyok benne, hogy nagy megnyugvás lesz mindkettőnk számára, ha lesz végre egy otthonunk, ahol kényelem vár ránk. Szépen berendezkedünk, Ati elkezdi a tanfolyamot, én pedig majd lassacskán körülnézek, hogy mit tudnék itt csinálni. Addig is thaiul fogok tanulni, feltéve ha találok valakit, aki valamennyire beszél angolul :D Mert az a tervem, hogy barterben fogjuk csinálni, én angolul tanítok valakit, ő pedig engem thaiul cserébe.

Úgy tűnik, a helyi életvitelt igen könnyű lesz átvenni. Az emberek mosolygósak, ráérősek, nem idegeskednek, nem kapkodnak, nem mérgelődnek. Nem is nagyon van min :D

Süt a nap, gyönyörű a környezet, meleg a tenger, jókat lehet enni és nagyon olcsón, nyugodt és kiegyensúlyozott mindenki. Mi kell még a boldogsághoz? :D

Mára ennyi, majd küldöm a helyzetjelentést és a képeket az új házunkról :D

Üdv mindenkinek!

Szólj hozzá!


2012.10.08. 19:00 Kohtaodream

A nagy utazás

Hát megérkeztünk... Szinte hihetetlen... Röviden annyit írnék az útról, hogy szörnyű volt, sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Aztán lehet, hogy 2 nap elteltével már máshogy látnám....

Akkor kezdjük elölről :D

Csütörtök este összecsomagoltunk mindent, befóliáztuk a két hátizsákot, összekészítettük a kiskutya dolgait: ketrec, itató, pár kedvenc játék, egy póló a szagunkkal (amit már pár napja hordtunk felváltva, hogy érezze majd a ketrecben a szagunkat) és a legfontosabb, a Xanax.

SAM_2517.JPG

A lakást még össze kellett szedni, összes élelmiszert elosztogatni, hűtőt, fagyasztót kiüríteni, stb.

Péntek reggel 6-ra volt beállítva az óra, de természetesen előbb fent voltunk. Kutyát még kivittük futni egyet, kézipoggyászt összeraktuk, stb. Aztán 3/4 9-kor irány a reptér.

Először felmentünk az Aeroflot reptéri irodájába, hogy becsekkoljuk a kutyát és a plusz poggyászt az 1-1 megengedetten kívül (ez a búvártáska volt) a gépre. A kutya jegye 350€ volt, a poggyász  50€. Aztán feladtuk a csomagokat, és kaptunk még egy kis időt, hogy kivigyük Lucifert egy utolsó könnyebbítésre :) Kb. 1 órával felszállás előtt beadtuk neki a Xanaxot, feltöltöttük a vizes tálját, elvittük a ketrecet valami folyosóhoz, belecsaltuk a kiskutyát és elköszöntünk tőle. Hát itt már nem nagyon tudtam visszatartani a könnyeimet :(  Nagyon-nagyon bíztam benne, hogy a Xanax megteszi hatását legalább addig, míg felteszik a Moszkva-Bangkok járatra, és nagyjából kívülállóként fogja szemlélni az eseményeket. Összesen kb. 16 órát kellett fekve kibírnia a ketrecben. Ráadásul a vize már akkor kilötykölődött, amikor a rakodó betolta a folyosóra...

Mi beballagtunk a terminálra, kb. 1/2 óránk maradt indulásig, ezt egy kávéval elütöttük.

SAM_2520.JPG

A Bp-Moszkva járat 2 órás volt, reggelit is kaptunk, gyorsan eltelt. A beszálláskor azért a biztonság kedvéért rákérdeztem az orosz légiutas kísérőt, hogy fent-e van a kutya, ő megnyugtatott, hogy fent van és jól van :D Ahogy leszállt a gép, ott lógott a szemem az ablakon, hátha meglátom a ketrecet, de sajnos nem... Itt Moszkvában 5 órát kellett kihúzni a másig gép indulásáig. Nekünk viszonylag gyorsan eltelt, még ingyen wifi is volt, a kiskutyának valószínűleg kevésbé. Itt gyorsan megkerestem az információs pultot, hogy nézzenek utána, hogy megvan-e Lucifer, esetleg bemehetnék-e hozzá nyugtatót és vizet adni neki. Bemenni sajnos nem tudtam, de kiderült, hogy ott van a csomagok között és állítólag vizet is adnak neki. Itthoni idő szerint 6 óra körül szállt fel a Moszkva-Bangkok járat. A légitársaság előtt le a kalappal, a tavalyi ukrán viszonyokhoz képest első osztályú volt minden. Vadi újnak tűnt a gép, ketten ütünk egymás mellett. Minden ülés előtt van egy monitor, tudsz zenét hallgatni, filmet nézni, e-könyvet olvasni és különböző játékokon (pl. póker :D) játszani. A zene menü alatt vagy 8 féle műfaj a klasszikustól kezdve a relaxig, a filmeknél ugyanez, Men in Black 3-tól Forrest Gump-ig minden :D
 Így viszonylag hamar elütöttük 9 órás repülőidőt, ráadásul 2x kaptunk enni, még választani is lehetett kétféle menüből :D  Aludni nem sokat tudtunk, tán 2-3 órát kisebb szakaszokban.

SAM_2564.JPG


Közben nem telt el úgy 10 perc, hogy ne járt volna Lucifer a fejemben, vajon hogy viseli a ketrecet, a le- és felszállást, a hiányunkat, a sok ismeretlen történést. Mindenféle hülyeség megfordult a fejemben, hogy mi van, ha allergiás a Xanaxra (mert előtt nem kapott ilyet sosem), meg sok hasonló. Tűkön ültem leszálláskor, hogy milyen állapotban látom meg a kiskutyát. A leszállás után az útlevél és vízumellenőrzés flottul lezajlott, a csomagok is gyorsan megjöttek. Rögtön odaszaladtam egy kis thai reptéri dolgozóhoz, hogy hol találjuk meg a kutyát. A "dog" szó ismeretlennek tűnt neki, odahívott valakit, aki telefonált egy harmadiknak. Elirányítottak minket egy másik terminálra, ahol meg is találtuk a ketrecet, benne a kiskutyánkkal. Nem tudom leírni azt az örömöt, amit akkor éreztem, mikor megláttam. Annyira boldog volt, hogy meglátott mindet, majd kiugrott a bőréből. Viszont látszott a szemében a kétségbeesés, elkeseredettség. A ketrecben lévő pelenka szanaszét kaparva, a vizestál csont üres. Hát itt újra elbőgtem magam, a jelek arra utaltak, hogy nem volt egyszerű neki az utazás. Gyorsan öntöttünk a táljába vizet, másfél litert abban a percben megivott. Itt várakoznunk kellett kb. egy fél órát, mire megkaptuk a kutya beviteli engedélyét, a ketrecből nem tudtuk kiengedni, ez a reptéri szabályzat, de legalább már ott lehettünk vele. Aztán végül rákérdeztünk a karantén állomásnál, hogy mi volna, ha pórázon egy kicsit kiengednénk, csak oda magunk mellé, azt mondta az ügyintéző, hogy semmi akadálya :D

SAM_2582.JPG

Ez volt az első pillanat, mikor szegény elhagyhatta a ketrecet. Hát itt mindenki a csodájára járt, az összes turista, reptéri dolgozók. Odajöttek, megkérdezték a fajtáját, nevét, egy csomóan lefényképezték :) Nagyon büszkék voltunk rá :)
Aztán végig úgy vittük ki a reptérről, hogy ott volt mellettünk pórázon, senki nem szólt érte egy szót sem, még a vámos sem :D Ez az egyik dolog, ami nagyon bejön Thaiföldön. Senki nem akadékoskodik, hagynak békében élni, az a lényeg csak, hogy ne zavarj senkit.

A reptérről indulás a pályaudvarra. Nem kellett ugyan sietnünk, mert 10 után hagytuk el a repteret és csak este 1/2 8-kor indult a vonat, de nem tudtuk, hogy tudunk ennyi cuccal plusz az óriási ketreccel átvergődni Bangkokon (40 km a távolság a reptér és a pályaudvar között). Amit lehetett, bepakoltunk a ketrecbe (búvárfelszerelés, laptoptáska, 2 kis hátizsák), rajtunk 1-1 hátizsák, Ati kezében a kutya a pórázon, az enyémben a ketrec a csomagokkal. A ketrec kicsit leamortizálódott az út alatt, az egyik kereke alól kitörött a műanyag, így egy kerék nem működött, de azért még nagyjából úgy lehetett húzni, mint egy gurulós bőröndöt. Kiértünk a reptérről, találtunk is egy nagy egyterű taxit, viszonylag elfogadható áron, belefért minden, megengedte a sofőr, hogy Lucifer a hátsó ülésen utazzon, ráadásul megállt nekünk 10 percre egy zöldebb területen, hogy ki tudjuk egy kicsit engedni a kutyát :).

SAM_2593.JPG

Kb. 1/2 12-re értünk a pályaudvarra, tehát maradt 8 óránk. Itt kezdődött a kálváriánk. Először is nem beszélnek a thaiok angolul. Ha valami eltér a szokványos menettől, pl. a mi esetünkben a kutya, akkor már lehetetlen a kommunikáció velük. Úgy szerettünk volna jegyet venni, hogy 3-an lehessünk egy elsőosztályú fülkében, a ketrecet pedig az ún. cargo kocsiba szerettük volna feltenni. Legalább 8 emberrel beszéltünk, hogy a kutyát szeretnénk magunkkal vinni a vonaton, de mindenáron rá akartak beszélni minket, hogy tegyük bele a ketrecbe, mert az első osztályon nem utazhat. Az egyik azt mondta, hogy másodosztályon az ülések között jöhet, a másik azt mondta, hogy nem jöhet, a harmadik, hogy nem tudja, kérdezzük meg a negyediket, stb. Így ment ez órákon keresztül, mire úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, felvisszük a kutyát magunkkal, legfeljebb adunk egy kis pénzt a kalauznak, hogy legyen elnéző. Semmi pénzért nem tettem volna bele Lucifert még egyszer a ketrecbe újabb 9 órás utazásra. Ilyenkorra az idegeink már pattanásik feszültek voltak, a 24 órás utazás, nemalvás és a körülmények, legfőként a kutya miatti aggódalom nagyon kimerített minket. Ettől eltekintve a várakozás viszonylag jól telt, leültünk egy padra a csomagokkal, és felváltva járkáltunk sétálni, enni egyet.

SAM_2598.JPG

Közben kiterveltük, hogy én felszállok Luciferrel a vagonba, Ati elviszi a csomagokat a cargo vagonba, hátha így, hogy külön leszünk, nem akarják a kutyát beletuszkolni a ketrecbe. Mikor végre elérkezett a 7 óra, elindultunk a peron felé, ekkor sikerült kitörni a ketrec második kerekét. Na itt már a tűrőhatárunk a végéhez közeledett, a ketrecet legszívesebben ott hagytam volna, de már fel volt címkézve, hogy hova megy és benne volt csomó cuccunk, tehát vonszolni kellett magunkkal párszáz métert. A vonat 1/2 órát késett, de legalább megjött :) Volt 2 percünk, hogy felszálljunk, mi a 7. vagonba, a csomagokat a legelső vagonba kellett tenni. Már majdnem indult a vonat, mire Ati feladta a ketrecet elől, aztán rohant hátra a 7. kocsiba, hozzánk. Szegény, csurom vizesen ért oda... Hála istennek fent vagyunk a vonaton, mi is mindhárman és az összes csomag is. Azt persze nem sejtettük, hogy most jön a legnehezebb része az útnak.... A két ülés előtt alig volt némi hely, az ülések között pedig kétpercenként árusok mászkáltak, gyakorlatilag nem tudtuk Lucifert hová tenni. Így nem maradt más választásunk, ölbe kellett vennünk, úgy utaztuk végig a 9 órát.

SAM_2618.JPG

Ráadásul annyira ócska volt a vonat, hogy iszonyatos hangok voltak végig, fülsiketítő robbanásszerű csattogások 2 percenként, a kutya ott ugrált félelmében az ölünkben. A legrosszabb, hogy nem tudott felállni és nyújtózni egyet egész úton. Egy-egy állomáson Ati lepattant vele, hogy legalább tudjon egyet pisilni, néha felálltunk az ülésről, hogy fel tudjon benne állni és nyújtózni tudjon egyet. A 9 óra végeláthatatlannak tűnk, percenként néztünk az órára, hogy mennyi van még vissza, itt kicsit összetörtünk testileg-lelkileg. Szerencsére egy utasnak sem volt problémája abból, hogy ott a kutya, sőt a kalauznak mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy óriás ül az ölünkben :D Az utolsó másfél órát állva töltöttük, hogy Lucifer tudjon kicsit mozogni a 2 ülésen, szegény egy hang nélkül tűrte az egészet, csak a szemén láttuk, hogy jó lenne már nyújtóznia egyet.

SAM_2622.JPG

Végre letelt a 9 óra, megérkeztünk Chumponba. Hálát adtam mindennek és mindenkinek, hogy túléltük a vonatutat. Persze azt is meg kellett tervezni, hogy hogy legyen a leszállás és kipakolás. Nem voltunk benne biztosak, hogy bárkinek van fogalma arról, hogy mi annál a megállónál le kell hogy vegyünk egy csomagot az első kocsiról. Így miután lecuccoltunk, Ati rohant előre, nehogy elinduljon a vonat a ketreccel :) Szerencsére sikerült, bár itt ahogy húztuk a ketrecet, a harmadik kerék is kitört. Mindegy, innen már fél lábon is kibírjuk. Csak azért nem hagytuk ott, mert a ketrecet szántuk Lucifernek a kutyaház gyanánt :) Innen már csak pár lépés az álmaink szigete :D Fogtunk egy tuktuk-ot, bepakoltuk a cuccokat, elmentünk vele a hajóállomásra. Itt már csak 1/2 óra várakozás és egy másfél órás hajóút várt ránk. Míg vártuk a hajót, levittük Lucifert a tengerbe, hogy szaladgáljon egy kicsit és mártózzon egyet.

A hajóút simán ment, a kiskutya tán észre sem vette, hogy nem szilárd talaj van alatta :D

Vasárnap reggel 9-kor (otthoni idő szerint hajnal 4-kor) kb. 48 órás ébrenlét és 42 órás utazás után végre megérkeztünk a Szigetre, Ko Taora. Szinte hihetetlen....

Most azt mondanám, hogy ha ezt előre tudom, nem vágnék bele...

Dóri, Ati búvároktatója várt ránk a kikötőben, ő szerzett nekünk egy kis házat, hogy addig, amíg megtaláljuk a végleges otthonunkat, legyen hol aludnunk. Kicsit naivan azt gondoltam, hogy megérkezünk a szigetre és mehetünk kipakolni, meg kialudni az út fáradalmait, de sajnos nem így történt. A lakás még nem volt kitakarítva, így várakoznunk kellett. Este 6 órakor derült ki, hogy még nem sikerült kitakarítani (ez a Thai ügyintézés menete :D), így aznap nem tudunk ott aludni, viszont Dóri intézett nekünk egy VIP hotelszobát :) Kipakolni ugyan nem tudunk, de legalább végre le tudunk zuhanyozni és vízszintesbe tudunk kerülni. Mivel a kutya is velünk volt, és ő nincs hozzászokva a benti alváshoz, 2x fel kellett kelnem vele, hogy kimenjünk pisilni egyet. Ettől eltekintve jól telt az este, másnap frissen ébredtünk annak reményében, hogy be tudunk költözni az átmeneti otthonunkba. Az első nap jól telt, a kiskutya felfedezte a tengerpartot, nagyokat játszottunk vele, jókat ettünk-ittunk. Itt Thaiföldön tényleg olyan kedvesek az emberek, ahogy az útikönyvekben le van írva. Mosolyognak, segítőkészek, mindent megoldanak, nincs lehetetlen. A kiskutyát mindenhová beengedik, az éttermekben is ott feküdt a lábunknál :)

SAM_2632.JPG

Este sajnos kiderült, hogy még mindig nincs kész a lakás, mert hiányzik pár bútordarab, de legalább ki van takarítva, így ha törik, ha szakad, másnap mindenképp beköltözünk :D

A nap jó híre az volt, hogy kiderült, a tanfolyam elvégzése után Ati nem csak kezdő OWD tanfolyamokat oktathat majd, hanem haladót, 5 specialitást és divemastert is :DD

Szóval gyertek, tanuljatok, búvárkodjatok! :D

Kaptunk zacskós kutyakaját is, ma este volt az első, mikor Lucifer 3 hét után végre nem éhesen tér nyugovóra :D

Szóval mostmár nagyjából jól vagyunk, kezdjük kiheverni az utazás viszontagságait. Az idő és a hely azért kárpótol minket, 30 fok van nappal, 26 este, a tenger 27 fokos :D

Névtelen.jpg

Holnap jövök újabb fejleményekkel :)

 

1 komment


süti beállítások módosítása